V. í --T^H ■iri<^' fc-^. .z A t •«■ V.- -.l^s-V < V ;• ^^ í.^: -*jl j * -^^ * V-* \ ..^^■^ ^ . r ',A '■ m-.<éx>^^í^ ':? :f-^■ ■I f NÖVÉNYTANI KÖZLEMÉNYEK ALAPÍTTATOTT 1901. NOVEMBER 20.IKAN. A KIR. MAGYAR TERMÉSZETTUDOMÁNYI TÁRSULAT NÖVÉNYTANI SZAKOSZTÁLYÁNAK FOLYÓIRATA. KLEIN GYULA KÖZREMŰKÖDÉSÉVEL SZERKESZTI SCHILBERSZKY KAROLY. OTODIK KÖTET. 1-4. füzet. 50 eredeti rajzzal. BUDAPEST. KIR. MAGY. TERMÉSZETTUDOMÁNYI TÁRSULAT. (Budapest, VIII., Eszterházy-utcza 16. szám.) 1906. A Pesti Lloyd-társulat könyvsajtója. NÉVJEGYZÉK ES TÁRGYMUTATÓ. I. NÉVJEGYZÉK. Aiii^iisUn l{. A Mezőgazdasági Lexikon II. kötete [158]. Bnnia fi. Van-e különbség ii vadon élő és a mívelt Gramineák anyarozs-beteg- sége között ? [33]. líei'ii!U.sky .1. Az Asparagus másodlagos ivari különbségéről 3. — Ujabb vizsgá- latok a Polygonatum-félék anatómiájára vonatkozólag [30]. — A Polygonatum- félék rendszertani anatómiája 111. — Az Ophiopogon- és Convallaria-félék termé- szetes rokonságáról [155]. C-sapudi I. A Peganum Harmala ügyé- ben [155]. Csávolszky 31. Kutatás a növénynevek keletkezése körűi [105]. — Adatok Nagybánya és vidéke növén3'zetének ismeretéhez [156]. Faiila .V. Rendellenes növények [30]. Gyoi'liy I. Az .Acaulon triquetrum Magyar- országban való elterjedési viszonyairól 23. — A Magas-Tátrán gyűjtött néhány virágos növénynek új termőhelyi adata [33], Cl. — Megjegyzések a Polytrichum ohioénse és P. decipiens faji önálló- ságának ismeretéhez 80, [106]. — Pótló adatok a Gentiana-félék anatómiai szer- kezetének ismeretéhez [105]. — Elszala- gosodott fűzfa-ágak [106]. — A Ptery- goneurura cavifolium összehasonlító ana- tómiája [109], 135. Hollciidomier F. Néhány Evonymus-faj parajának szövettani fejlődése [157]. Iloluby J. Adatok Nemes-Podhragy flórá- jához [33]. Károly R. A Cuscuta suaveolens anató- miai alapon vett biológiája [106J. Klein Gy. Alföldi Flatt Károly : Bauhini Pinax redivivus sive Clavis ad Pinacem Theatri Botanici (97). Küiiiinei'lc J. IJ. Növénytani Repertórium (28), (66), (101), {\bQ).— Szakosztályi ügyeli [30], [104], [106]. Leiigryel («. Florisztikai adatok Heves- vármegye északi részéből 9, 51. — Treitz Péter : A vasborsó (99). — Szakmáry Ferencz : Florisztikai tanul- mányok a szabédi m. kir. kísérleti telepen (100). Mág'ocsy-üicíz S. Florisztikai adatok 27. — Seeale stachyrhyzon Sándor 97. — A gyökérnj^omásnak egy érdekes esete (Verbesine virginica) [104], [158]. — A kenderrel végzett újabb tenyésztési kísér- letek [158]. Pétern 31. Bryologiai közlemények III, [30], 46. — Adatok az Oligotrichum incurvum anatómiájához 93, [106]. — A tőzegmohák ökológiája 134-, [156], l'rodáli Gy. Egervidéki népies növény- nevek 99, [104], — Három kleistokarp mohának hazai elterjedéséről [156]. Qiiiiit .1. Pótló adatok a Római-fürdő Bacillaria-flórájához 76. Rapaícs K. A magyar sziklakő növény- szövetkezet [33]. Révész Jí. Sao Paulo állam flórája [31]. Sehilberszky K. Teratológiai esetek [34]. — Szakosztályi ügyek [106], [155]. — Élő Buxus4eveleken zuzmótelepek [156]. — Diószegi-ünnepély programmja [157]. IV Scliöiilierr — Tiizson Seliöiiherr Oy. A római Casanate-könyv- tár Korvin-Kódexe [105]. 8íliioiikni L. Éghajlati növényváltozatok 146, [156]. — Magyarország korongpár- virágai [157]. — A Magyar Királyság benge-bokrai [158]. Tliaisz \j, Borbás Vincze emlékezete 71, [106]. — Kritikai megjegyzések némely Graminea-fajhoz 20. Toilick J. Érdekes természeti ritkaság 98, [106]. Tiizson J. A balatoni fosszil fák anató- miai meghatározása [31]. — Staub Móricz emlékezete 39, |104]. — Újabb adatok az UUmannia-génusz ismeretéhez [lOG]. — A Nymphaea-k összehasonlító anatómiája [109]. — A Potentilla rep- tans L. forma aurantiaca Knaf előfor- dulása Magyarországon 149, [156]. — A Daphne Cneorum és D. arbuscula rendszertani histologiája [156J. — A kleistogamia egy új esetéről [157]. II. TÁRGYMUTATÓ. Acaulon triquetrum Magyarországban való elterjedési viszonyairól 22. Adata, termőhelyi új, néhány Magas- Tátrán gyűjtött virágos növénynek 61. Adatok a hazai Cephaloziella-k ismereté- hez 48. Adatok az Oligotrichum incurvum anató- miájához 92, [1061. Adatok, llorisztikaiak 27. Adatok, florisztikaiak, Heves-vármegye északi részéből 51. Adatok Nagybánya és vidéke növény- zetének ismeretéhez [156]. Adatok Nemes-Podhragy Hórájához [33]. Adatok, pótlók, a Gentiana-félék anatómiai szerkezetének ismeretéhez (105]. Adatok, pótlók a Római-fürdő Bacillaria- flórájához 76. Adatok, újabbak, az Ullmannia-génusz ismeretéhez [106]. Anatómiai alapon vett általános biológiája a Cuscuta suavcolcns-nek [106]. Aiiatóiniai meghatározása a balatoni fosszil fáknak [31]. Amitónűa szerkezetének ismeretéhez, a Gentiana-féléknek, pótló adatok [105]. Anatómiája, összehasonlitó, a Nymphaea- knak [109]. Anatómiája, összehasonlító, a Pterygone- urum cavifolium-nak [109]. Anatómiája, rendszertani, a Polygonatum- féléknek [111]. Anatómiájához az Oligotrichum incurvum- nak, adatok 92, [106]. Anatómiájára, a Polygonatum-féléknek újabb vizsgálataira vonatkozólag [30]. Anyarozs-betegségben van-e különbség a vadon élő és mivelt Gramineák kö- zött ? [33]. Asparagus másodlagos ivari különbsé- géről 3. Általános biológiája a Cuscuta suave- olens-nek, anatómiai alapon [106]. Bacillaria-Üórá']íú\oz a Római-fürdőnek pótló adatok 76. Balatoni fosszil fák anatómiai meghatá- rozása [31], Bauhini Pinax redivivus sive Clavis ad Pinacem Theatri Botanici (.'\. Flatt K.) 97. Beiblatt.M. V. Nr. 1. (1-10), Nr. 2. (11 — 16), Nr. 3. (17—22), Nr. 4. (23-37). Benge-bokrai a Magyar Királyságnak [158]. Biológiája a Cuscuta suaveolens-nek anató- miai alapon [106]. Borbás Vincze emlékezete 71, [106]. Botanikai kert a Magas-Tátrában [108]. Botanikai kirándulás [105], [109]. Bryologiai közlemények [30], 46. Buxus-leveleken zuzmótelep (156). Cephaloziella-k, hazaiak ismeretéhez ada- tok 48. Convallaria- és Ophiopogon-félék természe- tes rokonságáról [155]. Cuscuta suaveolens anatómiai alapon vett általános biológiája [106]. Daphne Cneorum és D. arbuscula rend- szertani histologiája [156]. Diószegi-üiiHepély [105], [109], [157]. Eger-vidéki népies növénynevek [104]. Elnöki megnyitó 1, [32]. Elterjedéséről, hazai három kleistokarp mohának [lö6]. Elterjedési viszonyairól az Acaulon tri- quetrum-nak Magyarországban 22. Emlék Fekete Józsefnek [31]. Emlékezet Borbás Vinczéről [106]. Emlékezet Staub Móriczról 39. Esetek, teratológiaiak [34]. Evonymus-fajok párájának szövettani fejlő- dése [157]. Éghajlati növényváltozatok 146, [156]. Érdekes természeti ritkaság 98, [106]. Faji önállóságának ismeretéhez, a Poly- trichum ohioénse-nek és P. decipiens- nek, megjegyzések 86, [106]. VI Fák — Növényzeti adatok Fák, balatoni fosszilok anatómiai meg- határozása [31]. Fejlődése, szövettani, néhány Evonymus- faj párájának [157]. Fekete-emlék [311. Florisztikai adatok 27. Florisztikai adatok Heves-vármegye északi részéből 9, 51. Florisztikai tanulmányok (100). Flórája Sao PauJo-nak, [31]. Fóra/a/zoz,Nemes-Podhragynak, adatok [33]. Flóránkban, Grimmia plagiopoda Hedwr.46. Fosszil fák, balatoniak anatómiai meg- határozása [31], Fűzfa-ágak, elszalagosoJottak [106]. Gánóczi feltárásokra vonatkozó helyre- igazítás [32]. Gentiana-félék anatómiai szerkezetének is- meretéhez pótló adatok [105]. Grauiinea-fajokhoz, magyarországiakhoz kritikai megjegyzések 20. Gramineák, vadon élőké és mívelteké kö- zött van-e különbség az anyarozs- betegségben ? [33]. Grimmia plagiopoda Hedw. flóránkban [46]. Gyászjelentés, Fekete J. [30], .\. Flatt K. [104]. Gyökérnyomása, Verbesine virginica-nak [104], [158]. Gyűjtemények (35). .Határozati javaslat a szerkesztő-bizottság részéről [35]. i/a2;fl/Cephaloziella-k ismeretéhez adatok48. Hazai elterjedéséről három kleistokarp mo- hának [156]. Helyreigazítás [108]. Helyreigazítás a gánóczi feltárásokra vo- natkozólag [32]. Heves-vármegye északi részéből florisztikai adatok 9, 51. Ivari különbség, másodlagos az Asparagus- nál 3. Jelentés Fekete József temetéséről [31]. Jelentés »Növ. Közlem. « ügyében [34]. Jelentés szakosztályi ügyrend ügyében [35]. Jelentés, természetrajzi ritkaságok védelme ügyében [32]. Jelentés, Thore-díj ügyében [33]. Jurányi-estély [ 1 05] . Jutalomdíj, millenniumi (36j. Kenderrel végzett újabb tenyésztési kísér- letek [158]. Kerí botanikai a Magas-Tátrában [108]. Kimutatás, pénztárnokí (36). Kirándulás, botanikai [105], [109]. Kísérletek, tenyésztésiek, kenderrel [158]. Kleistogamia egy új esetéről [157]. Kleistokarp mohának, három hazaínak el- terjedéséről [156]. Aorongpár-virágai Magyiuországnak [157]. Korvin- Kódex [105]. Közlemények, bryologiaiak [30], 46. Kritikai megjegyzések némely magyar- országi Graminea-fajhoz 20. Kutatás, növénynevek keletkezése körűi [105]. Kutatás, rendszeres természetrajzi [107], [110]. Különbség van-e a vadon élő és u mivelt Gramineák anyarozs-betegsége között ? [33]. Lexikon, Mezőgazdasági, II. kötete [158]. Magas-Tálrában botanikai kert [108]. Magas-Tátrán gyűjtött néhány virágos növénynek új termőhelyi adata [33], 61. Magyar- Királyság benge-bokraí [158]. Magyar sziklakő növényszövetkezet [33]. Magyarország korongpár-virágai [157]. Másodlagos ivari különbségéről, Aspara- gus-nak 3. Meghatározása, anatómiai, a balatoni fosz- szil fáknak [31]. Megjegyzések a Polytrichura ohioénse és P. decipiens faji önállóságának ismeretéhez, 86, [106]. Megnyitó, elnöki 1, [32]. Mezőgazdasági Lexikon, II. kötete [158]. Millennimní jutalomdíj (36). Mohának, három kleistokarp-nak hazai el- terjedéséről [156]. Nagybánya és vidéke növényzetének is- meretéhez adatok [156]. Nekrológ, Staub M. 39, [104], Borbás V. 71, [106]. Nemes-Podhragy flórájához adatok [33]. Népies növénynevek, eger-vidékiek [104]. Növények, rendellenesek [30]. Növénynevek, népiesek, eger-vidékiek [104]. NövénynevekkQ\e\.kQzésQ körűi kutatás [105]. Növény szövetkezet, sziklakő, magyar [33]. Növénytani Közlemények szerkesztése ügyé- ben nyilatkozat [32]. Növénytani Közlemények ügyében jelen- tés [35]. Növénytani Repertórium (28), (66), (101), (150). Növényváltozalok, éghajlatiak 146, [156]. Növényzeti adatok, Nagybánya és vidéke ismeretéhez [156]. Nyilatkozat — Zuzmótelep VII Nyilatkozat a Növénytani Közlemén3'ck szerkesztése ijgyében [32J. NyinpJiaca-k összehason'itó anatómiája [109]. Oligotrichuin íM«/n;M;;í anatómiájához ada- tok 92, [106]. OpiopliogOH- és Convallaria-félck természe- tes rokonságáról [155]. ökológiája a tőzegmoháknak 124, [150]. Összehasonlító anatóiniája a Nymphaea-k- nak [109]. Összehasonlító anatómiája a Pterygoneu- rum cavifoiium-nak [109], 135. Párájának, néhány Evonymus-fajénak szö- vettani fejlődése [157]. Pályázatok (36). Peganuni Harinala ügyében [155]. Pénztárnoki kimutatás (36). Pinax, Baiihini, rcdivivus, sivc Clavis ad pinacem Theatri Botanici {s\. FI itt K.) 97. PolygonaUiut- félék rendszertani anató- miája [30], 11. PolytrícJiiun ohiocnsc és P. decipiens faji önállóságának ismeretéhez megjegyzések 8G, [106]. Potcntilla reptans L. forma au.'-antiaca Knaf előfordulása Magyarországban 149, [156]. Pótló adatok a Gcntiana-félék anatómiai szerkezetének ismeretéhez [105]. Pótló adatok a Római-fürdő BaciUaria- tlórájához [76]. Pterygoncurnm cavifolium összehasonlító anatómiája [109], 135. Rendellenes növények [30]. Rendszeres természetrajzi kutatás [107], [110]. Rendszertani anatómiája a Polygonatum- féléknek 111. Rendszertani histologiája a Daphne Cneo- rum-nak és D. arbuscula-nak [156]. Repertórium, Növénytani (28), (66), (101), (150). iííYAflsao-, érdekes természeti 98, [100]. Ritkaságok védelme, természetieké [107], [110.] Rokonságáról, természetes, az Ophiopogon- és Convallaria-féléknek [155]. .Római-fürdő Baciliaria flórájához pótló adatok 76. Sao-Paulo állam flórája [31 J. Secale stachyrhyzon Sándor 97. Staiih M. emlékezete 39. Szakosztályi Ügyek [30], [104], [155]. Szakosztálvi ügyrend ügyében jelentés [35]. Szalagosodon fűzfa-ágak [106]. Személyi Hírek, Flatt Károly (36). Szerkesztő-bizottság, határozati javaslat [35]. Sziklakó növényszövetkezet, magyar [33]. Szövettani fejlődése néhány Evonymus-faj párájának [157]. Tanulmányok, florisztikaiak (100). Tenyésztési kísérletek kenderrel végzettek [158]. Teratologiai esetek [34|. Természetes rokonságáról az Ophiopogon- és Convallaria-féléknek [155]. Természeti ritkaság, érdekes 98, [106]. Természeli ritkaságok védelme [107]. Természetrajzi kutatás, rendszeres [107], [110]. Természetrajzi ritkaságok védelme ügyében jelentés [32]. Termelőhely i adata, új néhány Magas- Tátrán gyűjtött virágos növénynek [33], 61. »7 hore-diJ« ügyében jelentés [33]. Tüzegmohák ökológiája 124, [156]. ÚJ termőhelyi adata néhány Magas- Tátrán gyűjtött virágos növénynek 61. Ujabb adatok az Ullmannia-génusz isme- retéhez [100]. Újabb vizsgálatok a Polygonatum-félék anatómiájára vonatkozólag [30]. Ullmannia-génusz ismeretéhez újabb ada- tok [106]. Ügyek, szakosztályiak [30], [104], [155]. Vadon élő és mivelt Gramineák anyarozs- betegsége között van-e különbség ? [33]. Vasborsó (99). Verbesine virginica gyökérnyomása [158]. Védelme, természetrajzi ritkaságoké ügyé- ben [32], [107], [110]. Virágos növénynek, néhány Magas-Tátrán gyűjtöttnek új termőhelyi adata [33], 61. Vizsgálatok, újabbak, a Polygonatum-félék anatómiájára vonatkozólag [30]. Zuzmótelep Buxus-Ieveleken [156]. Jelek. Kövér oldalszám illusztrácziós közleményt jelent. — (szám) ismertető közleményt jelent. — [szám] ülésekre vonatkozik. V. KÖTET. 1906. 1. FÜZET. SEF 121907 NÖVÉNYTANI KÖZLEMÉNYEK alapíttatott 1901. NOVEMBER 20-IKAN. A KIR. MAGYAR TERMÉSZETTUDOMÁNYI TÁRSULAT NÖVÉNYTANI SZAKOSZTÁLYÁNAK FOLYÓIRATA. KLEIN GYULA KÖZREMŰKÖDÉSÉVEL SZERKESZTI SCHILBERSZKY KAROLY. MEGJELENIK NEGYEDÉVES FÜZETEKBEN. BUDAPEST, KIR. MAGY. TERMÉSZETTUDOMÁNYI TÁRSULAT. (Budapest, VIII. Eszterházy-utcza 16. szám.) 1906. Ez a füzet 2V8 ív terjedelmű. TARTALOM. Elnöki megnyitó, K 1 e i n Gy u 1 á t ó 1 ... Az Asparagus másodlagos ivari különbségéről (7 eredeti rajzzal), Bernát sky Jenőtől... ... ... ... ... ... Florisztikai adatok Heves-vármegye északi részéből, Leng}' el Gézától Kritikai megjegyzések némely magyarországi Graminea-fajhoz, T h a i s z Lajostól ... ... ... ... ... ... Az Acaulon triquetrum Magyarországban való elterjedési viszonyairól (3 eredeti rajzzal), Győrffy Istvántól ... KISEBB KÖZLEMÉNYEK: '' Florisztikai adatok, Mágocsy-Dietz Sándortól ___ ___ ... ... ... NÖVÉNYTANI REPERTÓRIUM.. ... ... . . ... ... _.. ... SZAKOSZTÁLYI ÜGYEK.. ... ... ... ... ... ... ... ... ... GYŰJTEMÉNYEK.. ... ... ... — ..- -- . ... ... ... - PÉNZTÁRNOKI KIMUTATÁS ... ... ... SZEMÉLYI HÍREK ... ... ... ... ... ... ... ... ... PÁLYÁZATOK.. ... ... ... ... ... .-- ... ... ... ... ... ... BEIBLATT Nr. 1 ... ... ... ... ... ... ... ... ... ... ... ... Oldal 1 3 9 20 22 27 28 30 35 36 36 36 (1-10) A ^>Növénytani Közlemények« díját befizették: (1906. januárius hónapban.) 1904-re: Budapesti VIII. ker. polgári leányiskola, Pató nálint. Szászvárosi ev. ref. Kún- kollégium. 1905-re: Budapesti műegyetemi könyvtár, Budapesti nemzeti kaszinó, Budapesti VIII. ker. pol- gári leányiskola, Keller Oszkár, Radó Endre, Schenk Jakab. 1906-ra : Ármos Sándor, Barna Antal, Bartal Kornél, Békéscsabai Rudolf-főgimnázium, Békéscsabai Rudolf- főgimnázium ifj. könyvtára, Beluleszko Sándor, Beregszászi áll. főgimnázium, Besz- terczei polg. fiúiskola, Beszterczebányai erdő- igazgatóság, Beszterczebányai főgimnázium. Bonyhádi ev.-ref. gimnázium, Borbás Géza, Brassói áll. főreáliskola, Bricht Lipót, Buda- pesti V. ker. kereskedelmi akad. Wahrmann kvtára., Budapesti Eötvös-kollégium, Buda- pesti egj'etemi könyvtár, Vakok országos intézete Budapesten, Budapesti kegyesrendi kalazantinum. Budapesti m. kir. Rovartani Állomás, Budapesti m. kir. Vetőmagvizsgáló Állomás, Budapesti m. kir. szabadalmi hiva- tal. Budapesti orsz. erdészeti egyesület. Csurgói áll. tanítóképezde, Czirják Gyula., Debreczeni Jenő, Debreczeni főreáliskola, Debreczeni gazdasági tanintézet, Debreczeni ref. főiskola fizikai szertára, Debreczeni ref. tanítóképző-intézet, Degen Árpád, Dési áll. főgimnázium, Dudás Fábián, Egri állami felsőbb leányiskola, Egri vinczellér-iskola, Fanta .-Idolf, Fauser Géza, Fehértemplomi gimnázium. Fiumei áll. főgimnázium, Foga- rasi állami gimnázium, Földváry Dezső, Gyulafehérvári r. kath. főgimnázium, Haer- ter Ádám, Heisler Márton, Herbszt Ferencz, Hódmezővásárhelvi ev.-ref. főgimnázium, Homonnai polgári és keresk. iskola, Horváth Ferencz, Hosszúfalui állami polgári iskola, Hock János, Huchthausen Vilmos, Hudj^ma Emil, Kaposvári áll. főgimnázium, Karczagi ev.-ref. gimnázium, Karczagi ref. gimnázium Önképző köre, Kassai állami főreáliskola, Kecskeméthy Géza, Kecskeméti polg. leány- iskola, Keszthelyi gazdasági tanintézet, Kis- várdai polgári fiúiskola, Kolozsvári ev.-ref. NÖVÉNYTANI KÖZLEMÉNYEK A KIR. M. TERMÉSZETTUDOMÁNYI TÁRSULAT NÖVÉNYTANI SZAKOSZTÁLYÁNAK FOLYÓIRATA V. KÖTET. 1906. 1. FÜZET. Elnöki megnyitó.* TiszlcU Szakosztály ! Az űj évben első ülésünket tartván, üdvözlöm a szakosztály tisztelt tagjait, és kérem fogadják ez alkalomból legjobb kívánságaimnak őszinte kifejezését. Egyúttal azonban amaz óhajomnak is adok kifejezést, legyen szakosztályunk működése ez évben is sikeres és eredményekben gazdag. De hogy ez betel- jesedjék, ahhoz mir^denek előtt kívánatos, hogy a szakosztály tisztelt tagjai, mint eddig, szakosztályunk munkálkodását továbbra is becses támogatcisuk- ban részesíteni, és annak minden törekvését előmozdítani szíveskedjenek. A midőn ezt kérem, biztosan hiszem, hogy reményemben nem fogok csalat- kozni, mert a múlt tapasztalataiból következtetve tudom, hogy ügyünk az önök szívéhez éppen úgy nőtt, mint az enyémhez, és hogy így mindnyájan vállvetve azon leszünk, hogy a »scientia amabilis«-t kedves hazánkban legjobb tehet- ségünkhöz képest felvirágoztassuk. Most pedig engedjék meg, hogy ez alkalommal rövid visszapillantást tegyek a lefolyt évnek szakosztályunk ténykedésére kiható némely eseményére. Értem első sorban a bécsi nemzetközi botanikai kongresszus tagjainak Buda- pestre való rándulását. Örömmel tölt el, hogj' nemcsak tekintélj'es számban rándultak hozzánk, hanem hogy közöttük neves tudósokat is üdvözölhettünk körünkben. Nagy hálával tartozunk nekik, hogj^ ide fáradtak ; mert ezzel kimutatták, hogy bennünket is befogadnak ama közösségbe, mely a tudomány tekintetében a mívelt nemzeteket egyesíti. Megismerve intézményeinket, tudomást szereztek munkálkodásunkról, és hogy azt figyelemmel kísérhessék, csereviszony létesí- tésével szorosabb kapcsolatba léptek mivelünk. így belejutunk ama nemes versenybe, mely a tudományos termékek kölcsönös megismerése folytán kifejlődik, és mely majdan a mi szakosztályi életünkre is serkentőleg, irányí- tólag fog hatni. Egy másik körülmény, amelyre itt rátérni akarok az, hogy »Növénytani Közlemény «-einket most már másodízben keresik föl neves külföldi szak- tudósok, becses dolgozataik közlése czéljából. Először R e h m szolgáltatott adatokat a magyarországi gomba-flóra isme- retéhez ; és most Pax, a breslaui egyetem ismert tanára, aki a Kárpátok növény- * Felolvasta Klein Gyula ;i növénytani szakosztálynak lOOB. évi janiuírius 10-ikcn tartott ülésén. Növénytani Közlemények. I'JOík V. kötet, 1. füzet. 1 2 KLEIN GYULA zetéről írt nagyszabású munkájával Magyarország növényföldrajzi megismerése körül örökbecsű emléket állított magának, nagj'on érdekes és jelentős, »a gánóczi kövült növényzet* -ről szóló nagyobb dolgozattal gazdagította »Közlemény«-einket. És bár erre nézve sajnálhatjuk, hogy a sors nem engedte meg Staub volt másod-elngkünknek, hogy az e tárgyra vonatkozó és P a x által is méltatott vizsgálatait befejezhesse, mégis örülhetünk, hogy hazánknak e nevezetes ősvilági maradványa Pax-ban olyan szakavatott kutatóra talált; aki az által, hogy figyelmünket e tárgyra felhívta, egyúttal útmutatást is nyújtott a további vizsgálatok milyen irányban való folytatására. Szakosztályunk ez irányban már meg is indította a szükséges lépéseket, és reméljük, hogy majdan honi kutatótól kapjuk e nevezetes és érdekes tárgy további kiderítését. Míg az említett külföldi tudósok dolgozatai egyrészt »Közleményeink«- nek díszére válnak, és a külföldi szakkörök figyelmét még inkább folyó- iratunkra irányítandják, másrészt a magunk dolgozataira is hatással lesznek, amennyiben bennünket arra fognak ösztönözni, hogy munkáinkban azokéval hasonló színvonalra emelkedjünk, és hogy így velük a külföldi szakkörök előtt is versenyre kelhessünk. Végre még egy körülményre hívom fel becses figyelmüket, és ez a »Növ. Közl.« aláíróinak a száma, mely jelenleg 500 at teszen. Felette örvendetes tény ez, mert »Közleménveink« megindításakor ki álmodta volna azt, hogy vala- mikor ennyi aláírónk lesz ? Azért köszönettel tartozunk az érdeklődő szak- körök ebbeli támogatásáért és kérjük, ne vonják meg ezt ezentúl sem szak- osztályunktól. Viszont pedig ígérjük, hogy minden igyekezetünk oda fog irányulni, hogy a belénk helyezett bizalomnak minél teljesebben megfelel- jünk. Ha eddig e tekintetben talán nem feleltünk meg teljes mértékben, úgy kérem szíves elnézésüket és annak a megfontolását, hogy emberek vagyunk, és mint ilyenek gyarlók és fogyatékosak is vagyunk. Innen van, hogy nélia a legjobb igyekezet sem vezet mindig a kívánt eredményhez, mert véletlen körülmények zavarólag lépnek közbe. De figyelembe véve azt, hogy az itt vázolt körülmények szakosztályunk örvendetes fejlődéséről és szakadatlan haladásáról tanúskodnak, valamint tekintve szakosztályunk magasztos czélját, kérem : ne zavartassuk meg magunkat nemes törekvéseinkben esetleges kifogások és elégedetlenségek által, hanem félretéve minden személyi érzékeny- séget, hassunk oda, hogy a munkálkodásunk elé netalán gördülő akadályokat elhárítsuk. Maradjon közöttünk továbbra is ama kartársi összetartás és egyet- értés, mely eddigi működésünket olyan sikeressé tette, és a melynek még sikere- sebbé való tétele csak úgy lesz elérhető, ha mindenkor arra fogunk gondolni, hogy: »concordia parvae res crescunt, discordia et magnae dilabuntur.« Klein Gyula. AZ ASPARAGUS MÁSODLAGOS IVARI KÜLÖNBSÉGÉRŐL. 3 B e r n á t s k y J e n ő : Az Asparagus másodlagos ivari különbségéről.* (7 eredeti rajzzal.) Három évvel ezelőtt Budapest közelében a Rákos-mezőn, a rákospalotai határon túl elterjedő kaszálókon botanizálván, egyebek között két Asparagus- (nyúlárnyék. spárga) ágat hoztam haza, amelyeken két sajátságos eltérést vettem észre. De mivel példányaim meddők voltak, ügy azt határoztam, hogy a vélt rendszertani eltérések alaposabb vizsgálatába majd csak akkor bocsátkozom, ha a következő esztendőben virágos és termős példányokat gyűjthetek. Időközben a M. N. Múzeum herbáriumában őrizett Asparagus- fajokat tekintettem meg, és ez alkalommal azt találtam, hogy az Asparagus officina! is-nak a Rákos-mezőn lelt két eltérése egyebütt is előfordul, sőt hogy azokhoz hasonló eltérések más európai és hazai fajokon is találhatók. A legnevezetesebb azonban az, hogy azok az eltérések ivari különbséghez vannak kötve. A honi Asparagus-f a.iok virágai nem mindig hím-nősök, hanem az ivarszervek közül az egyik vagy a másik gyakran elsatnyul, amikor is egy- ivarú (diklin) virággal van dolgunk. Az Asparagu s-f ajok közül pl. a Myrsi- phyllum algénuszba tartozók még rendesen kifejlődött virággal tűnnek ki. Sok más külföldi, ázsiai és afrikai fajról ugyanazt kell mondanunk. Azonban már a mediterrán .4. aciitifolius, amely Fiume vidékén is előfordul, úgy- szintén az ^4. offtcinalis, A. tentiifoliiis és A. scaber virágai sok esetben egyivarúak. Hogy az A. officinalis virága egyivarú és maga a növény kétlaki, azaz hogy a o^ és a $ virágok külön-külön egyedeken oszlanak el, már régóta ismeretes. Breitenbach (Bot. Ztg. 1878, 163. old.) fölfedezte, hogy cf' és 9 virágokon kívül hímnős virágok is találhatók, és hogy az A. offi- cinalis ennek értelmében háromlaki (trioikus). Magam típusos hímnős virágot még nem találtam. Megemlíthető még az is, hogy a német irodalom, mely még a leg- lényegtelenebb jelenségeket is gondosan osztályozza, és azokat tudományos elnevezésekkel illeti, az Asparagus officinalis ama sajátságát, hogy nem mindig szigorúan kétlaki, vagy háromlaki, hanem hogy egy növényen hím- nős és porzós (andromonöcia), vagy hímnős és termős virág (gynomonöcia) lehet, pleogamia-nak nevezi.** Az .4. tenuifolius virága a M. N. Múzeum herbáriumi anyaga alapján szinten egyivarú, a növény szintén kétlaki. Nem lehetetlen, hogy az .4. offi- cinalishoz hasonlóan kétivarú virágok is találhatók, amely esetben a faj * Előadta a szerző a növénytani szakosztálynak 1905. évi november 8-ikán tartott ülésén. ** P. Knuth: Handbuch der Blütenbiologie, II. 2. p. : 505., valamint I. p. : 36. és 39. 1* 4 BERNÁTSKY JENŐ háromlaki. Lamarck az »Encyclop. méthod.« 294-ik oldalán egyenesen hímnősnek mondja a virágát. Vele szemben Kitaibel a »Descript. et Icones Plánt. Rariorum Hungáriáé « III. köt. 223-ik oldalán határozottan kétlakinak mondja. Nem lehetetlen, hogy L a m a r c k-nak valóban kétivarú virágok állottak rendelkezésére. Az A. aciitifoliiis a M. N. Múzeum herbáriumi anyaga alapján határo- zattan háromlaki faj. Legtöbbnyire kétivarú virággal találkozunk, ritkábban egyivarúval. Megemlítem, hogy a típusos cf -virágok mellett mindig fiatal virágbimbókat is találtam ; itt a cT-virágok azt a hatást teszik, mintha ideje- korán fejlődtek volna ki. S i bth orp a »Flora Graeca« IV. köt. 337-ik tábláján § -virágú példát rajzol le és nyilván nincsen tudomása arról, hogy a növény háromlaki, és hogy éppen $ példány volt kezében. Pa r latoré a Flóra Ita- liana III. köt. 21-ik oldalán kétlakinak mondja a fajt. A szaporodó szervek emez eloszlásának ismerete rendszertani szem- pontból nagyon figyelemreméltó, mert segítségével máskülönben homályos rendszertani kérdéseket jól oldhatunk meg. Az ivarszervek eloszlásával ugyanis, illetőleg az egyik vagy a másik ivarszerv elsatnyulásával egyéb morfológiai változások is járnak, úgy hogy másodlagos ivari különbségek is mutatkoznak, amint azt beható herbáriumi tanulmányok, valamint a természetben való ismételt megfigyelések alapján állíthatom. A 9 -virágon a lepellevelek rövidebbek mint a c^-virágon, az egész lepel pedig a 9 -virágon inkább széles harangalakú, holott a cf' -virág hosszabbra nyúlt, alsó felén csöves. Azon kívül a $ -virágnak hosszabb a kocsánykája is. Minderről az A. officinalis és A. tenuifoUiis virágának ivari jellegét már kívülről, az ivarszervek vizsgálata nélkül is meg lehet ismerni. A Q -virág széles harangalakja a karcsúbb o^ -virággal szem- ben érthető, mert az az erősebb magháznak felel meg. Az A. acuti- foliiis-ra. vonatkozólag az találtam, hogy az itt nagyon gyakori $ -virág aránylag legnagyobb, hosszanti mérete 4—5 mm ; mind a o^- mind pedig a 9-virág lepellevelei rövidebbek; utóbbinak kocsánykái különösen rövidek. Különösen figyelemre méltó azonban az, hogy 9 -virágú növény nyalánkabb termetű, gyérebb elágazású ; ágai és cladodium-ai hosszabbra nyúltak, vékonyabbak, gyengébbek és zsengébbek, ennélfogva sokszor Ichajlók, kékesebb-zöldek, számuk kevesebb, nevezetesen a cladodiuni-ok csak hármasával^ Ötösével (A. officinalis) erednek egy pontból (1. rajz). A c5^-virágú növény pedig tömörebb, sűrűbb elága- zású; ágai és cladodium-ai rövidebbek, erősebbek és keményebbek, ennélfogva leg- végső csúcsukkal is egyenesen égnek állanak (A. officinalis), inkább sárgás- zöldek, számuk nagyobb, nevezetesen a cladodium-ok sokszor hetesével erednek egy pontból (2. rajz). Amint a természetben való megfigyelés közben jól meg- állapíthattam, a 9 -növények valamivel korábban nyilának, mint a szomszéd- ságukban előforduló c/ példányok (1904. június 14 ikén a deliblati homokon, A. officinalis). Az A. officinalis 9 -növényén a leghosszabb cladodium-ok 20 mm, a c? -növényen sokszor csak 10 mm hosszúak. Az A. acittifoliits 9 -virágú egyedein az ágak gyengébbek, a clado- dium-ok száma többnyire 12 alatt van, rendesen 5 és 11 között változik, AZ ASPARAGUS MÁSODLAGOS IVARI KÜLÖNBSÉGÉRŐL. 6 BERNÁTSKY JENŐ hosszuk a 4, sőt az 5 mm-t is meghaladja, az egyes cladodium-csomók pedig 3 — 8 mm-nyi távolságra esnek egymástól (5. rajz). A cf -virágú növényeken pedig az ágak vastagabbak, a cladodium-ok hossza rendesen a 3 mm-t alig hogy eléri, többnyire 8 — 12 ered egy-egy csomóból, amelyeknek egymásközötti távolsága átlag kevesebb mint 4 — 5 mm (4. rajz). Gyakran találjuk azt, hogy a bogyó kocsánykája kisebb mint a cladodium, holott a cT -virág kocsánykája mindig hosszabb mint a cla- dodium-a. Valóban nem csodálkozhatunk rajta, ha az Asparagiis-f&iok eme sajátságos jelensége a rendszertanban zavart okozott, mert az imént említet- teknél fogva az A. acittifoliiis különböző példái nagyon feltűnő eltérést mutatnak. Parlatore (id. h.) megemlíti, hogy ez a faj a cladodium-ok révén nagyon változik, és ennek alapján több alakját is különböztetik meg. Arról azonban, hogy az a nagy változatosság főleg másodlagos ivari különbséggel függ össze, nyilván nincsen tudomása. Az A. scaber ? -virág kocsánykájának alsó része 12 — 13 mm hosszú, a cf -virágé pedig csak 4—5 mm. Az A. tenuifolitts $ -virágú növényein a leghosszabb cladodium-ok 18 mm hosszúak, holott a cT-virágú egyedeken — ugyanarról a termőhelyről — csak 12—16 mm hosszúak, a cladodium-csomók pedig előbbin 10, 20 sőt 30, utóbbin csak 5—10, legfölebb 15 mm-nyi távolságra esnek egymástól (6. és 7. rajz). Hogy a növény tenyészeti szervein feltűnő másodlagos ivari különbség ismételten adott alkalmat olyan rendszertani alakok, fajok vagy változatok megkülönböztetésére, amelyeknek valódi rendszertani alapjuk nincsen, könnj'en érthető. Magam is legelőször (a Rákos-mezőn gyűjtött) meddő és virágja hullott példákon vettem észre azt, hogy ugyanazon a termőhelyen egy időben az A. officinalis-mk kétféle alakja fordul elő. Akkor nagyon hajlandó voltam új változat (varietas) felállításával a másként megmagyarázhatatlannak tetsző jelen- séget rendszertanilag megoldani, csak arra vártam, hogy a következő esztendő- ben az illető helyről termő példákat is gyűjthessek, és új rendszertani eltéré- semet alaposan megvizsgálhassam. Azonban mihelyest behatóbb vizsgálatokba bocsátkoztam, csakhamar beláttam, hogy vélt rendszertani eltérésem egyszerűen másodlagos ivari különbségen alapul. Nagyon valószínűnek tartom hogy előttem mások is így jártak, de kedvező anyag hiányában behatóbb vizs- gálatokba nem bocsátkozhatván, az első észlelések hatása alatt új rendszertani alakokat különböztettek meg. Miután egy alkalommal a másodlagos ivari különb- ségre vonatkozó megfigyeléseimről röviden G r a e b n e r Pál, berlini botanikai kerti őrt is tudósítottam, ő azt válaszolta, hogy ez a jelenség világot vet különböző .4spara^»s-alakokra, amelyeket eddig a berlini botanikai kertben nem sikerült biztosan meghatározni. Fekete József budapesti egyetemi botanikai intéző pedig az .í4sj7arű^//s-fajok ivari eloszlására vonatkozó alkalmi értesítéseimre megjegyezte, hogy ez teszi érthetővé azt, hogy a budapesti egyetemi botanikai kertben egyik-másik Asparagiis-í&\ nem létesít termést, mert az illető fajok — amint azt magam is megállapíthattam — csak cT -egyedekben vannak a kert- ben képviselve. Kiemelem, hogy ^s/^ara^z/s-fajaink nemcsak a másodlagos ivari különb- ségnek megfelelően változnak, hanem a termőhely, a földrajzi előfordulás és AZ ASPARAGUS MÁSODLAGOS IVARI KÜLÖNBSÉGÉRŐL. 7 a kifejlődés ideje is némileg módosító hatással vannak az ágak és cladodium-ok alakulására. Az .4. aciilifolius pl. Fiume körül sokszor aránylag zsenge és hosszúágú, délibb vidéken fásabb és rövidebb ágú. Általában mennél árnyé- kosabb, nedvesebb és hűvösebb helyen tenyészik a növény, annál zsengébb és hosszabbágú; mennél szárazabb, naposabb és melegebb helyen terem, annál fásabb és rövidebb ágú. Azért természetesen lehetőleg egy termőhelyről és egy időben gyűjtött példákat kell megvizsgálnunk, ha a másodlagos ivari különbség jelenségét tisztán akarjuk látni. Hiszen minden növény tenyészeti szervei vál- toznak a különböző külső élettani hatások alatt, így az Asparagus-í&]6k is. Ehhez járul még az is, hogy legtöbb hazai ,4s^űrű^//s-fajunk, kiváltképpen pedig az A. officinalis áprilistól fogva őszig egymásután több földfeletti ágat hajt, és nemcsak április végén — májusban és júniusban, hanem őszszel is jelenkeznek új hajtások új virágokkal. Az őszi hajtások sokszor tökéletlenül fejlődnek ki ; a virágok nyilának, de a cladodium-ok a rendeseknél rövidebbek, így tehát még időszerint való eltérést is kell megállapítanunk, amely szintén rendszertani tévedésekre adott okot. Az ivarszervek eloszlásának jelensége phylogenetikai következtetésekre használható fel. Az Asparagits-génusz természetes elterjedési köre egész Ázsia déli részére, egész Afrikára és Európa déli részére terjed. Közép-Európa hegy- ségein és északi Európában, úgyszintén északi Amerikában az A. officinalis elő- fordul ugyan, de eredetileg csak mint elvadult növény, azaz mint kerti szökevény. A délázsiai és afrikai fajok túlnyomó része kétivarú virágú. A mediterrán A. acutifolius virágáról megállapíthattam, hogy többnyire kétivarú, de egyivarú is fordul elő. Hogy a vele közel rokon fajok, mint pl. A. horridiis, A. aphylhis, stb. milyenek, kellő anyag hiányában még nem állapíthattam meg ; a ren- delkezésre álló irodalmi adatok pedig erre vonatkozólag nem egészen megbíz- hatók, mert a kérdés csak kiválóan figyelmes és hosszas külön vizsgálat útján dönthető el. Az .4. off'icinalis és a vele közel rokon fajok, az A. scaber és .4. tenuifolins — budapesti botanikai kerti példány szerint az A. glyct- carpiis is — többnyire egyivarú és itt a hímnős virág valósággal visszaesés- nek minősíthető. Az A. tenuifolins virága a típustól még abban is eltérő, hogy a hat porzó közül 3—3 felváltva kisebb es nagyobb, úgy hogy itt tridynamia esetéről lehet szó. Ha tekintetbe veszszük azt, hogy az egyivarú virág és a tridynamia-jelensége a földrajzi elterjedési kör északi határán elő- forduló fajokat jellemzi, valószínűnek kell tartanunk, hogy az illető fajok a génusz többi fajaival szemben phylogenetikai tekintetben fiatalok. Ennek alapján az ivari eloszlás phylogenetikai vívmánynak tekinthető, amely nem az egész génuszt, hanem csak a phylogenetikai tekintetben előbbrehaladott és földrajzi elterjedésükben egyúttal északra felhatolt fajokat jellemzi. Figyelembe vehető még az is, hogy a porzó általában szabad, de az Asparagns officinalis porzószála vagy 1 mm.-ig a lepellevéllel összenőtt ; az A. íettnifolins virágában még nagyobb mértékben nőtt össze a porzó a lepellevéllel, a mi a déli fajok virágain nem állapítható meg. Az ivarszervek eloszlásának virágbiológiai jelentősége ismeretes ; a maga- termékenyítés elkerülésére szolgál. De ez czél, nem pedig indító ok. A czél 8 BERNÁTSKY JENŐ felismerése a természettudományi jelenségek magyarázatában nagyon értékes és lényeges, de végleg ki nem elégít; hanem indító okokat is keresünk. Az indító okok rendesen sokkal mélyebben vannak szemünk elől rejtve, semhogy azokat messzemenő, sőt a végtelenig menő különleges kutatások nélkül meg lehetne álla- pítani. De a jelen esetben' mégis rá lehet utalni legalább arra az összefüggésre, amely az ivarszervek eloszlása és az illető növény tenyészeti kifejlődése között mutatkozik. Figyelmünket ugyanis egész mértékben leköti az, hogy a porzós virágú példák, általános kifejezéssel élve, inkább xerophil ter- mészetűek, mint a termős virágúak ; ágaik tömöttebbek, vastagabbak, jobban elfásodottak, sűrűbben elágazottak, holott a termős virágú példák még a meddő állapotra emlékeztetnek, ahol hosszabbak, nyúlánkabbak, kevésbé fásak. A zsengébb tenj'észeti szervek és a termő kifejlődése és megduzzadása a porzók rovására egyazon példányban végbemenő élettani működések ered- ménye ; az inkább xerophil, fásabb tenyészeti szervek, a porzók erős kifejlődése és a termő elsatnyulása ismét egyazon egyeden végbemenő élettani működések eredményei. Ez az összefüggés, ha az ivarszervek elosz- lásának indító okait még nem is magyarázza meg véglegesen, de legalább a kérdést egy másik, talán élettanilag könnyebben megfejthető kérdésre vezetteti vissza, még pedig arra, hogy mi okozza azt, hogy az egyik növénye nagyobb, a másik kisebb mértékben fásodik m.eg. Mivelhogy az illető növények ugyanazon külső élettani behatások alatt vannak, utóbbiakat nem lehet okolni, hanem el kell fogadnunk azt, hogy a növény már csírázásától fogva, jobban mondva mint csírázásnak induló mag hordta magában ama tulajdon- ságokat, melyeknél fogva jobban vagy kevésbé fásodik meg, és ennek meg- felelően porzós vagy termős virágokat létesít. Más szóval, már magában a magban kell a későbben olyan feltűnővé váló különbség eredő okát keresni. A legelőször föltett kérdés megoldása érdekében a visszafelé következ- tetések egész lánczolatát szőhetjük, és mindinkább újabb kérdések merülnek föl. Ama kérdésre vonatkozólag, hogy mi okozza az ivarszevrek eloszlását, bizonyos mértékben kielégítő választ adhatunk azzal, hogy a magvak külön- bözők, bennök megvannak azok a tényezők, melyek a növénynek kisebb vagy nagyobb mértékben való xerophil kifejlődését okozzák, és ezekkel kapcsolatban van az ivarszervek kifejlődése. A kérdések lánczolatát tovább fűzhetjük ; legalább azt az egyet kérdezhetjük, hogy mi okozza a mag eme különböző kifejlődését. Hiszen egy és ugj^anazon egyedről származik a kétféle mag. Erre vonatkozólag csak röviden akarok utalni arra, hogy egy- részt a magvak száma egy bogj^óban nem állandó, hanem bizonyos határok között ingadozik és a magvak számának megfelelően az alakjuk is módosul ; másrészt a virágok és a magvak kifejlődése különböző külső élettani hatások alatt megyén végbe, éppen a mi sokhajtású .4s/7űrí3^;/s-fajainkon, amelyek nyár elején is, őszszel is virítanak. Mindazonáltal, következtetésekkel ezt a kérdést nem lehet megoldani, hanem csak alaposan végzett tenyésztési kísérletekkel — amelyekben az egy bogyóban kifejlődött magvak számát, alakját, súlyát és különböző külső viszonyok között való kifejlődését kellene számba venni — kaphatnánk olyan megbízható adatokat, amelyek segítségével végső FLORISZTIKAI ADATOK HliVES-VÁRMEGYE ÉSZAKI RÉSZÉBŐL. 9 czélzatúl az ivarszervek eloszlásának kérdésébe mélyen bevilágíthatnánk. Egy- előre pedig elégedjünk meg a megállapított jelenségek ismeretével. Rajziiiagyaruzat. 1. .'\sparagus officinalis $ ; 2. A. officinalis ^ ; 3. A. ucutifolius p ; 4. A. acutifolius (^ ; ö. A. acutifolius 9 ; 6. .\. tenuifolius q^ ; 7. A. tenuifolius 9 . Lengyel Géza: Florisztikai adatok Heves -váraiegye északi részéből. * 1. Bevezetés. Heves-vármegye növényzeti viszonyai tekintetében nem tartozik éppen hazánk ismeretlen vidékei közé. K i t a i b e 1-től** kezdve sokan keresték fel és ismertették növényzetét; így többek között: Vrabélyi, Janka, K e r n c r, B o r b á s. Kutatásaik és közleményeik azonban, úgyszólván kizáró- lag, a Heves-vármegyét északi hegyes és déli sík vidékre osztó Mátrára esnek. Vrabélyi több helyütt*** tett közzé növényzeti elősorolást, adatokat és növényföldrajzi ismertetést, melyek alapján K e r n e r elég részletesen ismertette : »Die \'egetationsverháltnisse von mittleren und östlichen Ungarn« czímű munkájában a Mátra növényzetét. Gyarapították még idevágó ismere- teinket Janka kisebb czikkei az »Österr. Bot. Zeitschr.«-ban, továbbá Borbás: »Florisztikai közleményei*. Mindezekben a munkákban, mellőzve K e r n e r idézett művében a vármegye alföldi részéről közölt néhány elszórt adatát, továbbá az Orvosok és Természetvizsgálók monográfiájában közzétett jelentéktelen, minden botanikai alap híjával levő ismertetést,"^ kevés szó esik e vármegyének a Mátrától délre fekvő sík részéről. Még inkább mondható ez a megyének arról a részéről, mely a Mátra vonalától északra fekszik és ahonnan Vrabélyi és K c r n e r munkáiban csak egy-két elszórt adat — néhány közönséges növény előfordulása — van említve. E vidéken már többször megfordultam, így az elmúlt nyáron is, amikor szorgalmasan gyűj- töttem és jegyeztem föl a nyári növényzetet, és talán nem lesz fölös- leges, ha az ott gyűjtötteket és megfigyelteket. Heves-vármegye többi részéről való — kiváló botanikusainktól eredő — ismereteink kiegészítésére, ez alka- lommal közrebocsátom. * Előadta a szerző a növénytani szakosztálynak 1905. évi februurius 8-án tar- tott ülésén. ** Kanitz: Reliquiae Kitaibelianae. *** »A Mátra növényföldrajzi vázlata, Vrabélyi Márton-tol.« (A Magy. Orvosok és Természetvizsgalók Egerben tartott XIII. nagygyűlésének történeti vázlata és munkálatai.) — Ugyanilyen czímen az egri cziszterczita főgimnázium 1890. évi Értesítő- jében. — Továbbá: »Adatok Heves-megye virány-isméjéhez, Vrabélyi Márton-tól.« (Heves és Külső-Szolnok törv. egyesült vármegyék leirása. Eger 1868.) t Jegyzéke néhány növényfajnak, melyek Heves- és K.-Szolnok-vármegyék tiszai, járásában találtatnak. 10 LENGYEL GÉZA Vidékünk földrajzi képének és geológiai szerkezetének nagy egyöntetű- sége növényzetének csekély változatosságában is tükröződik. A Mátra vonala sokkal érdekesebb, már azért is, mert itt érintkeznek a keleti és a nyugoti flóraterületek ; sok nyugoti növény erre vonul kelet felé (DianÜius coUituts), viszont keletiek itt érik el legnyugotibb pontjukat (Symphytum cordatiim). Növeli a Mátra érdekességét sok alhavasi növény megjelenése is (Rosa alpina, Atragene alphia, Vacciniuin myrtiUus, Convallaria vertigillata). A tőlem ismertetendő vidék ennél sokkal egyhangúbb. A Mátra andezit-trachytjaitól északra fekszik ez a hegyes-dombos terület — az igazi palóczföld — , melyet a Mátra, Medves és Bükk nyúlványai és előhegyei borítanak. Fölépítése úgyszólván kizárólag neogén-homokkő, völgyeiben ennek törmelékével ; csak északi zugában, Istenmezőnél van megszakítva egy mésztufa-folttal. Szabó József is olyan jellemzőnek találta a homokkövet az egész vidékre, hogy népies palócz nevén egyenesen »apoka-formáczió- nak« nevezi. A nagymérvű erdőpusztítás szomorú következményeit most kezdik csak érezni. Különösen szomorú a táj a megye legészakibb zugában, ahol a letarolt, kopár homokkőhegyek nyári Naptól leaszott növényzete vajmi sivár képet nyújt. A legkisebb zivatar is nagy pusztításokat tesz hegy- oldalain, melynek óriás szakadékai mint megannjd nyílt seb tátonganak. Újabban nagymérvű ákáczülteléssel óhajtanak — több-kevesebb sikerrel — a bajon segíteni. Magasságai nem nfigyon haladjak meg a 4 — 500 métert, és így a magas- ságok szerint való növényzeti övekből csak az alsó erdőtáj van kifejlődve. Csak a vidékünket környékező hegységjek emelkednek ki jobban (Bükk 957, Mátra 1010, Nagy-Salgó 623, Karancs 727). Erdeinek túlnyomó részét a bükkösök teszik, még pedig gyakran keverve Carpimis betuhts-sz&\ ; társaságában sokszor előfordulnak még : SaJix caprea, Popuhis trcmuJa, P. álba, Sorbiis torniinalis, TiJia platyphylla, T. cordata, Acer Pseudoplatanus. A tölgy- és bükkerdők ezekben a kisebb magas- ságokban nem válnak el éles magassági övekben, hanem ugyanazon magas- ságokban keverten bükk- és tölgj'^erdők láthatók. Tiszta tölgyerdők {Qticrctis aiirea) ritkábbak, többnyire keveredik a csertölgygyei (Oiierciis cerris) az utóbbinak előnyére. A mocsártölgy (Qu. borealis) erdőt nem alkot, csak elszigetelten, alacsonyabb fekvésű helyeken, völgyekben, az erdők alsó szélein fordul elő. Fajvegyülékeit bár eléggé kerestem, nem tudtam megtalálni. Az erdők szélén, tisztásain változatos bokros növényzet díszlik ; Corylus aveUana, Crataegits oxyacantha, Rosa caniiia, R. dtimetorum, Pninus spinosa, Ríibíts caesins, R. Idaeiis, R. discolor, Evonymns curopaetis, Staphylea pinnala, Acer campestre, Rhamnns catharlica, Cornus sangiiiuea, Sambitcus racemosa alkotnak ilyen bozótokat, gyakran keresztül-kasul futva iszalaggal ; itt-ott egy-egy magányos Sambuciis racemosa magaslik ki közülök. Erdők tisztásain a nyírfa alkot olykor szép csoportozatokat. Erdeinek, kivált bükköseinek alja-növényzete nem mutat nagy válto- zatosságot ; legszebb még a nedves szakadékokban, források mentén. Itt díszlenek a harasztok : Aspiditim filix nias, Athyrium filix femina, Poly- FLORISZTIKAI ADATOK HEVES-VÁRMEGYE ÉSZAKI RÉSZÉBŐL. 11 pódium viilgare, Cystopteris fragilis, Equisitum maximum és f. scrotinum, szárazabb helyeken pedig : Pteridium aqitilinum. A virágosak közül feltűnőb- bek : Brachypodiitm silvaticnm, Luzula angustifolia, Majanthemtitn bifoHum, Melica imiflora, Raniinculiis polyanthemos f. latifissits, Trifolium aureiim, T. alpesire, Vicia dumetorum, Oxalis Acetosella, Campanula patula, C. per- sicifoli-a és f. hispida, Chamaenerium angustifolium, Geránium phaeum, Tcraxacum corniculalitm, Ajiigj pyramidaJis, Digitális ambigua, Senecio nemorensis, Salvia gluliiiosa, Slachys silvatica, Verbascum ytigrttm, Circaea liitetiana. Az erdők szélén, a tölgyesek tisztásain és füves térségein : Trifolium rubeiis, Iris graminea, Carex silvatica. C. pallescens, Calamagrostis arun- dinacea, Phleum pratense, Aegopodium Podagraria, Chaerophyllum aromaticum, Lysimachia vulgáris, Melampyrtim nemorosum (fehér murvákkal is), M. arvense, Brunella laciniata, Campanula Trachelium, C. rapitnculoides, Hieracium silvaiicum, H. viilgatum, H. tenuifolium, H. umbellatum, Iiiida vulgáris, Carduus crispus, Centaurea stenolepis, C. spuria, Verbascum phlomoides. Sajátos növénytenyészet mutatkozik a száraz homokkőhegyeken ; növény- zete, különösen nyár közepén szegényes, mert a forró júliusi Nap a száraz, víztelen hegyoldal növényzetét csakhamar fölperzseli. Említsük meg a követ- kezőket : Andropogon Ischaemum, Festuca glanca, Koeleria eristata, Melica iranssilvanica. Calamagrostis Epigeios, Medicago prostrata, Dorycnium ger- manicum. Trifolium ochroleucum, Nigella arvensis, Campanula rotundifolia, Jasione montana, Thymiis ovatus, Th. collinus, Tencriuni montanum, T. Chamaedrys^ Hieracium Pilosella, H. Bauhini, Achillea Neilreichii, Cen- taurea Biebersteinii, továbbá a Centaurea stenolepis-nek egészen fehérszínű selymes- szőrű és sok aprófészkü alakja Cserjéi közül: Rosa canina, R. caryophyllacea f. Zalana, R. rubiginosa ; de legjellemzőbb uralkodó cserjéje a Jnniperns commiiiiis, mely egyszersmind egymaga képviseli vidékünkön a tűlevelűeket. A zivatarok tetemesen rombolják e hegyek oldalait, és lehordott törme- lékeiből a völgyekben — homokpadok keletkeznek, melyek növényzete egyben-másban áz alföldi homokéra is emlékeztet: Apera Spica Venti, Cheno- podium Botrys, Salsola" Káli, Erysimum canescens, Hibiscus ternatus, Arte- misia campestris, Filago arvensis, Plantago arenaria adják e szegényes növény- zet tagjait. A rétek és nedves helyek növényzetében : Agrosiis álba, Glyceria aquatica, Setaria viridis, Carex-ek, Lythrnm Salicaria, Epilobium-dk, Trifolium, Cirsium oleracenm, C. palustre, Cirsium rákosdense, Lapsana communis, Centaurea pannonica, Brunella vulgáris, Mentha-k, Lycopus europaeus, Slachys palnstris, Tanacetuuv vtilgare a feltűnőbbek. A patakok mentén : Salix-ok, Alnus glulinosa, Viburnum opulus, Iris pseudacorus, Scirpus silvaticus, Juncus Leersii, Lysimachia vulgáris, Veronica Anagallis és V. Beccabunga, Petasites officinalis, Bidens cernua, B. tripartita, Althaea officinalis, Berula angttstifolia, Angelica silvestris stb. teszik változatossá a nyári növényzet képét. Megemlítendőnek tartom végre a mívelt helyek, vetések, ugarok növény- 12 LENGYEL GÉZA zetét, melyek a legkevésbé állandóak ; a vetések között mindenütt közönséges növényeken kívül feltűnőbbek ezek : Eragrostis imiJtiflora, Agropyriini tricho- phortim, Chenopodium Itybridum, Polycnemum arvense, Stachys germanica, Euphorbia helioscopia, Nicaiidra physaloides, Ajuga Chamaepitys, Cephalaria transsilvanica, Ceutatirca Sadleriana, Hicraciiiin floributidum. Szóljunk röviden talán még e vidék növényföldrajzi helyzetéről, amennyiben azt a rendelkezésünkre álló adatok engedik. Ha S i m o n k a i Lajos növény földrajzi felosztását tekintjük, azonnal feltűnik, hogy mintegy középhelyet foglal el a tátrai, közép-dunai, alföldi és pannóniai flórajárások között. Mindamellett hovatartozandósága kétségtelen. Az Alföld felé hatalmas gátat alkot a Mátra ; a tátrai flóravidéktől pedig gyökeresen elütő tenyészeti viszonyai választják el. vSok egyező növényzeti viszonyai (Helleboriis pur- purascens, Centaurea Sadleriana, C. pannonica, Thlaspi Jankae) oda látszanak utalni, hogy vidékünket, a Mátrával együtt a középdunai flórajárásba sorozzuk ; bár összefüggése a pannóniai flórajárással szembetűnő (Centaurea pannonica). Ebben az általános ecsetelésben igyekeztem az ismertetendő vidék nyári növényzetének a képét nyújtani. Az alább következő részletes elősoro- lásban közlöm ama növényeket, melyeket vidékünkön nyáron gyűjtöttem és följegyeztem. Adataim majdnem kivétel nélkül Heves-vármegyének erre a részére újak, csak egyet-kettőt közölt már K e r n e r vagy V r a b é 1 y i, amit azonban zárójelben megjegyezek. 2. Részletes elösorolás. Ptcridophyla. F i 1 i c i n a c. 1. Polypodium vnlgarc L. Árnyékos erdőkben : Istenmező. 2. Aspidium filix-nias L. Árnyékos erdőkben : Váraszó, Istenmező. 3. Alhyriitni fllix-femina (L.) RoTH. Az előbbivel. 4. Pteridiinn aqniliniim (L.) KuHN. Árnyékos erdőkben : Istenmező. 5. Asplenium Trichomanes L. Árnyékos erdőkben, kutak falán : Erdő- Kövesd, Istenmező. 6. Cyslopteris fragilis (L.) Bernh. Erdőkben, sziklákon, kutak falán, különösen a denlata HoOK. és cynapiifolia KoCH alakjai : Erdő-Kövesd, Váraszó, Istenmező. Equisetinae. 7. Equisetimi arvense L. Réteken : Ballá, Pétervásár, E. -Kövesd, Csehi, Váraszó, Lelesz, Istenmező. 8. E. paltisLre L. Réteken elterjedt az egész vidéken ; gyakran az előbbivel együtt. 9. E. ramosissimum Desf. Homokos tereken : Szt-Domonkos. 10. E. hiemale L. Erdők nedves szakadékaiban : Váraszó, Istenmező. 11. E. maximum Lam. Hasonló helyeken: Váraszó, Istenmező; var. serotinum (A. Br.) : Istenmező. FLORISZTIKAI ADATOK HEVES-VÁRMEGYE ÉSZAKI RÉSZÉBŐL. 13 Coniferinae . 12. Jiiniperits communis L. E vidék homokkő-hegyeinek nagyon közön- séges és jellemző cserjéje: Ballá, Ivád, E.-Kövesd, Lelesz, Szűcs, Csehi, Isten- mező. Mo n ocotyledo neae. Typhaceae. 13. Typha latifolia L. Mocsarakban közönséges : Ballá, Ivád, Péter- vásár, Lelesz, Szűcs, E.-Kövesd, Istenmező. Sparganiaceae. 14. Sparganiv.m erec/iim (L.) HUDS. Patakparton : Istenmező. * A 1 i s m a c e a e. 15. Alisma Plantago L. Patakpartokon közönséges : Ballá, Ivád, Péter- vásár, E.-Kövesd, Szűcs, Istenmező. Gramineae. 16. Andropogon Ischaemum L. Száraz homokhegyeit jellemzi : Ivád, Szt. -Domonkos, Váraszó, Istenmező, Csehi. 17. Digitaria ciUaris (Retz.) Koel. Istenmező. 18. Echinochloa Crtis galli (L.) Beauv. Mívelt helyeken. : Váraszó, Istenmező Lelesz. 19. Setaria viridis (L.) Beauv. Réteken, erdőkben : Pétervásár, Lelesz, Szűcs, Csehi, Váraszó, Istenmező. 20. Setaria glanca (L.) Beauv. Erdők szakadékaiban : Istenmező. 21. Anihoxanthum odoratiim L. Hegyi réteken : Istenmező, Csehi. 22. Phh'iim pratense L. Erdei és hegyi réteken : Ivád, Szt. -Domonkos, Csehi. 23. Alopecnrus pratcnsis L. Réteken mindenütt közönséges. 24. Agrostis álba L. Nedves helyeken : Istenmező, Szederkény. 25. Calamagrostis Epigcios (L.) RoTH. Száraz helyeken : Váraszó, Erdő- Kövesd, Istenmező. 26. C. artindinacea (L.) ROTH. Erdőkben : Istenmező. 27. Apera Spica Venti L. Beaüv. Homokos helyeken : Istenmező, Szederkény (V r a b é 1 y i is közli). 28. Cynodon Dactylon (L.) Pers. Utak mentén közönséges : Erdő- Kövesd, Váraszó, Istenmező, Ivád, Szűcs. 29. Phragmites coinnmnis Thin. Patakok mellett, mocsarakban mindenütt közönséges. 30. Eragrostis multiflora (FORSK.) Aschers. Mívelt helyeken (kertek- ben) : Istenmező. 31. Koeleria eristata (L). Homokhegyein közönséges : Ivád, Istenmező, Szűcs, Szt-Domonkos. 32. Melica tiniflora Retz. Erdőkben : Váraszó, Istenmező. 33. Melica transsilvaiiica Schur. Száraz hegyeken : Istenmező. 34. Briza média L. Füves hegyoldalakon: Ballá, Szt. -Domonkos. 14 LENGYEL GÉZA 35. Dacíylis gJomerata L. Réteken, erdőkben közönséges : Pétervásár, Ivád, Szt-Domonkos, Istenmező. 36. Poa iiemoralis L. Erdőkben : Váraszó, Istenmező. 37. Glyccria aquatica (L). Wahlbg. Réteken : Pétei^vásár, Istenmező. 38. Fí'stiica glanca Lam. Száraz homokkő hegyein: Istenmező, E.-Kövesd, Szűcs, Csehi. 39. F. elalior L. Réteken : Istenmező. 40. Vulpia Mviirus (L.) Gmel. Utak mentén : Istenmező. 41. Bromits tcctorum L. Utak mentén : Ballá, Ivád, Istenmező. 42 Bromus arvcnsis L. .Száraz réteken : Ballá, Istenmező. 43. Brachy pódium silvaticum (HuDS.) R. ET ScH. Erdőkben Váraszó, Istenmező. 44. Lolium perenne L. Utak mentén közönséges mindenütt. 45. Agropyrimi repens (L.) Beauv. Réteken : Váraszó, Lelesz. 46. Agropyriim trichophoriim (Lk.) Richt. -4. glaiicimi (Desf.) R. ET ScH.-től szőrös füzérkéivel tér el. Utak mentén : Istenmező. 47. Hordeum murinum L. Gazos helyeken : Erdő-Kövesd. 48. Phalaris arundinacea (L.) G. M. ScH. Réteken : Pétervásár. Cyperaceae. 49. Scirpus silvaticus L. Réteken : Ballá, Pétervásár, Istenmező, Szt.- Domonkos. 50. Carex hirla L. Réteken : Istenmező, M. -Kövesd, Szűcs. 51. Carex silvatica HuDS. Erdőkben : Istenmező. 52. C. paJlescens L. Erdőkben : Istenmező. 53. C. Icporina L. erdőkben : Váraszó, Istenmező. 54. C. mtiricata L. Nedves helyeken : Istenmező. Lemnaceae. 55. Leinna miuor L. Kenderáztató gödrökben : Ballá, E.-Kövesd, Lelesz, Istenmező. Juncaceae. 56. Junciis glaucus Ehrh. Nedves helyeken : Csehi, Istenmező, Ballá. 57. Juncus Leersii Marss. (/. compressus L.) Előbbivel: Istenmező. 58. J. articulahts L. Ivád, Istenmező, 59. /. bufoniiis L. Ballá, Istenmező. 00. Liizula angustifoHa (WuLF.) Garcke. Erdőkben : Váraszó, Istenmező. L i 1 i a c e a e. 01. Anthericum ramosum L. Száraz partokon: Istenmező, Szt. Domonkos. 02. Miiscari racemosnm L. Száraz, füves helyeken : Istenmező. 63. M. comosiim (L.) Mill. Szt. -Domonkos. 64. Majanthemum hifoUitm (L.) D. C. Erdőkben : Istenmező. I r i d e a e. 65. Iris pseudacorns L. Mocsaras helyeken : Pétervásár, Istenmező. 06. /. graminea L. Erdők szélén : Istenmező. FLORISZTIKAI ADATOK HEVES-VÁRMEGYE ÉSZAKI RÉSZÉBŐL. 15 Orchideáé, 67. Neottia nidtts avis L. Erdőkben : \'áraszó, Istenmező. Dicotvh'doncac vS a 1 i c a c e a e. 68. Salix álba L. Patakpartokon, nedves helyeken mindenütt közönséges. 69. 5. viridis Fr. (super álba X fragilis) [ = 5. palustris HoST.]) Istenmező. 70. S. fragilis L. Patakok mellett mindenütt az egész vidéken. 71. 5. pttrpitrea L. Ballá, Istenmező, Lelesz. 72 5. Caprca L. Ballá, Istenmező, Szt.-Domonkos. Erdőkben, különösen széleiken és száraz hegyoldalaikon. 7.3. Fopithis alha L. Száraz hegyeken : Ballá, Istenmező. 74. Popuhis tiriiiiíla L. Erdőkben : Ballá, Csehi, Váraszó, Istenmező. Betulaceae. 75. Carpiniis beltiliis L. Erdeiben, bükkfával keverve ; mindenütt közönséges. 76. Coryhis avellana L. Erdők szélén, vágásokban : Ballá, Pétervásár, Ivád, E. -Kövesd, Váraszó, Istenmező, Csehi, Lelesz, Szt.-Domonkos. 77. Betula ven-itcosa Ehrh. Ballá, Ivád, Istenmező, Csehi. 78. Alntis ghitinosa L. Nedves partok, patakok jellemző fája : Péter- vásár, E. -Kövesd, Ballá, Istenmező, Szt.-Domonkos, Csehi. F a g a c e a e. 79. Fagns siluatica L. Erdeinek fotömegét adja ; el van terjedve az egész vidéken. 80. Qtierciis aiistriaca JacO. Erdőterülete az előbbi után következik ; elterjedése hasonló. 81. Q. borealis Heuff. Többnyire csak szálanként fordul elő alacso- nyabb fekvésű helyeken, völgyekben, erdők alsó szélén. Ivád, Pétervásár, E. -Kövesd, Istenmező, Csehi. 82. Q. aiirea WiERZB. Nagyobb erdőket alkot, tisztán vagy a csertölgygyei keverve : Ballá, Ivád, Pétervásár, Váraszó, Szt.-Domonkos, Csehi, Istenmező. 83. Q. subJobata Kit. in Schult. pag. 019. Az előbbinek egyik ritkábban előforduló alakja. A tőalaktól feltűnően nagyobb levelei, továbbá kupacsa és makkja, gyengébb, de szélesebb és erősen tompított levélkarélyaival tér el. Levelei hosszúkásak vagy fordított tojásdadok ; alapján letompított vagy kes- kenyedő, csúcsán lekerekített ; gyengén, ritkán kissé mélyen karélyos, a karé- lyok lekerekítettek, az öblök kerekek ; színe fénylő sötét, fonáka világoszöld. Előfordul Istenmező mellett a Csengős-hegy tetején, Qii. aiirca-k társaságában, melyek közül tömöttebb, dúsabb koronájával és sötétzöld leveleivel már messzi- ről magára vonja a figj'-elmet. U 1 m a c e a e. 84. Ulmtis monlaua WiTH. Váraszó, Istenmező, Ballá. Szálanként. 16 LENGYEL GÉZA Moraceae. 85. Hiinmhis lupuhis L. Patakpartokon, fűzfákra, égerfákra kapaszkodva : Pétervásár, Ballá, Lelesz, Szt. -Domonkos, Istenmező. U r t i c a c e a e. . 86. Urfica dioica L. Gazos helyeken, árkokban : Csehi, .Szt. Erzsébet, Ballá, Pétervásár, E. -Kövesd, Istenmező. 87. U. tireiis L. Előbbivel : Istenmező. Loranthaceae. 88. Loraiithiis ciiropai'us L. Ouercus aurea-n : Ivád, Istenmező. A r i s t 1 o c h i a c e a e. 89. Aristolochia Clcmatitis L. Ugarokon : Váraszó. Polygoneae. 90. Riímcx acftosa L. Réteken : Pétervásár, Istenmező, Csehi. 91. R. Acetosella L. Száraz réteken : Istenmező. 92. R. conglomeratus MuRR. Réteken közönséges. 93. PoJygonttm lapathifoJium L. Réteken : Ballá, E. Kövesd, Istenmező, Pétervásár, Csehi. 94. P. 7*«7í'ScHRANK. Patakpartokon : Ballá, Istenmező, Pétervásár, Csehi. 95. P. Convulvulus L. Homokos partokon : Istenmező. 96. P. avicitlare L. E. -Kövesd, Istenmező, Váraszó, Csehi, Lelesz. Chenopodiaceae. 97. Salsola Kali L. Homokos helyeken : Váraszó E., Kövesd, Istenmező. 98. Polycnemiim arvcnsc L. Száraz homokkő-hegyeken : Váraszó. 99. AtripJfx rosea L. Gazos helyeken : E. -Kövesd, Istenmező, Csehi. 100. .4. tatarica L. Előbbivel : Istenmező. 101. Chenopodiitm polyspermum L. Ugarokon : Istenmező. 102. Ch. allnim L. Árkokban, gazos helyeken : Váraszó, Istenmező, Csehi, Leszel, Ballá. 103. CJi. urbiciiin L. Gazos helyeken : Istenmező. 104. Ch. hybridum L. Mívelt helyeken : Pétervásár, Csehi, \^áraszó, Istenmező. 105. Ch. Botrys L. Homokos helyeken : Lelesz. Amarantaceae. 106. Amaraiitiis ir/roftexus L. Mívelt helyeken : Pétervásár, Istenmező, Csehi, Váraszó. Portul a caceac. 107. Portidaca oJeracea L. Kerteklien : Istenmező. C a r y o p h y 1 1 a c e a e. 108. Agroslemma Githago L. Vetések között mindenütt közönséges. 100. Viscaria viscosa (Gilib.) Aschers. Erdők szélén : Istenmező, Váraszó. FLORISZTIKAI ADATOK HEVES- VÁRMEGYE ÉSZAKI RÉSZÉRŐL. 17 llű. Sth'iie venosa (GiLlB.) AsCHERS. Erdők szélén: Ballá, Istenmező. 111. S. otites (L.) Sm. Száraz hegyoldalakon : Istenmező, E. -Kövesd. 112. Lychnis coronaria (L.) Desr. Erdők tisztásain: Istenmező, Váraszó. 113. Melandryum album (L.) Garcke. Pétervásár, Istenmező. 114. M. noctiflorinn (L.) Fr. Erdők szélein: Istenmező. 115. Cucitbalus baccifer 1.. Patakpartokon : Ballá, Csehi, Istenmező. 116. Gypsophila miiralis L. Száraz, füves hegyoldalakon: Váraszó. 117. Kolilrauschia prolifera (L.) KiH, Homokos helyeken: E. -Kövesd. 118. Dianthus armeria L. Erdők füves helyein: Váraszó, Istenmező, Ivád. 119. D. deltoidcs L. Előbbivel: Váraszó. 120. Sdponaria officinalis L. Réteken : Ballá, E. -Kövesd, Istenmező, 121. Stellaria viedia L. Árnyékos helyeken : Istenmező, Váraszó. 122. 5. aqttatica (L.) SCOP. Patakok mentén : Ivád, Istenmező. 123. .S". holostea L. Erdőkben : Istenmező. 124. 5. graminca L. Erdőkben : \'áraszó. 125. Cerasliiim i-ulgatiim L. Erdők tisztásain : Ivád, Istenmező. 126. Arenaria serpyllifolia L. Homokos helyeken : Ballá, Istenmező. Ranunculaceae. 127. Clematis l'italba L. Erdőkben: Váraszó, Istenmező, Szt. -Domon- kos, Csehi. 128. Caltha paluslris L. Nedves réteken: Pétervásár. 129. Nigella arvensis L. Száraz homokhegyeken : Istenmező, Ivád. 130. Actaea iiigra (L.) Erdőkben : Istenmező. 131. Dclphiuiiim cousolida L. \'etések között mindenütt közönséges. 132. Aconitiiin vulparia RcHB. Erdőkben : Istenmező. 133. Ranuuculus acer. L. Réteken : Ivád. 134. R. repens L. Nedves réteken közönséges : Ballá, Ivád, Pétervásár, Istenmező, Csehi. 135. R. polyanlhemos L. Erdők árnyékos helyein : latifissiis SmK. alakja fordul elő : Istenmező. 136. Adón is vernalis L. Napos hegy oldalokon : Váraszó. Papaveraceae. 137. Papaver rJioeas L. Vetések között, útfeleken mindenütt közönséges. 138. CheJidoiiiiim niaius L. Árnyékos gödrökben, gazos helyeken : Ballá, Istenmező, Szt. -Erzsébet. Cruciferae. 139. Lepidiiim draba L. Gazos helyeken : \'áraszó. 140. Thlaspi arvense L. Ugarokon : \'áraszó. Istenmező, Csehi, Szt. -Domonkos. 141. Sisymbrium Sophia L. Parlagokon : Lelesz, Csehi. 142. 5. officinák' ScOP. Mívelt helyeken : Istenmező. 143. S. striclissiminu L. Bokros helyeken : Istenmező, Szt. -Erzsébet. Növénytani Közlemények. 190IÍ. V. kötet, I. füzet. 2 18 LENGYEL GÉZA 144. Diplotaxis lenuifolia (L.) D.C. Ugarokon : Yárasztó, Lelesz, Szt. -Erzsébet, Pétervásár. 145. Raphamis raphaiiistrum L. Ugarokon : Pétervásár. 146. Rapislritm perenne (L.) All. Ugarokon : Váraszó, Szt. -Erzsébet. 147. Roripa auslriaca (Jaco.) Bess. Utak mentén : E. Kövesd, Isten- mező, Lelesz. 148. R silvestris (L.) Bess. Réteken : E. -Kövesd, Istenmező, Váraszó, Szűcs. 149. Bursa pasioris WiGG. Mívelt helyeken : Istenmező. 150. Ai-ahis ainiosa ScoP. Erdők szakadékaiban : Istenmező : 151. Erysimnm caiicsceus ROTH. l^garokon : Ballá, Ivád, E. -Kövesd, Istenmező, vSzt. -Domonkos, Csehi. 152. Beríeroa incana (L.) D.C. Utak mentén : E. -Kövesd, Istenmező, Váraszó. 153. Alvssiim caJvciiium L. Homokon : E. -Kövesd, Istenmező, Váraszó. Resedaceae. 154. Reseda litica L. Utak mentén : Ralla, Istenmező, Váraszó, Lelesz, Szt. -Domonkos. Crassulaceae. 155. Sediim maximum SuTER. Árnyékos sziklákon : Istenmező. 156. 5. acre L. Közönséges az egész vidéken. Rosaceae. 157. Pinis maliis L. Erdeiben gyakori : Ballá, Istenmező, \''áraszó, Szt.-Domonkos, Csehi, Pétervásár. 158. P. Piraster (L.) Nagyon közönséges az egész vidéken. 159. Sorbns lorminalis (L.) Cr. Erdőkben szálanként : Istenmező. 160. Crataegiis oxyacantha L. Erdők szélén mindenütt közönséges. 161. Rtihus caesius L. Erdők szélein, árkokban : Ballá, Pétervásár, Isten- mező, Váraszó, Csehi, Lelesz. — Szántóföldeken : var. agrestis (W. K.) 162. R. Idai'iis L. Magasan fekvő vágásokban : Istenmező és Barna körül. 163. R. discolor Wh. et N. Erdők szélén, tisztásain közönséges az egész vidéken. 164. Fragaria vesca L. Erdőkben : Ballá, E. -Kövesd, Istenmező, X'áraszó, Csehi. 165. F. elatior Ehrh. Előbbivel : Ballá, Váraszó, Istenmező. 166. Potentilla argenlea L. Erdők füves helyein : Istenmező, Csehi, Lelesz. 167. P. replans L. Réteken : Ballá, Pétervásár, Istenmező, Csehi, Lelesz, 168. P. recta L. Száraz hegyoldalokon : Istenmező. 169. P. anserina L. Réteken mindenütt nagyon közönséges. 170. Geiim iirbanum L. Erdőkben : Istenmező, Váraszó. 171 Agrimonia eupatoria L. Erdők füves helyein: Ivád, E. Kövesd, Szt.-Domonkos, Istenmező. FLORISZTIKAl ADATOK HEVES- VÁRMEGYE ÉSZAKI RÉSZÉBŐL. 19 172. Saiigiiisorba polygamq (W. K.) Garcke. Napos hegyoldalakon, de erdőkben is : Istenmező. 173. Rosa canina L. Homokhegyein közönséges : Ballá, Ivád, E. -Kövesd, Pétervásár, Istenmező, Csehi, Szűcs. 174. Rosa rnbiginosa L. Napos hegyeken : Ralla. Istenmező, Csehi, Szt. -Domonkos. 17.Ő. Rosa dumetorum Thuill. Erdők szélén : Istenmező. 176. A'. caryophyUacca Bess. f. Zalana Wiesb. A R. sepiiim körébe tartozó alak. Száraz, napos hegyoldalokon : Ballá, Istenmező. 177. Pnimts spinosa L. Száraz hegyoldalokon, de erdőkben is, mindenütt közönséges. 178. P. piniiila (L.) Napos hegyeken : Váraszó. L c g u m i n o s a e. 179. Gcnista tincloria I,. Erdők szélein : Ballá, Istenmező. E. -Kövesd, Váraszó, Csehi. 180. Cylisiis nigricaiis 1.. Erdők füves helyein : Ballá, Ivád, E. -Kövesd, Istenmező, Csehi, Szt. Domonkos. 181. C. hirsutus E. Száraz hegyeken : Váraszó. 182. Ononis hirciiia Jaco. Réteken : Pétervásár, Ballá. Ivád. E. Kövesd, Istenmező, Váraszó, Lelesz, Szt-Erzsébet, Csehi, Szűcs. 183. Medicago saliva L. Réteken: E.-Kövesd, Istenmező, Csehi, Szűcs. 184. M. falcata L. Száraz, napos helyeken : Ballá. Istenmező, Csehi, Szűcs. 18."). M. liipulina L. Kertekben, réteken : Istenmező, Pétervásár. 180. Melilotiis albus Desr. Réteken : Pétervásár, E.Kövesd, Ivád, Isten- mező, Lelesz. 187. M. officinalis L. Előbbivel. 188. TrifoUiim rubens L. Erdők füves helyein : Istenmező. 189. T. prateiise L. Réteken az egész vidéken nagyon közönséges. 190. T. alpesire L. Erdőkben: Ballá, Istenmező, Váraszó. 191. T. arvense L. Száraz hegyoldalokon, réteken : Istenmező, Váraszó. 192. T. fragifenim L. Réteken az egész vidéken nagyon közönséges. 193. T. repeiis L. Réteken mindenütt az előbbivel. 194. T. hvbridum L. Réteken : Ballá. Pétervásár, Istenmező, Lelesz, Szűcs. 195. T. aure-um PoLL. Erdőkben : Istenmező, Váraszó. 196. T. ochroleiiciim L. Száraz hegyoldalokon : Istenmező, Váraszó. 197. Dorvcnitnn germauiciun (Greml.) Rouy. Száraz homokkő hegyein : Ivád, E.-Kövesd, Istenmező, Váraszó, Szűcs. 198. Lotus coruiciilalus L. Réteken, erdőkben mindenütt közönséges. Száraz hegyein is ez fordul elő, ahol a L. villosiis Thuill. alakot hiába kerestem. 199. Astragahis oiiobrychis L. Réteken : Ballá, E.-Kövesd, Istenmező, \'áraszó. Csehi. 200. A. glycyphyllos L. Erdőkben és szélein : Istenmező, f:sehi. 20 THAISZ LAJOS 201. Coronüla varia L. Erdőkben, réteken : Ballá, E. -Kövesd. Isten- mező, Lelesz. 202. Onobrychis arenaria (Kit.) Sér. Száraz hegyoldalokon : Ballá, Szűcs. 203. Vicia diimetoritm L. Erdőkben: Istenmező. 204. V. pisiformis L. Erdőkben : Istenmező, Váraszó. 205. V. villosa ROTH. vSzáraz réteken : Ballá, Ivád, Istenmező, Csehi. 206. V. pannonica Cr. Réteken : Istenmező. 207. Lathyriis tiiberosus L. Vetések között : Pétervásár, Istenmező. 208. L. pralensis L. Erdők szélén : Istenmező. 209. Lathyrus silvester L. Réteken : Istenmező. 210. L. verntis (L.) Bernh. Erdőkben : Istenmező. 211. /,. nigcr (L.) Bernh. Erdőkben : Istenmező. (Vége következik.) Thaisz Lajos: Kritikai megjegyzések némely magyar- országi Graminea-fajhoz/ ADegen, Thaisz és Flatt szerkesztésében megjelenő »Magyar füvek gyűjteménye* czímü vállalat utolsó három kötetében a füveknek 150 faja bocsáttatván közre, ezúttal alkalomszerűnek találom a köztük levő érdekesebb fajok egyik-másikához megjegyzéseket fűzni, még pedig ügy növényrendszertani, mint elterjedési szempontból, nemkülönben a nomenklatúra helyesbítése érde- kében. Megjegyzéseim a következőkre vonatkoznak: Calamagrostis gracilescens Blytt. nevet fog czentül viselni az a tévesen C. chalybea néven ismertetett ritka növényünk, amely a Tátrában a Csoibai-Tó alatt lévő tőzeges területen tenyészik. Weiíigaertneria canescens (L.). A főváros környékén nagyon ritka növény, mely csupán egy helyen tenyészik Solymár, Üröm és Boros-Jenő falvak között. Trisetum catpaticnm (Hosx) név H a c k e 1 vizsgálatai szerint társnév (synonym), mert a Hőst rajza, sőt eredetije szerint sem egyéb, mint /Iff;/<3S- trinn ptihescens. Ennek folytán a tátrai és erdélyi kutatók 7\ carpaticiini-a más neveket kaptak, és pedig a tátrai növény 7\ fuscitni Kit., az erdélyi pedig T. macratrichtim Hack. nevet viselnek. Avena glahrata Petkrm., vagyis a kopasz pelyvájü A. fatiia, a főváros környékére nézve új adat. Gyűjtötte Dr. D e g e n Árpád. • Pestnca Wagneri Deg. Fl. et Thsz. a temesi homokpusztaságnak más helyen már ismertetett és a tudományra nézve is új alakja. Festitca Tatrae CzAKÓ. A F. amethysiina-ió\ olyan erős jellegekben különbözik, hogy a H a c k e 1 Fe's/í/cű-monograf iájában letett elvek szerint nem változat-, hanem subspecies-rangot érdemel a rendszertanban. * Előadta a szerző a níivénytani szakosztálynak 1905. évi november 8-ikán tartót: ülésén. KRITIKAI MEGJEGYZÉSEK NÉMELY MAGYARORSZÁGI GRAMINEA-FAJHOZ. 21 Fesluca mediterranea Hack. A F. ariindinacea sodort levelű alakja, a főváros környékére új adat. Gyűjtötte D e g e n Árpád. Fesluca pseudolaxa Schur helyettesíti a Kárpátok legdélibb csúcsán a F. carpatica-i. Fesluca croatica Kern. az a horvátországi növény, melyet egyes szerzők F. poscala Kit. névvel jelöltek. E név azért esik el, mert sem a K i t a i b e 1-, sem a W i 1 d e n o \v-féle herbáriumban nincsen meg a gyűjtött eredeti példány, mely eldönthetné hovátartózandóságát, a leírása is hiányos lévén, nem lehet megállapítani, vájjon a polymorph F. afftnis-nQk melyik alakja értendő alatta. Agrostis coarclala Blytt. Fiume környékének növénye. Valószínűleg ez lesz egyes magyar szerzők A. olivelorum-a, melyet ott Simonkai Lajos, D e g e n Árpád és S ni o q u i n a Antal hiába kerestek. Bromus ramosus HuDS. D e g e n Árpád véleménye szerint kelet felé való terjedésének határvonalát nem a magyar Közép-Dunánál, hanem ettől még inkább keletre éri el ; ő ugyanis az erdélyi tlóra-területen is megtalálta, ahol azonban már a keleti B. Benckeni-VQl keveredik. Bronnis ereclus HuDS. Ennek a polymorph faj nem reczés hüvelyű csoport- jának, amint azt Borbás Vinczének a »Földmívelési Erdekeink«-ben megírt kiváló munkájából kitűnik, a horvátországi Karszton keresendő az elterjedési középpontja. Nagyobbára ott gyűjtötte Degen a különböző és a Borbás eredeti példáival összehasonlított alakokat {B. microlrichus, reptans, Hackelii, racemiferus). Bromus suhsquarrosus BoRB. név (Temesmegye veget. 1884) megelőzi a B. porrectus Hack. nevet (Magy. Bot. Lapok, 1903.). Alopecunis utriculatus (L.) Vándorló, egyéves fű, mely a főváros növény- zetében csak újabban jelent meg ; lehet hogy ismét el fog tűnni mint sok más jövevény. Gyűjtötte B a á n Lajos. Koeleria eriostachya Panc (Syn. A.', carniolica Kern.) Érdekes balkáni típus, melyet Borbás annak idején a Déli-Velebitről közölt. Ujabban Degen Horvátország nyugoti részén a Sneznik- hegyen gyűjtötte, szemben a krajnai Sneznik {^= Schneeberg) hegygyei, ahonnan már ismeretes volt. Poa praecox BoRB. Irodalmilag sokat hányt-vetett faja Borbás nak ; véleményünk szerint azonban csak változata a P. hulhosa-nak. Az Al-Dunán a Kazán-szoros sziklafalain Degen megfigyelései szerint csupán három ponton tenyészik, és csak a legnagyobb nehézséggel volt nagyobb mennyiségben meg- gyűjthető. Ugyancsak a Kazánban, de lent a kocsiút mentén a tőalak is bőven tenyészik. Poa cenisia AuT. HüNG. non Ali. = P. média ScHUR. A Lolium subulatum-oi Degen 1902-ben fedezte föl Fiúméban, de akkor csak egyetlen szálat talált, a következő évben már ugyanott annyira meg- szaporodott, hogy Smoquina Antal 100 példányban gyűjthette meg gyűj- teményünk számára. A Hordeum marilimum With., melynek eredeti termőhelye az angol tengerpartokon van, Degen véleménye szerint hazánkban Szt. -Endrén is előfordul. A H. marilimum alakköréből azonban leggyakoribb nálunk a H. 22 GYŐRFFV ISTVÁN Giissoneaiiiim Farl., ritkábbak a H. piibescens GiESS. és H. hirtelUiin Deg. Utóbbit ezidén Csanád megyében a makói határlioz tartozó kopáncsi puszta szikes mezüin is megtaláltam. A most megjelent kötetekből mint érdekes keleti ritkaságokat még a következőket sorolom elő : Avenas/iimi compressiim (Heuff.), Festiica dal- niatica (Hack.), F. panciciana (Hack.), F. nitida Kit., F. apennina de Not., Bromiis barcensis SlMK., Psiliinis hiríclhis Simk. Győrffy István: Az Acaulon triquetrum Magyar- országban való elterjedési viszonyairól.* (3 eredeti rajzzal.) A Bryineae »CIeistocarpi<' tribusának Phascaceae családjába egy nagyon érdekes apró kis moha tartozik, az Acaulon Iriquetrmn (SpRUCE) C. MüLLER in Botan. Zeitung, 1847. p. 100; Bryologia europaea I. t. 4. Társnevei : Phascum bitlhosnm y minimum De Notaris Syllabus muscorum Italiae, Taur. 1838. No. 306. Phascuni Iriqueiruiii Spruce in Journal of bot. 1845, p. 189. Schistidiuni Iriquetrmn MiTTEN W. in Annál. mag. Nat. hist. 1851. p. 311. Sphaerangiuin ínquetruni SCHIMPER W. P. Synopsis Muscorum Europa- earum ed I. 1860, p. 14. E társnevek közül a Phascum név nem jöhet tekintetbe, mert a két nem- zetség, az Acaíilon és a Phascum között tetemes különbségek vannak.** A Schistidinm hasonlóképpen, mert ezt meg a Grimmicae-csoTpoviha. osztjuk. így választás csak az Acaulon C. Müller és Sphaerangium Schlmper név között van ; az elsőbbség — mint láttuk — az Acaulon-i illeti meg, ezt is kell tehát használnunk. Ezért helytelenül jár el H a z s 1 i n s z k y,*** úgyszintén G. Roth^' is munkájában, amikor a Sphaerangium nevet alkalmazza. tt A cleistocarp mohák mindenféle tekintetben a lombos moháknak egyik nagyon érdekes csoportját alkotják. Jellegük, hogy sporogonium-uk nem hasad szét, mint pl. az Andreaeaceae-családhan, vagy nem nyílik fel fedővel, mint pl. * Előterjesztette Schilberszky Károly a növénytani szakosztálynak 1905. évi november 8-ikán tartott ülésén. ** K. Gustav Limpricht: Die Laubmoose I. B. S. 161. *** Hazslinszky Frigyes: A magyar birodalom mohllorája, Budapest, 1885, 80. old. t Die europáischen Laubmoose, beschrieben und gezeichnet von Georg Roth; 1. Lief. 1. Bd. Bogén 1-8. Leipzig 1903. tt L. c. pp^. 123-25. AZ ACAULON TRIQUETRUM MAGYARORSZÁGI ELTERJEDÉSI VISZONYAIRÓL. 23 a stegocarp nioháUnál, hanem a tokfal szabálytalanul reped föl, és csak igy jut ki belőle a spóra, mely rendesen tetemesen nagy szokott lenni. A legtöbb cleistocarp moha ritka, általában kevés helyről ismeretes. Valószínű, hogy ez nem annyira gyér, sporadikus előfordulásuknak tudható be, mint talán inkább annak, hogy felette apró termetük miatt nagyon könnyen elkerülik a gyűjtő figyelmét ; csak szorgalmas kutatás után találjuk meg éppen apróságuk miatt. Az AcaiiJon triquetritm jellegei a következők.* E kétlaki kis moha mindössze 1 — 1-5 mm magas. A cT -növénykét apró, 4—5 levél alkotja, amelyek az antheridium-ot zárják körül, és amely a d^-mohocskának mindenkor a szárán oldalt ül. A sporogonium-ot termő növényke, vagyis a $-mohocska, ha száraz helyen és állapotban van, háromszögletes; levelei jellegzetesen háromszögletesen borulnak össze a tokocska felett, azt egészen betakarják ; tetörészükön kissé össze is sodródnak. E levelekből az ér szabad szemmel is látható szőrré fut ki ; különben teknőalakúan összeborulok, közép- erük nagyon élesen válik ki.** A tokocska gömbded, tetőrészén rövid csúcs- csal ; fiatalon világos zöld. ha megérett barnás. 8. rajz. AcaviloH triquetrmn normális sporogonium-a ; vaginuláján oldalt archegonium ; a hattyúiiyakszerűleg görbült seta-n a spóratok ; az egészet betakarja a teknőszerűen görbült levél (makói példán)' után), Kanafja (séta) — és ez a legjellegzetesebb vonása — hattyúnyakszeriten meggörbült ; így a tokocska nem egyenes állású, hanem ferde, sokszor majd- nem vízszintes (8. rajz). Spórája kora tavaszszal érik. A tokocska felső részén levő kis csúcsot, amely a csőrrel (rostrum) végződő fedő helyét foglalja el, bár szabad szemmel is láthatjuk, de olyan túlságos nagynak hazai példáinkon sohasem találtam, mint aminőnek pl. G. Roth munkájában rajzolja.*"* E kis csúcsot alkotó sejtek már a felületi metszeten is kissé eltérők a tokocska falát alkotó többi sejtektől, amint ezt a 9. rajz mutatja ; pár sejt alkotja csak, amelyek nem annyira nyúltak, hanem már inkább parenchy- másak. De valami nagyobb elkülönülést — mint a rajzon láthatjuk — egy- általában még nem észlelhetünk. A száraz helyeken gyűjtött példányokon a háromszögletességet én is láttam, ellenben a nedves vagy árnyékos helyeken gyüjtöttekén nem. Inkább * Limpricht 1. c. I. p. 181. — G. R o t h 1. c. p. 125. ** Limpricht 1. c. III. B. p. 636. *** 1. c. Taf. V. Fig. Z.:3b, c. 24 GYŐRFFY ISTVÁN jellegzetesnek tartom, hogy a száraz állapotban levő levelek tetőrészükön balról jobbra összesodródnak. Nagyon sok példányt elágazó szárral gyűjtöttem ; a közös szár ketté oszlik, melyek azonban nem cí" és 9 mohocskák, hanem mindakettő 9 , mert mind- egyikben tokocska volt. A levelek fiatal korukban zöldek ; a tokocska érése idején működésüket veszítve, a levelek is kezdenek tönkre menni, chlo- rophyll-tartalmuk bomlásnak indul, ami nagyon érdekesen történik. A tokocs- kát borító levelek t. i. először a hegyükön fehérednek meg, elszíntelenednek ; mennél inkább érik a tokocska, annál inkább halad lejebb ez elfehéredés, úgy hogy az érett tokocskát misem mutatja jobban, mint az egész, kissé szennyes barnán elfehéredett levél, amelyről első pillantásra azt hinnők, hogy talán a Nap heve szárította ki a rendesen kopár, sovány talajon élő eme kis gyepeket. A tokocska megérése után a rhizoid-ok is tönkre mennek, »tövük is felszakad«, amikor is az ilyen egyedeket a szél könnyen fölkaphatja és elviheti , ekként terjeszthetvén a fajt. 9. rajz. 10. rajz. 9. rajz. Acanlon triqueirum sporogonium-ának felső része, nagyítva. — 10. rajz. Acaulon riquetrum kettős sporogonium-a, az egyik valamivel fcjlettlenebb (makói példány után). Egyik nagyon állandó jellege az Acaidon-nak, hogy a különben is nagyon kevés archegonium közül rendesen csak egy termékenyülvén meg. egy sporogonium fejlődik ki ; csak a legritkább esetben találunk két sporogo- nium-ot kifejlődve. így a 10. rajzon látunk egy ilyen, Makón gyűjtött kettős sporogonium-os Acatilon-t. A hattyúnyakszeríien hajolt kanafon az A. triquetrum (Spruce) C. MÜLL. első pillantásra felismerhető. A két sporogonium nem egyenlő fej- lettségű ; mert az oldalsó, tehát a nem rendes, valamivel kisebb, gyengébben fejlődött. E második tokocska helyett rendesen egy meg nem termékenyített archegonium-ot szoktunk látni, mint pl. a 8. rajzon. Nem lesz érdektelen, ha előfordulási viszonyairól és társmohájáról rövi- den megemlékezem. Az Acaulon triquetrum száraz, napos helyen, árkok mentén, domboldalokon tenyészik, füves területen, de csak ott, ahol a fű nem nagyon buja ; viszont nem ott, ahol egészen kopár a terület, hanem ahol elég nedvességet is kap, mégis napsütötte hely. Frissen forgatott területen, árokparton vagy omláson hiába keressük; csakis rég elhagyatott, száraz terü- leten találhatjuk. Ahol még eddig gyűjtöttem, mindig Pterygonetirum cavi- AZ ACAULON TRIOUETRUM .MAGYARORSZÁGI ELTERJEDÉSI VISZONYAIRÓL. 25 foliiint (Ehrh.) Jur. volt a közelében, vagy a kettő együtt. Ha a Plerygo- fieurum tokocskája érett, könnyen megismerhetjük; de ha csupán levelei fejlődtek ki, akkor is megkülönböztethetjük az Acaitlon-{ó\, csak a leveleket kell szét- tárnunk, azonnal ott láthatjuk a tokocskát. Különben is a Pterygoneurum levele vastagabb is, valamint barnászöld színű. Elterjedési körére vonatkozólag a következőket említhetjük : E mohát a külföldön sem ismerik sok helyről; Limpricht* sze- rint elterjedési körében agyagos és agyagos-homokos talajon, szántóföldeken, töltéseken, kertekben és parti iszapon elszórtan, és csak a síkságon fordul elő G. Roth," Limpricht nyomán hasonlóképpen nyilatkozik. Ugyancsak szórványosan tenyészik nálunk is, így Hazslinszky müvében*** a következő adatokat találjuk : »Budapest környékén a Zugligetben és Buda-Eörs mellett (vS i m k o v i c s), vSzepesOlaszi mellett (K a 1 c h b r e n n e r) és Beszterczebánya környékén (Márkus).« Hazánk délkeleti, erdélyi részei- ből Péter fi közölte+ és pedig csak Déva vidékéről, amely »Déva lombos mohnórájának egyik nagyon jellemző, közönséges ritkasága« .'♦'t Budapest környékén való előfordulását újabban Wolc sánszky J. (Rákos mellől) erő- síti meg.'""*"*' A magam gyűjtése alapján az Acaiilon triqiietniin újabb termőhelyeit a következőkben foglalhatom össze. Alföldi részeken van nagyobb elterjedtsége e mohának, bár hazánkban csak Budapest környékéről ismeretes. Makón és környékén 82 m. t.-sz. f. magasságban nagyon sok helyen és tömegesen tenyészik e ritka moha, úgy hogy ugyanazt mondhatom, amit Péterfi közleményéből idéztem. Nagyon sok helyen szedtem, melyeket egybehasonlítva pl. azokkal, melyeket a Magas-Tátra környékén gyűjtöttem, nagyon fejlettek és nagyobbak is. Makó környékén a következő helyeken szedtem : A makó-új városi állomástól Földeák felé a vasút mentén egyik kettévágott halom dombos oldalán tömegesen ; az újvásártéri állomás mellett, az Akasztófa vagy Marsi domb felé; y> Tárnok a -ha.rí \ y>Zi{golyvSárpatak«) mentén a »Mühlpusch« (= Műhlbusch)-réten. Busócz felé a Poprád-völgynek néző oldalon, a »Lind«-en innen a »Mühlrehn« nevű részen 600 m t.-sz. f. magasságban szintén elég bőven tenyészik. Keresztfalú alatt, az állomástól E-ra menet a vasúti töltés mentén száraz, napos domboldalakon 597 m t.-sz. f. magasságban. Rókusz (Roks) felett a »vStenzersche Hűgel« oldalán lévő határdombon a »Kahlrehn- részen 704 m magasságban. Ez a termőhely a legmagasabb pont, melyen még megvan az Acaulon és mely elterjedési körének legmagasabb pontja is egyúttal, amint meg- figyelésem után megállapíthattam. * Limpricht 1. c. p. 181; G. Roth I. c. p. 125. KISEBB KÖZLEMÉNYEK. 27 Ez a néhány irodalmi termőhelyi adat, de főleg megfigyelésem alapján arra a valószínű föltevésre, illetőleg meggyőződésre jutottam, melyet Juraízka* is hangoztatott, hogy az Acaulon triquelruin sokkal elterjedtebb mohafaj, mintsem gondoljuk. F^mez elszórt és egymástól távol eső pontjai hazánknak : Btídapest, Magas-Tátra, Déva, Kolozsvár ós Mukó, legalább is úgy mutatják, hogj^ a közéjük foglalt területen is megtalálható e moha, kivált az alföldi részen; hiszen Makón is milyen tömegesen tenyészik I És ha itt ilyen nagy tömegben él, élhet más, mélyebben fekvő alföldi vidékeinken, de a külföldnek alacsonyab- ban elterülő vidékein is. / KISEBB KÖZLEMÉNYEK. Florisztikai adatok."* H o 1 u b y .lózsef érdemes nesztorunk 6í» éve daczára még élénk érdeklődéssel foglalkozik tlóránk jelenségeivel. Velem közölt levélbeli adatai közül megnyert felhatalmazása alapján közlöm a követ- kezőket. Az 1904. év júniusában nagyon megörült az életében először látott Rannnculiis inberaiiatns-nak (R. arvensis L. \'ar. tuberciilaiits KoCH., R. liibcrctilatiis Dr.), melyet szántóföldeken a bazini téglagyár közelében vegye- sen a vele közel rokonalakkal (R. arvensis L. var. spinosits Neilr.) nagy mennyiségben talált. Bazin területén a vasút mellett szántóföldön gyűjtötte óriási példányokban az Androsace elongata L., a Myosnnis minimus L. és néhány Galiiiin parisiense L. növényeket. Ugyancsak itt Bazin körül bukkant egy nedves árokban a Gratiola officinalis L.-re, továbbá a legelőkön és a szőlők közötti utak füves szélein bőven szedte B o r b á s Potentilla siib- argeiita-]ki mindenütt a P. argcntea és P. arenaria társaságában. Az Osztroluczky- major közelében, amely Nemes-Podhrágyhoz tartozik, a bosáczi völgyben az előbbi években bőven tenyészett a Festiica Mynriis Ehrh., és nem nagyon ritkán a Filago mixta HoL. a F. canescens JoRD. és arvensis L. között ; most (1904) ennek a két érdekes növénynek itt nyoma veszett. Mágocsy-Dietz Sándor. * Juratzka: Üie Laubmoostlora v. Oesterr.-Ungarn. Wien. 1882. S. 89. ** Felolvastatott a növénytani szakosztálynak 1906. évi januárius 10-én tartott ülésén. NÖVÉNYTANI REPERTÓRIUM.* (Rovatvezető : Kümmeble J. Béla.) a) Hazai irodalom: Austerweil Géza : A szőlőniag felhasználása. — Temészettudományi Közlöny. XXXVIII. köt. 1906., 74-75. old. Bezdek József: Tőkés Lajos Temesvár környékének edényes növényzete (ismert..). — Növénytani Közlemények. l\. köt. 1905., 106. old. Bodonyi János : Szabadföldi spárga téli hajtatása. — A Kert. Xí. évf. 1905., 674-675. old. Borbás Vincze dr. : Magyarország növényvilága. — ■ György A. »A Föld és népe« V. köt. 1905., 99—127. old. Borhy Sándor : Euphorbia pulcherrima. — A Kert. XI. évf. 1905., 745 — 746. old. Bottá István: Fekete József. — A Kert. XI. évf. 1905., 727—728. old. Csorba Pál : A Hydrangea hortensia cserépben való nevelése. — Kertészeti Lapok. XX. évf. 1905., 309-310. old. — — A Sophora japonica L. — Kertészeti Lapok. XX. évf. 1905., 365 — 367. old. Dene Béla István : A paradicsom hajtatása. — A Kert. XI. évf. 1905., 708 — 709. old. Ernyey József: \ magj'-ar szent korona országainak területén érvényben volt gyógyszerkönyvek hivatalos gyóg3'szereinek jegyzéke. I^udapest, 1905. Szerző sok gyógyszernek a népies magyar botanikai nevét is feltünteti. Farkas Lajos : Csávázott burgonyagumók. — \ Kert. XI. évf. 1905., 741 — 742. old. Futó Mihály dr. : Az Aspidium lobatum Sw., Aspidium angulare Kit. és Aspi- dium Braunii egymáshoz való viszonyáról. Kolozsvár, 1906. Ajtai K. Albert könyv- sajtója. 80 16 old. 4 ábrával. — — Néhány szó a Filicalcs fajai, alfajainak és faj változatainak bélyegeiről s ezzel kapcsolatban a Polypodium vulgare L., Scolopendrium scolopendrum Karsten és Pteridium aquilinum Kuhn faj változatairól. Kolozsvár, 1905. Ajtai K. Albert könyv- sajtója. 80 22 old. Győrffy István dr. : Hymenostylium curvirostre (Ehrh.) Lindb. var. /í. scabrum Lindb. újabb előfordulásáról hazánkban, különös tekintettel a szár és levél anatómiai viszonj'aira. — Növénytani Közlemények. IV. köt. 1905., 95 — 100. old. Hegyi Dezső : Bab vagy baszuly (betegségei). — A Kert. XI. évf. 1905., 692-693. old. Borsó (betegségei). — A Kert. XL évf. 1905., 752—753. old. Burgonya (betegségei). — A Kert. Xll. évf. 1906., 22—24. old. Jávorka Sándor : Prodán Gyula »Adatok Eger és környékének f[órájához« (ismert.). — Növénytani Közleménj'ek. IV. köt. 1905., 106. old. * E rovat alatt rendszeresen fogjuk közölni a nyomtatásban megjelent hazai eredetű vagy hazai vonatkozású új szakirodalmat, kiterjeszkedvén a növénytannak minden egyes ágára. Kérjük e végből a szerzőket, hogy megjelent közleményeiket a szerkesztőségnek beküldeni, vagy pedig a megjelent közlemények forrásáról értesíteni szíveskedjenek. (Szerk.) NÖVÉNYTANI REPERTÓRIUM. 29 Kardos Árpád : Az Országos Magyar Kertészeti Egyesület második évtizedének története (folyt, és befej.) — Kertészeti Lapok. XX. évf. 1905., 295-304. és 328— 359. old. — — Képek a budapesti Városligetből. — Kertészeti Lapok. XX. évf. 1905 307-309. és 360 -361. old. -r- — Néhány új;ibb rózsáról. — Kertészeti Lapok. XX. évf. 1905., 362—365. old. Köcse György : A spárga czélszerű hajtatása. — A Kert. XI. évf. 1905., 707—708. old. Krenedits Ödön : Rózsafák visszametszése. — A Kert. XL évf. 1905., 682 683., 713. és 722—723. old. Kunszt János : Úti jegyzetek s tapasztalásaim a magyar orvosok és természet- vizsgálók Szegeden tartott XXXIII. gyűlése alkalmából. Losoncz 1905. Losonczi Sándor könyvnyomda. 8" 19 old. — Különlenyomat a »Losoncz és Vidéke« 1905. évf. 40., 41., 43., 44., 46. és 48. számából. Lengyel Géza : A Momordica Charantia növényről. — Természettudományi Köz- löny." XXXVIII. köt. 1906., 93. old. — — Hanz Schinz »Plantae Men}'hárthianae«, Ein Beitrag zur Kenntnis der Flóra des unteren Sambesi (ismert.). — Növénytani Közlemények. IV. köt. 1905., 101 — 102. old- — — Ormándy Miklós »Növénynevek etymologiája« (ismert.) — Növénytani Közlemények. IV. köt. 1905., 104—105. old. — — Rendellenes növésű Boletus edulis. — Természettudományi Közlöny. XXXVIII. köt. 1905., 91. old. Lengyel Géza : Szabó Zoltán »Monographie der Gattung Knautia« (isme rt.) — Növénytani Közlemények. IV. köt. 1905., 104 — 105. old. Magyar Gyula : Clerodendron myrmecophilum és Cl. falla.x. — Kertészeti Lapok. XX. evf. 1905., 361-362. old. — — Három kiváló diszcserje-újdonságról. — Kertészeti Lapok. XX. évf. 1905., 304—300. old. Mesriczky Szalay Alix : .\ magról tenyészthető fűszernövények. — .\ Kert. XL évf. 1905., 738—741. és XII. évf. 1906., 3-5. old. Mágocsy-Dietz Sándor : A lúczfenyő eltorzult toboza. — Növénytani Közle- mények. IV. köt. 1905., 100-101. old. — — A második nemzetközi botanikai kongresszus. — Természettudományi Közlöny. XXXVIl. köt. 1905., 740—746. old. Paszlavszky József : A virágillat és a méhek. — Természettudományi Közlöny. XXXVIl. köt. 1905., 781— 782. old. Pax Ferdinánd : A gánóczi kövült növényzet. Die fossile Flóra von Gánócz bei Poprád. — Növénytani Közlemények. IV. köt. 1905., 89—95 és (19) — (59) old. Rapaics Raymund : Ernyey József A magyar szent korona országainak terü- letén érvényben volt gyógyszerkönyvek hivatalos gyógyszereinek jegyzéke (ismert.). — Növénytani Közlemények. IV. köt. 1905., 105 — 106. old. Ráde Károly : A Begonia »Gloire de Lorraine< mint teli virág. — A Kert. Xlf. évf. 1906., 13—14. o!d. — — A vadrózsa (Rosa canina) magról való szaporításáról. — , Kertészeti Lapok. XX. évf. 1905., 303—307. old. — — Egyes kevésbé ismert, de ajánlatos Ficusokról. — A Kert. XI. évf. 1905., 079-682. old. Rodiczky Jenő dr. : Lestyán termesztése. — A Kert. XII. évf. 19(^6., 20—21. old. Sajó Károly : .Az őstermészet kincseinek megmentése. — Természettudományi Közlöny. XXXVIl. köt. 1905., 705—739. old. Schilberszky Károly dr. : .A cseresznyerothadás egyik okozójáról. — A Kert. XIL évf. 1906., 24. old. A kelkáposzta feketerothadása. — Kertészeti Lapok. XX. évf. 1905., 373. old. 30 NÖVÉNYTANI REPERTÓRIUM. Schilberszky Károly dr. : Nevezetesebb iigorkabetegségek. — Kertészeti Lapok. XX. évf, 1905., 373—374. old. — — Ugorkatermés virágporzás nélkül (Parthenocarpa). — A Kert. XI. évf. 1905., 763. old. Virágh Dániel : Bouvardia tenyésztése. — .A Kert. XI. évf. 1905., 740 — 747. old. Zalai Zsófia : Néhány j(') szeptemberi körte. — Kertészeti Lapok. XX. évf. 1905., 311—312. old. b) Külföldi irodalom. A.scherson, Dr. Paul : Über eine neue Form von Sibiraea Max. — Sitzungsbericht der Gesellschaft naturforschender P'reunde zu Berlin. Jahrg. 1905., Seitc 219— 2li2. A szeiző a Sibiraea croatica Deg. nevű növénynek horváttengerparti cs hercze- govinai termőhelyével foglalkozva, annak előfordulása által növényföldrajzilag lényeges megerősítést lát az .Ázsiával összekötött európai tlórakapocsban. SZAKOSZTÁLYI ÜGYEK. A növénytani szakosztálynak 1905. évi deczember 13-ikán tartott (CXVI.) ülése. E^lnök : Klein Gyula ; Jegyző m e r 1 e J. Béla. K ü m 1. Klein Gyula elnök mély fajdalom- mal jelenti, hogy Fekete József buda- pesti kir. magy. tudománj'egyctemi növény- kerti intéző, szakosztályunk tagja múlt évi november 27-ikén elhunyt. A megboldo- gultban szakosztályunk egyik buzgó tagját vesztette el, aki botanikai működéseink- ben és törekvéseinkben mindenkor élénken részt vett. A növényeket már kora ifjú- ságától kezdve lelkes szeretettel ápolta és gondozta ; kertészeti tudása és tapaszta- latai lévén pedig elsőrendű magyar ker- tészszé lett, amiért a hazai botanikusok, pályatársai és az egész magyar kertész- társadalom ehsmerését és tiszLeletét vívta ki. Emlékét szakosztályunk kegyeletesen fogja őrizni és az elhunytával ért veszte- ség fölött jegj'zőkönyvében ad kifejezést. 2. Bernátsky Jenő (Budapest) » í.^/aZ'Z' vizsgálatok a Polygonatunt-félék anatómiá- jára vonatkozólag «. czímű dolgozatát T u- zson János terjeszti elő. Bernátsky a Folygonatum-íélék összes hazai, valamint két küLöldi fajának részletes anatómiai szer- kezetét ismerteti rendszertani szempontból. A gyökér, gyökértörzs, szár és levél ana- tómiai szerkezete alapján az egyes fajok és génuszok biztosan meghatározhatók, amihez azonban ép és egészséges anyagra van szükség. Bernátsky egyúttal a Polygonatum gyökéitörzsén található ki- emelkedő lélegzőnyílasok élettani szerepét is magj'arázza. 3. F a n t a Adolf (.Székesfehérvár) »Rend- ellenes növényeké czímen ismerteti dolgo- zatát. Bemutatja rövid leírás kíséretében a növénygyűjtései közben talált 58-féle rendellenes növénj^t. A virágokon a rend- ellenességeket átnövés, összenövés, a szir- mok szabályellenes alkata, száma és színe szolgáltatták ; bemutat továbbá egynél több virágot hordó tőkocsányokat és össze- növés okozta elszalagosodott szárakat is; valamint összenőtt és számra, színre és alkatra nézve rendellenes leveleket ; végül máktokokat, melyeknek belsejében fiók- tokok képződtek. A tárgyhoz sznlva M á g o c s y-D i e t z i Sándor, örömét fejezi ki az előadónak az általa megfigyelt és följegyzett rendelle- I nességeknek gazdag sorozatához, melyek közül némel3'ik új és érdekes adat a teratologiai irodalomban. 4. P é t e r f i Márton (Déva) » Bryologiai liö-leinéiiyehv. czímű dolgozatát Schil- berszky Károly terjeszti elő. Péter fi kimerítően ismerteti ebben a Grimmia plagiopodia Hedw. fajnak hazai területén való előfordulási viszonyait. Dolgozatának másik részében pedig a hazai Cephalo- ziella-k ismeretéhez szolgáltat br3rolQgiai adatokat, melyekre vonatkozólag két eredeti rajzon mutat be egy fiatal növényt, vala- SZAKOSZTÁLYI ÜGYEK. 31 mint a szárkciesztmetszet jellemző szer- kezetét is. 5. Révész Béla (Békés-Gyula) »Saö Paula állani Jlórájav. czímű dolgozatát E r n y e y József terjeszti elő. E jó részben lakatlan és azéit eléggé nem ismert bra- zíliai állam növényzetéről a közvetetlenijl érdekelt amerikai szerzőkön kivül vajmi kevesen irtak. Különleges irodalma még csak most kezd fejlődni, C a m i n h o a, L ö f g r e n és a brazíliai múzeumok köri.íl csoportosuló, túlnyomólag európai szár- mazású tudósok révén. Kutatásaik ered- ményei a »Flora Brasilíensís« nagyszabású összefoglaló munkában, a sao pauloi állami földrajzi bizottság botanikai osztályának munkálataiban és herbáriumaiban vannak elhelyezve. Révész az eddigi munkála- tok eredményeit észleletei a maga és a ku- tatókkal, főleg Löfgren-ncl való sze- mélyes érintkezés nj'omán közli. Mint or- vos több éven át bejárta a Santos kikötő, Rarahiba és Botucatu mellékét. Leírásának czélja nem a növényzet részletes ismer- tetése volt, hanem csupán általános tájé- koztatás. Révész részletesen tárgyalja az ős- erdők életét, a liánok, az epiphyta-nö- vények és a fak küzdelmeit ; elősorolja a nevezetesebb vadi'ntenyésző és tenyésztett növényeket is. Külön szól végül a tenger- part homokbuczkáinak sajátszerű alkal- mazkodó erdejéről, az »uhudu«-ról és a száraz síkságok (»campo cerrado«) élet- viszonyairól, a növényzet tartalmas enu- merácziójával egyetemben. 6. T u z s o n János (fjudapest) »>1 bala- totii fosszil fák anatómiai megliatározásao. czímű előad;is;iban kivonatosan és előzetes közlés gyanánt ismerteti az idevonatkozó terjedelmesebb dolgozatát. \ meghatározott kövületek L ó c z y Lajos egyetemi tanár- nak a Balaton és vidékének felkutatására iránj'uló gyűjtéseiből származnak. A dolgozat bevezetéséből T u z s o n ismerteti amaz álláspontját, hogy a fosszíl növényrészek meghatározásában nem czél- szerű a fosszil növényzet irodalmának hiányos és rendszertanilag értéktelen vagy kétes értékű megállapításaihoz alkalmaz- kodni, hanem első sorban a jelenlegi nö- vénj'zet képezze eire vonatkozó ismereteink alapját. A meghatározás eredménj^ezte el- nevezés a legtöbb esetben csak azt jelentheti, hogy az illető növényírész ehhez vagy ahhoz a génuszhoz tartozhatik. .Az olyan fosszil növénytöredékek azonban, melyek rosszul vannak megtartva, vagy pedig a meg- határozás szempontjából bármilyen okból is értéktelenek, még a fenti értelemben sem tarthatnak igényt tudományos elneve- zésre és legczélszerűbb volna, ha az ilyen . példánj'okat a szerzők, leírásaikban csak számozással jelölnék meg. A balatoni fák közül T u z s o n-nak sikerült meghatá- roznia a Magnolites silvatica n. sp. fajt, a mely, gyakori előfordulásából következ- tetve, a Balaton környezetén, a fiatalabb harmad korban kiterjedt erdőségeket alkot- hatott. Továbbá a Ccliitis Klcinii új fajt, mely a Sümeg-vidéki fiatal, harmadkori réte- gekből ered. CV/Z/s- leveleket Etting- h a u s e n és K o v á t s írtak le a Tokaj melletti Erdőbénye vidékéről. Ismerteti továbbá T u z s o n az Almádi vidékéről származó és alacsony bélsugarai folytán egyelőre az Araticarites Rhodeamis Güpp. fajcsoporthoz sorozható fajt és egy másik Araucariles-t Balaton-Kövesd vidékéről ; végűi pedig a 2. és 'S. sz. fajokat, melyek közül az utóbbi elkorhadt állapotban köve- sedéit meg és jól észlelhető gombafonala- kat meg baktériumokat is tartalmaz. Mágocsy-D ietz Sándor örömmel üdvözli az előadót érdekes előadásáért és sajnálja, hogy a rendelkezésre álló rövid idő nem engedte élvezhetni olyan mérték- ben az előadást, amint azt a tárgy fon- tossága megkívánta volna. 7. Schilberszky Károly a Fekete József egyetemi nüvén3'kertí intéző el- hunytára vonatkozólag közli a szakosz- tálylyal, hogy a gyászos esetről a legutóbb megjelent szakosztályi folyóirat közölt jelentést. Továbbá, hogy a temetésen, az egyházi szertartás után a megboldogult ravatalánál búcsúztató beszédet mondott a növénytani szakosztály nevében. A te- metőben pedig a sírnál .Mágocsy- Dietz Sándor mint a tud. -egyetemi botanikai igazgatója intézett búcsúszavakat a megboldogulthoz. 8. S c h i 1 b e r s z k j' Károly az elnök- ség megbízásából ama kéréssel fordul a szakosztály tagjaihoz, járulnának a F e- k e t e József erdemeit megörökítő emlék- mű költségeihez, amelynek eszméjét tisz- telőinek legutóbb összegyűlt értekezlete pendített meg. A szakosztály tagjai a kitett gyűjtőíven 32 SZAKOSZTÁLYI ÜGYEK. kegyeletes adományaikkal járulnak a F e k e t e - emlék létesítésének a költsé- geihez, mely czélra eddig adakoztak : F a n t a Adolf, G e s e 1 1 János, K u - b a c s k a András, K ü m ni e r 1 e J. Béla, T h a i s z Lajos és T u z s o n János szak- osztályi tagok. Az ekként összeg3'űlendő összeget az elnökség, mint a K. M. Ter- mészettudománjá Társulat növénytani szak- osztályának költséghozzájárulását az emlék- bizottságnak fogja átszolgáltatni. 9. K ü m m e r 1 e J. Béla jegyző jelen- tést tesz az Országos Erdészeti Egyesület- től érkezett átiratról, melyben értesít, hogy a hazai természetrajzi ki.ilönlegességek és ritkaságok védelme ügyében a növénytani szakosztály kebeléből kiküldött bizottságba az Egyesület részéről B u n d Károlyt, egyesületi titkárt küldötte ki. Az Erdészeti Egyesület kiküldöttével kiegészített bizottságra vonatkozólag Má- gocsy-Dietz Sándor indítványára a a szakosztály F i 1 a r s z k y Nándort vá- lasztja meg a bizottság elnökévé, kérve, hogy az eszmecserék és tárgyalások fel- vételére hívja össze a bizottságot. 10. Ugyancsak a jegyző felolvassa Schilberszky Károly szerkesztőnek a szakosztályhoz intézett nyilatkozatát a »Növénytani Közleményeké szerkesztése és a füzeteknek határozott időközökben való megjelenése ügyében. M á g o c s y-D i e t z Sándor másodelnök erre vonatkozólag indítványozza, hogy az ügy Schilberszky szerkesztő nyilat- kozatában foglalt lényeges javaslatoknál fogva a szerkesztő-bizottságnak adassanak ki tanulmányozás végett, amelynek véle- ményes jelentése a legközelebbi, 1906. januárius hó 10-ikén tartandó ülésen a szak- osztálylyal közöltessék. Az indítványt az elnök a szakosztály nevében határozatilag kimondja. 11. Szabó Zoltán (Budapest), felhívja a figyelmet a Növ. Közi. I5-ik füzetében lenyomott okt(')ber 11-iki jegyzőkönyvnek ama téves közlésére, hogy »M á g o c s y- D i e t z Sándor szerint a gánóczi feltárá- sokra vonatkozólag felhívandó az illetékes geológiai szakemberek figyelme és érdek- lődése. « M ág ocsy-Dietz Sándor másod- elnök ezt indítvány alakjában terjesztette volt a szako'ztály elé, mire most helyre- igazításául a szakosztály elhatározza, hogy a Természettudományi Társulat választ- mánya útján a Magyarhoni Földtani Társu- lathoz átiratot intéz, amelyben a nevezett Társulat figyelmét a gánóczi mésztufa fosszil növényeinek palaeontologiai neve- zetességére felhívja és javasolja, hogy a nevezett lelőhely tüzetesebb felkutatásával és ;i gyűjtött anyag feldolgozásával v.'ila- kit bízzon meg. A növénytani szakosztálynak 1906. évi januárius 10-ikén tartott (CXVII.) ülése. Elnök : Klein Gyula ; jegyző : K ü m - m e r 1 e J. Béla. 1 . Klein Gyula elnök üdvözli az új esztendő első ülésén egybegyűlt szak- osztályi tagokat és kéri a szakosztálynak önzetlen egyetértését, valamint hathatós támogatását, hogy botanikai működésünk ez évben is sikerekben és eredményekben gazdag legyen. Végül visszapillantást nyújt az elmúlt év egyik nevezetes esemén3'éről, a Bécsben tartott botanikai nemzetközi kongresszuson való részvételről, és annak Magyarországba rándult jelentékeny számú tagjainak fogadtatásáról, továbbá kirán- dulás eredményéről. F i a 1 o w s k i Lajos az elnök ama közlésére, hogy vezetése alatt a szak- osztály több tagja a bécsi nemzetközi botanikai kongresszuson olyan eredmény- nyel vett részt, amely a szólónak nem csupán abbeli aggodalmát oszlatta el, hogy ott hazánkat mint provinciát fogják tekinteni^ hanem éppen elismerést is hozott. A magyar résztvevők nem csu- pán tiszteletben részesültek, hanem a kül- földi szaktársak m.éltatását megszerezték. Közleményeink-ben közreműködve, ezzel szakosztályunk tagjainak a munkiira való készségére ösztönzésükkel adtak példát. A felszólaló ennek a megörvendeztető és buzdító hírnek hatása alatt és az elnök eddigi lelkes vezetésének és munkálko- dásának őszinte elismerését nyilvánítja ki és a jelenlevők tetszésnyilvánítása között azt a kérését fejezi ki : ajándékozza ;iz elnök eddig kifejtett j() érzését a szak- osztály iránt továbl-ira is ! Mágocsy-Dictz Sándor másod- elnök indítványozza, hogy Klein Gyula elnöki megnyitó beszéde a F i a 1 o w s k i Lajos tagtársnak a szakosztály nevében SZAKOSZTÁLYI ÜGYEK. 33 tolmácsolt köszönet n3álvánítás,i egész terjedelemben jelenjen meg a jegyző- könyvben, illetőleg a »Növénytani Közle- mények«-ben. Az indítványt a szakosztály elfogadja. Klein Gyula elnök továbbá jelenti, hogy a f'ranczia Akadémia a »T h ore«- díjat múlt évben dr. csík-mádéfalvi I s t - V á n f f i Gyula, a Szőlészeti és Ampelo- lógiai Intézet igazgatójának ítélte oda, egy franczia nyelven megjelent, kitűnő gom- bászatt tanulmányáért. Istvánffi már másodízben n3'erte el ezt a díjat, melyről, a magyar névnek dicsőséget szerezve, a legnagyobb örömmel adok hirt. 2. Barna Balázs (Kolozsvár-Monostor) y>Van-c különbség a vadon élö és a inivelt Gramincák anyarozs- (Claviceps purptirea TuL.^ betegsége közt .^« czímű dolgozatát Temek János terjeszti elő. Dolgozatá- ben Barna a Claviceps purpurea Tui.. természetének ismeretéről való vázlatos tör- téneti áttekintés után azokat a pázsitfélékct közli, amelyeken ő talált legelőször Cla- viceps piirpitrea-hoz tartozó sclcrotium- okat. Ezek a következők : Hordeum niuium, Loliiim teinnlentiíin, Triticum caninum, Agropyrum barbiüatum és Aira flexuosa. Ezekkel együtt 35 pázsitféléről van tudo- mása, amelyeken a Claviceps purpurea sclerotiumait megtalálták. Ezután Barna a rozsnak és általában a művelt pázsit- féléknekfertőzése módjáról kimutatja, hogj^ az inkább a mézharmatban hemzsegő konidium-ok, mint a sclerotium-okbó! fej- lődő tömlőspórák révén történik. Barna saját kísérletei alapján mívelt pázsitfélékről megfertőzi a vadon élő fajokat és viszont ; e kísérleteket külön erre való készülékekben végezte, még pedig ered- ményesen. Kísérletei a következők voltak : 1. Claviceps purpurea-nak a Triticum repcHS-iől való sclerotium-aival, illetőleg az ezekből mesterségesen tenyésztett spó- rákkal eredményesen megfertőzte a rozsot és a búzát. 2. A rozsról való sclerotium okból nevelt tömlőspórákkal eredményesen fertőzte meg a Dactylis glomeraia-t és a Brotntis inermis-t. 3. A Sphacelia-alak mézharmatjában levő konidiumokkal eredményesen fertőzött meg különböző vadon élő pázsitféléket. Az eredményt szolgáltató és mesterséges fertőzés alapján létesült sclerotium-ok a Növénytani Közlemények. 1906. V. kötet, 1. füzet Claviceps purpurea sclerotium-aival meg- egyeztek, csupán alaki tekintetben külön- böztek tőle, ami azonban lényegtelen el- térésnek bizonyult. T o m e k János azt a megjegyzést fűzi hozzá, hogy amennyiben a szerző részben új növényekkel kísérletezett, újabb igazoló adatokat szolgáUatott azon eredmények- hez, amelyeket S t á g e r Róbert berni orvos 1900— 1903-ban elért, és amelyeket a »Botanisches Centralblatt«-ban 1900. 83. S. 2., »Botanische Zeitung«-ban 1903. S. 111 — 158. és 1905. S. 216. (júl. 24.) közölt, — ahol 44 kísérleti sorozatban száznál tnbb kísérletben ezt a megegyezést már évekkel előbb kimutatta, és a Clavi- ceps purpurea meg a Claviceps micro- cephala természetéhez bővebb adatokkal is járult. Ha a do'gozat szerzője ezeket a dolgozatokat ismerte volna, megelégedett volna sokkal kevésbé hangzatos czímmel. De ő ezeket a munkákat nem említi, bár kísérleteiben S t á g e r-éhez hasonló módon jár el. T u z s o n János pedig megjegyzi, hogy amennyiben a dolgozat összes adatai pontos időrendi adatokkal támogatott, rendszeres intézeti munka eredményei, úgy értékesek még akkor is, ha egyeznek a S t á g e r eredményeivel ; csakhogy ez az egyezés, mint a S t a g e r eredményeinek megerősítése, valamint az esetleges eltéré- sek is a dolgozatban mint il^'enek tüzetes hivatkozással feltüntetendők. A tárgyhoz még Mágocsy-Dietz Sándor szól és a dolgozatot a szerkesztő- bizottsághoz utalja, további elbírálás czél- jából. 3. G y ő r f f y István (Makó) »A Magas Tátrán gyűjtött néhány virágos növénynek üj termőhelyi adata« czímű dolgozatát T h a i s z Lajos terjeszti elő. 4. H o 1 u b y József (Nemes-Podhrágy) »Adatok Nemes - Podhrágy flórájához^ czímű közleményét Mágocsy-Dietz Sándor terjeszti elő. H o 1 u b y József néhány tlorisztikai adatot közöl Bazin és Nemes-Podhrágy határából. A tárgyhoz T h a i s z Lajos szól. 5. R a p a í c s Raymund (Boroszló) >->A magyar sziklakó növényszövetkezet« czímű dolgozatát B e r n á t s k y Jenő terjeszti elő. A keleti és nyugoti sziklakő növé- nyek között a számbeli eltérésen kívül az a különbség is mutatkozik, hogy egyes 3 34 SZAKOSZTÁLYI ÜGYEK. növények keleten sziklakok, míg nyugaton nem azok és fordítva is. Ilyen pl. az Althaea officinalis. A sz\k\akó jelleg amúgyis a talaj chemiai befolyásától függvén, ezt nem magyarázhatjuk meg a klímával. A megoldást csak a sziklakő növényszövet- kezet keletkezése adhatja meg. bhhez megint a Jialophytistnus elemzése szolgál- tatja a kulcsot. R a p a i c s a maga élettani és ökológiai megfigyelései, valamint az irodalom föl- jegyzései alapián a halophytismust önálló jellegnek tartja, és mint a talaj chemiai hatásától függő jelleget élesen elválasztja a fény, a meleg és a víz fizikai befolyásán nyugvó xerophytismustól és legföljebb mint mellérendelt tényezőket tekinti, ha egyazon növényen jelennek meg. A szíklakás a különböző növényeken különböző fokú, és a sziklakő homoki xerophyta-típustől a tengerparti tiszta halophytismusig a két jelleg közbenső ke- verődési állapotai vezetnek el. A geológia azt mutatja, hogy a szik mint sivatagi képződmény, csak az újabb korszakban jelenik meg, és így természe- tesen a szíklakás maga is. A sziklakő növények tehát a vázoltak alapján a xero- phyta növényektől származtak és szár- maznak, még pedig ezeknek a tengerpartra irányuló vándorlása útján. Vannak azon- ban olyan alakok is, melyek ennek a vándorlásnak, melyet R a p a i c s positiv- nak nevez, éppen az ellenkezőjét mutat- ják, vagyis a negatív vándorlást ; tehát az alkalmazkodásban a halophytismustól a xerophytismus felé haladnak megint. Ezek a vándorlók vagy neohalophyta-k, melyek a pozitív vándorlásnál a halo- phj'tismusig jutnak el, és itt vagy meg- állapodnak, mint tették azt a ma már csak tengerparton lakó sziklakok, vagy onnan megint a szárazföld belsejébe vándorol- nak mint negatív irányú vándorok és az alkalmazkodásnak éppen fordított sorozatát futják végig, mint a positív vándor szik- lakók. A neohalophyta-kkal szemben van- nak és a két vándorlás összegező ered- ményeképpen előállanak az archihalo- pliyta-k, melyek a két határ között minden- fokú életkörülmény mellett megélnek, ter- metökben pedig a két szélső jelleg egyes vonásaib(')l megállapodott új kevert jelle- get öltöttek. Hazánk, mint önálló földrajzi egység a nyugoti Európától a sziklakő növény- szövetkezetében éppen abbian különbözik, hogy több a pozitív vándorlási állapotban levő szíklakója és hogy egészen önálló fej- lődést árul el ebben a töiténetbcn, amely nem egybennszülcitt növénypolgárnak adott eredetet. A tárgyhoz T h a i s z Lajos szólva, ama véleményét nyilvánítja, hogy R a p a i c s tanulmánya hiányos. Nincsenek benne ki- merítve az összes hazai sziklakok. A hazai sós talajok növényzetének különbözőségét, valamint ezeknek okait nem derítette ki. A sós növények sorozatában említett Plantago sihirica egyáltalában nem is tenyészik az országban, azt nálunk a Plantago Schtvarzenbergiana Schur helyet- tesíti. R a p a i c s új műszavakat is alkotott a sziki növények bizonyos csoportjaira. T h a í s z fölöslegesnek tartja az amúgy is bőséges terminológiát még jobban meg- terhelni. Új műszavak gyártásának egj'- általában csakis behatóbb és kimerítőbb tanulmányok alapján írt művekben van jogosultsága. 6. Schilberszky Károly » Teraio- lógiai esetek« czímen tartott előadásában bemutatások kíséretében a következőkről szólott : 1 . gőcsörösség az enj^ves égerfa (Alnus glutinosa) gyökerén, mely abnormális ere- detű polycladia-ban bírja alapját. A jelleg- zetes képződésű vastag gyökeret Ma- gyar Endre küldötte Szolyvárról, melj^et ő a Latorcza-folyó medrében talált. A szóban forgó vastag gyökéren egymás mellett sűrűen temérdek járulékos gyökérág okozza a bemutatott csomorosságot. Ha- sonló külsejű de tőle eltérő eredetű esetek fordulnak elő pl. a Thuya giganfea, Fraxi- nus és Castanea vesca fás gyökerein. 2. Bemutatja a Prunus armeniaca virá- gát, feltűnően ellombosodott csészelevelek- kel, melyek tetemesen hasonlítanak e fa lomblevcleihez ; Schilberszk}' meg- jegyzi, hogy a Rosaccae család körében eme változásra rendkívül nagy a haj- landóság. 3. Árpával érő körtéket mutat be (gj'üj- tötte dr. P á k o z d y Károly egy gellért- hegyi kertben), melyek voltaképpen nem gyümölcsök, hanem hajtásoknak — leg- vali'iszínűbben farügyeknek — a szöveti PÉNZTÁRNOKI KLMUTATÁS. 35 túltengései, miközben a rajtuk levő pik- kel3'ek is hipertrófosakká lettek. E gyü- mölcsöket utánozó tengelj-alakulatok bel- sejében a körtékre jellemző kavicsokat (kősejtek) is megíalálta. A tárgyhoz T u z s o n János és M :i - gocsy-Dietz Sándor szólanak. 7. K ü m m e r 1 e J. Béla jegyző jelen- tést lesz a Természettudományi Társulat titkárságától érkezeit átiratról, melyben tudatja, hogy a választmány a szakosztály folyóiratának kezelése fejében az előfize- tési díjakból eddig számított 10"/o levoná- sát 1906-tól fogva megszüntette, és azt határozza, hogy ez összeg szintén a folyó- irat költségeinek fedezésére fordittassck. — Tudomásul van. Ugyancsak a titkárság felhívja a figyel- met, hogy nagyon kívánatos volna, ha a szakosztály a többi testvérszakosziálylyal a Társulat szakosztályi ügyrendjét együt- tesen vizsgálná át és a szükséges változ- tatásokat lehetőleg egyöntetűen hajtaná végre. Erre vonatkozólag a jegyző megjegyzi, hogy a növénytani szakosztály a többi testvérszakosztályokhoz hasonlóan már 1904. évi április 13-ikán tartott ülésén küldött ki az ügyrend alkalomszerű reví- ziója végrehajtására bizottságot, melynek tagjai az elnök, szerkesztő és a jegyző. Ebből kifolyólag a szakosztály megbízza most a jegyzőt, hogy lépjen ismét érint- kezésbe a kiküldött bizottságoknak a kor- elnökével az együttes tárgyalások meg- indítása érdekében. S c h i 1 b e r s z k y Károly szerkesztőnek a »Xövénytani Közlemények« szerkesztésé- vel és megjelenésével foglalkozó nyilat- kozatára vonatkozólag, melyet a szak- osztály a múlt havi ülésen jelentéstétel végett a szerkesztő-bizottságnak adott ki, K ü m m e r 1 e J. Béla jegyző előterjeszti a szerkesztő-bizottságnak erre vonatkozó határozati javaslatát, mely szerint : 1. minden előadó előadásának kéziratát adja át lehetőleg az előadás napján a szerkesztőnek; 2. a » Növényi ani Közlemények « év- negyedenként jelennek meg, még pedig olj'képpen, hogy evenként a magyar szö- vegben az ívek száma egyelőre 10, a »Beiblatt«-ban pedig legföljebb 3 nyoma- tott ívnyi terjedelmű. Eme határozati javaslattal szemben G a b n a y Ferencz kifejezi abbeh aggo- dalmát, h,ogj' a »N')vénylani Közlemények « pontos megjelenésére nézve nem látja a kellő biztosítékot. K ü m m c r 1 e jegyző hangsúlyozza a határozott időközökben való pontos meg- jelenésre nézve tett szerkesztő-bizottsági megállapodásokat, amelyeknek a szer- kesztő és a jegyző föltétlenül érvényt fog- nak szerezni. A szakosztály többsége a javaslatokat elfogadván, Klein Gyula elnök azokat szakosztályi határozatoknak nyilvánítja ki. GYŰJTEMÉNYEK. D r. Degen Árpád, Flatt Károly és Thaisz Lajos: » Magyar füvek gyűjteménye « czímű vállalatból megjelent folytatólagosan a IV., V. és \'\. kötet* ; az egyes kötetek 50—50 fajt tartalmaznak. hz itatóspapiros ívekben elhelyezett hérbáriumi kiadás ára kötetenként belföldön 10 kor., külföldön 12 kor. 50 fill. ; a díszkötésű könyvalakú, vastag papirosra ragasztott kiadás ára belföldön 30 kor., külföldön 35 kor. * Bemutatta Thaisz Lajos a növénytani szakosztálynak 1905. évi november 8-ikán tartott ülésén. 36 PÉNZTÁRNÜKI KIMUTATÁS. Pénztárnoki kimutatás. A Növénytani Szakosztály zárószámadása és vagyonmérlege az 1905. évről. o N Bevétel Összes maradék az 1904. évről - ._. ... Növénytani alapra befolyt Előfizetésekből befolyt ... Országos segélyből kapott összeg ... ... ._. --. ... Társulattól kapott segély Összeg K. 1121 50 1321 500 2000 23 50 Összesen 14992 73 O N Kiadás írói és szerkesztői dijak.. Szakosztályi jegj'ző tisz- teletdija _. ... Rajzok és metszetek Nyomtatás . ... ... Kis nyomtatvány.. ... ... Postaköltség... ... ... ... Kezelési tiszti dij . ... ... Vegyes kiadások.. .. ... Maradék 1906- ra* ... Összesen ... ... Összeg K. f. 764 240 — 195 12 1466 20 105 60 73 42 131 25 21 33 1994 90 91 4992 73 Karlovszky Geyza társ. pénztárnok. SZEMÉLYI hírek : Alföldi F 1 a 1 1 Káról}', a budapesti m. kir. Vetőmagvizsgáló .Állomás asszisz- tense f. évi februárius 10-ikén 53 éves korában meghalt. PA LY A Z AT O K. Millenniumi jutalomdíj. A k. in. Természettudományi Társulat 1905. évi januárius 28-ikán tartott közgyűlése közzéteszi, hogy az 1905 — 1907. évekre terjedő időközben a Társulat folyóirataiban megjelenő, viszonylagosan legjobb növénytani, esetleg állattani tárgyú közlemény szerzője » millenniumi jutalom- díj « néven 150 arany koronában részesül. * .'\z 1905. évi 4-ik füzet kiadási költségei az 1906. évi számadásban foglalvák. SZERK. kollégium, Konopi Kálmán, Konsch Ignácz, Kossá Gyula, Kőszegi r. k. tanitókcpző intézet, Kunfélegyházai áll. tanítóképezde, Kurimay Mihály, Lippai áll. polg. és felső kereskedelmi iskola, Magyaróvári gazd. aka- démia könyvtára, Magyaróvári m. kir. növény- termelési Kísérleti Állomás, Makói áll. fő- gimnázium, .Máramarosszigetí ev.-ref. fő- gimnázium, Mattyasovszky Kasszián, Mező- túri ref. főgimnázium, Nagybányai áll. főgimnázium, Nagyenyedi Bethlen-főiskola könyvtára, Nagyrőczei állami polgári iskola, Nagytapolcsányi polg. fiúiskola, Nagyváradi áll. főreáliskola, Xémetpalánkai áll. polgári iskola, Nyíregyházai ág.-e^'ang. főgimnázium, Olgyay Lajos, Pákozdi Károly, Pancsovai áll. polgári fiúiskola, Pándy Kálmán, Pannon- halmi könyvtár. Pápai irgalmas nővérek intézete, Papp János, Pátkay Lajos, Pécsi r. kath. főgimnázium, Penkert Mihály, Pet- rozsényi Kaszinó, Pillitz Benő, Pintér Mihálj'. Polgár Sándor, Pozsonyi áll. főreáliskola. Pozsonyi tanítónőképző iatézet, Práznovszky Ferencz, Procopp Jenő, Radó Endre, Ra- gettlí János, Richter Aladár 56 koronás alapítványához 3 koronát, Sántha László, Saxlehner Andor, Saxlehner Kálmán, Sax- lehner Ödön, Sepsiszentgyörgyi Mikó-kollé- gium. Soproni ev. főgimnázium, Sopron- főreálískola, Szatmárnémctii polg. iskolai ta- nítónőképző intézet. Székelykeresztúri tanító- képző intézet. Székelyudvarhelyi főreáliskola, Székelyudvarhelyi ref. kollégium, Székely- udvarhelyi r. kath. főgimnázium. Szekér Pál, Szekszárdi áll. főgimnázium, Szely Lajos, Szentesi főgimnázium, Szerb György, Szolga Ferencz, itj. Szűts .Andor, Titeli polg. fiú- iskola, Tóth Pá', Siketnemák intézete Váczon, Vágujhelyí reáliskola, Vaszary Gyula, Vetter K. Pál, Waisbeckcr Antal, Wagner György, Weber Aladár, Weisz Samu, Zalaegerszegi főgimn. ífj. könyvtára. Zalaegerszegi felső kereskedelmi iskola. Zilahi ev.-ref. főgim- názium, Zombori áll. főgimnázium, Zombori városi könyvtár-egylet. A növénytani szakosztály czélja és működése. L Czélja a Kir. M. Természettudományi Társulat keretén belül alkalmat nyújtani szakszerű közlemények előterjesztésére, vo- natkozzanak azok akár eredeti megfig3'elé- sekre, akár a szakirodalomban megjelent értekezésekre, avagj^ előre kitűzött tudomá- nyos kérdések megvitatására; továbbá, hogy ezzel kapcsolatban alkalom adassék az ugyanazon szakban munkálkodóknak egy- mással való fesztelen érintkezésre és tudo- mányos eszmecserére. 2. Az osztáh'-űlések, a Társulat szün- idejét kivéve, havonként egyszer, és pedig szakosztályi határozat szerint inindeH hó- napnak második szerdáján tartandók ; szá- muk a bejelentett előadások számához ké- pest szaporítható, nem elegendő bejelentés esetén csökkenthető. A választmányi ülés napján osztíilyűlés nem tartható. 3. A szakosztálynak tisztviselői a kö- vetkezők : a) az elnök, b) a másodelnök, c) a jegy- ző. .A szakosztály szükséghez képest vá- laszthat még egv helyettes elnököt és egy segédjegyzőt. 4. A tísztviselőkef a szakosztály'' ren- des tagjai három-évenként, a Társulat évi köz- gyűlését követő értekezleten titkos szavazás útján általános szótöbbséggel választják, és a választmánynak bejelentik. 5. A jegyző nyilvántartja a tagok név- sorát. Előadásokról gondoskodik. Össze- állítja az ülés tárgyait és azok czímét öt nappal az ülés előtt a Társulat titkárságával kínyomatás végett közli. .\ meghívókat az ülés előtt kellő időben megküldi a szak- osztály tagjaínak ; e czélra igénybe veheti a Társulat irodáját. 6. Előadást tartani óhajtó tagok az előadás tárgyát legalább nyolcz nappal előbb a jegyzőnek (Kümmerle J. Béla, Budapest, V., Váczi-út 12. szám) bejelen- teni tartoznak. 7. Vidéki tagok, akik dolgozataikat felolvastatni kívánják, ezt lehetőleg rövid kivonat kíséretében a jegyzőnek küldik, aki e dolgozatot ismertetés czéljából a szakosztály valamelyik, az illető tárgygyal foglalkozó rendes tagjának adja át. 8. A napirendre kitűzött előadás rend- szerint fél óránál tovább nem tarthat. Na- gyobb szabású és kiválóbb érdekű előadásokra az elnök kivételesen hosszabb időt engedhet. 9. Minden előadó köteles előadásá- nak tömött rövidséggel szerkesztett ki- vonatát még az előadás estéjén, vagy legkésőbb következő napon a jegyző kezéhez juttatni, hogy a jegyzőkönyv összeállítása ne késleltessék. 10. Azok a tagok, kik előadásuk kivona- tának valamely külföldi szaklapban való megjelenését is óhajtják, a jegyzőkönyvi kivonat mellé csitolják egyúttal annak for- dítását is. A szakosztály tisztikara : Elnök : Klein Gyula műegyetemi tanár (Budapest, \. Gellért-tér 4. szám) ; másod^ elnök : Mágocsy-Díetz Sándor (Budapest, VIII. Üllői-út 78. szám); jeg3'ző: Kümmerle J. Béla nemz. múzeumi növénytani segédőr (Budapest, V. Váczi-út 12. szám). Szakosztályi ülésnapok. A növénytani szakosztály rendes üléseit ez évben a hónapok következő napjain tartja: márczius 14-ikén, április 11-ikén, május 9-ikén, október 11-ikén, november 14-ikén, deczember 12-ikén. A ^Növénytani Közlemények* ügy- rendje. 1. E folyóirat tisztán és kizárólag a növénytani szakosztály folyóirata lévén, első sorban az ott napirendre kerülő előadásokat, felolvasásokat és ismertetéseket közli (a czikkek tartalmáért a szerzők felelősek) ; má- sodsorban pedig közli a hazai növénytani iro- dalom és a hazára vonatkozó külföldi iro- dalom repertóriumát ; harmadsorban végül apró közleményeket. 2. A folyóirat egyelőre 10-ívnyi terje- delemben, negyedévenként, füzetekben jele- nik meg. Egy közlemény (a rajzokat bele- értve) egy nyomtatott ívnél többre nem ter- jedhet ; amennyiben a benyújtott és ki- nyomatásra szánt kézirat e terjedelmet fölül- múlná, a szerző az egy íven túl terjedő szövegért tiszteletdíjban nem részesül, vala- mint a többletért járó nyomdai költségek is a szerzőt terhelik. Ilyen közlemények azon- ban a 3 nyomtatott ívet nem haladhatják meg. 3. A folyóiratot a Társulat (az 1901. évi november 20-iki választmányi ülés határo- zata alapján) évenként 1500 (egyezerötszáz) korona segélyben r'^szesíti ; ez okból a folyó- irat a Társulat tulajdor- 4. Minden társul^., tag 3 kor. elő- fizetéssel mint a szakosztálynak rendes tagja, nem társulati tag pedig 5 korona előfizetéssel, mint a szakosztálynak rendkívüli tagja kapja a »Növénytani Közlemények«-et; intézetek és testületek mint állandó előfizetők, legalább három évi kötelezettséggel, hasonlóképpen 3 koronával fizethetnek elő a folyó- iratra. A szakosztály ülésein a Társulat min- den tagja résztvehet, szavazati joguk azon- ban a szakosztály ügyeiben csak a folyó- irat alapító és előfizető tagjainak van. 5. Az előfizetésképpen befolyó összege- ket a Társulat szedi be és a »növénytani szakosztály számláján czímén külön kezeli ; ez összegeket a szakosztály a folyóirat ki- adásának költségeire fordítja. 6. Akik a »Növénytani Közlemények* érdekében alapítványt tesznek, egyszer és mindenkorra legalább 50 koronát fizetnek a folyóirat czéljaira ; az ez úton befolyó összeg a »Növén5rtani Alap« javára kebelez- tetik be. Az alapítók a folyóiratot élet- hossziglan ingyen kapják. 7. A »Növénytani Alap«-nak csak a kamatai fordíthatók a folyóirat czéljaira. 8. A »Növénytani Alap«-ot a Társulat nyilvántartja és állásáról a szakosztály elnö- két minden új évfoh^am megindítása előtt egy hónappal értesíti. 9. Ha a folyóirat bármi okból meg- szűnnék, a Társulat az alapítóknak — ha a megszűnés napjától hat hónap alatt köve- telnék — a befizetett tőkét kamatok nélkül visszaszolgáltatja, máskülönben a Társulat alaptőkéjéhez csatolja. 10. A »Növénytani Közlemények* írói díjait (eredeti közlemények ívenként 50 kor., ismertető közleménj'ek ívenként 30 kor.) és egyéb költségeket, valamint a szerkesztő tiszteletdíját a növénytani szakosztály elnö- kének utalványára a Társulat pénztárosa fizeti ki. A szerkesztő-bizottság tagjai : Klein Gyula (elnöke) műegyetemi tanár; Bernát sky Jenő m. kir. ampelo- lógiai intézeti adjunktus (a »Beiblatt« szer- kesztője), Filarszky Nándor nem- zeti múzeumi növénytani osztály-igazgató^ Mágocsy-DietzSándor tud.-egyetemi tanár, Schilberszky Károly tud.- egyetemi magántanár, bizottsági tagok. A »Beiblatt« ügyében. Akik a »Növénytani Közlemények* részére kéziratokat küldenek, szíveskedjenek a közlemények jelentőségéhez mérten ki- szabott, és valamely idegen élő (vagy latin) nyelven megírt szöveget a y>BeiblattNövénytani Közleménj'^ek« díját befizették: (1906. februárius és márczius hónapban.) 1903-ra; Valentini Elvira. 1904-re: Csávolszky Mihály, Valentini Elvira. 1905-re: Ardos Frigyes, Augusztin Béla, Csá- volszky Mihály, Dr. Freund Antal, Lopussny Kornél, Valentini Elvira. 1906-ra: Báró Ambrózj' István, Augusztin Béla, Baán Lajos, Baghy Károly, Bártfai állami főgimnázium, Dr. Beauregard Lajos, Békési ev.-ref. főgimnázium, Bencze Jenő, Dr. Ber- nátsky Jenő, Blaska Ubáld, Brassói állami felső keresk. iskola, Brassói róm. kath. fő- gimnázium, Bpesti n. ker. áll. tanítónőképző intézet, Bpesti V. ker. főreáliskola, Bpesti m. kir. kertészeti tanintézet, Csáktornyai áll. polgári iskola, Csáktornyai áll. elemi iskola, Csiksomlyói róm. kath. főgimnázium, Csippék János, ifj. Csopey László, Csornai premon- trei könyvtár, Dani Nándor, Dr. Deér Endre, Deréky Gyula, ifj. Doby Jenő, ifj. Dőgl Adolf. Dudinszky Emil, Egri áll. főreáliskola, Fábry Jáno.';, Farmady Ignácz, báró Fejér- váry Imréné, Felsőlövői evang. tanintézetek, Gabnay Ferencz, Gánóczy Sándor, Gerhardt Guidó, Gerold & Comp., Glózer László, Greinich Ferencz, Grossmann Kornél, Győri áll. főreáliskola, Győrfi Miksa, Hajdúnánási ev.-ref. főgimnázium. Halász Ernő, Halmai József, Haluskay Vilmos, Hirschfeld József, Dr. Hollós László, Iglói főgimnázium, id. Joós Lajos, Kassai polg. fiúiskola, Kelemen Miksa, Kerékg3^ártó Aipád, Kertész Miksa, Késmárki áll. polg. és felső keresk. iskola, Keszthelyi áll. főgimnázium, Kézdivásárhelyi róm. kath. főgimnázium, Kiss Ferencz, Kiss János, Kiss Lajos, Kisújszállási ref. fő- gimnázium, Klacskó István, Dr. Krepuska Géza, Dr. Leffler Andor, Lévai kegyesiendi főgimnázium, Magyary József, Mályusz Egyed, Dr. Mauritz Béla, Miskolczi áll. felső keresk. iskola. Molnár Aladár, L. Nagy Béla, Neumann Jenő, Nyárády E. Gyula, Nyiri Bertalan, Páter Béla, Petermann József, Pirk- hofer Gyula, Pozsonyi felső leányiskola, Raab Alajos, Ráde Károly, Dr. Rásky Béla, Reuter Camillo, Richter Lajos, Ritter Jenő, Róna Jenő, Dr. Rotschnek Jenő, Rózsahegyi kath. főgimnázium, Saágh}^ László, Selmeczi ág.-ev. liczeum, Sylvester Ákos, Dr. Scholtz István, Szabó Lajos, Székelykeresztúri unit. gimnázium, Szentkirályi Kálmán, ifj. Dr. Szilassy Aladár, Telbisz György, Temesvári áll. felső leányiskola. Temesvári áll. fő- gimnázium, Thuróczy Kornél, Toldi Lajos, Tóth József, Turtsányi Kálmán, Dr. Udránszky László, Újpesti áll. polg, leán}'iskola, Ungvár; kath. főgimnázium, Valentini Elvira, Dr. Vá- sárhelyi Imre, Vérfy Béla, \'erseczi áll. fő ^ c^. NÖVÉNYTANI KÖZLEMÉNYEK A KIR. M. TERMÉSZETTUDOMÁNYI TÁRSULAT NÖVÉNYTANI SZAKOSZTÁLYÁNAK FOLYÓIRATA V. KÖTET. 1906. 2. FÜZET. Staub Móricz emlékezete.^ (Arczképpel.) Mai szakosztályi ülésünk tárgysorozatának első pontja a rendestől eltérő. Megszokott, mindennapi munkánk közé tűztük egy kegyeletes kötelességünk lerovását ; azt, hogy szakosztályunk egy kidőlt oszlopának és fáradhatatlan munkásának, vS t a u b M ó r i c z-nak emlékét ünnepeljük, és gondolatainkat az ő egyéniségének, valamint ama tudományos botanikai eredményeknek szen- teljük, amelyek az ő örökké élő nevéhez fűződnek. Kit ismertünk és kit veszítettünk el Staub Móric z-ban ? Erre igyekezem felelet adni ; e felelet hű megadását tettem feladatommá akkor, amikor az emlékbeszéd megtartására, az elhunyt emléke iránt való benső tiszteletem kifejezése gyanánt vállalkoztam. Szívesen tettem ezt, mert hiszen egy méltó férfiú emlékének áldozni, és egy kitartó munkában töl- tött élet benső rugóit, eredményeit vizsgálni és ezt nyilvánítani, tanulságos és megtisztelő feladat. Mindamellett azonban érzem, hogy ezt a feladatot én tökéletesen meg nem oldhatom ; de szolgáljon mentségeműi az, hogy Staub M ó r i c z ot rövidebb ideig ismertem, és vele kevesebbet volt alkalmam érint- kezni, semhogy életének és munkásságának képét olyan közvetetlen tapasz- talatok alapján rajzolhassam meg, mint amilyen tapasztalatok emlékét az ő kortársai emlékezetükben őrzik. Staub Móricz 1842-ben szeptember 18-ikán Pozsonyban született. Édesatyja Staub Henrik svájczi születésű, osztrák hivatalnok volt Hain- burgban. Édesanyja Eriinger Anna, soproni születésű volt és férjétől elválva, két fiával, Jenő-vei és Móricz-czal eleinte Pozsonyban, később Bécs- ben élt. Móricz Bécsben végezte a reáliskola harmadik osztályát és édesanyjával Pestre költözve, itt a tanítóképzőbe lépett, amely akkor még német nyelvű volt. Itt kezdte a magyar nyelvet elsajátítani. Tizenhatéves korában Pesten helyettes tanító és két év múlva rendes tanító lett ; de szorgalmasan folytatta önképzését is, és 1862-ben mint rend- kívüli hallgató iratkozott az egyetemre. Itt a növénytanból Jurányi volt első tanára. 1866-ban letette az érettségi vizsgát, 1867-ben segédtanár lett a budai főreáliskolában, és a tanári vizsgát kiállva, 1868-ban rendes tanár lett. * Felolvasta Tuzson János a növénytani szakosztálynak 1906. évi febru- áriiis 14-ikén tartott ülésén. 40 TUZSON JÁNOS 1869— 70-ben a berlini és a bonni egyetemen volt, aliol Braun, Ascher- son és Hanstein voltak a botanikából tanárai. — 1874-ben helyeztetett át a gyakorló gimnáziumba. 1877-ben pedig a budapesti egyetemen doktori szigorlatot tett. Ugyanez évben bízta meg őt a m. kir. Földtani Intézet igaz- gatósága Heer »A Pécs vidékén előforduló permi növények« czímű dol- gozatának lefordításával. Ezzel vette kezdetét palaeophytologiai működése. Élete végéig, a mely 1904. évi április 14-ikén váratlanul következett be, a gyakorló főgimnázium tanára és a m. kir. Földtani Intézet tagja volt. Szakosztályunkhoz, melynek 1895-től másodelnöke volt, a legszorosabb kötelékek fűzték. A Természettudományi Társulatnak 1884-től választmányi tagja, a Földtani Társulatnak 18S6-tól 1809-ig első titkára ; ezenkívül sok tudományos és társadalmi egyesületnek választmányi tagja, tisztviselője volt, Szolgálatait a kormány is többször vette igénybe és közéletünk terén is kivette a maga részét a munkából, amire azonban itt részletesen nem ter- jeszkedhetem. ki. Érdemei legfényesebb elismerése gyanánt ü Felsége 1897-ben a királyi tanácsosi czímmel tűntette ki, és a magyar Tudományos Akadémia 1898 ban levelező tagjává választotta. Az elismerések során említhetem meg, hogy a Félix által leirt Qiier- cininm Staiihii és a Staubia eriodendroides fosszilfák, valamint a Pantocsek által leirt Actynoptychtis Síaiihii, Amphora SUiubii, Triceratium Stauhii és Cymbella Statibii fosszil Bacillaria-félék s a Melanopsis Slaiibii Rrusina subfosszil csigafaj viselik nevét. Munkálkodása a botanika és különösen a palaeophytologia terén közel 30 évre terjed, mely lankadatlan és eredményekben gazdag volt. Önálló dolgozatai közül, időszerint való sorrendben a következőket emelhetem ki. 1879-ben adta ki a fosszil Plu iiieria-f ajok leírását, melyben a soproni kőszénbányából származó Pl. aiistriaca Ettgsiis. faj első leírását adta. »A Fruska-Gora Aqititaniai Flórája« (1881.) czímű dolgozatát Staub még a Heer felülvizsgálata alá bocsátotta, mert — amint maga is említi — nem volt még összehasonlító anyaga, és amint egy további ^iolgozatából láttam, eleinte a kellő irodalom sem állott rendelkezésérc. Meghatározott e dolgoza- tában 13 fosszil növényfajt, és a S t u r meg a Heer ide vonatkozó meghatá- rozásai kapcsán megállapította, hogy a Fruska Gora északi lejtőjén előforduló barnaszén-rétegek, a déli lejtőn előfordulókkal és a sotzlmi rétegekkel is egykorúak. »Nuvények Krassó- Szörény megye medilerrán rélegeiböl^ (1881.) czímű közleményében három mediterrán-korú növényt ismertet ; ezek között a Cystoseira communis-t, melyre nézve az Ettingshauscn véleményét is kikérte. Ezután tette közzé, 1883-ban »HariHadkori növények Felek vidékéröl« czímű dolgozatát. Ennek anyagát maga gyűjtötte, K o c h Antal egyetemi tanár társaságában. A leírásban nyolcz növényfajt ismertetve kimondja, hogy a szóban levő hely valószínűleg az alsó mediterránhoz tartozik. A » Baranya- megyei mediterrán növények« meghatározása képezte tulajdonképpen legelső palaeophytologiai dolgozatát, melynek anyagát a m. kir. Földtani Intézet részéről Dr. Hoffmann Károly-tól és az intézet jelenlegi igazgatójától, B ö c k h János miniszteri tanácsostól kapta. E dolgozatát azonban, amelyben STAUB MÓRICZ EMLÉKEZETE. 41 36 növényfajt, közöttük négy újat írt le, az E 1 1 i n g s h a u s e n felülbírálása alá bocsátotta, és részben ugyan már 1878ban elkészítette, de csak 1882-ben adta ki. A leírt növényzetről megállapítja, hogy ezek az idősebb mediterránba tartozók, benne a legrégibb miocaen korú fajok, sőt ennél régiebbek is elő- fordulnak, ami megállapításait érdekesekké teszi. •»Az üsvilági Ctenis-fajok és a Clenis hungarica<<. leírásában (^1896.) egyrészt a Ctenis nevű fosszil harasztok összehasonlító leírását adja, más- részt leírja a Krassó-Szörény-megyei Dománból származó új fajt, amelyet hazánk lyas-korú flórája egyik legérdekesebb, legszebb növényalakjának mond, és amelyben a sorus-ok fölismerésével újabb bizonyítékot szolgáltatott arra nézve, hogy a fosszil Ctenis-{si']ok harasztok. S t a u b-nak a hazánk fosszil helyi flóráiról szóló dolgozatainak leg- jelcntékenyebbike ■»A Zsilvölgy aquitánkorú Jlórájá«-ió[ (1887.) szól. Ebben a H e e r ugyané területre vonatkozó meghatározásainak tekintetbe vételével, önállóan feldolgozott képét adja a czímben foglalt növényzetnek. Összesen 92 fosszil növényíajt ír itt le, ezek között 20 újat. Miként dolgozataiban rendesen tenni szokta, — de itt még sokkal behatóbban, — idézi az összes fajokkal kapcsolatos egész irodalmat az 1820— 3Ü-as évektől kezdve. Nagyon tüzetesen foglalkozik már ebben a dolgozatában a C/;/í2a;;zo»n/?»-fajokkal, a mi azután utolsó ismert müvének az alapját képezte. A zsilvölgyi növényzet feldolgozásában nagy súlyt helyez a fajok növényföldrajzi és phylogenetikai vonatkozású kérdéseire, és az Englerféle flóraterületeket szem előtt tartva, arra az eredményre jut, hogy a Zsilvölgy aquitán-korú flórája növényzetének elemeit túlnyomóan déli Brazília mai növényei között találjuk, ezen kívül pedig az óvilág trópusi flóraterületén előfordulók — és az északi, extratropusi terület mai növényei között. Ezeket az eredményeket a kapcsolatos ökológiai fejtegetésekkel kíséri. Habár a fajok biztos meghatározásának nehéz, sőt sok esetben lehetetlen volta, amit az egyes fajok leírásában több helyen maga is kifejezésre juttatott, a föltevések egyes részleteiben akadályokat képez, két- ségtelen, hogy Staub eme dolgozatában nagyon jelentős módszert követ, és a palaepohytologia tételeihez úgy botanikai, mint geológiai szempontokból, különösen pedig hazánk természetrajzi viszonyainak ismeretéhez értékes ada- tokat szolgáltatott. Utolsó munkája volt ».4 Cinnamoiiiiim-nem története ^<. Míg dolgozatait kezdetben a külföld jeles tudósainak felülvizsgálása alá bocsátotta, hogy folyton tovább haladva, választott szakmáját szilárd alapokon művelhesse, és további dolgozataiban is főként a palaeophytologiában meglevő nyomdokokon haladt, az alatt kritikája folyton erősbödött és a Cinnautomtmt-nemről szóló dolgozatában már a palaeophytologia adatainak, különösen a botanika szem- pontjából égetően szükséges revíziójához is járult. Maga mondja, hogy ez adatok között sok a pelyva, amit ki kell tisztítani és a Cinnainomtiui-fajok rendszertani értékének megállapítását is a munka feladatául tűzte. Eme czél szemelőtt tartásával írja le Európa, Ázsia, Észak-Amerika, Grönland és Ausz- trália eddig ismeretes fosszil Cinnainoinwn-faiait, geológiai előfordulásuk sze- rint, és kijelöli a kétes meg a törlendő fajokat. Vizsgálatait a jelenkori 42 TUZSON JÁNOS Cinnamoniuin-íajokra alapítja. Ezirányu tanulmányai czéljából fölkereste a berlini botanikai múzeum gyűjteményét, valamint áttanulmányozta és össze- foglalta a kapcsolatos nagyon kiterjedt irodalmat. Messze vezetne e dolgozat részleteiről szólanom, amely Staub-nak egy újabb irányban való haladásáról tesz bizonyságot. Kétségtelen, hogy ha S t a u b-ot a sors nem ragadja ki közülünk, úgy további dolgozatai a palae- ophytologia kritikája terén is tovább vitték volna a tudományt. Ha ez elősorolt dolgozatait külön kiemeltem, az csak ezek jelentősége miatt történt. Többi közleményei azonban, különösen az egyes helyi flórák ismerete szempontjából szintén mind értékesek. A iiiecsekJu'gységi, a kricsovai, nadrági, munkácsi, radácsi, gánóczi és a borszéki fosszil növények ismertetésével, valamint a Carya cosiata, Ctenopteris cycadea, Pinus palaeostrobits, Sahal major, Dicksonia punctata, Stratiotes aloides és a Chondriíes íaiok, valamint azok hazai előfordulásának leírásával jelentékenyen gazdagította a tudományt. És a H e e r, G ö p p e r t, Stúr, vSzabó József, Ettingshausen és más jeles férfiakról szóló meg- emlékezései, meg a ■»Neiies Jahrbnch für Mineralogie, Geologie und Palaeonlo- logic«, valamint a J u s t-féle »Botanischer Jahrc'sbericht« czímű folyóiratban megjelent számos referátuma is lankadatlan munkásságát hirdetik. A tudomány melleit az ismeretterjesztés czélját szolgálta a folyóirataink- ban megjelent számos dolgozata. Ilyen az Ausztrália, Japán és a Sarkvidék fosszilis flórájáról, ;>/4 tntgkövesiilt növényekröl«, »A megkövesült erdökről«, y>A borostyánkőről^, »A gombák történetéről <.< szóló és még más ismertető közleménye, valamint a S c h e n k, H e e r, Felix és P a x egyes dolgozatai- nak magyar fordítása. E helyen említem meg ama dolgozatát is, amelj'ben »^4 növénytani kutatás hazánkban^ czim alatt, a magyar botanika fejlődését 1841-től-- 1890-ig gondosan összefoglalta. A palaeophytologián kívül, különösen pályafutása elején (az 1870 — 80-as években) behatóan foglalkozott Staub a phytophaenologia-val is. Ez irány- ban az Országos Meteorológiai Intézet kapcsolatában nagyon sok hazai adatot gyűjtött, melyek nagyrészt ez intézet kiadványaiban, azonkívül pedig a Magyar Orvosok és Természetvizsgálók XX. nagygyűlésének munkálataiban, a »Mathe- matikai és Természettudományi Közlemények«-ben (1881) és más helyeken jelentek meg. Itt említem meg továbbá a Fiume és a Monté Maggiore kör- nyékének vegetáczióján tett megfigyeléseit, és a magyarországi tőzeges terü- letekre vonatkozó dolgozatait, amelyekben sok, s a tőzeges területeink további feldolgozására nézve értékes adatot tett közzé Ez alkalom nem szolgálhat arra, hogy a Staub összes dolgozatait, melyek nemcsak a palaeophytologia és a botanika, hanem a magyar közműve- lődés és a közoktatásügy terén megjelentek, mind elősoroljam,* valamint arra sem terjeszkedhetem ki, hogy tevékenységét minden irányban részletesen méltassam,. * A Staub irodalmi működésének részletes kimutatása megjelent a M. Tud. Akad. Almanach 1899-iki évfolyamában, a gj^akorló főgymnázium 1896, 1898/1899 és 1902/1903 évfolyamában meg a Földtani Közlöny 1905. évi 2 — 3. füzetében. STAUB MÓRICZ EMLÉKEZETE. 43 Úgy amint az megérdemelné. Nem mulaszthatom cl azonban kiemelni azt, hogy Staubot egész életén és egész munkálkodásában mindig a magyar közművelődésért való lelkesedés is kísérte. Irodalmi működését jellemzi, hogy a külföld jeleseinek, úgy mint H e e r, S a p r t a, S c h e n k, N a t h o r s t, Félix, P a x és másoknak munkálkodá- sát állandóan éber figyelemmel kísérte és ezek eredményeiről részint önálló dol- gozatainak keretében, részint ismertető közleményeiben, a F'öldtani, meg a Ter- mészettudományi Közlönyben sűrűn számolt be. Ez egyrészt kapcsolatos lehet az említett referensi működésével, főként azonban a magyar közművelődés ügyének előmozdítását czélozó fáradhatatlan törekvéseinek eredménye. Ennek nyomait megtaláljuk eredeti dolgozataiban is. »A Fruska- Gora aqtiitaniai Jlórája« és »A Zsilvólgy aquilankorú Jlórája« czímű dolgozataiban maga is kiemelte, hogy a növények leírásában részletes és terjedelmes azért, mert ezt a magyar palaeophytologiai irodalom szegénysége következtében szüksé- gesnek látta. A magyar közművelődés zászlóvivője njMlvánul meg Staub minden cselekedetében, amit alkalom adtán mindig ki is fejezett. így a Földtani Köz- löny 1897-ik évfolyamában megjelent ».4 nnlleiiiiiiiini év vt'gén« czímű közle- ményében a következő sorait olvassuk : »Amit valamely nép ennyi idő alatt kultúrája érdekében megtenni elmulasztott, vagy amit a sors kényszeréből elmulasztania kellett, azt ismét helyrepótolni, megint csak hosszú és szakadatlan munka eredménye lehet. Mi (s ilt főleg a Földtani Társulatot érti) gyorsabban haladtunk, mert a kulturmunkában őrizkedvén a nemzeti dölyftől, nem zárkóztunk el a nyugot békében fejlődő kultúrája elől és azt magunkban áthasonítván, saját vérünk keringésébe vittük át«. A bevezetés befejezéséül pedig ezeket mondja: »A magyarhoni földtani társulat a második millenniumban is ki akarja venni a maga részét abból a nagy munkából, mely az országot hatalmassá és nagygyá, a népet bölcscsé és gazdaggá teszi : a közművelődés munkájából. « Ha a Staub összes dolgozataiban az egyént jellemző közös vonásokat keressük, úgy ez az, amit minden sora között kivillanni látunk. Nem adta át magát egészen a tudomány kizárólagos művelésének, úgy amint ezt a békében fejlődő nemzetek tudósai teszik és tehetik, hanem közművelődési viszonyaink hiányait ismerve, érzékeny lelke őt e hiányok pótlására is ser- kentette. Ezért nem érhette be tisztán azzal, amit önálló kutatásai által olyan bőségesen felmutatott, hanem igyekezett egész munkálkodását úgy irányí- tani, hogy a tudományt ne csak továbbépítse, hanem egyúttal pótolja azt is, ami nálunk a külföldhöz viszonyítva, a közművelődés terén hiányzik. Ha e ténykedésének rugóit vizsgáljuk, úgy a tudomány- és ember- szereteten kívül S t a u b-nak még egy erénye tárul elénk, és ez a haza- szeretet. »TársadaJmunk a nemzeti kuliura érdekében« czímű millennáris mun- kájának bevezetőjében a következő, jellemző sorait olvassuk : »Fölösleges munka volna, ha e tanulmányom bevezetőjében az olvasót figyelmeztetném azon nehéz, sokszor végenyészettel fenyegető küzdelmekre, melyeket nemze- tünk a honfoglalás óta hazánk drága földjén külső és belső ellenségekkel 44 TUZSON JÁNOS vívott, de melyekből állami léte első évezredének végén főnixként feltámadt, a boldogabb jövő reményével szívében. Egy nép, mely mint a mienk, mond- hatni majdnem folytonosan fegyverben állott, kultúrával nem sokat törőd- hetett ; daczára annak, hogy a vallás már régen előkészítette a talajt, mely a kultúra iránt fogékonynyá tette. Midőn a magyarnak már nem volt mit félni a töröktől, tatártól, akkor egy szerencsétlen politika meg akarta fosztani nyelvétől, nemzetiségétől és ezekkel együtt megdönteni államfenntartó erejét és politikai túlsúlyát ; pedig ha hazánkat, ha államunkat hatalmassá, erőssé, ha létét még a jövő századok viharaival szemben is ellenállóvá akarjuk tenni, akkor e czélt nemcsak az anyagi gyarapodással érjük el, hanem azzal is, hogy nemzeti kultúránkat megerősbítjük, tekintélyessé és a hazában lakó nem magyarajkú honfitársakra vonzóvá teszszük.« Nem kell bővebben fejtegetnünk, hogy aki ezt irta, — a nyílt, és elveihez mindig hü Staub — annak szívét lángoló hazaszeretet töl- tötte be. Staub nem volt magyar származású, és a magyar nyelvet tulajdon- képpen élete végéig sem sajáatotta el tökéletesen ; de érzelmei, munkál- kodása, tudománya a miénk volt. Sajnos, hogy éppen mi magyarok ezt nem mindig és nem mindenkin tapasztaljuk. De nem erről akarok szólni, hiszen a mai alkalom nem a kritikáé, hanem az elismerésé ; nem is azért említettem azt meg, hanem azért, hogy a Staub Móricz emléke annál fényesebben tündököljék előttünk. A Staub egyéni jellemének leírása czéljából, ifjúkorától kezdve leg- bensőbb barátjának, K o c h Antal egyetemi tanárnak a Földtani Társulat múlt évi közgyűlésén elhangzott megemlékező szavaihoz fordulok, amelyek a következők : » Rendkívül önérzetes, erélyes és szókimondó, érzékeny lelkű férfiú volt, aki szerette és el is várta, hogy sikeres munkálkodásáért a meg- felelő ehsmerést is arassa. Meggyőződéseihez, melyekhez fáradságos munka, hosszú tanulmányok és élettapasztalatok árán jutott, szívósan ragaszkodott, és mindenkivel szemben bármikor kész volt lándzsát törni mellettük. Magaviselete szaktársaival és barátaival szemben férfiasan egyenes és nyílt, szíves és szolgálatra kész ; de ha ellenkező véleményen volt, azt is tartózkodás nélkül nyilvánította és e szerint cselekedett is. Társaságban nagyon kedélyes és bizalmas természetű volt ; nagyon szeretett kedélyesen évődni másokkal, a legkisebb sértési szándék nélkül. Nagyon hamar tudott ismerkedni és barátkozni, de igazi, benső és tartós barátságot érzékeny lelkületénél fogva nem sok emberrel tartott. Családjáért rajongott, az aggodalmasságig gondos és szerető férj és apa volt.« Ama néhány év alatt, amíg szerencsés voltam S t a u b-nak ismerőse lenni, azt tapasztaltam, hogy a férfit, a barátot és a szaktársat ugyanolyan jeles tulajdonságok díszítették, mint aminőket tudományos munkái bizonyí- tanak. Minden tettéből kiérzett a nyíltság, a nemes szív és a lángoló tudo- mányszeretet. És rövid ismeretségünk történetéből is sok bizonyítékot tudok lelki szemeim elé idézni arra nézve, hogy a föntebb idézett jellemzést nem csupán a legjobb barát érzelmei sugallták, hanem hogy az olyan, mint amit STAUB MÓRICZ EMLÉKEZETE. 45 mindnyájan, akik vele érintkeztünk, kiolvashatunk emlékeinkből, amelyek előttünk S t a u b-ol felejthetetlenné teszik. Hogy tudományos életünkben milyen hézagot hagyott maga után Staub, arra nézve fölemlítem, hogy közéletünk különböző fórumain kívül, életéről és működéséről a nyilvánosság előtt már megemlékezett a tanárképzö- intézeti gyakorló fögymnázüim* a Magyarhoni Földtani Társulat, a Földrajzi Társulat, Bernátsky Jenő tagtársunk emléksorai kapcsán** a berlini »Detítsche Botanischt Gesfllschaft« és ezen kívül még közéletünk több más egylete és fóruma is ; és a közel jövőben fog ez megtörténni a Magyar Tu- dományos Akadémián is M á g o c s y - D i e t z Sándor egyetemi tanár részéről. Mind olyan testületek, amelyek keretében működött, és amelyek fáj- lalják elvesztését. Nagy veszteség érte azonban szakosztályunkat, és általában a magyar botanikát is, amelynek munkálkodása legnagyobb részét szentelte, amelyet munkáival gazdagított úgy, mint kevés botanikusunk, és amelynek Staub a külföld előtt is csak becsülést és tiszteletet szerzett. Egy fáradhatatlan munkával eltöltött emberélet, olyan sok gondolatot akkumulál, és ezek összessége egy olyan eszmecsoportot képez, amelyet — ha egyszer letűnt — többé nem képviselhet senki. A tudomány nagy emberei egyedül állanak, nem ismétlődnek meg ; és mozgott légyen egy lelkes, munkában eltöltött emberélet a tudomány bármilyen szerén^^ körében, ha letűnt, az pótolhatatlan veszteség. Eredményei ugyan szétszívárognak a soka- ságban, és ezen hol itt, hol amott fejlődnek újabb szellemek, de az az edzett lobogó, a melyet az eszmék tulajdonosa fennen lobogtatott, újabb győzelemre már nem vonulhat. Ezért pótolhatatlan Staub a tudományra és különösen a magyar nemzetre és szakosztályunkra nézve. Emléke azonban örökké él, és élettörténetét áttekintve, bámuljuk a férfit, aki az élet küzdelmeitől vissza nem riadva, olyan lankadatlan erővel és olyan szép eredményekkel haladt czélja felé ; aki nem kereste az anyagi javakat, hanem a tudomány, a társa- dalom és szaktársai elismerését kivíva, ezzel megelégedett ; ebből erőt merített ahhoz, hogy tovább munkálkodjék, és a legszebb babérokat tegye a magyar tudomány, valamint a magyar közművelődés oltárára. TUZSON JÁNOS. * 1903—1904. évi Értesítő. 3. old. ** Berichte der Deutschen botan. Ges. 190-1. p. 60. 46 PÉTEKFl MÁRTON Péter fi Márton: Bryologiai közlemények.* III. Grinttnia plagiopodia Hkdw. flóránkban. A Gasterogriinmia (Schimp, Coroll. 1856, p. 46) algénuszba tartozó fajok első tekintetre könnyen és biztosan felismerhetők arról, hogy rövid toknyelük a többi Grinimiatói eltérőleg excentrikusan ízül, emiatt a tok az egyik oldalán hasasán kidomborodik. A tok eme sajátságos alakja szol- gáltatott alapot az algénusz nevének is. Ide tartozó faj kettő volt ez ideig hazánk területéről ismeretes. Az egyik a Grimmia anodon Br. Eur., melyet a Magas-Tátrában, Javorina és Nowy környékén először Limpricht (Novit. aus der Hohen-Tátra, S. 51 **^), később ugyancsak a Tátrában Murán és Havran környékén Chalubinski (Enum. musc. frond. Tatr. 1886, p. 50) szedtek. A másik faj a Grimmia criniia Brid., melyei Baumgarten (Enum. stirp. Magnó Transs. 1846, no. 2340) a dévai várromok öreg, akkor még ép falairól, vS c h u r (Enum. plánt. Transs. 1866, no. 4346) pedig Nagy- szeben és Brassó mellől közöl. A harmadik ide tartozó faj a hazánk terüle- térc ekkorig tudtommal új Grimmia plagiopodia Hedw., melyet 1903 szep- tember havában 0-Buda mellett az aquincumi romok falain Csősz Gábor gyűjtött részemre, egyéb mohákkal együtt. Az innen származó példák gyepecskéi párnásak, szennyeszöld-színűek, nagyon apró és fiatal Schislidiiim apocarpum (L.) Br. EuR.-hoz hasonlók. A szárak 8—12 mm hosszúk, nyalábjuk kifejlődött. A levelek a szár alján aprók, fölfelé nagyobbak, az alsók tompa-, a felsők kihegyezett és szőrös- végűek. A szőrök rövidek, alig fogasok, színtelenek. A csúcs alatt végződő levclér a lemez aljában gyengébb, mint felső felében ; sejtjei harántmetszetben egyenlők, mindössze a szín, illetőleg fonák felé fekvőbb tágasabb üregűek, mint a belső kitöltő-sejtek. A levélsejtek a levél felső felében '-/a-ában kerek- dedek, vagy négyzetesek kerekített sarkakkal, alább nagyobbak, téglaalakúak klorofill nélküliek. A levéllemez mindenütt egyrétegű, csak a széleken vannak a levélsejtek kivételesen itt ott két rétegben. Egylaki. Az antheridium-os ágacskák a spórátok alatt oldalasán állanak. Az antheridium-ok éretten sárgás- színüek, a spermatozoid ok kiürülte után barnásak. Példáim vizsgálata után kétségtelen, hogy e faj antheridium-ai nyáron érnek, amennyiben még a szeptemberben szedetteken is lehet itt ott fedőjét még el nem hullatott — tehát * Előterjesztette Schilbcrszky Károly a növénytani szakosztálynak 1005. évi deczember 13-ikán tartott ülésén. Az I. és II. részt lásd : Növ. Közi. II. köt. 1903. 173—176. old. ** Bericht über die Thátigk. der bot. .Sect. dcr schles. Ges. für vaterl. Kultur. Breslau, 1874. BRYOLOGIAI KÖZLEMÉNYEK. 47 éppen érett — antheridium-okat találni. Az antheridium-fedők kevésszámú, több- nyire 6—8 sejtből valók, melyek nemcsak sötétebben színezettek, mint az antheridium-test környező (stomium-) sejtjei, hanem jelentékenyebben vastagabb falúak is. A termés egészen megegyezik Limpricht leírásával*, és az össze- hasonlítás alapjául szolgált németországi példákéival, mindössze abban tér el azoktól, hogy loknyílása (stomium) szélesebb és így a nyugoti példákhoz, mint f. pJalystoma csatlakozik. E jellemvonás azonban a legnagyobb való- színűséggel vénhedésbeli eredetű. A szájpárkányzat (peristomium) a tokokon nagyrészt már tönkrement (e faj termése t. i. tavaszkor érik), de azért töre- dékei minden esetben föUelhetők voltak, a faj peristomiumos volta tehát két- ségtelen. A Grinmiia plagiopodia általában nagyon ritka faj; Németország közép- részeinek pár helyén, a Pyreneusokban, a Kaukázusban és Észak-Amerikában fordul elő csupán, és így hazánkban való előfordulása eléggé figyelemre méltó. A (Jiiimiiia arvenica PiiiLlB. (Rev. bryol. 1882, p. 24) Limpricht** szerint a Grimmia plagiopodia társneve ; Boulay*** és Brotherns'f' szerint ellenben annak eltérő változata, mely Francziaországban és Norvégiában fordul elő. Amíg a főalak különösen homokkősziklákon tenyészik, addig a változat — legalább Francziaországban — falakon, azok vakolatán nő, tehát mész- kedvelő (calcophil). Nincsen tehát kizárva az eshetőség, hogy az ó-budai moha éppen a P hili be r t féle változat körébe tartozik, a hasonló talaj — és ennek különösen Griminia-kná\ sokszor jelentősége van — legalább nagy valószínűség- gel, erre enged következtetni. A Gasterogrimmia algcnusz hazai fajai nagyjában mind hasonlók egy- máshoz, virágzati viszonyaik pedig éppen azonosak. Legfeltűnőbb közülök a Grimmia anocion Br. Eur., melynek — miként neve is mutatja — nincsen szájpárkányzata. Az ó-budii moha a meglévő és mindenkor található töre- dékes maradványok nyomán kétségtelenül peristomiumos, tehát semmi össze- függésben sincsen a Grimmia anodon Br. EuR.-val, melynek különben másik fölötte jellemző tulajdonsága az, hogy a levél felső fele két sejtrétegből való. Az ó-budai moha levél harántmetszetei e kétrétegűséget egj'^általában nem, vagy csak kivételesen, és akkor is csak a szélek felé mutatják. A szintén peristomiumos Grimmia crinita BRiD.-től mohánk már első pillanatra is eltér aláfelé gyön- gébb levélerével, valamint kucsmás süvegével és a rövid levélszőrök miatt csak zöldesszínű gyepjeivel. Ezekkel szemben a Grimima crinila BRiD.-nek egyenletesen széles levélere, csuklyás süvege és a nagyon hosszú levélszőrök miatt szürkésen selymes gyepjei vannak. * Rabenhorst: Kryptfl. ed. 2. IV. 1. 1890, p. 729. ** i. h. 728. old *** Musc. de la Francé. 1884, p. 389. t In Engl.-Prantl : Nat. Pfl.-fam. I. 3. 1902, S. 449. 48 PÉTERFI MÁRTON IV. Adatok a hazai Ccphaloziella-k ismeretéhez. (2 eredeti rajzzal.) A Cephaloziellaíajokra.* jellemző: a gyökértörzsszerű szár, a vcntralis ágak, a kétkarélyú és nagyon aprósejtű (12 — 20 [.i) levelek, a tetőn álló tok, valamint a 3 — ö-ránczú, fogazott szájú hengeres perlanthium. Hazslinszky munkája** az idetartozó fajok közül a »///. Fejecskés Jiingermanniák<í között kettőt ismertet, a többi ott található faj Cephalozia. Az 56. oldalon a Jmiger- mannia divaricata-i találjuk három változattal, az 57. oldalon pedig a Jiinger- mannia Starkii-i. Az előbbi a y>PáJhátJanok«, az utóbbi a y>Pálliások«. között van. A Jungermannia divaricata az újabb nomenklatúra szerint = Cepha- loziella divaricata (Sai.) Warnst. (Kryptü. Brandenb. I. 1903, p. 226). Erre nézve csak annyit jegyzek meg, hogy a 2 -növénykék szárain az invo- lucrum-levelek között, amphigastrium-ok fordulnak elő, melyek lejebb, a szár- levelek régiójában hiányzanak. Hasonlóképpen amphigastrium-osak a cT-növénykék szárai is a perigonium-levelek régiójában. E faj tehát a pálhátlan fejecskés Jungermannia-k között nem foglalhat helyet. Törlendő e faj mellől a Junger- mannia vagy Cephalozia byssacea is, mint társnév, mert ez, miként H e e g bécsi bryologus a Lindenber g-féle herbáriumból származó eredeti R o t h- féle példák vizsgálata nyomán kimutatta, (Die Leberm. Niederösterreich. 1893, p. 34) *** egészen azonos a Jungermannia Starkii FuNCK-kal, és mint régebbi név meg is előzi a F u n c k-féle elnevezést. A Jungermannia Starkii FuNCK (in Nee's Naturgesch. d. Leberm. II. p, 225 (1836), tehát := Jungermannia byssacea RoTH (FI. Germ. 1800, p. 307) = Cephaloziella byssacea (Roth) Jaap (in Verh. bot. Ver. Prov. Brandenb. 1902, p. 58). Hazslinszky (id. m. 57. old.) csak Dalmácziából említi. Én Déva mellett a Rézbánya felé szedtem, kopár cserjés hegyi utakon, agyagos talajon 1905 tavaszán. A növénykék aprók, szabad szemmel Conferva-szQxű fonalak nemezének tetszenek. Száruk 5—14 mm hosszú, vaskos, elágazó, gyéren gyökérszőrös. Ezek színtelenek vagy kissé rózsásan pirosak, kutikulájuk sírna. Az amphi- gastrium-ok nagyon aprók, háromszögűek vagy lándzsásak, a szárlevelek régió- jában egyszerűek, a buroklevelek t régiójában ellenben sokszor hasadtak. * Újabb időben a L i n n é-féle Jungermannia-génuszt többfelé osztották. Ez új génuszok a legtöbb esetben a régi Jungermannia egy-egy természetesen is kikerekült fajcsoportját foglalják magukban. Ilyen természetes génusz a Cephalozia Dum. (Receuil. 1835, p. 18, p. p.) is, melynek egyik S p r u c c-fcle (Cephalozia subgcnus Cephalo- ziella Spruce on the Cephalozia. 1882, p. 62) algénuszát Schiffner (Engl.-Prantl : Nat. Pll.-fam. I. 3. 1893, S. 98) mint önálló génuszt tárgyalja. ** Magy. birod. mohn. 1885. 56—57. old. *** Verh. zool.-bot. Ges. in Wien. 1893, S. 96. t Értve ez alatt a perigonium- és involucrum-leveleket egyaránt. BRYOLOGIAI KÖZLEMÉNYEK. 49 Egymástól távolabb, vagy magányosan álló szárakon az amphigastrium-ok sokszor satnyásak, néha hiányzanak is, de csak a szárlevelek mellől. A szár- levelek aprók, végük felé szélesedők, kétkarélyúak. A karélyok háromszögűek, szétirányulók, hegyesek és épszélüek, a közöttük levő öböl kerek. A levélsejtek aprók, 12 — Kíu nagyok, négy- vagy sokszögűek-kerekdedek, csak kissé és egyenletesen vastagodott falúak. A levélsejtek kutikulája sima. Miként a Cephalozií'lla divaricata (Sm.) Warnst., ez is kétlaki. A cf és $ növénykék rendszerint külön-külön gyepecskékben, de néha keverten is nőnek. A perigonium-Ievelek olyanok, mint a szárlevelek, csakhogy nagyobbak ; 11. rajz. Cephalo-icUa Jacliii (Limi-r.) .Schiffn. : 1 fmtal iKivényke : v vcntnllis ;íg, .f^ szárlevéi, a antheridiumok, p perigonium-, / fiatal involucrum-levelek ; 2 szárlcvél; Sperigonium-, 4 involucrum-levél. Az 1. számú ábra 40-szeres,a többi 90-szeres nagyítással. a karélyok széle ép. Az antheridium-ok magánosak, takaróleveleikkel együtt kalászszerűen állanak a cfnövénykék szárainak végein. Az involucrum levelek fejecskébe tömörülők, nagyok, szintén két- karélyúak. A karélyok széle 5—8 sejtsornyi szélességben, halavány, színtelen, élesen és szabálytalanul fogas. A legfelső involucrum-levelek egymással összenőnek, és a perianthium-ot körülvevő gallért képezik. A gallér képzésében néha az amphigastrium-ok is részt vesznek. Spóratokját nem láttam, csak régi, tokjukat már elvesztett perianthium-okat vizsgáltam. A Cephaloziella hyssacea (RoTíi) Jaap általában hasonló a Cephaloziella divaricata (Sm.) WARNST.-hoz. Mind a kettő kétlaki. De amíg az involucrum- Növénytani Közlemények. 1906. V. kötet, 2. füzet. ^ 50 PÉTERFI MÁRTON levelek a Cephaloziella divaricata (Sm.) Warnst. nál cska csipkés- és alig halaványszélűek, együtt bunkóalakú, tehát hosszúkás fejecskét képeznek, addig a Cephaloziella byssacea (RoTH) Jaap hasonló levelei élesen fogazottak, szélesen halavány szegélyűek és gömbös fejecskét alkotnak. Az amphigastrium-ok elhelyezésében, hiányában vagy jelenlétében gyökeredző különbségeket nem tarthatom mérvadóknak, mert ezek — miként föntebb is említettem — a Cephaloziella byssacea (RoTH) Jaap szárának szárlevélrégiójából is gyakran hiányzanak, különösen xerophil alakoknál. Az eddig említett két faj mellett feltűnő : Cephaloziella Jacjái (Limpr.) Schiff. in Engl.-Pr. Nat. Píl.-fam. I. 3. V Jxpr^^ 12. rajz. Cephaloziella Jacliii (Limpr.) Schiffn. : 1 részlet ászár harántmetszetéből: c kuticula, e felbőr, h bélsejtek ; 2 levélsejtek a szúrlevél karélya hegyéről ; 3 haránt - metszet a szárlevclből ; 4 fiatal involucrum-levél széle. Az 1. és 3. számú ábra 600- szoros, a 2. számú 500-szeres, a 4. számú 400-szoros nagyítással. 1893, p. 98 = Cephalozia Jackii LiMPR. Mss., Spruce in on the Cephalozia. 1882, p. 67, melynek meddő példáit szintén Déva mellett szedtem a föntebb említett Cephaloziella byssacea (Roth) Jaap szomszédságában. Gyepecskéi olyanok, mint az előbbi fajéi. vSzárai 5—10 mm hosszúak, bőven gyökérszőrösek, vaskosak, a kerületi sejtek falai jelentékenyen vasta- gabbak, mint a belső sejtekéi. A gyökérszőrök fehéresek vagy sárgásak, néha vörösek ; kutikulájuk helyenként szemölcsös. Az amphigastrium ok lándzsásak vagy tojásdadok, egyszerűek vagy hasítottak, szabadok, csak a buroklevelek régiójában vannak azokkal összenőve ; sokszor a szárlevelek mellől hiány- zanak. A szárlevelek aprók, végükön szélesedők, kétkarélyúak. A karélyok szétirányulók, háromszögűek, hegyesek és épszélűek ; a közöttük lévő öböl kerek BRYOLOGIAl KÖZLEMÉNYKK. 51 A levélsejtek 12 — 16 tt nagyok, alakra és falaik vastagságára olyanok, mint az előbbi Fajnál. Kutikulájuk sima. Egylakú (paroik). Néha látszólag — különösen meddő állapotában — kétlaki, mivel az antheridiumok felett az archegonium-ok jellemző involucrum- leveleikkel még nincsenek kifejlődve, vagy azok alól már eltűntek az anthe- ridium-ok. Első esetben nagyon fiatalok, második esetben nagyon vének az ivaros ágak. A perigonium-levelek alakra éppen olyanok, mint a szárlevclek, amazok- nál azonban nagyobbak, aljukon öblösek, karélyaik széle pedig nem ép, hanem szabálytalanul fogazott. Az involucrum-levelek olyanok, mint a CephaJoziella byssacea (Roth) JAAP-nál, csakhogy karélyaik széle nem halovány, színtelen, hanem zöld. Ezekből latható, hogy a Cephaloziella Jackii (Í.IMPR.) ScHiFFN., bár közel áll a Cephaloziella hyssacca (Roth) JAAP-hoz, attól mégis sokban elüt. Nem kétlakú, mint az, hanem egyalakú, szárának felbőre jobban differencziáló- dott, perigonium-levelei fogazottszélűck, involucrum-levelei pedig egészen zöldek. A egyalakú virágzatú CephalozieUa-fa.iok közt a Cephaloziella Lintprichtii WARNST.hoz is közel áll, de annak perigonialis-levelei épszélűek, hogy egyéb különbségeket ne is említsek. Schiffner szerint (Bryologische Fragm. XII— XIV) * a Cephaloziella Jackii (LiMPR.) ScHlFFN. egybeesnék és így azonos volna a Cephalozia myrianlha Lindb. (in Meddel. vSoc. pro Fauna et Flóra Femn. 1876, p. 110)-gel. Ez esetben növénykénk neve Cephaloziella myrianlha (Lindb.) Schiffn. lenne. Lengyel Géza: Florisztikai adatok Heves-vármegye északi részéből. (Vége.) Geraniaceae. 212. Geránium phaeum L. Erdőkben : Istenmező. 213. G. Rohertiamtm L. Erdők szélén: Ballá, Ivád, Istenmező. 214. G. paluslre L. Források körül : Ballá. 216. Eroditim cicutarium L'HÉRir. Mívelt helyeken : Ivád, Istenmező. O X a 1 i d e a e. 216. Oxalis acetosalla L. Erdőkben : Istenmező, Váraszó. L i n e ae. 217. Linum calharticum L. Réteken : Ballá, E. -Kövesd, Istenmező. 218. L. hirsuttim L. Hegyi réteken : Szt.-Domonkos. • Österr. Botan. Zeitschr. 1904. S. 251—256. 52 LENGYEL GÉZA Euphorbiaceae. 219. Euphorhia cyparissias L. Útfeleken, homokos helyeken : Ivád, Istenmező, Váraszó, Szt. -Domonkos. 220. E. virgata W. K. Utak mentén : Erdő Kövesd. 221. E. esíiJa L. Mívelt helyeken : Istenmező, Váraszó. 222. E. salicifolLi HoST. Árkokban : Erdő-Kövesd. 223. E. amygdaloides L. Erdőkben : Istenmező. 224. E. hcUoscopia L. Mívelt helyeken : Istenmező. C e 1 a s t r a c e a e. 225. Evonyinits eitropaeus L. Erdők szélén : Istenmező, Csehi. Staphyleaceae. 22G. Staphylea pinnata L. Erdőkben : Istenmező. A c c r i n e a e. • 227. Acer cainpestre L. Erdőkben, litak mentén : Ralla, Ivád, Pétervásár, E. -Kövesd, Istenmező, vSzt. -Domonkos, ("sehi. 228. .4. pseiidoplaíaiitis L. Erdőkben szálanként: Istenmező, Váraszó. B a 1 s a m i n a c e a e. 229. Iinpaliens noli taugere L. P>dők szakadékaiban : Istenmező. R h a m n a c e a e. > 230. Rliamnus catharUcj E. Erdők szélén : Istenmező. T i 1 i a c e a e. 231. Tilia cordifolia MiLL. Erdőkben szálanként: Istenmező, Szt. Domon- kos, Csehi, Váraszó. 232. T. plaiyphyllos MiLL. Erdőkben szálanként : Istenmező. M a 1 v a c e a e. 233. Malva negJecla Wal'IR. Mívelt helyeken, házak körül, árkokban mindenütt közönséges. 234. Althaea officinalis L. Réteken : Ivád, Pélervásár, E. Kövesd, Isten- mező, Lelesz. 235. Lavalera Ihur'mgiaca L. Réteken : Istenmező, E. -Kövesd. 23G. Hibiscits íeniaíiis Cav. Mívelt helyeken : X'áraszó. G u 1 1 i f e r a e. 237. Hypericitm hirsutum L. Erdőkben : Ivád, Istenmező. 238. H. montanitm L. Erdőkben : Istenmező. 239. H. perforahim L. Erdők szélén, száraz partokon : Ivád, E.-Kövesd, Istenmező, Váraszó, Csehi. 240. H. acutitm MöNCH. Erdők szélén : Ivád. V i 1 a c e a e. 241. Viola arvensis MuRR. Mezőkön, szántóföldeken : Istenmező. FLORISZTIKAI ADATOK HEVES VÁRMEGYÉBŐL. 53 L y t h r a c e a e. 142. Lythriifti salicaria L. Réteken : Istenmező, Váraszó, Lelesz. O e n t h e r e a e. 243. EpiJobium hirsuliiin L. Réteken közönséges : Ballá, Pétervásár, E. -Kövesd, Istenmező, Ivád, Lelesz. 244. E. parviflorum Schreb. Réteken az előbbivel. 245. E. monlamini L. Erdőkben : Istenmező, Váraszó. 246. E. colliniim Gmkl. Erdőkben : Istenmező. 247. Chamaenerium angusiifolium (L,) Scop. Erdőkben : Istenmező, Váraszó, Szt. -Domonkos. 248. Oenothera biennis L. Utak mentén: E. -Kövesd (Vrabélyi is közli. Istenmező. 249. Circaea liileliana L. Erdőkben : Istenmező. A r a 1 i a c e a e. 250. Hedera Helix L. Erdőkben : Istenmező. Umbelliferae. 25L Eryngium canipeslre L. Száraz hegyoldalokon mindenütt közönséges. 252. Chaerophylhtm aromaticiim L. Erdők szélén: Istenmező. 253. Torilis Anlhriscits (L.) Gmel. Erdőkben, mezőkön : Ivád, Pétervásár, E.-Kövesd, Istenmező. 254. Coniiim maculaluin L. Árkokban, gazos helyeken mindenütt közönséges. 255. Berula angiistifolia (L.) KoCH. Mocsaras helyeken : Istenmező, Pétervásár. 256. Prionilis Falcaria (L.) DuM. Száraz hegyoldalokon : Ivád, E.-Kövesd, Istenmező, Lelesz, Szt. Domonkos, Csehi. 257. Aegopodium podagraria L. Erdőkben : Istenmező, Váraszó. 258. Pimpinella saxifraga L. Száraz partokon : Ballá, Ivád, Istenmező, Csehi, Szűcs. 259. Cariim carvi L. Réteken: E.-Kövesd. 260. AngeUca silveslris L. Nedves réteken, patakok mentén : Ballá, E.-Kövesd, Istenmező, Csehi, Lelesz. 261. Pastinaca sativa L. Réteken az egész vidéken nagyon közönséges. 262. Heraclenm sphondylium L. Erdőkben : Pétervásár. 263. DaucHS carota L. Réteken mindenütt nagyon közönséges. C o r n a c e a e. 264. Cormts sanguinea L. Erdőkben: Ivád, Istenmező. Primulaceae. 205. Lysimachia niwimularia L. Erdőkben : Istenmező, Szt. -Domonkos. 266. L. vulgáris L. Réteken, erdők szélén : Istenmező, Pétervásár. 267. Anagallis arvensis L. Mívelt helyeken : Istenmező, Szt.-Domonkos 54 LENGYEL GÉZA O 1 e a c e a e. 268. Ligttstruni vtilgare L. Erdőkben : Ivád, Csehi. Gentianaceae. 2G9. Erythraea centanrium L. Réteken : Ivád, Istenmező, Váraszó. Convolvulaceae, 270. Convolvulns arvensis L. Mívelt helyeken közönséges. 271. C. sepinm L. Réteken, patakpartokon az egész vidéken közönséges. 272. Cuscuta eiiropaea L. Réteken közönséges. 273. C. Trifolii Bab. Hereföldeken : Istenmező, Szederkény, Csehi. Borragineae. 274. Heliotropium eitropaeum L. Szántóföldeken : Szt. -Erzsébet, Lelesz. 275. Cynoglossum officináié L. Erdei tisztásokon, utak mentén : Isten- mező, Váraszó, E. -Kövesd, Szt. -Erzsébet. 276. Lappula echinata Gilib. Ugarokon : Istenmező, Váraszó, Csehi. 277. Anchusa officinalis L. Száraz réteken : E. -Kövesd, Istenmező, Le- lesz, Csehi. 278. Nonnea puUa L. Előbbivel : E. -Kövesd, Istenmező, Lelesz. 279. Piilmonaria officinalis L. Erdőkben : Istenmező, Váraszó. 280. Myosotis paluslris (L.) Mocsaras helyeken : Istenmező. 281. M. silvatica HoFFM. Erdőkben : Váraszó, Istenmező. 282. Echiinn vulgare L. Száraz réteken : E.-Kövesd, Istenmező, Váraszó, Lelesz, Csehi. Verbenaceae. 283. Verbéna officinalis L. Nedves helyeken : Istenmező, Pétervásár Lelesz. L a b i a t a e. 284. Ajuga Chamaepitys (L.) Schreb. Homokos helyeken : Ballá, (Vrabélyi is közli), Ivád, Istenmező, Szt.-Domonkos. 285. Ajiiga reptans L, Erdőkben : Istenmező. 286. A. genevensis L. Erdőkben : Istenmező, Váraszó. 287. A. pyramidalis L. Erdőkben : Váraszó. 288. Teitcriuni montanum L. Száraz hegyeken : Csehi és Szűcs között. 289. T. chamaedrys L. Száraz partokon : Ivád, E.-Kövesd, Istenmező, Szt.-Domonkos. 290. Marrtihiiim vulgare L. Parlagokon : Ivád, E.-Kövesd, Istenmező, Váraszó. 291. Sideritis montana L. Füves hegyoldalokon : Istenmező, Váraszó, Szt. -Erzsébet, vSzt. -Domonkos, Csehi. 292. Nepeta cataria L. Utak mentén, száraz füves helyeken : E.-Kövesd. Istenmező. 293. A'^. pannonica L. Erdők szélén : Istenmező. 294. Glechoma hederacea L. Parlagokon : Istenmező. FLORISZTIKAI ADATOK HEVES-VÁRMEGYÉBŐL. 55 295. G. hirsuta WK. Erdőkben : Istenmező. 296. Brtinella vulgáris L. Nedves helyeken, réteken : Pétervásár, Ivád, Istenmező, Váraszó, Csehi. 297. B. laciniata L. Száraz partokon : Istenmező, Váraszó, Csehi, 298. Galeópsis pubescens Bess. Erdőkben : Istenmező, \\íraszó. 299. Leontinis Cardiaca L, Házak körül, gazos helyeken közönséges. 300. Ballota nigra L. Az előbbivel mindenütt közönséges. 301. Stachys germanica L. Utak mentén, homokos helyeken: Ivád, Istenmező, Váraszó. 302. 5. silvatica L. Erdőkben : Istenmező, Váraszó. 303. 5. paluslris L. Patakok mentén, nedves réteken : Ballá, Pétervásár, Istenmező, Váraszó, Szf. -Erzsébet, Lelesz. 304. Stachys annua L. Vetések között : Ballá, Ivád, Istenmező, Szent- Erzsébet. 305. 5. recta L. Ugarokon, száraz hegyoldalokon : Ballá, Istenmező, Váraszó, Lelesz. 306. S. officinalis (L.) Frev. [Betonica officinalis L.]. Erdők tisztásain : Istenmező, Szt.-Domonkos, Csehi. 307. Salvia glutinosa L. Erdőkben : Istenmező. 308. S. verticillata L. Száraz partokon, utak mentén : E. -Kövesd, Isten- mező, Lelesz, Váraszó. 309. S. nemorosa L. Előbbivel : E. -Kövesd, Istenmező, V^áraszó, Lelesz. 310. Salvia pralensis L. Száraz réteken : Istenmező. 3U. Satureja vulgáris (L.) Fritsch. [Clinopoditim vulgare L.). Erdők tisztásain : Ballá, E. Kövesd, Istenmező, Váraszó, Szt.-Domonkos. 312. Satureja villosa (Pers.) J. Wagn. (Calamintha Acinos AuCT. HuNG.) Száraz partokon : Ivád, Istenmező, Csehi. 313. Origanum vulgare L. Erdők szélén, bozótokban : Ivád, Istenmező, Szt.-Domonkos, Váraszó, Csehi, Szűcs. 314. Thymtis ovatus MiLL. vSzáraz partokon, de réteken is : Ballá, Isten- mező, Váraszó, Szt.-Domonkos. 315. Thymus collinus MB. {Th. Marschallianus AuCT. HuNG.). Száraz hegyoldalokon : a) typica : Ballá, Istenmező, Csehi : b) var. stenophylUis Opiz Istenmező, Váraszó, Szt.-Domonkos. 317. Lycopus etiropaeus L. Nedves réteken, patakok mentén az egész vidéken közönséges. 318. Mentha longifolia (L.) Erdők szélén, réteken, patakok mentén mindenütt közönséges. 319. M. arvensis L. Réteken : Ballá, Istenmező, E.-Kövesd, Csehi. 320. M. Pulegium L. Árkokban Pétervásár mellett, Solanaceae. 321. Nicandra physaloides (L.) Gartn. Ugarokon : Istenmező. 322. Airopa Belladonna L. Erdőkben : Istenmező. 323. Hyoscyamus niger L Gazos helyeken : Pétervásár, Istenmező, Váraszó. 56 LENGYEL GÉZA 324. Solamtm nigrum L. Házak körül, gazos helyeken : Istenmező, Váraszó, Lelesz. 325. vS. dulcamara L. Patakok mentén : Ballá, Pétervásár, Istenmező, Lelesz. 326. Dahira Slratnoninni L. Gazos helyeken, házak körül az egész vidéken közönséges. Scrophulariaceae. 327. Verbascum blatlaria L. Réteken : E.-Kövesd, Szt. -Domonkos. 328. V. thapstis L. Parlagokon : Istenmező, Váraszó. 329. V. phlomoides L. Parlagokon, száraz hegyoldalokon : Ivád, Isten- mező, Váraszó, Lelesz. 330. V. lychnitis L. Száraz hegyoldalokon : Váraszó, Szt. -Domonkos. 331. V. nigritm L. Erdőkben : Istenmező. 332. Linaria genistaefolia (L.) MiLL. Száraz hegyoldalokon : Szt.- Domonkos. 333. L. vulgáris MiLL. Utak mentén, száraz partokon: Ivád, E.-Kövesd, Istenmező, Váraszó. 334. Scrophularia nodosa L. Patakok mentén, réteken, erdőkben : Péter- vásár, Istenmező, Váraszó. 335. 5. Neesii Wirtg. Palakok mentén : Csehi közelében. 336. Veronica anagallis L. Patakok kiöntéseiben, nedves helyeken min- denütt közönséges. 337. V. beccabunga L. Hegyi patakokban : Istenmező. 338. V. chamaedrys L. Erdőkben, száraz hegyoldalokon : Ballá (Vra- bélyi is közli), Istenmező, Váraszó. 139. V. spicata L. Száraz, füves hegyoldalokon : Istenmező. 140. Digitális ambigiia MuRR. Erdőkben : Váraszó, Istenmező. 141. Melampyrum harbahim W. K. Vetések között : Szederkény. 142. M. arvense L. Vetések között: Ballá, Szederkény, Váraszó. 143. M. nemorostim L. Erdők szélén (kék és fehér murvákkal) : Isten- mező, Váraszó. 344. Eiiphrasia stricla HoST. Száraz füves helyeken : Istenmező. 345. Odontites rubra GiLlB. Réteken mindenütt nagyon közönséges. Plantagineae. 346. Plantago arenaria WK. Homokos helyeken : Ivád, E.-Kövesd, Isten- mező, Váraszó, Szt, -Domonkos. 347. P. major L. Réteken mindenütt közönséges. 348. P. média L. Száraz réteken közönséges. 349. P. lanceolata L. Réteken közönséges; száraz homokhegyein, mint var. sphaerosiachya (M. et K.) : Ballá, Istenmező. 350. P. altissima Jaco. Nedves réteken : Pétervásár, E. Kövesd, Isten- mező, Lelesz. FLORISZTIKAI ADATOK HKVES-VÁRMEGYÉBÓL. 57 R u b i a c c a c. 351. Asperula cynanchica L. Száraz, füves hegyoldalokon : Ballá, Isten- mező, Szt. Domonkos. 352. Galiiim aparine L. Bozótokban : Istenmező, Váraszó. 353. G. vernm L. Száraz hegyoldalokon : E.-Kövesd, Istenmező, Váraszó, Szt.-Domonkos. 354. G. silvalicum L. Erdőkben : Istenmező, Váraszó. 355. G. moUíigo L. Krdők szelén, bozótokban : Istenmező, Váraszó. Caprifoliaceae : 356. Sambucits racemosa L. Erdők szélén : Istenmező. 357. S. ebithis L. Parlagokon, gazos helyeken mindenütt nagyon kö- zönséges. 358. S. niger L, Istenmező. 359. Vibnrnum opiilus L. Patakpariokon : Istenmező. Dipsaceae. 360. Dipsűciis fiiUouiim L. Erdők szélén, patakok mellett nagyon közönséges. 361. CephaJaria transsilvanica L. SCHRAD. Utak mentén, száraz partokon. Pétervásár, (Vrabélyi is említi), Istenmező, Váraszó, Szt.-Erzsébet, Lelesz. 362. Scabiosa ochroleiica L. Száraz réteken gyakori : Ivád, Erdő-Kövesd, Istenmező, Váraszó, Lelesz. 363. Knautia arveitsis (L.) CoULT. Előbbivel : E.-Kövesd, Istenmező, var. collina Bess. : Istenmező, Szt.-Domonkos. Campanulaceae. 364. Cainpaniila rotiindifolia L. Száraz homok, kőhegyeken, Istenmező. 365. C. persicifolia L. Erdőkben : Istenmező, Váraszó. Nagyon szőrös szárú alakja : var. hispida Lej., Istenmező erdeiben. 366. C. patula L. Árnyékos erdőkben : Istenmező. 367. C. tt-jchelium L. Erdőkben és erdőszéleken : Ivád, Istenmező, Váraszó. 368. C. rapunciiloides L. Erdőkben és erdőszéleken : Istenmező, Váraszó. 369. C. cervicaria L. Erdők szélein : Istenmező, Váraszó. 370. Jasione montana L. Száraz homokkő-hegyeken : Ivád, Istenmező Váraszó, Szűcs, Csehi. Compositae. 371. Enpatorium cannabhmm L. Patakok mentén, nedves réteken az egész vidéken nagyon közönséges. 372. Solidügo virga aurea L. Erdők szélén : Istenmező. 373. Bellis perennis L. Réteken : Erdő-Kövesd. 374. Erigeron canadensis L. Utak mentén, homokos helyeken : E.-Kövesd, Istenmező, Váraszó, Szt.-Domonkos, Csehi. 375. Filaso arvensis L. Ugarokon : Erdő-Kövesd és Istenmező között. 58 LENGYEL GÉZA 376. Inula vulgáris (Lam.) Trev. [= /. Conyza DC.]. Erdőkben : Isten- mező. 377. /. britannica L. Réteken éppen úgy elterjedve, mint száraz parto- kon : Ballá, E. -Kövesd, Istenmező, Váraszó, Lelesz, Szt. -Domonkos, Csehi. 378. Pnlicaria dysenterica (L.) GáRTN. Árkokban : Pétervásár, Istenmező. 379. Xanthium strumarium L. Gazos helyeken, házak körül mindenütt közönséges. 380. Xanthium spinosum L. Utak mentén : Istenmező, Váraszó, Lelesz, Csehi. 381. Bidens tripartita L. Patakok mentén, nedves réteken : Pétervásár, Istenmező, Váraszó, Lelesz, Szt.-Erzsébet. 382. Bidens cerniia L. Patakok partján : Istenmező. 383. Anthemis tinctoria L. Erdők tisztásain, szélein : E. -Kövesd, Isten- mező, Szt. -Domonkos. 384. A. cotnla L. Mívelt helyeken : Istenmező. 385. A. aiistriaca Jacq. Ugarokon : Istenmező, Váraszó. 386. Achillea Neilreichii Kern. Száraz hegyoldalokon, homokos helye- ken gyakori : Ballá, Ivád, E.-Kövesd, Istenmező, Váraszó, vSzt. -Domonkos. 387. Achillea asplenifolia Vent. Nedves réteken : Pétervásár, Ballá, Istenmező. 388. A. collina Becker. Réteken az egész vidéken közönséges. 389. A. lanata Sprengl. Utak mentén : Ballá. 390. Chrysanthemum leiicantheniuni L. Erdőkben : Ballá, Istenmező, Váraszó. 391. C. corynihosiim L. Erdőkben az előbbivel. 392. Arte)nisia Absinthiiim L. Házak körül, gazos helyeken az egész vidéken közönséges. 393. A. vidgaris L. Réteken közönséges. 394. A. campesiris L. Homokos helyeken : Istenmező és {Szederkény között. 395. Ttíssilago farfara L. Nedves helyeken közönséges. 396. Petasites hybridus (L.) G. M. SCH. \F. officinalis Mönch.]. Árnyé- kos patakok mentén : Istenmező. 397. Senecio viscosus L. Árnyékos helyeken : Istenmező. 398. 5. jacobaea L. Réteken, erdők tisztásain, száraz partokon : Isten mező. Pétervásár, Ballá, Csehi, Szűcs. 399. S. barbaraefolius Krock. Patakok mellett : Istenmező, Váraszó. 400. Senecio nemorensis L. Erdőkben : Istenmező, Váraszó. 401. Echinops sphaerocephalus L. Száraz hegyoldalon, utak mentén : Szt. -Domonkos, E.-Kövesd. 402. Xeranihemum annmim L. vSzáraz partokon, utak mentén : Mátra- Mindszent, Ballá, Ivád, E.-Kövesd, Istenmező, Váraszó, Lelesz, Csehi. Kerner és V r a b é 1 y i csak Istenmező és E.-Kövesd között látták, azóta elterjedt az egész vidéken, és jellemző is homokos, száraz helyein. 403. Carlina vulgáris L. Száraz homokkő-hegyeken : Ivád, Istenmező, Szt. -Domonkos, Csehi, KLORISZTIKAI ADATOK HEVES-VÁRMEGYÉBŐL. 5U 404. Aniiiini tomentosum MiLL. és 405. A. lappá L. Házak körül, gazos helyeken közönséges az egész vidéken. 40G. Carduiis nuíans L. Utak mentén, száraz hegyoldalokon : BalIa, Ivád. Istenmező, Váraszó, Csehi. 407. C. acanlhoides L. Száraz réteken, utak mentén : E. -Kövesd, Isten- mező, Váraszó, Lelesz, Szt. -Erzsébet, Csehi. 408. Carduiís crispus L. Erdők szélén : Istenmező. 409. Onopordon acanthitim L. Gazos helyeken, árkokban : Ballá, E. -Kövesd, Istenmező, Szt. -Erzsébet, Lelesz. 410. Cirsium oleraceum (L.) SCOP. Nedves réteken, erdők szakadékai- ban : Istenmező. 411. C. canitin (L.) M. B. Réteken az egész vidéken nagyon közönséges. 412. Cirsium lanceolaium (L ) ScoP. Mezőkön, i'itak mentén közönséges. 413. C. eriophortim (L.) Scop. Utak mentén : Ivád, Erdő-Kövesd, Istenmező. 414. C. pahtstre (L.) ScoP. Nedves helyeken : Istenmező. 415. C. rákosdense SiMK. [C. paliistre (L.) ScoP. X C. horriditni (WiMM. et Grab.)] Ezt az érdekes fajvegyüléket a Darabkútja hegy (Isten- mező közelében) forrásos, nedves helyein néhány nappal később szedtem, mint azt szerzője az ország nyugoti részében, Rákosdon fölfedezte. Magamnak is azonnal feltűnt úgy a szülőnövényeitől, mint egyéb arvense X pahtstre- fajvegyülékektől élesen elütő megjelenése és termete. Miként felfedezési helyén, úgy itt is, bőségesen, szinte formácziószerűen jelenik meg, egészen elnyomva és kiszorítva szüleit is. A C. horridum (W. G.)-től kisebb, de nagyobb számban — többnyire kettesével hármasával közös száron — csopor- tosuló fészkeivel és keskeny, niegnyúlt, vereslő hegyben folytatódó fészek- pikkelyeivel tér el. A C. paliistrc lói pedig abban különbözik, hogy fészkei nem szorulnak annyira össze, továbbá hogy levelei nem futnak le, legföljebb néhány tövis folytatódik a száron. Vele szemben egy másik arvense X pahtstre fajvegyüléknek : a C. Celakovskiantun K. KNAF.-nak, szára felső részén hosszan, alól röviden, keskenyen lefutó levelei, magános vagy kettős fészkei és megnyúlt virágot viselő ágai vannak ; a C. rákosdense pedig a C. brachycephahtm Juratzka tói fészkeivel, nem lefutó leveleivel, de különösen sárgálló fészekpikkelyeivel élesen külömbözik. 416. C. arvense ScoP. A mezei tájon az egész vidéken nagyon közön- séges. Alakjait, nem gondolván az előbbi fajvegyülékre, sajnálatomra nem figyeltem meg. 417. Centaiirea pannonica Hruff. Réteken, mezőkön : Ballá, Ivád, Pétervásár, Váraszó, Istenmező, Csehi. 418. C. spitria Kern. (C pannonica Heuff. X slenolepis Kern.) Bokros helyeken, erdőszélen : Istenmező. Alakjainak egy része a C. pannonica, másik része a C. slenolepis felé esik. Különösen a típusos C. pannonica felé egész alaksorozat jelenkezik, melyekben -— a fajvegyülék-képződésfoka szerint — az átmenet (különösen a fészekpikkelyek alakjában) már a hely- színén is szembetűnő. 60 LENGYEL GÉZA 419. C. stenoJepis Kern. Erdők szélein : Istenmező, Váraszó. Száraz homokkő-hegyein selymesen fehérlő sokfészkű alakja jelenkezik. 420 C. Biebersteiiiii D. C. Füves hel^^eken, utak mentén, vetések között : Ballá, Ivád, Istenmező, Váraszó, Lelesz. 421. C. cyaniis L. Vetések között az egész vidéken közönséges. 422. C. Sadleriana Janka. (^ C. Scabiosa AucT. Hung.) Füves hegy- oldalokon, utak mentén : E. -Kövesd, Istenmező, Váraszó, Csehi, Szt. -Domonkos. 423. Cichorium intybiis L. Mívelt helyeken, kertekben közönséges. 424. Lapsana commiinis L. Száraz és nedves réteken : Istenmező, Pétervásár. 425. Leontodon autiininalis L. Réteken : Ivád, E. -Kövesd, Istenmező, Lelesz, Szűcs. 426. L. hispidus L. Száraz, füves helyeken, erdők szélén : E. Kövesd, Istenmező, Ballá, Csehi. 427. Picris hieracioides L. Erdők szélén, utak mentén : Ballá, Ivád, Pétervásár, Istenmező, E. Kövesd, Váraszó, Szt. -Domonkos. 428. Tragopogon major L. Nedves réteken az egész vidéken nagyon közönséges. 420. Chondrilla juncea L. Utak mentén, gazos helyeken : Pétervásár, Istenmező, E. -Kövesd, Váraszó, Szt. -Domonkos. 430. Taraxacimi officináié Wigg. Réteken, mívelt helyeken, kertekben gyakori. 43L T. corniciilatum (Kit.) DC. Erdőkben : Istenmező. 432. Sonchiis laevis (L.) Erdőkben, réteken : Ballá, Pétervásár, Isten- mező, E. -Kövesd, Lelesz, Csehi. 433. 5. arvensis L. Nedves réteken : Pétervásár, Ballá, E. -Kövesd, Isten- mező, Lelesz, Váraszó. 434. Lacttica saligna L. Mívelt helyeken : Istenmező, Lelesz. 435. L. Scariola L. Gazos helyeken, utak mentén az egész vidéken közönséges. 436. Laduca muralis (L.) Fres. Erdőkben : Istenmező, Váraszó, Ballá. 437. Crepis rhoeadifolia M. B. Homokos partokon : Istenmező, Váraszó, Csehi. 438. C. biennis L. Réteken : Pétervásár. 439. Hieracium pilosella L. Száraz homokhegyein gyakori: Ballá, Ivád, Istenmező, E. -Kövesd, Szt. -Domonkos, Csehi, Szűcs. 440. H. Banhini Bess. Száraz, füves hegyoldalakon : Csehi, Szűcs. 441. H. floribunditm Wlmm. et Grab. Ugarakon: Istenmező. 4J2. H. silvaticuin (L.) Erdőkben : Istenmező, Váraszó. 413. H. teniiifolinm HoST. Erdők szélén : Istenmező. 444. H. vulgatnm Vr. Erdőkben és azok szélén : Istenmező. 445. H. umbellatum L. Erdők szélén, füves hegyoldalakon : Istenmező, Váraszó, Csehi, Szűcs. FLORISZTIKAl ADATOK MKVES-VÁRMEGYÉBÓL. 61 Függelék gyanánt még néhány Mátrára vonatkozó adatot közlök. Külön teszem azért, hogy könnyebben áttekinthetők legyenek, mivel a Mátra az illető munkákban jól van ismertetve, és mivel csekély számuknál fogva a többiek között fel nem tűnnének. 1. Pliegopteris Dryopteris (L.)FÉE. AKékes Párád felé siető patakjai mentén. 2. Athyriiim ftlix femina (L.) RoTH. A Kékes csúcsa felé. 3. CaJamagroslis anmdinacea (L.) RoTll. A Kékes Gyöngyös felé néző füves helyein ; a Saskő sziklái között. 4. Deschampsiü caespilosa (L.)Beauv. A Kékes Gyöngyös felé néző oldalán. 5. Festuca rubra L. Saskő. 6. Carex remota L. A Kékesen Párád felé. 7. C. penditla HuDS. A Kékes forrásos helyein, a parádi oldalon. 8. C. silvatica HuDS. A kékes parádi oldalán. 0. Astrantia major L. A Kékes gyöngyösi oldalán, a »Szt. -László- források « körül. 10. Seliniun carvifolia L. Az előbbivel. 11. Pimpiiidla magna L. Az előbbivel. 12. Pirola niiuor L. A Kékes tetején. 13. Salvia ghitinosa L. A Kékes tetején. 14. VibiiriiHin Opulus L. A vSzt. -László-források körül. * Végül kedves kötelességem, hogy köszönetet mondjak Mágocsy- D i e t z Sándor egyetemi ny. r., S i m o n k a i Lajos, F i 1 a r s z k y Nándor és Dégen Árpád egyetemi magántanár uraknak, akik részint irodalommal, részint kétes esetekben szíves útbaigazítással támogatlak. G y ő r f fy István: A Magas -Tátrán gyűjtött néhány virágos növénynek új termőhelyi adata,* (2 eredeti rajzzal.) A Magas-Tátra hazánknak egyik legjobban ismert tlóra-területéhez tar- tozik, ami azonban korántsem jelenti azt, hogy e vidék növényzeti viszonyairól, kellőképpen tájékozva vagyunk. Az alábbiakban néhány virágos növénynek újabb lelőhelyi adatát közlöm, melyeket az 1904, és 1905. évek nyarán gyűjtöttem és amelyeket Borbás Vincze nézett át.** Ezek az adatok a következők : Delphinium elattim L. fenyves erdő tisztásán a Barlangligct-Matlár- háza közötti turista-út alatt levő »Lange Sumpf« nevű részen, 790 m tsz.-f. magasságban (190.5. VU. 12.) * Előterjesztette Thaisz Lajos a növénytani szakosztálynak 1906- ik évi januárius 10-ikén tartott ülésén. ** Az 1904. évben gyűjtötteket vizsgálta át. 62 GYÓRFFY ISTVÁN Circaea alpina L. Zsdjár határán a »Prizlop«-hegy fenyves erdeiben (1905. VII. 21.). A »Durlsberg« keleti oldalán egyik hómező közelében java virágában gyűjtöttem a következőket : Cortusa Matthioli var. sibrica Andrz. (syn. C. piibeus Schott), Viola biflora L., SiJene acaulis L. , szép ellentétet alkotva a Gentiana verna L. töménykék virágával és az elszórtan előforduló Ranim- ciiliis alpestris L.-vel. Rhodiola rosea L. rügyezik, kissé távolabb a Salix reticitlata L. barkázik. A sziklák mellett, hó víztől átitatott tele vényen a Pin- guiciila alpina L. emeli föl szép fehér virágát. Caltha alpina ScHOTT, Pri- mula elatior var, carpatica Griseb., Pediciilaris verlicillata L,, a szép sárga virágú P. versicolor Whlbg., Sedum alpesire Vill., Androsace Chamaejasnie HoST., Veronica alpina L., Tofteldia calyciilata Whlbg., Dryas octopetala L., Polygoniim viviparum L,, árnyékosabb sziklaoldalán pedig az Aspidiiim Lon- chitis SWARTZ, Asplenum viride HuDS., Saxifraga bryoídes L., Selaginella spiniilosa A. Braun, füves, nedves helyen pedig egy-két szál Coeloglossum viride Hartm. tarkítják e hegy oldalát (1905. VII. 16.). Ugyanitt megtaláltam a tátrai különösséget a : Leontodon clavatiis Sag. et SCHNElD-t. Sweertia perennis var. alpestris BaUMG. Vaskapu-nál (a Stirnberg-en), Gentiana tenella társaságában (1904. VIII. 12.) ; Kistarpataki-Völgy, az Öttó-nál (1905, VIII. 10.); Felkai-Völgyben a » Gránátén wand« nedves szikla- repedéseiben (1904, VIII. 18.) és végül a Drechslerháuschen-ben. (1904. VIII. 13.) Drosera rotundifolia L, Barlangliget környéke, a Lersch villa közelében a Tátraházára vivő út mellett. Gentiana nivalis L. Vaskapu-nál G. tenella RoTH.-tal együtt. Gentiana ciliata L. elterjedésének határa még följebb van mint Sag.- SCHNEID. műve (p. 402) mondja, amennyiben én még a »Vordere Kupfer- scháchtental«-ban is gyűjtöttem. (1904. VIII. 22.) Saxifraga bryo'ides L. Wahlenberg gyűjté a Zöldtónál ; újabb gyűjtésem — t. i. a Lomniczi-Csúcs alatt levő »Kupferbank« gránittörmelékén — megerősíti adatát ; találtam a következők társaságában : Veronica alpina L. Cerastium latifolitmi L., Saxifraga carpatica Reichb., Juncus trifidus L, Geitm reptans L., Rannnculiis riUaefolius L. (!), Oxyria digyna L. és Arabis neglecta Schult., melyet a Felkai-Völgyben a »Hosszútó«-nál is szedtem. Euphrasia Rostkoviana Hayne Szepesbéla »Kráhwinkel« vagy »am >See«. Ugyanitt java virágában állott (1904. VIII. 20.) a Primula farinosa L., Par- nassia paliistris L., Alectorolophiis riphaeus, Polygonum Bistorta L., Gentiana verna L. var. carpatica Kit. non Wettst. (G. acstiva R. Schult) ; továbbá Euphrasia Rostkoviana Hayne. Euphrasia Tatrae BoRB. in Wettst. Monogr, 96. inter squ. Gyűjtöttem a »Vordere Kupferscháchtental«-ban Euphrasia salisbur- gensis FuNK-kal ; és a »Drechslerháuschen«-ben E. picta WiMM.-rel együtt. (1904. jul.) Campamtla pusilla Haenke, Stirnberg »Rother Lehm«, (1904, VIII. 22.) A »Vordere KupferscháchtentaU ban gyűjtöttem Leontodon autumnalis L.-okat, melyek esetleg új alak gyanánt foghatók fel. MAGAS TÁTRAI VIRÁGOS NÖVÉNYEKRŐL. 63 Pediculatis siimana Sprengel a Fehérvíz (Weissewasser) partján szá- lanként Delph. elaiitm L.-vel. (1005. VII. 17.) Linaria intermedia ScHUR. — A L. vulgáris MiLL.-nek egyik jellegzetes vonása a mirigyes virágkocsány és virágzati tengely, de maga a szár kopasz. Sagorski-Schneidcr müve (p. 410) a leirásban mindössze csak a kopasz szárat említi föl. Az erdélyi részekben a L. ?'»/^aWs MiLL. mellett a hozzá nagyon hasonló L. intermedia ScHUR is megvan, amelyet első tekintetre meg tudunk külön- böztetni ama tulajdonságánál fogva, hogy minden része egészen kopasz, mirigyeket rajta látni egyáltalában nem lehet. A L. viilgaris-on levő mirigyek mikroszkópi képét a 13. rajz mutatjn . A virág- kocsány tengelyével párvonalosan kissé megnyúlt, meglehetősen egyenlő felbőrsejtjeit — felületi metszetben — egyes köralakú (a) parenchyma-sejtek 13. rajz. Linaria vulgáris virágkocsányán levő mirigyszőrök. a mirígyszőr »talp-scjtje«. 14. rajz. Linaria iiiinnr mirigy- szőre. szakítják meg, amely a mirigynek talpi sejtje ; ebből emelkedik fel a mirígy- szőr nyélrésze és tetőrészén van a kiválasztó sejtek által alkotta mirígyfej. A nyélrészt 7—9 koczkaszerű, egymás fölé helyezett sejt alkotja, sejtoszlopot képezve. A plazmadús sejtek fala nagyon vékony, s e miatt a sejtek könnyen összeesnek. A feji részt illetőleg különbözőalakokat láthatunk ; legegyszerűbb esetben a kiválasztó feji részt csak két egyszerű sejt alkotja (1). A végső sejt hosszanti fallal két f2), majd harántfallal történő oszlás útján többsejtűvé válik (3). Sokszor csak hosszant oszlik, így egy gerezdes buzogány-fejhez válik hasonlóvá (4). A L. intermedia felbőrsejtjeit ilyen kerekded, a szőr talpát alkotó sejtek nem szakítják meg ; ilyeneket ott kifejlődve nem látunk. 64 GYÓRFFY ISTVÁN így tisztán csak a helyi viszonyok befolyásolta fajként nem fogható fel a L. intennedia Schuk.* Linaria intennedia ScHUR-t, szálanként bár elszórva, de széles elter- jedési körből gyűjtöttem; így Szepesbéla környékén a »Rohrwiesen«ek felé szántóföidön ; Nagy-Eör felé a »Lange Fuhr« részen a L. vulgáris is tenyé- szik ; Barlangliget környékén az »Am Flecken« melletti »Lailand« nevű fenyves tisztásán Trifolium spadiceiiin L. Thymits és Origanum vnlgare tár- saságában ; a Rókusz (Rákosfalva, Rox) feletti »Auf der Höh'« vagy »Vieh- trieb« dombon szálanként; Matlárháza közelében a Kőpatak (Steinbach) mentén elvétve ; Matheócz közelében a vasúti töltés mentén ; Podolin kör- nyékén Toporcsik falu határán a vasúti töltés mentén ; végül a gánóczi »Hradek«-en a következővel együtt. Linaria minor Desf. Sagorski-Schneider (p. 409.) szerint meglehetősen ritka. Eme szép kis Linaria nagyon szép számban tenyészik Szepesbéla kör- nyékén, N. Kör mellett avasúti töltés mentén. Ugyancsak sok van Gánócz mellett a »Hradek«-en vagy »Kesselberg«-en, a honnan S cherfel A. \V. nem közölte volt.** Az egész növényt mirigyek sűrűn borítják. Ezeknek mikroszkópi képét látni a 14. rajzon ; a hullámosan ide-oda görbülő felbőrsejtek között sok légző- nyílás és kerekded, a min'gyszőr talpát alkotó sejt van. Ebből emelkedik a mirigy, melynek nyele 2—3 hosszú sejtből áll ; a kiválasztó fejrész gömb- alakú, két nagy sejtből áll, melynek mindegyikében 1 — 1 nagy sejtmag van. A kiválasztó sejtekben foglalt illanó olaj a sejteken kívül a kutikula alatt gyűlik össze és azt hólyagosan felduzzasztja. Bár szerkezet tekintetében nincsen nagy különbség a L. vulgáris és L. minor mirigyei között, mégis a mirigyek alakja rendszertani értékű, és bármilyen csekély darab is álljon rendelkezésünkre, föltétlenül el tudjuk dönteni mineműségét. Glechoma hirsuta W. et K.-S a g.-S c h n e i d. (p. 432.) csak az ubiquista Gl. hederaceai említi a M.-Tátrából. Nagyon szép példányokat gyűjtöltem Kés- márkról Szepesbélára menet a »Hell« részen, továbbá Szepesbélától északra a »Weibsch« mellett levő »am Berg« részen. (1905. jun.) Salix repens L. var. rosmarinifolia KoCH. Az Incuhaceae sectio-ba tartozó emez apró, keskenylevelű fűz, nagyon tömegesen tenyészik Szepesbéla mellett a »Rohrwiesen«-en. Sagorski-Schneider (p. 461) említette egyetlen- egy hely : Poprád. E helyen sok más szép növény is virított, igy nagyon sok Prinuda farinosa L. és Pinguiciúa vulgáris L. Salix hastata L. var. nova subcarpatica BoRB. A 5. hastata L. a M.-Tátrában nem nagyon gyakori (Sag.-Schneid. p. 460) ; ennek egyik általam több helyen gyűjtött új változatát közlöm az alábbiakban, melyet még B o r b á s Vincze írt volt le. Hozzám intézett (1904. XII. 14.) leveléből idézem a következőket : * Magyar Botanikai Lapok. IV. évf. 1903. 1—3. szám, 36. old. ** Magyarorsz. Kárpátegylet Évkönyve. VIII. évf. 1881. 218—222. old. MAGAS-TÁTRAI VIRÁGOS NÖVÉNYEKRŐL. 65 »A typus eredetileg (S. hastata L.) Linné szavai szerint a 5. mali- folia Sm. ; ennek a Linné idézte rajzán látható a pálháról, mért nevezte 5. hastata-na.k ; a mi növényünkön semmi sincs amért hastaía-nak nevez- hetnők, vagyis a változatnak gondolt S. nialifoUa lévén a lipus, a miénk az eltérés. Salix hastala L. var. sithcarpatica Borb. (S. hastata Wahlenb., Sag. et Schneid. non L., S. bicoíor Pax^J Foliis ellipticis serratis breviter acumi- natis, subtus glaucis glabris ; stipulae parvae, serratae, amentorum axe vil- losLilo, ovariis glabris brevius quam in S. silesiaca pedicellatis.« Gyűjtöttem több helyen, így : a Vaskapu- (= Eisernes Thor, Skalne Wrata) nál a »Loch« környékén Empetriiui nigrttm, Rhodiola rosea, Vacciniutn myrtitlits és V. iiliginosum, Satissiirea és Salix Jacquiniana társaságában Piniis Pumilio alkotta cserjésben (1904. VIIL 12., 1905. VIL 24.) ; továbbá a Kistarpataki-Völgyben az »Apáczakő« (Nonnenstein)-nél (1905. VIIL 10.) és végűi a Kőpataki-Tó-nál (1905. VII. 15.) és a Zöldtó-nál a »Kupferbank« alatt. öaiisstirea macrophylla Saut. Tavaly nyáron (1904. VIIL 12.) a Vas- kapu-nál több Saussurea-t gyűjtöttem, melyeket B o r b á s, mint a birtokomban levő példányok bizonyítják : S. discolor Dc.-nak határozott meg.« A S. macrophylla Saut, a M. -Tátrának mindössze csak 1—2 helyéről ismeretes, így adatunk annál értékesebb. Gymnadenia albida KicH. a Kőpataki-Tóból eredő Kőpatak partján elég bőven, közel a tóhoz Anemone alpina, Campanitla alpiita, Jiinciis trifidus közelében. 1700 m. t.-sz. f. m. (1905. VII. 15.). Corallorrhiza innata R. Br. a Kőpatak mentén fenyves erdőben, nem messze tőle egy vadvizes helyen nagyon sok Pinguicida vulgáris L. díszlett. Cypripediiim Calceolus L. A M. -Tátra vidékén eme ritka növény Landok környékén (740 m. t-sz. í. m.) elég bőven tenyészik. Az ottaniak gyöngy- virág-bokréta közepébe tesznek belőle 1—2 szálat. Emez utolsó adat voltaképpen már nem is a M. -Tátrára vonatkozik, hanem a Magura növényzetére. * Éjszaki Magvarhon viránya. Kassa ISoL 232 — 3. old. Növénytani Közlemények. 1906. V. kötet, 2. füzet. 66 NÖVÉNYTANI REPERTÓRIUM. NÖVÉNYTANI REPERTÓRIUM.* (Rovatvezető : Kümmerle J. Béla.) a^ Hazai irodalom: Andaházy Szilárd : Sajátságos alakú Pinus strobus L. (1 eredeti képpel.) — Növénytani Közlemények. IV. köt. 1905., 162. és (73.) old. Berger József: A fen3'őfélék nevelésének rövid ismertetése. — A Kert. XII. évf. 1906., 111-112. old. Bernátsky Jenő dr. : A magyar fehér szappangyökér meghatározása. (2 ábrával.) — Pótfüzetek a Természettudományi Közlönyhöz. XXXVIII. köt. 1906., 19—25. old. — — Az Asparagus másodlagos ivari különbségéről (7 eredeti rajzzal). — Növénytani Közlemények. V. köt. 1906., 3—9. és (2)— (4.) old. Budai József: Bem-tábornok alma. — Gyümölcskertész. XVI. évf. 1906., 7 — 8. old. — • — Hogyan lehetne az Althán-ringlót érdeme szerint elszaporítani. — Gyü- mölcskertész XVI. évf. 1906., 42—44. old. Chyzer Kornél dr. : Adatok északi Magyarország, különösen Zemplénmegye és Bártfa sz. kir. város flórájához — ■ Magyar Botanikai Lapok. IV. évf. 1905., 304—331. old. Cserny Gy. : A luczfenyőrák. — Erdészeti Lapok. XLV. évf. 1906., 180—181. old. Degen Árpád : Diagnoses de quelques espéces nouvelles de la Flóra espagnole et portugaise, — Magyar Botanikai Lapok. V. évf. 1906., 2 — 11. old. Domin, Dr. Kari : Was ist Aira eristata L. ? — Magyar Botanikai Lapok IV. évf. 1905., 331—336. old. Faber Sándor : Összehasonlító búzatermelési kísérlet. — Kísérletügyi Közlemé- nyek. VIII. köt. 1905., 743—745. old. Farkas Imre : A rózsa. — Uj idők. XL évf. 1905., 622. old. Gazs Ágoston: A gyümölcsfák tenyésztéséről. — A Kert. XII. évf. 1906., 132 — 134. o. Gáyer Gyula : Euphrasia montana Jord. in Transsilvania. — Magyar Botanikai Lapok. V. évf. 1906., 36. old. — — Scopolia carniolica var. grossedentata Simk. — Magyar Botanikai Lapok V. évf. 1906., 36. old. Grabner Emil : A burgonya átörökítő képességének tanulmányozása. — Kísérlet- ügyi Közlemények. VIII. kot. 1905., 660-685. old. Győrfíy István dr. : A Catharinaea Haussknechtii (Jur. & Milde) Both. Debre- czen vidékén való előfordulásáról. — Magyar Botanikai Lapok. V. évf. 1906., 33 — 36. old. — — Az Acaulon triquetrum Magyarországban való elterjedési viszonyairól. (3 eredeti rajzzal). — Növénytani Közlemények. V. köt. 1906., 22 — 27. és (7.) old. — — Bryologiai adatok a Magas-Tátra Flórájához. II. (1 táblával). — Magyar Botanikai Lapok. V. évf. 1906, 18—31. old. Győrffy István: Hypnum arcuatum Lindb. — Magy. Bot. Lap. IV. évf. 1905., 339. o. — — Myosurus minimus L. — Magyar Botanikai Lapok. V. évf. 1906., 37. old. Plagiopus OeJeri (Gunn.) Brid. — Magyar Bot. Lapok. IV. évf. 1906., 340. old. * E rovat alatt rendszeresen fogjuk közölni a nyomtatásban megjelent hazai eredetű vagy hazai vonatkozású új szakirodalmat, kiterjeszkedvén a növénytannak, minden egyes ágára. Kérjük e végből a szerzőket, hogy megjelent közleményeiket a szerkesztőségnek beküldeni, vagy pedig a megjelent közlemények forrásáról értesiteni szíveskedjenek. (Szcrk.) növénytan! repertórium. 67 Győrffy István : Pterygoneurum cavifolium (Ehrh.) Jur. — Magyar Botanikai Lapok. IV. évf. 1905., 340. old. Salix Kitaibeliana Willd. — Magyar Botanikai Lapok. V. évf. 1906., 37. old. — — Sphyridium byssoides (L.) Th. Fr. a) rupestre (Pers.) (1 ábrával). — Magyar Botanikai Lapok. V. évf. 1906., 37—39. old. Hegyi Dezső: Beteg fenyők. — A Kert. XIL évf. 190(5., 126-127. old. Burgonya (betegségei). Folyt. — A Kert. XII. évf. 1906., 86—87. és 119—120. old. Czékla (betegségei). — A Kert. XII. évf. 1906., 149. old. Holuby József: Florisztikai adatok. — Növénytani Közlemények. V. köt. 1906., 27. és (7.) old. Illyés Lajos: Gyümölcsfák mint díszfák. — A Kert. XII. évf. 1906., 134—135. old. Kadocsa Gyula : Téli teendők a gyümölcsfák kártevői ellen való védekezés terén. I. — A Kert. XII. évf. 1906., 117—118. és 150—152. old. Klein Gyula: Elnöki megnyitó. — Növénytani Közlemények. V. köt. 19061 — 2. old. Kocse György : A Freesia magról nevelése. — A Kert. XII. évf. 1906., 137 — 138. old. Kövessi Ferencz dr. : A francziaországi erdészeti szakoktatásról. — Erdészeti Lapok. XLV. évf. 1906., 1 — 19. és 152-175. old. Krenedits Ödön : Virágok forgatása és öntözése a szobában. — A Kert. XIl. évf. 1906., 106-107. old. Lengyel Géza : .■\ Pilishegy környékéről. — Magyar Botanikai Lapok. V. évf. 1906., 15—18. old. — — A Thymus vulgaris-ról és a Th Serpyllum-ról. — Természettudományi Közlöny. XXXVIII.' köt. 1906., 198. old. — — Florisztikai adatok Hevesvármegye északi részéből. — Növénytani Köz- lemények. V. köt. 1906., 9—20. és (4)— (6.) old. Lovas János: A melegágyi bab elsárgulásáról. — A Kert. XII. évf. 1906., 131. old. Mauthner Ödön : A fák téli veszedelme. — A Kert. XIL évf. 1906., 113 — 115. old. Emeljünk emléket Fekete Józsefnek. — A Kert. XII. évf. 1906., 81. old. Papaver nudicaule L. — A Kert. XIL évf. 1906., 136 — 137. old. Mágocsy-Dietz Sándor : Hazai bazsarózsák. — A Kert. XIL évf. 1906., 78. o. Mezriczky Szalay Álix : A magról tenyészthető fűszernövények (folyt.). — A Kert. XII. évf. 1906., 83—84.. 115—116. és 147—148. old. Németh József: Konyhakerti növénytermesztés. 2-ik bővített kiadás. Orosháza 1906. 80 old. Papp Dezső dr. : Tanárképzésünk egy hiánya. — Országos Középiskolai Tanár- egyesületi Közlöny. XXXIX. évf. 1906., 517—518. old. A szerző a természetrajz, különösen a növénytan tanításáról értekezik. Prodán Gyula : Erdélyben, különösen a Mezőségen néhány ritkábban előforduló növény termőhelye. — Magyar Botanikai Lapok. V. évf. 1906., 31 — 33. old. Quint József: Adatok a Budapest melletti Rómaifürdő Bacillaria-flórájához. — Növénytani Közlemények. IV. köt. 1905., 149—162. és (73.) old. Ráde Károly : Beteg borostyán-dugványok. — A Kert. XII. évf. 1906. 126. old. Beteg Ficus. — A Kert. XII. évf. 1906., 126. old. Dahlia-k szaporítása. — A Kert. XIL évL 1906., 125-126. old. Rózsaoltás szobában. — A Kert. XII. évf. 1906., 127. old. — — Vízi növények, mocsári ncfelejts és Datura tenyésztése. — A Kert. XIL évf. 1906., 127. old. Rodiczky Jenő dr. : Az olasz székfűről.— A Kert. XIL évf. 1906., 146— 147. old. Sajó Károly : Meleg-földövi u ívelt növények. — Uránia. VII. évf. 1906., 11—18. és 65—76. old. Schilberszky Károly dr. : Amerikai köszméte-lisztharmat. — Gyümölcskertész. XVL évf. 1906., 51. old. 5* 68 NÖVÉNYTANI REPERTÓRIUM. Schilberszky Károly dr. : Új növényalakok keletkezéséről. I. — Gyümölcsker- tész. XVI. évf. 1906., 13—15. old. Schönherr Gyula : A római Casanate-könyvtár korvina-kódexe (3 melléklettel és a szöveg között 7 hasonmással). — Magyar Könyvszemle. Uj folyam, XII. köt. 1904., 435—469. old. Az új kódexnek lapszéli bejegyzései közt 80 növénynek a magyar neve van megörökítve. 'Sigmond Elek dr. és Fláderer Sándor : Tanulmán)' a tengeri fejlődéséről és táplálkozásáról. — Kisérietügyi Közlemények. VIII. köt. 1905., 686—742. old. Ströcker Alajos : Orvosi növények gyüjté;e. — Természettudományi Közlöny. XXXVIII. köt. 1908, 127—140. old. Sztankovits Rezső : Adarok a hazai Quercus-termések anatómiájának ismere- téhez. — Növénytani Közlemények. IV. köt. 1905., 123 — 149. és (65)— (72.) old. Szutórisz Frigyes : A növényvilág és az ember. Budapest 1905. Kiadja a Kir. Magy. Természettudományi Társulat. 8" 677 old. 198 képpel. Thaisz Lajos : Kritikai megjegyzések némely magyarországi Graminea fajhoz. — Növénytani Közlemények. V. köt. 1906., 20—22. és (6)— (7.) old. — — Schollera paludosa var. nana Baumg. — Magyar Botanikai Lapok. IV. évf. 1905., 337-338. old. Vöröss Ferencz : Miért kell a virágokat szeretnünk. — A Kert. XII. évf. 1906., 143_145. old. Wetschky Max : Liparis Loeselii Rich. in Bosnien. — Magj^ar Botanikai Lapok. IV. évf 1905., 336—337. old. Windisch Rikárd dr. : A formalin hatása különböző búzák csirázóképességére. — Mezőgazdasági Szemle. XXIV. évf. 1906., 79—82. old. Zádor Gyula: A buja növésű gyümölcsfák. — A Kert. XII. évf. 1906. 102—103. old. Zahlbruckner Sándor dr. : Ein kleiner Beitrag zur Geschichte der Botanik in Ungarn. \ magyar botanika történetének egy kis pótléka. — - Magyar Botanikai Lapok. V. évf. 1906., 11 — 15. old. Zelles Aladár: Két szaporítási mód. — A Kert. XIL évf. 1906., 104—106. old. h) Külföldi irodalom. Schumann, Dr. Kari und Dr. Kari Laut^rbach : Nachtráge zur Flóra der Deutschen Schutzgebiete in der Südsee Leipzig 1905. Verlag von Gebrüder Borntraeger. 80. Seite 446 mit 14 Tafeln und einem Bildnis. E mű felsorolja azokat az új növényeket is, amelyek a Magyar Nemzeti Múzeum növénytani osztálya tulajdonát képező B i r ó L a j o's gyűjtötte új-guineai növényeknek egyik részének a feldolgozásából kerültek ki. Ezek az új növények a következők : Fnillania Biróaua Steph. (Bíró n. 111. et 112.); Fissidcns panadeni Broth. (Biró n 123); Alsophila /rwMcaía Brackenr. var. nivea Chr. (Biró n. 2.); Freycinetia Birói Warb. (Biró n. 39.) ; Piper Bírói K. Sch. (Biró n. 32.'> ; Petalolophus megalopns K. Sch. n. g. et sp. (Biró n. 17.): Myristici Warbiirgii K. Sch. (Biró n. 21.); Pitlo- sporuin galai K. Sch. var. slipulosa K. Sch. et Laut. (Biró n. 9.) ; Chisochdon Birói Harms. (Biró n. 18.); Caseana flexicaiilis K. Sch. (Biró n. 5.); Diinorphanthcra ele- gantissima K. Sch. (Biró n. 26) ; Dischidia galactantha K. Sch. (Biró n. 23.); Hoya rosea K. Sch. (Biró n 10.) ; Dichrotrichinn Filarszkvi K. Sca. (Biró n.2ő.); Aeschinanílms nieo K. Sch. (Biró n. 12.) ; Sirobilanlhes Birói Lindaü et K. Sch. (53.) ; Argotemma hryopMla K. Sch. (Biró n. 11.); Siphonandriuin iniricatnin K. Sch. n. g. et sp. (Biró n. 14.). reáliskola, Wolcsánszky János, Wolf Béla, Dr. WoltT (lyula, Zilahi áll. polg. leány- iskola. 1907-re : Beszterczei polg. fiúiskola, Raab Alajos. A növénytani szakosztály czélja és működése. 1. Czélja a Kir. M. Természcttiidoiuányi Társulat keretén belül alkalmat nyújtani szakszerű közlemén3'ek előterjesztésére, vo- natkozzanak azok akár eredeti megfigyelé- sekre, akár a szakirodalomban megjelent értekezésekre, avagy előre kitűzött tudomá- nyos kérdések megvitatására; továbbá, hogy ezzel kapcsolatban alkalom adassék az ugyanazon szakban munkálkodóknak egy- mással való fesztelen érintkezésre és tudo- mányos eszmecserére. 2. Az osztály-űlésck, a Társulat szün- idejét kivéve, havonként egyszer, és pedig szakosztályi határozat szerint minden hó- napnak második szerdáján tartandók ; szá- muk a bejelentett előadások számához ké- pest szaporítható, nem elegendő bejelentés esetén csökkenthető. .A. választmányi ülés napján osztályűlés nem tartható. 3. A szakosztálynak tisztviselői a kö- vetkezők : aj az elnök, bj a másodelnök, ít; a jegy- ző. A szakosztály szükséghez képest vá- laszthat még egy helyettes elnököt és egy segédjegj'zőt. 4. A tisztviselőket a szakosztály ren- des tagjai három-évenként, a Társulat évi köz- gyűlését követő értekezleten titkos szavazás útján általános szótöbbséggel választják, és a választmánynak bejelentik. 5. A Jegyző nyilvántartja a tagok név- sorát. Előadásokról gondoskodik. Össze- állítja az ülés tárgyait és azok czímét öt nappal az ülés előtt a Társulat titkárságával kinyomatás végett közli. A meghívókat az ülés előtt ■ kellő időben megküldi a szak- osztály tagjainak ; e czélra igén^'be veheti a Társulat irodáját. 6. Előadást tartani óhajtó tagok az előadás tárgyát legalább nyolcz nappal előbb a jegyzőnek (Kümmerle J. Béla, Budapest, V., Váczi-út 12. szám) bejelen- teni tartoznak. 7. Vidéki tagok, akik dolgozataikat felolvastatni kívánják, ezt lehetőleg rövid kivonat kíséretében a jegyzőnek küldik, aki e dolgozatot ismertetés czéljából a szakosztály valamelyik, az illető tárgygyal foglalkozó rendes tagjának adja át. 8. A napirendre kitűzött előadás rend- szerint fél óránál tovább nem tarthat. Na- gyobb szabású és kiválóbb érdekű előadásokra az elnök kivételesen hosszabb időt engedhet. 9. Minden előadó köteles előadásá- nak tömött rövidséggel szerkesztett ki- vonatát még az előadás estéjén, vagy legkésőbb következő napon a jegyző kezéhez juttatni, hogy a jegj'zőkönyv összeállítása ne késleltessék. 10. Azok a tagok, kik előadásuk kivona- tának valamely külföldi szaklapban való megjelenését is óhajtják, a jegyzőkönyvi kivonat mellé csatolják egyúttal annak for- dítását is. A szakosztály tisztikara : Elnök: Klein Gyula műcgj'etemi tanár (Budapest, I. Gellért-tér 4. szám) ; másod- elnök : Mágocsy-Dietz Sándor tud.-cgyetemi tanár (Budapest, VIII. Üllői-út 78. szám) ; h.-jegj^ző : Schilberszky Károly tud. -egyetemi m. -tanár (Budapest, I. Lágymányos utcza 6. szám). A »]Növénytani Közlemények* ügy- rendje. 1. E folyóirat tisztán és kizárólag a növénytani szakosztály folyóirata lévén, első sorban az ott napirendre kerülő előadásokat, felolvasásokat és ismertetéseket közli (a czikkek tartalmáért a szerzők felelősek) ; má- sodsorban pedig közli a hazai növénytani iro- dalom és a hazára vonatkozó • külföldi iro- dalom repertóriumát ; harmadsorban végül apró közleményeket. 2. A folyóirat egyelőre 10-ívnjá terje- delemben, negyedévenként, füzetekben jele- nik meg. Egy köziemén}^ (a rajzokat bele- értve) egy nyomtatott ívnél többre nem ter- jedhet ; amennyiben a benj'újtott és ki- nyomatásra szánt kézirat e terjedelmet fölül- múlná, a szerző az egy íven túl terjedő szövegért tiszteletdíjban nem részesül, vala- mint a többletért járó nyomdai költségek is a szerzőt terhelik. Ilyen közlemények azon- ban a 3 nyomtatott ívet nem haladhatják meg. 3. A folyóiratot a Társulat (az 1901. évi november 20-iki választmányi ülés határo- zata alapján) évenként 1500 (egyezerötszáz) korona segélyben részesíti ; ez okból a folyó- irat a Társulat tulajdona. 4. Minden társulati tag 3 kor. elő- fizetéssel mint a szakosztálynak rendes tagja, nem társulati tag pedig 5 korona előfizetéssel, mint a szakosztálynak rendkívüli tagja kapja a »Növénytani Közlemények«-et; intézetek és testületek mint állandó előfizetők, legalább három évi kötelezettséggel, hasonlóképpen 3 koronával fizethetnek elő a folyó- iratra. A szakosztály ülésein a Társulat min- den tagja résztvehet, szavazati joguk azon- ban a szakosztály ügyeiben csak a folyó- irat alapító és előfizető tagjainak van. 5. Az előfizetésképpen befolyó összege- ket a Társulat szedi be és a »növénytani szakosztály szánilája« czímén külön kezeli ; ez összegeket a szakosztály a folyóirat ki- adásának költségeire fordítja. 6. Akik a »Növénytani Közlemények* érdekében alapítványt tesznek, egyszer és mindenkorra legalább 5ö koronát fia(0iek a folyóirat czéljaira ; ' az ez úto^^efolyó összeg a »Növénytani Alap« javár^kebelez- tetik be. Az alapítók a folyóiratot élet- hossziglan ingyen kapják. 7. A »Növénytani Alap«-nak csak a kamatai fordíthatók a folyóirat czéljaira. 8. A »Növénytani Alap«-ot a Társulat nyilvántartja és állásáról a szakosztály elnö- két minden új évfolj'am megindítása előtt egy hónappal értesíti. 9. Ha a folyóirat bármi okból meg- szűnnék, a Társulat az alapítóknak — ha a megszűnés napjától hat hónap alatt köve- telnék — a befizetett tőkét kamatok nélkül visszaszolgáltatja, máskülönben a Társulat alaptőkéjéhez csatolja. 10. A »Növénytani Közlemények« írói díjait (eredeti közlemények ivenként 50 kor., ismertető közlemények ívenként 30 kor.) és eg3'^éb költségeket, valamint a szerkesztő tiszteletdíját a növénytani szakosztály elnö- kének utalványára a Társulat pénztárosa fizeti ki. A szerkesztő-bizottság tagjai : Klein Gyula (elnöke) műegyetemi tanár; Bernátsky Jenő m. kir. ampelo- lógiai intézeti adjunktus (a »BeiblaUPótlás« szövegezendők. 8. A kéziratok és rajzok a Társulat tulajdonát képezik és az irattárban megőriztetnek ; ez okból az eredeti kéziratok másolatokban küldendők a szerkesztőség czímére. Tudomásul Tudatjuk tagtársainkkal, hogy az elő- fizetők száma folyó évi május hó 8-áig 533. .*\ Pesti Lloyd-társulat könyvsajtója (felelős vezető : Kózol Antal /.), Dorottya-utcza I4. V. KÖTET. 1906. 3. FCZET. ■■ / NÖVÉNYTANI KÖZLEMÉNYEK alapíttatott 1901. NOVEMBER 20-IKAN. A KIR. MAGYAR TERMÉSZETTUDOMÁNYI TÁRSULAT NÖVÉNYTANI SZAKOSZTÁLYÁNAK FOLYÓIRATA. KLEIN GYULA KÖZREMŰKÖDÉSÉVEL SZERKESZTI SCHILBERSZKY KAROLY. MEGJELENIK NEGYEDEVES FÜZETEKBEN. BUDAPEST, KIR. MAGY. TERMÉSZETTUDOMÁNYI TÁRSULAT, (Budapest, VlII. Eszterházy-utcza 16. szám.) 1906. Ez a füzet 3 ív terjedelmű. TARTALOM. Borbás Vincze emlékezete (arczképpel), T h ai s z L a j o s t ó 1 Pótló adatok a Római-fürdő Bacillaria-flórájához (6 eredeti rajzzal), u i n t J ó z s e f t ő 1 „. ... ... ... ._. ... ... ... Megjegyzések a Polytrichum ohioénse és P. decipiens faji önállósá- gának ismeretéhez (2 eredeti rajzzal), Győrffy Istvántól Adatok az Oligotrichum incurvum anatómiájához (7 eredeti rajzzal), Péterfi Mártontól ... ... ... ... ... ... ... KISEBB KÖZLEMÉNYEK: Alföldi Flatt Károly : Bauhini Pinax redivinus sive Clavis ad Pinacem Theatri Botanici, K 1 e i n Gy u 1 á t ó 1 ... ... ... ... .... Secale stachyrhyzon Sándor, Mágocsy-Dietz Sándortól Érdekes természeti ritkaság, T o m e k J á n o s t ó 1 ... ... _.. IRODALMI ISMERTETŐ : Treitz Péter, A vasborsó ._. _. ... ... ... ... ... ... ... Szakmáry Ferencz, Florisztikai tanulmányok a szabédi m. kir. kísér- leti telepen ... ... ... .__ ... __. ... ... NÖVÉNYTANI REPERTÓRIUM.. ... ... ... ... BEIBLATT Nr. 3 ... ... ._. ... ... ... ... ... ... ... ... ... Oldal 71 74 86 92 97 97 98 99 100 101 (17—22) A ^>Növénytani Közleniények« díját befizették: (1906. áprilistői november hó végéig.) 1905-re : Balló Rezső, Kolozsvári r. k. főgim. tanári kövt., Löu- Andor, Sonnenfeld Ödön, Temesvári reálisk. tanári kövt. 1906-ra : Bálint Sándor, Balló Rezső, Békési pol- gári leányiskola, Benedek Frigyes, Bessc- nyey Géza, Blasovszky Miklósné, Bodnár Endre, Bognár Etelka, Budapest I. ker. Áll. polg. tanárképezde, Bpest I. ker. Áll. polg. iskolai tanárjelölt olvasóterme, Bpest I. ker. Áll. elemi tanítóképezde, Bpest I. ker. AH. polg. fiúiskola, Bpest L ker. Ali. felsőbb leán3nskola, Bpest V. ker. Áll. főgimnázium (Markó-utcza), Bpest V. ker. Áll. főgimná- zium ifj. könyvtára, Bpest VI. ker. Áll. fő- reáliskola, Bpest Vili. ker. Gj^akorló főgim- názium. Bpest VIII. ker. Tanítótestület (Cso- báncz-utcza). Budinszky Károly, Burdáts János, Czeglédi m. kir. áll. főgimnázium, Dalmady Zoltán, Fodor Géza, Gara}^ (iyula, Gothard Jenő, Győri főgimnázium tanári könyvtára, Hajdú Lajos, Halmágyi Samu, Heim Ferencz, Helfgott Ármin, Horváth Gyula, Iránj'i Dezső, Javorka Sándor, Kai- ser Károly, Kanitz Henrik, Kaiser Károly, Kassai áll. felsőbb Icánjdsk., Kassai áll. felsőbb keresk. iskola, Kendi Károly, Kés- márki ágostai ev. lyceum. Kovács Béla, Kovács József, Körn3^ei Tódor, Kubacska András, Kubcsok Samu, László Gábor, Lischka Lipót, Lopussny Kornél, Losonczi áll. főgimnázium, Lőcsei kir. kath. főgim- názium. Lukács Gyula, Lukovits István, Matolcsy Miklós, Melkay György, Mentovich Ferencz, Moesz Gusztáv, Moldvai Vilmos, Ifj. Molnár Albert, Nóvák József, Novotny János, Novotny Lajos, Pékár Mihály, Plener Lajos, Rákospalotai Wagner-intézet, Rapaics Raymund, Reichenhaller Kálmán, Scherffel Aladár, Schöber Emil, Soós Lajos, Sperlágh Aladár, Szabadkai főgimnázium. Szakács Ödön, Szamosujvári m. k. áll. főgimnázium, Szathmáry Mihal}', Szegedi 111. ker. áll. polg. fiúiskola, Székesfehérvári cist. r. fő- gimnázium tanári könj'vt., Szolnoki m. k. áll. főgimnázium. Terén János, Thiring Gyula, Tokaji m. k. áll. polg. fiúiskola, Tomek János, Torma Károl\% Tóth Gyula, Tóth József, Tóth Miiiály, Varga Oszkár, Vitái Jenő, Verzár Gyula, Wagner János, Wahl Ignácz, Weiss Ödön. BORBÁS ViNCZE NÖVÉNYTANI KÖZLEMÉNYEK A KIR. M. TERMÉSZETTUDOMÁNYI TÁRSULAT NÖVÉNYTANI SZAKOSZTÁLYÁNAK FOLYÓIRATA V. KÖTET. 1906. 3. FÜZET. Borbás Vincze emlékezete.* (Arczképpel.) A »scientia amabilis« hazai művelőinek amúgyis csekély száma ismét kevesebb lett egy munkás taggal. Borbás Vinczét, a kolozsvári egyetem tudós tanárát ragadta el közülünk a halál, múlt évi július 17-ikén. A gyászeset váratlanul jött, betegségéről nem is tudtunk ; hisz még halála éjjelén is kedvelt növényei között búvárkodott. Úgyszólván dolgozó asztala mellől szólította el a kérlelhetetlen halál. Mint a magyar tlorisztika egyik nesztora, az ország növényzetének leg- régibb kutatói és legjobb ismerői közé tartozott. Csak olyan szerényen kezdette ő is pályafutását, mint mi akárhányan, azzal a különbséggel, hogy neki abban az időben a florisztika terén tanító mestere sem igen volt. Ü a magyar talajból nőtt ki ama hátások alatt, melyeket reá a korát megelőző botanikusok gyakoroltak. Bár működéséhez a serkentést idehaza kapta, nem tűnt el nyomtalanul reá nézve ama hatás sem, melyet külföldi tanulmányútai és a külföldi irodalom szorgalmas tanul- mányozása gyakoroltak. Vas szorgalmát, sok tudását és minden idejét arra fordította, hogy hazájának a botanikai tudomány terén szolgálatokat tegyen. Ezt a czélt azután különböző módokon iparkodott elérni. Előbb a középiskolában, majd az egyetemen terjesztette a tudás magvait. A botanikai tudomány nehéz útjain törekvő fiatal nemzedéknek mindenkor lelkes támogatója és oktatója volt. Ezen a réven többen valljuk őt mesterünknek. Hálásan ismerjük el, hogy nem csupán kirándulásai köz- ben, a szabad természetben oktatott bennünket a legnagyobb készséggel, de az ország különböző vidékein végzett gyűjtéseink revíziójával is tetemesen járult ismereteink bővítéséhez. Borbás Vincze az eddig ismert magyar botanikai írók legtermékenyeb- bike volt. Irt a népnek, a műveltebb osztályoknak, a középiskolának és az egyetemnek; írt a magyar és a külföldi tudományos világnak. Hosszú működése alatt nagy herbáriumot gyűjtött össze, de nemcsak a saját tanulmányai czéljaira, hanem másokat is részesített gyűjtése anya- * Felolvasta ThaiszLajos a növénytani szakosztálynak 1906. évi április 25-ikén tartott ülésén. 72 THAISZ LAJOS gából. Bajosan akad az országban olyan herbárium, melyben Borbás-féle gyűjtések ne lennének. A külföldi gyűjtemények számára is sok fajt gyűjtött össze, és nagy szolgálatot tett a magyar florisztikának az által, hogy a kül- földi szakférfiak is járulhattak e réven a magyar flóra kritikusabb fajainak az elbírálásához. Végig tekintve nagy irodalmi működésén, azt látjuk, hogy munkálko- dása szaggatott, ötletszerű volt. Hol egy megyei flóra, hol egy monográfia, hol ismét egy más irányú munka jelent meg tőle a vidéki hetilapoktól kezdve a legkomolyabb külföldi szaklapokig a legkülönbözőbb, sokszor csak nehezen hozzáférhető, vagy nem is sejtett helyeken. Alig van a Magyar Korona országainak olyan vármegyéje, melyet föl nem keresett volna. Tanulmányait lehetőleg olyan vidékekre is kiterjesztette, melyek botanikai tekintetben kevésbé voltak ismeretesek. De azért az ismert területeket is meglátogatta olyan czélból, hogy a mások munkáját fölül- bírálhassa. Eme jogával azután sokszor nagyon keményen élt is. Olyan génuszokat, melyeket mások csak az imént dolgoztak fel, szintén nagy előszeretettel tanulmányozott át újból, és ilyen alkalommal is nagy volt a hajlandósága a legélesebb kritikára. Monografikus munkái kivételével, rendszerint csak kisebb flóraterületeken munkálkodott, bár ő is egyike volt azoknak, akiktől hazánk egész terüle- tének florisztikai feldolgozását vártuk. Alighanem benne is volt a terv műkö- dési programmjában, melynek végrehajtásában bizonyára csak hirtelen el- hunyta akadályozta őt meg. B o r b á s Vincze botanikai tanulmányútait még 1862-ben kezdette meg. Képzelhető, hogy az ő szorgalmas munkája milyen óriás herbáriumi anyagot hordott össze az azóta letelt 43 esztendő alatt. Ebből az anyagból sok olyan növényalak került elő, melyet Borbás a tudomán^^a nézve újnak itélt, és mint ilyent le is írt. Sokszor hallottam olyan véleményt, hogy Borbás az új » fajok « megállapításakor túllépte azt a mértéket, mely a tudományos köz- felfogásban létezett. De nem itt a helye annak, hogy e fölött bírálatot mondjunk, mert azt részben már elvégezte az irodalom, nagyobb részben pedig ezután fogja majd elvégezni. A tudomány rostáin minden irodalmi terméknek át kell esni, és aki majd az ő eredményeit fogja latolgatni, az nem minden esetben fog boldogulni csupán csak a leírásaiból, ehhez egyéb eredeti okmányok : a gyűjtött növény és annak névjegye is föltétlenül szüksé- gesek lesznek. Vagyis Magyarország flóráját Borbás herbáriuma nélkül helyesen megírni nem lehet, a tudomány érdeke kíván tehát annak helyet az ország valamely nyilvános gyűjteményében. Életrajzi adatai a következők . Deétéri Borbás Vincze régi magyar nemesi család sarja az 1844. évi július hó 29-ikén Ipoly-Litkén (Nógrád-m.) született. Középiskoláit az egri gim- náziumban végezte, és már ekkor fölébredt benne a növények iránt való meleg érdeklődés. Tudományszomja csakhamar a fővárosba hozta őt, és itt 1868 ban kezdette meg egyetemi tanulmányait a természettudományok és a philologia köréből. Még egyetemi tanulmányainak befejezte előtt tanított előbb BORBÁS VINCZE EMLÉKEZETE. 73 a Röser-féle kereskedelmi iskolában, azután a főváros IV. kerületének polgári iskolájában. Életének nevezetes fordulópontja 1871-re esik, a midőn további tanulmánya és működése teréül kizárólag a botanikát választja ; t. i. ez évben nevezték ki a budapesti egyetem növénytani tanszékéhez Jurányi Lajos egyetemi tanár mellé segédnek, ahol másfél évig működve, közben 1872-ben megkapta a középiskolai tanári oklevelet. Még ez évben meg is kezdette műkö- dését a főváros V. kerületének reáliskolájában. Az 1874/5-ik iskolai évben szabadságot kapván, külföldi tanulmányútat tett ; megfordult : Innsbruck ban, Berlin-ben, Kjöbenhavn ban, München-ben és Leipzig-ban. 1880-ban a buda- pesti egyetem magántanárává lett, és megkezdette növénygeografiai és rendszer- tani előadásait. Ugyancsak a budapesti egyetemhez 1898-ban nevezték ki rend- kívüli tanárrá. Vágyainak netovábbját csak 1902-ben érte el, amikor előbb a kolozsvári egyetemen rendes tanári széket kapott, később pedig a botanikai kert igazgatását is rábízták. Irodalmi működéséből a következőket emelem ki :* Jelentés az 1873. évben Bánság területén tett növénytani kutatásokról (1874). Veglia és Arbe nyári flórája (1877). Hazai Arabisek és egyéb Cruciferák vizsgálata (1878). A hazai Epilobiumok ismeretéhez (1879). Budapest és környékének növényzete (1879). A magyar birodalom vadon termő rózsái monographiájának kísérlete (1881). Békés-vármegye flórája (1881). A magyar homokpuszták növényzete vonatkozással a homokkötésre (1884). Temes-megye vegetatiója (1884). Szedreink csoportjainak áttekintése (1885). Rhamnusaink áttekintése (1885). Európa nagyobb pikkelyes tölgyeinek összeállítása (1887). Vas-vármegye növényföldrajza és tlórája (1889). Közép-Európa, különösen Magyarország Kakukfüveinek ismertetése (1890). Spiraea cserjéink összeállítása (1890). Violarieae, Polygaleae és Wohlfarth-tal együtt 'a Silenaceae feldolgozása Koch D. Synopsisában (189U). Magyarország és a Balkán-félsziget juharfáiról (1891). A hazai vajfüvekről (1894). Fiume és környékének növényzete (1897). Nyitra-megye flórája (1899). A Balaton flórája (1900). A Veterna Hola növényzete (1900). Szabolcs-megye flórája (1900). Hazánk meg a Balkán Hesperisei (1902—1903). * Fölöslegesnek találom itt B o r b a s egész irodalmi működését elősorolni, hanem utalok a M. B. L. 1905. évi 8/11. számának 177 — 234. oldalaira, ahol azt dr. Degen Árpád és dr. Leffler András csaknem teljesen összeállították és összesen 874 közle- ményét sorolták elő. 74 THAISZ LAJOS B r b á s Vincze ama tudósok közé tartozott, akit a botanika tökéletesen lekötött, kedvelt szakmáján kívül egyéb alig érdekelte őt. Ez volt az oka annak, hogy embertársaival társadalmi úton nem igen érintkezett. Eme körül- mény, továbbá az is, hogy több elismerésre vágyott, mint a mennyiben tövises pályáján részesült, elkeseredetté, rideggé tette őt az érintkezésben és bizal- matlanná szak- és embertársai iránt. A magába zárkózott tanár 1877 óta élt Csörghey Gizellával a leg- boldogabb, de gyermektelen házasságban. Midőn a legnagyobb kegyelettel veszek magam is végső búcsút egykori mesteremtől, minden jóstehetség nélkül is megjövendölhetem, hogy midőn rpajd egykor a magyar florisztika történetét tovább írják, Borbás Vincze működéséről (S i m o n k a i -éval egyetemben) mint külön korszakról fognak meg- emlékezni, éppen úgy mint a K i t a i b e 1-éről, akinek nagyszerű fölfedező munká- ját nemcsak folytatták, de azt lehet mondani, hogy be is fejezték. Az ezután következő korszakot pedig azoknak a működése fogja követni, akik rendezni fogiják azt az óriási anyagot, amit tudósaink Kitaibel-től kezdve napjainkig hangya- szorgalommal összegyűjtöttek. Thaisz Lajos. Quint József: Pótló adatok a Római-fürdő Bacillaria- flórájához.* (6 eredeti rajzzal.) Az 1905. évi márczius hava óta — amikor egyetemi pályadolgozatomat, mely a » Növénytani Közlemények« 1905. évi 4. füzetében megjelent, befejez- tem — szakadatlanul folytattam vizsgálataimat és különösen tavaszi gyűjté- seimből sikerült még több kovamoszatfajt meghatározni. Emez újabb fajokat, valamint anyagom beszerzésének és feldolgozásának módját óhajtom most rövi- den ismertetni. Említett dolgozatomban közölt vizsgálati eredményeimhez az anyagot 1904. évi november havában szereztem be. Azért gyűjtöttem csupa friss anyagot, mert a meglévő régi különböző helyekről összekevert iszap tiszta- ságában nem bíztam, de meg a gyűjtés idejét sem tudtam már. Mint első dolgozatomban kimutattam, különböző alakok tenyésznek e kis területnek is két különböző pontján. A kovamoszatok életföltételeiből és szaporodásából pedig tudjuk, hogy ez algák az év különböző szakaiban különböző mennyi- ségben és nagyságban jelennek meg. Eme körülmények kényszerítenek arra, hogy a gyűjtés idejét és helyét pontosan közöljem. Tehát első dolgozatomhoz az anyagot 1904 novemberében, jelen dolgozatomban közlendő eredményekhez pedig 1905 márcziusában gyűjtöttem — az ismert Thum-féle fenékhálót, kaparót és kanalat használtam — még pedig mindkét esetben a következő helyekről : * Előadta a szerző a növénytani szakosztálynak 1905. évi november 8-ikán tartott ülésén. PÓTLÓ ADATOK A RÓMAI-FÜRDÓ BACILLARIA-FLÓRÁJÁHOZ. 75 I. Forrós. fjid Z.'.- Vendéqlö CsalorrtA 1. A forrás közvetlen szomszédságában. (15. rajz I.) 2. A tó kifolyó deszkacsatornájában. (15. rajz II.) 3. A patak alsó részében a kanyarulatnál közel ama hídhoz, melyről a halakat szokás etetni. (15. rajz III.) Magából a tóból azért nem gyűjthettem, mert a körülötte álló nagy platánfák lehullott lombja annak fenekét egészen ellepte. A beszerzett anyagot azután a laboratóriumban vettem munkálat alá. Leggazdagabbnak a III. számú gyűjtés Ígérkezett, azért ezt mennyi- ségileg is megvizsgáltam. A ki- csurgatott iszap 100cm3-je főzés és iszapolás után 6 cm^ csaknem tiszta kovapánczélt adott. Apró négyzetekre osztott üveglemezen több próbát téve iVánál soha sem találtam több idegen anya- got ; ennek leszámítása után is a kovapánczél az iszap 5o/o-át teszi. E meglepő eredmény a mérés is- métlésére késztetett, de a második eredmény is közel járt az 5o/o- hoz. Immár nyíltan kimondhatom, hogy a gyűjtött iszap S^/o-a kova- pánczél. Az talán feljogosítana arra is, hogy a lefolyás medrének kova- pánczél üledékét köbméterekben ki- fejezzem. De nem teszem, és pedig azért nem, mert lehet, hogj'^ a hol én gyűjtöttem, tavaszszal hatalmas Bacillaria-tenyészet volt, melj'^ a nyár folyamán elhalt (hogy no- vemberben azon a helyen fenék- bevonat nem volt, azt láttam) és én éppen ezen algatemető hulláit szedtem föl hálómmal. — Több évi tenyészetről szó sem lehet, mert a patak medrét minden évben alapo- san kitisztítják. De gondolkozóba ejt egy másik körülmény is, t. i. én a patak kanyarulatának ama— víz felé dom- ború (15. rajz Ili.) — részén gyűjtöttem, ahol a lefolyó víz mindig csekély Korcsma 15. rajz. A római fürdő és lefolyó pataka. J6 QUINT JÓZSEF mennyiségű anyagot és így esetleg benne úszkáló Bacillaria-telQpQkQt is lerakhat. Látni való, hogy emez és még sok más körülmény a fent olyan egyszerűnek látszó számítást ugyancsak komplikálják. Nem is vállalkozom a megoldásra, míg az itt fölmerülő összes körülmények természetét nem ismerem. Még egy quantitativ mérést végeztem, mely a vízben levő fadarabokat bevonó főleg kék moszatokból (Q'^anophyceae) álló bevonatok Bacillaria- mennyiségéről ad felvilágosítást. A tó kifolyó deszkacsatornájának kevés homokkal kevert bevonata 3o/o Bacillaria-i (főleg apróbb Naviciila és Nitzschia fajok, — Nitschia Clatisn — továbbá Amphipleura pellucida és Frnstulia vulgáris) mutatott. Ismételve hangsúlyozom, hogy folyó vízben van ez, mert álló vízben különösen, ha benne a fás részek rohadnak, nagyon gyéren jelennek meg a Bacillaria-k ; mint azt a patak mentén levő kis pocsolyák is bizonyítják. Ezekben buján tenyésznek OsciJlariak, de Bacillaria-i alig találtam köztük. Tudtommal eddig nem tettek quantitativ kísérleteket és így nincs is adat az összehasonlításra. Legfeljebb relatíve eddigi tapasztalataimmal mérlegel- hetem, és erre támaszkodva e vizet kovamoszatokban rendkívül gazdagnak kell mondanom, mert szt.-annatavi és tátrai anyagomban (nyárutói gyűjtések) alig 1/2— 1% kovapánczélt sikerült kimutatnom, már pedig a Szt. -Anna-tavát Schaarschmidt kovamoszatokban gazdag víznek mondja. íme már ez is mutatja, mennyire lényeges volna a vizsgálatoknál a mennyiségre is tekin- tettel lenni. Persze, ha főzés, iszapolás és tisztítás után vizsgálom az anyagot, sok a kovapánczél és könnyen kimondom, gazdag Bacillaria-khan, de az ilyen viszonylagos egyéni vélemény nem ér sokat; 5o/o azonban mindenkinél ugyan- annyit jelent. Találtak ugyan már csaknem tisztán kovapánczélokból álló laza földet ; ilyen pl. a már 1836-ban fölfedezett egri, a 13 m vastag lüneburgi (Ebsdorf) vagy a Santa Fioro melletti telepek, de ezek már geológiai átalakulások, melyeknél mint pl. Ebsdorf-nál az átszivárgó víz elemésztett minden szerves alkotó részt. Vizsgálataimhoz az anyagot következőképpen készítettem elő. Az iszapot, miután a nagyobb gazt kiszedtem belőle, lehetőleg kicsurgatva a főzőpohárba viszem és lassanként tömény sósavat adok hozzá, ügyelve azonban, hogy a fejlődő gázok az anyagot ki ne hajtsák a pohárból. Míg pezseg az anyag, addig mellette maradok ; azután annyi sósavat öntök hozzá, hogy az iszapot két ujjnyira ellepje. így hagyom állani egy napig és azután hozzáfogok a főzéshez. — Én homokfürdőn főztem, ami jól szabályozható Bunsen- égővel tel- jesen pótolja a vízfürdőt. Egy egész napig főztem fülke alatt, természetesen az elpárolgott sósavat időnként pótolni kellett. Azután annyira hagytam elpárologni a sósavat, hogy a pohár tartalma szörp-sűrűségű lett ; most salétromsavval főztem körülbelül fél napig. Mind a két főzésnél igyekeztem lehetőleg tömény savat használni, hogy elkerüljem a kellemetlen pattogzást, melynél néha az egész anyag szétfrecssen, vagy a pohár eltörik és kárba veszett munkánk. PÓTLÓ ADATOK A RÓMAI-FÜRDŐ BACILLARIA-FLÓRÁJÁHOZ. 77 A kifőzött anyagot bő vízben addig mostam, míg savhatás többé nem mutatkozott. A mosás alatt a kovapánczélok 5—6 1. vízben szétszóródtak és ha azt akarjuk, hogy semmi se menjen veszendőbe — mi különösen akkor lényeges, ha mennyiséget is mérünk, 8—10 üvegünk napokig áll üUepedni; ezt azonban elkerülhetjük. Jó czentrifugáló gépen egy óra alatt leüllepíthetjük az egész anyagot. Emez anyagban azonban még nagyon sok idegen alkotó- rész, főleg kvarcz és csillámszemecskék vannak, ezeket > 2 perczes iszapolások- kal leválasztjuk ; t. i. az anyagot lepárolt vízzel jól felkavarva, félpercznyi állás után a durvább homok leüllepedik és a fölötte lévő vízoszlopot benne úszkáló kovapánczélokkal ügyesen leöntjük. Ezt többszörösen ismételve csak- nem tiszta Bacillaria-any a got kapunk, mely ismét ugyancsak iszapolással a pánczélok nagysága szerint is különválasztható. Az így kapott kovapánczélokat borszeszben elteszszük és bármikor állandó készítményeknek feldolgozhatjuk. Eme munkálatok után elérkeztem olyan ponthoz, mely ugyancsak próbára tette türelmemet és kitartásomat. Szerettem volna egyes legalább nagyobb kovapánczélokat kiválasztani és állandósítani. Ha M öllé r-nek sikerült 1000 meg 1000 ilyfajta készítményt előállítani; ha »Universum Diatomacearum Möllerianumá«-ában 42 mm2 terü- leten 4036 kovapánczélt sorban rendszeresen elhelyezett, miért ne tudjak én legalább 10 Cymatoplciira-i egy fedőlemez alá keríteni. Kísérleteztem én már nedves és száraz anyaggal, nedves és száraz tűvel való próbálgatás után, annyira vagyok, hogy bármely legalább lOOjti-os kovapánczélt ki tudok szedni. De ez még mindig lassú és fáradságos munka. Közlöm, hogy mikép csinálom. A borszeszben eltett kifőzött és megtisztított durva anyagot a 20-as szitán át mosom, akkor a szitában a kovapánczélok nagyja marad csupán, ezeket tárgylemezen szétkenem és pormentes helyen megszárítom. Most a Zeiss-féle, Paul Mayer után szerkesztett preparáló m.ikroszkóp alatt tízszeres nagyítással a nagyobb, fényesebb alakokat pl. a szivárványszínt játszó Pleurosigma attenuatum, a nagy Synedra, Navicula, Nitzschia, Cymato- pleitra és Suriraya-kat lOOszoros nagyítással pedig a kisebb Navicula, Cym- bt'lla, Amphora stb. fajokat szedem ki, jól kiköszörült száraz preparálótüvel. Az állandó készítményeket eleinte kanadai balzsammal csináltam, de ennek törésmutatója közel van a kovapánczél törésmutatójához, és így csak durvább szerkezet figyelhető meg. Sok faj meghatározásánál azonban lényeges a részletek szigorú tanulmányozása, ez kényszerített engem is más eszközhöz. Van Heurc k-től Synopsisában homályosan leírt styrax és liquidam- barral való preparálási módszert elolvastam, majd Grübler-től hozatott styrax-oldatban állandósítottam. Ennek használata azonban sokkal egyszerűbb, mint azt Van Heurck és Pantocsek leírják a styraxról. Égésen úgy kezeljük, mint a kanadai balzsamot. Megpróbáltam a H. L. S m i t h-től aján- lott 2-250/o-os formaiint és a Debes-féle gelatinet, de legjobbnak bizonyult a styrax-oldat. Ezzel következőképpen jártam el: A borszeszben eltett kovapánczé- lokból óraüvegre desztillált vízbe tettem, onnét pedig ecsettel a tárgylemezre kentem, azután pormentes helyen 1—2 napig száradni hagytam ; majd ezen megszáradt anyagra, illetőleg a már föntebb leírt módon a tárgylemezre 78 QUINT JÓZSEF kiszedett kovapánczélokra egy csepp styrax-oldatot adtam és így hagytam állani fél óráig, azután megint kevés styrax-oldatot adtam rá és fedőlemezzel letakartam. Ha azonnal takarjuk le fedőlemezzel, a levegővel telt kovapánczélok kiszo- rulnak a fedőlemez alól. Ennyi küzdelem után végre tanulmányozható tárgy birtokába jutottam. Vizsgálataim közben kitűnő szolgálatokat tett a mozgatható tárgyasztal (alakok keresésénél) és a korrekcziós lencse. Bacillaria-kat tanulmányozni mérések nélkül nem lehet, mert akárhány- szor egy «-on belül lévő pontok vagy vonalak száma szükséges a határo- záshoz. Összes vizsgálataimhoz az egyszerű és könnyen kezelhető ocular-mikro- metert használtam. Miután a Bacillaria-k annyi különböző és változatos alakban fordulnak elő és igen parányi eltérések vannak néha egyes fajok között ; miután iro- dalmuk annyira szétszórt s végül miután és téren a legtöbb alapvető munkát nem annyira tudósok, mint inkább műkedvelők írták, meghatározó kulcsuk még nincsen kidolgozva, a leírások (diagnosis) pedig olyan hiányosak, hogy azokból a fajokra egyáltalában ráismerni nem lehet ; itt leglényegesebb a jó és pontos rajz. Kützing* 1844-ben megjelent munkájában sok alaknak csak körvonalait adja, azóta G r u n o w, Van Heurck** és különösen Sc'hmidt*** nagy atlaszában a mikrotechnika haladásával részleteket is tudtak rajzolni. Ugyanazon durva szerkezet mellett pedig az nagyon változó lehet, és így ez a kovapánczél szerkezetén alapuló S m i t h-féle rendszerben több faj, esetleg változata esik szét; úg}'^, hogy ha Kützing ma feltámadna, a modern diatoma-atlaszokban bizony sok alakra nem ismerne, melyhez mint első leíróját az ő nevét írjuk névszerző gyanánt. Ha a különböző szerzőknél ugyanazon faj rajzait egybevetjük, óriási eltéréseket észlelhetünk, és ez mind azért van, mert sok, különösen régibb rajzban a szerző egyénisége megnyilatkozik. Egyik szigorú pontossággal a legapróbb részleteket rajzolja le, a másik nagyobb vonásokban az általános körvonalakat adja vissza, egy harmadik vázlatos rajzot nyújt. E téren is egységre kell tehát törekedni, amit utóbbi időben a búvárok meg is tesznek az által, hogy rajzoló készüléket"!" használnak, mely egyéniségüknek némi kor- látot szab. Leghelyesebb természetesen azonban, ha az összes fajok kova- pánczéljainak fotográfiái állanának a vizsgáló rendelkezésére. Ez azonban a tárgy természeténél fog\ra manap még kivihetetlen. Eszményi állapot volna minden fajból külön készítményt csinálni, ez azonban túlsók időt rabol el, és így nagyon helyesnek találom az úgy- nevezett szórt készítményeken a kérdéses alakot gyémántos tárgy-jelzővel * Kützing: Die kieselschaligen Bacillarien oder Diatomaceen. Nord- hausen 1844. ** Van Heurck H. ; Synopsis des Diatomées Belgique. Anverse 1880—1885. *** S c h m i d t : Atlasder Diatomaceenkunde. Aschersleben 1874-1904 (l-64Hft.) t Vizsgálataimnál az Abbe-féle rajzoló készüléket használtam, melyet határo- zottan jobbnak találtam mint a Nachet- vagy Chevalier-Obei"háuser-félét. A lapok oda- erősítésére jelenleg legjobb a Bernhard-féle rajzoló asztal, de ez sem kifogástalan. PÓTLÓ ADATOK A RÓMAI-FÜRDÓ BACILLARIA-FLÓRÁJÁHOZ. 79 ^„,,^w0^^^f^n7mr/n^ ^^M) 16. rajz. Navicula quadrisinuata n. sp. (790n) megjelölni. Négy-ötnél több alakot egy készítményen nem tanácsos meg- jelölni, mert akkor a sok kör megnehezíti egy bizonyos alak megkeresését. A talált fajok rendszertani elősorolása.* AJ Rhaphideae H. L. Smith a) Navicíilaceae Kg. I. Navicula Bory 1826. 1. N. limosa Kg. var. gibberida Grun. (Grun. Öst. Diát. pg. 544. ; Kg. Bac. pg. 101. T. III. f. 51. ; Dippel. Rh. M. Diát. pg. 62. f. 130. ; D. T. Syll. pg. 148. ; Syn : Navicula gibberula Kg.) h. 62 |tí, sz. 14 i.i. Mindenütt gyakori és a típussal együtt fordul elő. 2. X. Umosa Kg. var. injlata Grun. (Grun. Östr. Diát. pg. 545. T. V. f. 8 c. et 10.; Dipp. Rh. M. Diát. pag. 26. f. 131.; D. T. Syll. pg. 148.) h. 45 //, sz. 16 (.1. Előfordul. 3. A', quadrisinuata n. sp.** (16. rajz). Valvis in linea mediali 52 f.i, in transversali 15 /<. Raphe directo, nodulo cen- trali oblongo ; margine valvarum undulato cum tribus apicibus et 4 vallibus, versus finem valde attenuato et in caput desiniente. Striis transversis in distantia 1'4 íí., obliquis ; in utro- que latere raphe campum politum relinquentibus. In canali ligneo rara. A pánczéloldal medialis irányban 52 1.1, transversal irányban 15 jtí. A rafe egyenes lefutású, a középcsomó hosszúkás. A pánczél széle huUámzatos, három hegy és négy völgygyei, vége felé igen megkeskenyedik és fejben végződik. Harántsávok 1-4 « távolságban egymástól ferdén haladnak és a rafe két oldalán sima mezőt hagynak. A kifolyó deszkacsatornában ritka. 4. A', scoliopleiiroides n. sp. (17. rajz). Valvis acutis cum marginibus productis, directis, longitudine 60|[í., latitudine 14 íí. Raphe cum nodulo centrali valido, se expandenti in formám sinus. Striis transversalibus, punctatis,parallelis,distantibus0"7^í. Circa fontem, sed raro etiam aliis locis. A pánczéloldal nyújtott egyenes szélekkel végén kihegyesedő. Hossza 60 1.1, szélessége 14 }.i. Az egyenes hasadékvonal két oldalán sima mező, mely * Az elősorolásban a talált fajokat I. Bapt. D e-T o n i »Sylloge ."Mgarutn-ábano: követett rendszere alapján közlöm. .Minden egyes faj után zárójelben adom a főbb társneveket (synonym), azt a munkát, hol az általam használt néven először leírták, azt, mely után az illető fajt meghatároztam. Ezután mérési eredményeimet esetleges észrevételekkel és a faj gyakoriságát közlöm, ** Kellemes kötelességemnek tartom P a n t o c s e k József igazgató orvos, nagy diatomológusunknak megköszönni ama szívességét, melylyel új fajaimat átnézte és a Cymatophura soka var. apiculata-t meghatározta. 17. rajz. Navicula scoliopleuroides n. sp. (790 n) 80 OUINT JÓZSEF a középcsomónál öblösen kiszélesedik. Harántsávok pontozottak és pár- liuzamosan haladnak. Az egyes liarántsávok 0"7 ,u távolságban vannak egy- mástól. A forrás körül, de ritkán egyéb helyen is előfordul. 5. A^. elliptica Kg. forma elongata (18. rajz). Valvis ellipticis, in linea mediali 100 jti., in transversali 36 f.i ; raphe lato, directo ; nodulo centrali amplo, striis punctatis et 1*3 jtt. distantibus ab invicem. luxta raphe utrimque sulco directo, valido. Ubique passim invenitur. A pánczéloldal kerülék-alakú, a médián tengely irányában 100 |ti, a ransversál tengely irányában 36 jtt. A hasadékvonal vastag és egyenes irányú öblösen kiszélesedő középcsomóval. Sávok pontozottak és 1"3 ,u távolságban állnak egymástól. A rafe mellett két oldalt erős egyenes lefutású barázda húzódik. Mindenütt elszórtan található. II. 1883. Pleurosigma W. S m. 6. Pl. Spenceri (OUEK.) W. Sm. var. nodiferum Grun. (V. H. Syn. pg. 118. T. XI. f. 10.; Clev. et Grun. Arct. Diát. pg. 59. ; Syn. Pleurosigma nodi- ferum Grun. D. T. Syll. pg. 254.) h. 100 f.L, sz. 18 ^.1. Előfordul. 7. PL Kiitzingii Grun. (Grun. Verh. 1860. pg. 561. T. VI. f. 3.; V. H. Syn. pg. 118. T. 21. f. 14. ; Fant. Bal. Kov. pg. 70. T. VII. f. 57 ; D. T. Syll. pg. 254. ; Syn. Pl. gracilentum Rbh. ; Pl. Spen- ceri var. Kiitzingii Grun.) h. 68 ,«, sz. 9'5 jtt. Ritka. III. Fr US túli a A g. 1824. 8. F. rhomboides (E.) D. T. (E. Verbr. T. 3. I. f. 15. ; Kg. Bac. pg. 94. T. XXVIII. f. 45. ; Bréb. P2ss. Monogr. Vanh. pg. 4. n. 3. ; V. H. Syn. pg. 112. T. XVII. f. 1., 2.; Syn. Navicula rhomboides E., Vanheurckia rhomboides Bréb. ; Pánt. Bal. Nov. pg. 68. T. VI. f. 148.) h. 42 fi, a mi a F. rhom- boides-en más szerzőktől végzett mérésekhez képest aránylag kevés és így valószinűleg azon alakkal van dolgunk, melyet Istvánffi a Margitszigetről, mint Vanheurckia rhomhoides forma niinor-X említ. Előfordul. b) Cymbellaceae (Kg.) Grun. IV. Cymbella A g. 1830. 9. G. lanceolata E. var. longissima Pant. (Pánt. Bal. Kovm. pg. 18. T. I. f. 7.) h. 250 jií, sz. 35 (.i. Gyakori. 10. C. lanceolata E. v. inflata Pant. (Pant. Bal. Kovm. pg. 18. T. I. f. 8.) h. 204 jtt, sz. 30 ^i. Gyakori. 11. C. cistula (Hempr) Kirch. forma minor V. H. (V. H. Syn. pg. 64. T. II. f. 13.) h. 45 ,11. Előfordul. 18. rajz. Navicula elliptica Kg. forma elongata. (970 n) PÓTLÓ ADATOK A ROMAI-FÜRDŐ BACILLARIA-FLÓRAJÁHOZ. 81 V. Amphora E. 1831. 12. .4. globitlosa vScHUM. var. perpitsilla Grun. (V. H. Syn. T. I. f. 11.) h. 8 (.1, sz. 6 ,/t. Előfordul. c) Gomphonemaceae {Kg.) Grun. VI. Gomphonema Ag. 1824. 13. G. acuminatiim E. var. trigonocephalum Grun. (V. H. Syn. T. XXIII. f. 18. D. T. Syll. pg. 423.) h. 44 /í, sz. 8 ^i. Gyakori. 14. G. actiminatum E. var. laticeps Grun. (E. Am. pg. 128. ; V. H. Syn. T. XXIII. f. 17. ; D. T. Syll. pg. 423. ; Syn. Gomphonema laticeps. E.) h. 40 ít, sz. 8 l-t. Gyakori. 15. G. intricatimi Kg. (Kg. Bac. pg. 87. T. IX. f. 4. ; V. H. Syn. pg. 126. T. XXIV. f. 28-29. ; D. T. Syll. pg. 428.) h. 42 a. - István f fi a Herkulesfürdő meleg vizéből említi. Gyakori. 16. G. tenelliim Kg. (Kg. Bac. pg. 84. T. VIII. f. 8. ; V. H. Syn. T. XXIV. f. 22-25. D. T. Syll. pg. 430. ; Syn. G. olivaceum var. tenellum Cleve.) h. 25 u, sz. 6 ,«. Előfordul. 17. G. olivaceum (Lyngb.) Kg. (Kg. Bac. pg. 85. T. VII. f. 13. et 15. ; V. H. Syn. pg. 126. T. XXV. f. 20 ab. ; D. T. Syll. pg. 433. ; Syn : G. subramosum Ag., G. septatum Leibl., G. oculatum Kg., G. discolor E.,' G. erosum Rbh., G. Berkleyi Ralfs etc.) h. 32 it. Előfordul. d) Achnanthaceac (Kg.) Grun. VII. Achnanthes Bory 1822. 18. A. exiguu Grun. (Clev. et Grun. Arct. Diát. pg. 21. ; Kg. Bac. pg. 105. T. XXX. f. 21.; V. H. Syn. T. XXVII. f. 29-30.; D. T. Syll. pg. 479. ; Syn. Stauroneis exilis Kg.) h. 12—20 u. Gyakori. B) Pseudorhaphidae H. L. Sm. e) Nitzschiaceae Grun. VIII. Nitzschia Hassal 1845. 19. iV. denticuJa Grun. [Cleve et Grun. Arct. Diát. pg. 492. f. 68. ; V. H. Syn. pg. 175. T. LX. f. 10.; Dipp Rh. M. Diát. pg. 141. f. 311.; D. T. Syll. pg. 518. ; Syn. Denticula obtusa Kg. Grunowia obtusa (Kg.) Pánt., Echinella obtusa Lyngb., Frustulia obtusa Ag.] h. 45 (.i, sz. 6 a. Előfordul. 20. N. tabellaria Grun. [Clev. et Grun. Arct. Diát. pg. 82. ; Grun. Verh. 1862 pg. 548. T. XII. f. 26. ; V. H. Syn. pg. 176. T. 60. f. 12—13. ; Dipp. Rh. M. Diát. pg. 142. f. 313. ; D. T. Syll. pg. 519. ; Syn. Grunowia tabellaria Rbh., Denticula tabellaria Gr., Nitzschia sinnuata var. tabellaria (Grun) V. H.] h. 18 ^l. Előfordul. 21. A^ sinuata (W. Sm.) Grun, [Cleve et Grun. Arct. Diát. pg. 82. V. H. Syn. pg. 176. T. LX. f. 11. ; Pánt. Bal. Kovm. pg. 108. T. XVII. Növénytani Közlemények. 1906. V. kötet, 3. füzet. " 82 QUINT JÓZSEF Xll-r'-i.'. - U '■-■ =V í V~ X- . f. 384. ; D. T. pg. 519. ; Syn. : Denticula sinuata W. .Sni. ; Dimerogramma sinuata Pritsch., Grunowia sinuata (W. Sm.) Rbh.J h. 40 [i, sz. 9 ^i. Előfordul. 22. jV. armoricana (Kg.) Grun. (Grun. Östr. Diát. pg. 26. ; V. H. Syn. T. LXIII. f. 8. ; D. T. Syll. pg. 528. ; Syn. Synedra armoricana Kg., N. sigmoidea var. armoricana Grun.) h. 170 «, sz. 7 /.i. Előfordul. 23. A''. vermicuJaris (Kg.) Hantzsch. (Hantzsch : Rbh. Alg. n. 889. ; V. H. Syn. pg. 178. T. 64. f. 1., 2.; Pánt. Bal. Kovm. pg. 114. T. XI. f. 272. D. T. Syll. 529.; Syn. : Synedra vermicularis Kg.) h. 150 jtt, sz. 5 jií. — Istvánffi a Balaton kovamoszataiban 'B^Mt^^&^í i^-^-P' - i^—^ Hévvízről említi. Előfordul. 24. N. fonticola Grun. (V. H. Syn. T. LXIX. f. 15—19. ; Pánt. Bal. Kovm. pg. 115. T. XVII. f. 357., 361. ; D. T. Syll. pg. 541. ; Syn. ; N. palea var. fonticola Grun.) h. 22 u, pi;£v«v".t'^i:;.-i-:,.»5,^í5Kgr,?;ií:5.:;^ sz. 4 f.1. Előfordul. &fe%|ig^^íill-^:=i.H^'ÍSc=:-£fM 25. N. conmtimis Rbh. (Grun. Östr, Diát. pg. 578. T. XII. f. 18.; V. H. Syn. pg. 184. T. LXIX. f. 32. ; D. T. Syll. pg. 524. ; Syn. Synedra notata Kg.) h. 30 ,(«, sz. 7 ii. Előfordul. IX. Denticula Kg. 1844. 26. D. teiiuis Kg. (Kg. Bac. pg. 43. T. XVII. f. 7. ;V. H. Syn. pg. 159. T.IL. f. 28-31.; D. T. Syll. pg. 550.) h. 36 ^i. Gyakori. 27. D. tenuis var. inflata Grun. (V. H. Syn. pg. 159. T. IL. f. 32-34. ; D. T. Syll. pg. 550.) h. 30 11. Gyakori. 28. D. lenuis v. frigida Grun. (V. H. Syn. T. IL. f. 35-38. ; D. T. Syll. pg. 558.) h. 40 ^í. Előfordul. f) Snrirellaceae (Kg.) Grun. X. Suriraya Turp. 1828. 29. S. ovlíUs Bréb. var. minit la (Bréb) V. H. (Kg. Spec. Alg. pg. 38. ; V. H. Syn. pg. 188. T. LXXm. f. 9—10. ; D. T. Syll. pg. 59. Syn : Surirella ovata var. minuta Bréb.) h. 28 jtt. Előfordul. 19. rajz. Cymatopleura budensis n. sp. (325 n) XI. Cymatopleura W. S m. 1851. 30. Cymatopleura budensis n. sp. (19. rajz). Valvis cum lineis productis directis, in extremitatibus obtusis, in axi mediali 260—360 ^í., in transvarsali PÓTLÓ ADATOK A RÓMAI-FÜRDÓ BACILLARIA-FLÓRÁJÁHOZ. 83 90—100 lí. V'alvis cum 6—8 undis, in margine circumcirca cum plena serié gemmarum. Gemmis 3—5 fi distantibus ab in invicem. In parte inferiori rivae saepe invenitur. Quia striae transversales in gemmas reductae sünt, dividi potest inter classim ellipticorum. In parte inferiori rivae saepe invenitur. A pánczéllemez nyújtott egyenes oldalokkal, végén lekerekített. A medialis tengely irányában 260—360 /í, a transversalis tengely irányában 90—100 u. A pánczéllemez 6—8 huUámzatot képez, szélén köröskörül teljes gyöngysorral. A gyöngyök 3-5 ,u távolságban állanak. A patak alsó részében gyakori. 31. C. soh-a (Bréb.) W. Sm. var. apicidala (Ralfs in Pritch. Inf., Grun. Verh. 1862. pg. 466. ; De-Toni SylI. pg. 600.) Előfordul. g) Meridionaceae Kg. XII. Meridion A g. 1824. 32. M. circttlare (Grev.) Ag. (Ag. Consp. pg. 40. ; Kg. Bac. pg. 41. T. VII. f. 16.; V. H. Syn. pg. 161. T. LI. f. 10. ; D. T. Syll. pg. 642. Syn. Echinella circularis Grev., Exilaria tlavelum E., Frustulia circularis Duby., Meridion cordatum Corda., M. vernale Leibl.) h. 40 a. Ritka. h) Fragilariaceae (Kg) De-Toni. XIII. Fragilaria Lyngb. 1819. 33. F. parasitica Grun. (V. H. Syn. T. XLV. f. 30.) ti. 20 a. Gyakori. 34. F. parasitica var. moconstricta Grun. (V. H. Syn. T. XLV. f. 29.) h. 20 jtt. Előfordul. 35. F. Bulatonis Pant. (Pánt. Bal. Kovm. pg. 99. T. IX. f. 214.) h. 108 «, sz. 8 (.L. Előfordul. 36. F. Istvánffti Pant. (Pant. Bal. Kovm. pg. 99. T. IX. f. 225.) Ist- vánffi : Balaton moszattlórája : pg. 07. f. 8. vSyn. Fragilaria construens var. trinodis Istv.) h. 40 //. Ritka. 37. F. Istváiifjii n. var. capitata. Valvis oblongis, in medio inflatis, cum margine undulato et in capitulum desinientibus. Striis transversis longis, parallelis, 10 u 12 et se fere ad partém mediam se extendentibus ; magnitudine 30-35 í/, latitudine 10 a. 20. rajz. Fragilaria Istvánffii Ubique passim. • „. var. capitata (790 n) A pánczéloldal hosszúkás, közepén felfúvó- dott, hullámos szélű és fejecskében végződik. Harántsávok hosszúak és párhuzamosak, 10 u-ban 12 és csaknem a középig érnek. Hossza 30 — 35 u, szélessége 10 u. Előfordul. 38. F. htingarica Pant. (Pant. Bal. Kovm. pg. 99. T. IX. f. 266.) h. 22 ^i, sz. 7 a. Előfordul. i) Eunotiaceae. XIV. Epithemia (Bréb.) Kg. 1844. 39. E. gibberula (E) Kunze var. producta Grun. (Grun. Verh. 1862. pg. 330. T. VI. f. 9.; V. H. Syn. pg. 140. T. XXXII. f. 11-13.; D. T. 6* 84 OUINT JÓZSEF Syll. pg. 786. Sjm. Cystopleura gibberula var. producta Grun.) h. 28 |tí. Istvánffi a Herkulesfürdő meleg vizeiből említi. Előfordul. C) Cryptorhaphideae H. L. Sm. k) Xanthiopyxidaceae P. Petii. XV. Stephanodiscus E. 1845. 40. S. Balatonis Pánt. (Pánt. Bal. Kovm. pg. 135. T. XV. f. 324.) d. 18 (.1. Ritka. J) Melosiraceae Kg. XVI. Melosira A g. 1824. 41. M. distans (E) Kg. (Kg. Bac. T. II. f. 12. ; V. H. Syn. pg. 199. T. LXXXVI. f. 21—23. ; D. T. Syll. pg. 1333. Syn. : Gallionella distans E.) a 12 |ií. Előfordul. 42. M. cremilata Kg. (Kg. Bac. pg. 35. T. II. f. 8. ; V. H. Syn. pg. 199. T. LXXXVIII. f. 3-5. ; Pánt. Bal. Kovm. pg. 132. T. XV. f. 321. D. T. Syll. pg. 1334. ; Syn. Orthosira orichalcea W, Sm., Gallionella crenulata E.) d. 35 jt/. Gyakori. 43. M. Roeseana Rbh. [Rbh. Süssw. Diát. pg. 13. T. supl. X. f. 5. ; W. Sm. Brit. Diát. II. pg. 61. T. LXI. f. 386.; Moesz Brassó Diát. T. VIII. f. 44 ab. ; Syn Ortliosira spinosa Grev., Melosira spinosa (Grev.) Bréb. D. T. Syll. pg. 1337.1 d = 30 //. Gyakori. A talált fajok táblázatos kimutatása ; * A) Rhíiphideae. A gyűjtött faj neve Navicula limosa Kg. var. gibberula Grun... ... ... N. limosa Kg. var. inflata Grun. . ... _.. N. quadrisinuata n. sp. ... N. scoliopleuroides n. sp. N. ellíptica Kg. forma elon- gata... PleurosigmaSpenceri (Quek) W. Sm. var. nodiferum Grun. ... ... Pleurosigma Kützingi Grun. Frustulia rhomboides (E) D. T Cymbella lanceolata E. var. longissima Pánt Lelőhely + + + + + + + + + + + + + + + + 10 11 12 13 14 15 16 17 18 A gyűjtött faj neve C. lanceolata E. v. inflata Pánt C. cistula (Hempr.) Kirch. forma minor V. H. .. .. Amphora globulosa Schum. var. perpusilla Grun. ... Gomphonema acuminatum E. var. trigonocephalum Grun ... G. acuminatum E. var. la- ticeps Grun. .. ... G. intricatum Kg. .. ... ... G. tenelluni Kg G. olivaceum (Lyngb.) Kg. Achnanthes exigua Grun... Lelőhely + + + + + + + + + + + + + * A táblázatos kimutatás adatai három helyre vonatkoznak : a forrás, a tó és a patak közötti deszkacsatorna meg a tó lefolyó patakára (1. 15. rajz). PÓTLÓ ADATOK A RÓMAI-FÜRDŐ BACILLARIA-FLÓRÁJÁHOZ. 85 B) Pseudorhaphideae. 19 20 21 22 23 24 25 26 27 28 29 30 A talált faj neve Lelőhely ■ci u. I Nitzschia denticula Grun... N. tabellaria Grun. . ... ... N. sinuata (W. Sm.) Grun. N. armoricana (Kg.) Grun. N. vcrmicularis (Kg.) Hantzsch. . ... ... ... ... N. fonticola Grun... ... ... N. communis Rbh Denticula tenuis Kg. ... ... D. tenuis Kg. var. inflata Grun ... ... — D. tenuis Kg. var. frigida Grun... ... ... ... Suriraya ovális Bréb. var. minutu V. H. ... Cymatopleura budensis n. sp. ... ... + + + + + + + + + + + + + + + + + + + + 31 32 33 34 35 36 37 38 39 A talált faj neve C. solea (Bréb.) W. Sm. var. apiculata Grun.. ... Meridion circulare (Grev.) Ag - - - Fragilaria parasitica Grun. F. parasitica Grun. var. sub- constricta Grun.. ... .. F. Balatonis Pánt F. Istvúnffii Pánt. .. F. Istvánffii Fant. n. var. ca- pitata F. hungarica Pánt Epithemia gibberula (E) Kunze var. producta Grun. Lelőhely + + + + + + + + + + + + CJ Cryplorhaphideae. E -cd N C/3 .\ talált faj neve Lelőhely s N ín A talált faj neve Lelőhely a (33 C Lm o ■*-» 03 (/) u J3Í Cd Cl =2 c4 C O o CL 40 41 Stephanodiscus Balatonis Pánt ._ Melosira distans (E) Kg.... T + + + 42 43 Melosira crenulata Kg. ... M. Roeseana Rbh... ... ... + + + + Ha ez eredményeket előbbi dolgozatom eredményeivel egybevetjük, lát- hatjuk, hogy vizsgálataim alapján a Római-fürdőből 190 kovamoszat-fajt, ille- tőleg fajváltozatot ismerünk. Nem hagyhatok szó nélkül egy-két érdekes jelenséget, melyet a Bacil- laria-k nyálkaképződményei körül tapasztaltam. Kétségtelen, hogy a nyalka- képződmények legnevezetesebb föladata a védés ; ugyanis az illető alakot meg- óvják, ha annak környezetében káros fizikai vagy kémiai változások állanak be. így például a vizsgálati területemen, a kifolyó deszkacsatornában csak- nem tisztán nyálkás alakok fordulnak elő, mert ott néha napokig zár\^a van a zsilip és nem folyik a víz ; ilyenkor a nyálka a magába zárt vízből juttat a Bacillaria-nak, és ha a vízhiány nem tart túlhosszú ideig, az életben is marad ; míg azok az alakok, melyeknek nincsen nyálkaképződményük, kérlelhetlenül elpusztulnak. 86 QUINT JÓZSEF Összes vizsgálataimnál, melyeket friss anyagon végeztem., sohasem talál- tam tiszta Cymatopleura-kdX, mindig tele voltak apró göröngyökkel, humusz- szemecskékkel és homokrészletekkel, úgy hogy meg sem lehetett különböztetni a környező iszaptól. Emez idegen anyagok szemecskéi mindenkor a minden oldal- ról jól kifejlődött nyálkába voltak ágyazva, és nem lehetetlen, hogy a Cymato- pJeura-k táplálkozásánál is szerepeltek. Ebből az tűnik ki, hogy a Cymaio- pleura-k a saprophytismus felé hajlanak, mit igazolni látszik még az a körül- mény is, hogy Karsten újabban ivartalan auxospora-képződést észlelt a Cymato- pleura-n, holott azok eredetileg ivaros úton létesítették auxospora ikat (Pfitzer). A saprophytismus tehát már az auxospora-képződést is módosította volna. (Dolgozat a Paedagogium biológiai laboratóriumából.) Győrffy István: Megjegyzések a Polytrichum ohioense és P. decipiens faji önállóságának ismeretéhez.* (2 eredeti rajzzal.) A lombosmohák két érdekes tagjáról, a Polytrichum ohioense Ren. et Card. és Polytr. decipiens LiMPR.-ről a bryologia jelenlegi álláspontja szerint nem a legvilágosabb képünk van. Kétséges lehet még mindig többek előtt, hogy e két moha egy és ugyanaz, vagy két különböző fajjal van-e dolgunk. A dolog érdekessége megérdemli, hogy behatóbban foglalkozzunk e kér- déssel, és amennyire lehet, tisztázzuk a meglehetősen, sokszor éppen ellentétes és zavaros nézeteket. Mielőtt tárgyalásomba kezdenék, a hála és a köszönet adóját rovom le dr. Richter Aladár, kolozsvári egyetemi tanár úrnak, hogy a vezetése alatt álló intézet gyűjteményében levő példákat rendelkezésemre bocsátotta, és azokon még régebben (1904. június) vizsgálatokat ejthettem meg; köszönettel és hálá- val tartozom dr. Filarszky Nándor úrnak is, a Magyar Nemzeti Múzeum növénytani osztályigazgatójának, aki lekötelező szí^'ességgel bocsátotta rendel- kezésemre a vezetése alatt álló intézet könyvtárának a szakirodalmából azokat a műveket, amelyekre szükségem volt. « » A Polytrichum ohioense-t F. Renauld ésJ. Cardot írták le** 1885ben ; a Polytr. decipiens-i pedig Limpricht 1890-ben;*** később Limpricht a Polytrichum decipiens-i és Polytr. ohioimse-i ugyanazon fajnak ismeri el és kijelenti, hogy a Polytr. ohioense-t illeti meg az elsőbbség.^ * Előterjesztette Szurák János a növénytani szakosztálynak 1906. évi április 25-ikén tartott ülésén. ** Notice sur quelques Mousses de l'Amérique du Nord. — Revuc Bryologique. 1885. Nr. 1. pp. 11—12. **" 68. Jahresbericht der schlesischen Gesellschaft für vaterlándische Kultur. 1890. II. p. 93. t Die Laubmoose Deutschl., Oesterr. u. d. Schweiz. Leipzig 1895. II. Bd. p. 853. MEGJEGYZÉSEK A POLYTRICHUM OHIOÉNSE ÉS P. DECIPIENS ISMERETÉHEZ. 87 Ugyancsak L i m p r i c h t idézett művében később* azt olvashatjuk, hogy L i n d b e r g fii. vizsgálatai szerint** a Polytr. ohioense és Polytr. decipiens fajilag különböznek egymástól ; a Polytr. ohioense elterjedési köre csak Észak-Amerikára szorítkozik. A csak nemrégiben megjelent G. Roth műve*** az elsőbbséget egészen mellőzve, a Polytr. ohioense-t egyenesen társnév gyanánt veszi a Polytr. deci. piens név alá. Itt azonban két különböző, — bár sokban hasonló — fajról van szó ; különbözőségük pontosan kitűnik a leírásokból is. Nézzük e mohák leírásából a kiemelkedő megkülönböztető jellegeket, és pedig a minden félremagyarázhatás lehetősége elkerülése végett az illető névszerzők leírását szórói-szóra idézem. Egyik nagyon lényeges megkülönböztető jellemvonás, melynek alapján a többi Polytrichumtól felismerhető a Polytr. ohioense, a levéllemezből föl- emelkedő lamella-kt »tető-sejtje« +t alakja. Renauld és Cardot jellemzőnek mondják a Polytr. ohioense-re a következőket : »A levél közepén, hosszában 40—50 lamella van, melyeknek mind- egyike 5— 7 sejtemeletből van alkotva ; a »tetősejt«-ek keresztben kiszélesedők, szélességük általában kétszer akkora, mint magasságuk, gyengén kidomborodók, néha majdnem laposak« etc.t+t Hozzátehetjük még, hogy a »tetősejt«-ek erő- sen vastagodott sejtfalúak (21. rajz 1.). Nagyon lényeges ismertetőjele, hogy a 4—5 cm hosszú toknyél alul vereses, felül halvány-sárga színű § tokja egyenletes vastag, fölfelé össze nem szűkülő, négyszögletes, a kiálló 4 borda miatt ; a nyaki rész meg nem különböztethető. §§ Még legközelebbről rokon a Polytr. formosiim és Polytr. gracile-vel., különösebben a Polytr. f ormos ti m-m&l ; de a kettőnek lamella-»tetősejt«-je nagyon eltérő, mert a Polytr. formosum lamella-tetősejtjei magasabbak, mint szélesek, oválisak és fölfelé kissé elkeskenyedők, de meg sporogonium-án is határozott kis nyaki részt (coUum-ot) láthatunk. §§§ A Polytrichuni decipiens fő megkülönböztető jellegét szintén a lamella-k »tetősejt«-jein kell keresnünk; ezek ugyanis szintén szélesebbek, mint a lamella * Laubmoose etc. III. Bd. p. 800. ** Botanisches Centralblatt XXI. Jahrg. Nr. 50. 1900. pp. 337-338. *** Die europáischen Laubmoose II. Bd. p. 261. t ^ a növénynek áthasonító szövete. fi" Ellentétben a »szegélysejtc<-ekkel — így használom és fejezem ki a lamella-k tetején helyet foglaló sejteket ; »szegelysejtek«-nek nevezem a lamina szélén levő sejteket. ttt sLamelles au nombre de 40 á 50 vers le milieu de la longueur de la dilatées transversalement, leur largeur atteignant en général le double de leur hauteur, trés- légérement, convexes parfois presque planes . . .« Revue Bryologique 1885. p. 12. § »Pédicelle long de 4 á 5 centimétres, rougeátre á la base, plus pále au sommet« u. ott p. 12. §§ »Capsule horizontale aprés la sporose, longue de 5 millimétres environ, large de 2 a 2V2, tetragone, á angles saillants, non rétrécie vers l'orifice, atténuée á la base, sans col distinct« u. ott p. 12. §§§ Revue Bryologique 1. c. p. 12. 88 GYŐRFFY ISTVÁN többi sejtje, fölfelé mindinkább kiszélesedők, de soliase kidomborodíSk, hanem lecsapottak, vagy gyengén kicsípett tetejűek,* szintén erősen vastagodott sejt- falúak (21. rajz 2., 22. rajz). E »tetősejt«-ek közötti különbségeket H. Lindberg** is közli röviden, részben rajzzal, részben vázlattal világítja meg a P. ohioense*** és P. decipiens-re ^ vonatkozólag ; fölemlíti még a háti oldalon elhelyezett sejtek alakbeli különbségét.'^^ A tok és toknyél ugyanolyan alkotású , ■*"f'"í' mint a P. ohioénse-n volt. 21. rajz. 1. Polytrichum ohioense levél-keresztmetszete; a lamella-k »tetősejt«-je kidom- borodó ; a fonák felől erősebben fejlődött stereoma fölött a plazmatartalommal telt vezetőparenchyraa sejtjei közé ékelődik néhány középponti sejt (pontokkal raj- zoltam) ; a levél színe felé a körösen meg nem, de collenchyma san vastagodott háncssejtek láthatók. 2. Polytrichum decipiens levél-keresztmetszete; a lamella »tető- sejt«-jei kicsípettek. Mindakettőnél jellemző még az is, hogy a leveleknek a széle nem hajlik vissza befelé, hanem fölfelé, egyenesen áll. * »Randzellen im Querschnitt nach oben verbreitert, gestutzt bis schwach aus- gerandet, nicht papillös« — Limpricht 1. c. II. Bd. p. G18. ** On somé species of Polytrichum. By H a r a 1 d L i n d b e r g, Helsingfors. Mit 1 Tafel. *** H. Lindberg 1. c. Taf. IV. Fig. la, 2a, 3a. t H. Lindberg 1. c. Taf. I\^. Fig. 4a, 5a, 7a. tt A Polytrichum ohioense-né\ : »Dorso folii cellulae pro maxima parte longitudi- naliter dispositae sunt« (1. c. pp. 336 — 337, Taf. IV. P'ig. le) ; a P. decipiens-né\ : Dorso folii cellulae pro maxima parte transversaliter dispositae sunt« (1. c. p. 337, Taf IV. Fig. 4c). ttt Limpricht 1. c. IL Bd. pp. 618-619. MEGJEGYZÉSEK A POLYTRICHUM OHIOÉNSE ÉS P. DECIPIENS ISMERETÉHEZ. 89 A szerzők leírása világos, tiszta és olyan, a melyet összetévesztenünk nem lehet; különösen a lamella »tetősejt«-jeire vonatkozó leírások lényeges meg- különböztető jellegül szolgálnak, és ezek alapján szó sem lehet arról, hogy a P. ohioense és a P. decipiens egy és ugyanaz volna. A szerzők anatómiai különbséget a lamella »tetősejt«-jein találtak, de vizsgálataim alapján még nagyon lényeges, és nagy különbségeket említek tárgyalásom folyamán, amelyek még jobban megkülönböztethetővé teszik e két fajt. Jellemző különbség mlíthető a lemez szélét illetőleg a Polylr. ohioense és Polytr. decipiens között; t. i. míg a Polylr. ohioense levéllemezének a fölfelé álló — lamella- kkal meg nem rakott — széle alacsony (21. rajz 1.) és olyan, mely a lamella-k fölé nem nyúlik, addig a Polylr. decipiens levele lemezének a széle mindig túlér a lamellákon (21. rajz 2., 22. rajz), azok fölé emelkedik. * 22. rajz. Polytrichitm decipiens levél-keresztmetszet, közel a csúcshoz; a levél fonákán kifejlődött »fogakkal Elszalagosodott fi'izfaágak<í czímen beküldött ágakat S c h i 1 b^e r s z k y Ká- roly mutatja be. A szakosztályi ügyek során 5. felolvassa a jegyző a Választmány abbeli átiratára vonatkozó bizottsági ja- SZAKOSZTÁLYI ÜGYEK, 107 vuslatot, milyen inódun volna lelwtséges az ország egyes vidékcinek tervszerű természet- rajzi kutatása ? A bizottság tagjai vol- tak : B u n d Károly, F i 1 a r s z k y Nán- dor, S c h i I b e r s z k y Károly, '1' h a i s z Lajos cs T u z s o n János. A bizottsági javaslat szövege a I.ovetkező : »A bizottság az ország tervszerű ter- mészetrajzi kutatása, de különösen a hazai botanika érdekében nagyon kívánatosnak cs üdvösnek tartja a rendszeres növény- tani kutatást, és javasolja ezért a növény- tani szakosztálynak, hogy a nevezett indít- vány megvalósilása érdekében a Természet- tudományi Társulat választmányához pár- tolólag Írjon át. A módra vonatkozólag a bizottság egye- düli czélhoz vezetőnek azt tartja, hogy egyes szakemberek valamely egységes szer- vezetben bizonyos vidékek felkutatásával megbízassanak, még pedig olyanformán, hogy a szakosztály keretében szövetkez- nének egyes szakemberek, a kik a meg- felelő anyagi támogatással a szakosztály- nak rendszeres tervezete szerint évről évre bizonyos vidékek botanikai átkutatására vállalkoznak. A szakosztály m'nden év ele- jén közös megállapodás alapján bizonyos vidéket kijelölne, és annak botanikai át- kutatására a jelentkezőket megbízza. A megbízottak a szakosztály útbaigazításá- val eljárván, a gyűjtött anyagot valamely nyilvános intézetben (például a Magyar Nemzeti Múzeum növén3'tani osztályában) letétbe helyezik, hogy ott ez az anyag kellően megőriztessék, gondoztassék és bármikor és bármelyik szaktársunknak ren- delkezésérc álljon, a ki a szakosztály meg- bízásából egészében, vagy részeiben tudo- mányos feldolgozására vállalkozik. Az illető gyűjtők óhajai és kívánságai az anyag feldolgozására vonatkozólag mindenkor te- kintetbe veendők. A gyűjtők, valamint az anyag feldolgozásával megbízottak az év végével a kutatás eredményéről a szak- osztálynak jelentést tesznek, a szakosztály pedig gondoskodik a kutatás eredményei- nek megfelelő közzétételéről, k feldolgo- zott anyag első példányai azt az intézetet illetik, mely az anyag gondozását és meg- őrizését elvállalta, másodpéldányai pedig a gyűjtő, esetleg az anyag feldolgozójá- nak birtokába kerülnek. A szakosztály a kifejlődött eszmecsere fol3'amán elhatározta, hogy e javaslattal a május 9-íki szakosztályi ülésen kíván érdemlegesen foglalkozni. Ezt m.egelőzőleg azonban a javaslat szövege a kérdés fon- tosságánál fogva minden egyes szakosztályi tagnak megküldessék, véleménynyilvánítás czéljából. 6. Kümmerle J. Béla jegyző fel- olvassa ugyané bizottságnak második ha- tározati javaslatát, mely a Választmány abbeli átiratára vonatkozik, milyen módon lehetne egyes specziális, érdékes területe- kei, természeti ritkaságokat gondozás alá venni ? A bizottságnak erre vonatkozó határo- zati javaslata a következő : ».'\ma botanikai ritkaságok, pl. bizonyos területek őstenyészete, egyes fák, fosszil növényrészek vagy nevezetes lelőhelyek, melyeknek megtartása tudományos, eszté- tikai és történelmi szempontokból kívána- tos, a törvény védelme alá helyeztesse- nek, illetőleg hogy ez irányban a Termé- szettudományi Társulat a kezdeményező lép>éseket tegye meg. .\ természeti ritkaságok védelmi kérdé- sének felszínen tartása czéljából a Ter- mészettudományi Társulat egy állandó bi- zottságot szervezzen, mely az összes ide- vonatkozó teendőkkel, úgymint az adatok gyűjtésével és nyilvántartásával, más, ro- kon czélú egyesületekkel való érintkezés- sel és a szükséges intézkedések esetről- esetre való megtevésével stb. bízassék meg.« A szakosztály, mielőtt e javaslatot el- fogadná, illetőleg a Választmány elé ter- jesztené, utasítja a jegyzőt, hogy készít- sen a felolvasott javaslati pontokhoz kellő- képpen szerkesztendő megokolásokat, me- lyek a legközelebbi szakosztályi ülésen ol- vastassanak fel. 7. A jegyző felolvassa Dr. D a 1 m a d y Zoltán orvos levelének két pontjára* vo- natkozó bizottsági határozatot. 1. »Dr. Münnich Aurél, mint a Magyar- országi Kárpát-Egyesület elnöke mar 1900. * 1. Havasi növények számára botanikai kert volna berendezendő Tátra-Füreden. 2. Szükséges volna a Tátra valamely, növényzetben gazdag pontját oltalomba venni. D. Z. 108 SZAKOSZTÁLYI ÜGYEK. márczius 2-ikán intézett átiratot a Kir. Magy. Természettudományi Társulat elnök- ségéhez egy botanikai kertnek a Magas- Tátrában leendő létesítése tárgyában. Ezen átiratra alapos tanulmányozás után akkori- ban Filarszky Nándor terjesztett be ki- merítő véleményes jelentést, melyet a nö- vénytani szakosztály elfogadott és a Tár- sulat Választmányához továbbított. A Tár- sulat elnöksége a Választmány 1900. évi deczember 19-iki ülésének határozatából e jelentést meleghangú levél kíséretében még 1901. januárius havában küldötte meg a Magyarországi Kárpát-Egyesület elnökségé- nek. « 2. s>A második pontot illetőleg, a nö- vénytani szakosztály teljes mértékben he- lyesli Dr. Dalmady Zoltán fejtegetését, de erre nézve is legjobbnaktaitja, ha a Magyar- országi Kárpát-Egyesülethez és a Magyar Turista-Egyesülethez fordulna, mely egye- sületek közreműködésével legkönnyebben lehetne czélhoz jutni. Mint ilyen, növé- nyekben különösen gazdag területet, mely valóban oltalmazást, kíméletet érdemelne, a bélai havasokban levő Stirnberg déli és keleti lejtőjét és a Vaskapu környékét a Drechslerháuschen nevű völgygyei ajánl- ható első sorban az intézők figyelmébe. A szakosztály e javaslathoz helyeslőleg járul és utasítja a jegyzőt, hogy azt az eredeti levél kíséretében a Társulat titkár- ságához juttassa. 8. Klein Gyula elnök előterjeszti Kü'm- merle J. Béla szakosztályi jegyzőnek lemondását. A lemondó irat szövege a kö- vetkező : Nagyságos Elnök Ur ! A növénytani szakosztálynak 1904. évi márczius 9-ikén tartott tisztújító ülésén csekélységem a növénytani szakosztály jegyzőjévé választatván három évre ter- jedő időre. Minthogy családi körülményeim nem engedik meg, hogy a szakosztály eme megtisztelő bizalmából viselt jegyzői tisztségemet a megbízatás lejárásáig, az 1906-ik év végéig is tovább viseljem, azért kérve kérem Nagyságos Elnök Urat, kegyeskedjék a jegyzőségről való lemon- dásomat elfogadni és azt a mélyen tisz- telt szakosztálynak bejelenteni. Lemon- dásom egyúttal kiterjed a szakosztályi ügyrend alkalomszerű revíziója, a hazai természetrajzi speczialitások megvédése ér- dekében és a szakosztálynak ez évi ren- des kirándulása tanulmányozására kikül- dött bizottságba, jegyzői tisztségemmel fogva való beválasztatasomra is. A midőn lemondásomat bejelentve kö- telességemnek tartom, melegen megköszöni úgy a Nagyságos Elnök Úrnak mint a szakosztály összes tagjainak irányomban tanúsított eddigi bizalmát és azt az állandó támogatást, a mely lehetővé tette, hogy a szakosztály működése erőteljes mederben folyhatott. Kiváló tiszteletem kifejezésével mara- dok a Nagyságos Elnök Úrnak Budapest, 1906. április hó 5-ikén készséges szolgája KüMMERLE J. BÉLA, mint a növényt, szakosztály jegyzője. A szakosztály a jegyző lemondását saj- nálattal veszi tudomásul, eddigi közre- működéseért köszönetet szavaz és azt ha- tározza, hogy ezúttal rendes jegyző-válasz- tástól, a közeli tisztújításig eltekinteni óhajt. Addig is azonban Klein Gyula elnök föl- kéri Schilbcrszky Károly szerkesz- tőt a szakosztályi jegyzői teendők vezeté- sére, a ki többrendbeli elfoglaltsága ellenére ugyan a hátralevő rövid időszakra a jegy- zői teendőket készséggel hajlandó teljesí- teni. 9. Szabó Zoltán helyreigazítja a szak- osztály egyik előbbi jegyzőkönyvének egy adatát, kijelentvén, hogy »ő a Knautiák ivari különválásának fölfedezését egy szó- val sem tulajdonította magának, csak a tényt említette még a tárgyhoz szólván. Ezen kijelentésére a Magy. Bot. Lapok meg- jegyzése adott Szab ó-nak alkalmat. így az tárgytalanná váhk.« 10. Szabó Zoltán bemutatja M í x i c h Lajos Földi János ról szóló munkáját, a melyet szerző több példányban a Szak- osztály rendelkezésére bocsát. — Köszö- nettel vétetik. SZAKOSZTÁLYI ÜGYEK. 109 A növénytani szakosztálynak 1906. évi május 9-ikén tartott (CXXI.) ülése. Elnök : Klein Gyula ; h. jegyző : Schilberszky Károly. 1. T u z s o n János »i4 Xymphaca-h összehasonlító aiiaíóiiiiája« czimen tart elő- adást. Előre bocsátotta általánosságban azt, hogy e növények testrészei astelikus alko- tásuak. Az edény nyalábokat külön-külön endodermis veszi körül, a mely keménja'- tős hüvely alakjában van kifejlődve, külön- váló sejtréteget azonban csakis akkor képez, a mikor az alapszövet többi sejtjeiből a keményítő hiányzik. A megvizsgált 9 Nymphaca fajon elő- adó megállapította, hogy azok hisztologiai sajátságai közül rendszertani diagnosztikai értékkel bir : a virágkocsány és a levél- nyél keresztmetszetén a légcsatornák száma, alakja és elrendeződése ; a lég- csatornák belsejébe nyúló u. n. spikuláris sejtek jelenléte vagy hiánya ; az edény- nyalábok alkotása, a növény felületét borító szőrképletek alaki sajátságai és — ezek lehullása után — a-alapi sejtjeik alkotása. .V Nymphaca Loliis L. és N. thennalis DC. azonos vagy különböző voltának kér- désére nézve előadó ismertette, hogy a két növény levéln}-elében és virágkocsányá- ban a légcsatornák száma és alakja azonos, valamint egyezik a két növény egymással abban is, hogy spikuláris sejtjeik nincse- nek. Míg azonban a N. thennalis a szőr- képleteit már legfiatalabb korában elveszti, addig a N. Lotus-nak egészen kifejlett részein is megtaláljuk azokat. Ez egy olyan fiziológiai különbség, a mely — más Nymphaeák viszonyaiból ítélve — azt jelzi, hogy a két növény rendszertanilag különböző is lehet, A kérdés eldöntéséhez megfelelő vizsgálati anyag szükséges. A Kyinphaea thermalis-'na.k a gánóczi ódilluviális vagy fiatal harmadkori mész- tufa-lerakodásokban való, P a X által állí- tott előfordulására vonatkozólag előadó megjegyzi, hogy miután a kérdéses lég- üreges szerkezetű szárképlet - töredékről P a X csak azt állapította meg, hogy spi- kuláris sejtjei nincsenek, és leírásában, a Nymphaeák hisztologiai meghatározásában fontos egyéb sajátságokról nincs említés téve, annak következtében e meghatározás nem fogadható el, mert a légüreges szerkezet tudvalevőleg az összes Nym- phaeákon, sőt még más, vízben élő növé- nyeken is megvan ; a spikuláris sejtek pedig nemcsak a N. thennalis, hanem más Nymphaeák virágkocsányából s levél- nyeléből (pl. N. madagascarensis, N. coe- rulea, N. Martiacii (virágkocsánya) stb.) is hiányzanak. M á g o c sy-D i e t z Sándor a tárgyhoz szólva, fülemlíti, hogy a spicularis-sejtek elméleti szempontból a levegő odatapadását emelik ; a mi azonban gyakorlati vizsgá- latokat követel. Hogy a nyálkának a ki- száradás ellen bizonyos mértékben védelmi szerepe van, föltételezi, de ez még további vizsgálatra szorul. Az elparásodási folya- mat meglepő " a vízi növények sorában ; kérdi, hogy csakugyan paraképződés forog-e fenn? Utóbbira T u z s o n János reakcziók alapján igennel felel. Bernátsky Jenő kérdi, hogy a spi- cularis-sejtek fásodottak-e vagy paráso- dottak ? A sejtfal vékony, de azért mecha- nikai rendszernek tekintendő. B. azt hiszi, hogy a váladék jelenléte természetes. T u z s n János szerint a phloroglu- cinos sósavreactio egymagában nem bizo- nyos. K ü m m e r 1 e J. Béla fölemlíti, hogy B o r b á s var. piibescens néven emlékezik meg a Lukácsfurdői Nymphaea-vó\. 2. Győrffy István »>1 Ptcrygoneu- ron cavifoliuiii iisszchasunlitó anatúinidja'i czímű dolgozatát Schilberszky Károly terjeszti elő. 3. Schilberszky Károly h. jegyző bejelenti a dobsina-királyhegyi pünkösdi botanikai kirándulás programmját, mely időközben nyomtatásban minden egyes szakosztályi tagnak megküldetett. 4. A Választmány 109. számú átirata értelmében a Társulat összes szakosztá- lyaiban névre kibocsátandó szakosztályi alapítói oklevelek egyöntetű fogalmazása ügyében a szakosztály a vegyes-bizoitság botanikus-tagjaiul Klein Gyula elnököt és Schilberszky Károly h. jegyzőt küldi ki. 5. 1907. év márczius 12-ikén a D i ó- s z e g i-féle -^Magyar Fiivészkönyv<í-n& százéves fordulója alkalmából a szakosz- tály méltó ünnepet kívánván ülni, a szak- osztály Mágocsy-Dietz Sándor másod- 110 SZAKOSZTÁLYI UG\KK. ulnük javaslatara cs buzgcilkodására a következőkben állapítja meg a díszülés tárgysorozatát: 1. Elnöki megnyitó. 2. Emlékbeszéd Diószegi Sámuel fölött. 3. A »Magyar Füvészkönyv* botanikai mél- tatása. 4. A » Magyar Fűvészkönyv« nyel- vészeti szempontból. 5. Elnöki zárószó. 6. A szakosztály múlt havi ülésének utasításaként " Schilberszky Károly h. jegyző a hazai rendszeres növénytani kutatások ügyében készült bizottsági hatá- rozati javaslatot körirat gyanánt kinyo- matván, az minden egyes szakosztályi tagnak elküldetett, esetleges vélemény- nyilvánítás végett. A mai napig a követ- kező szakosztáüyi tagok nyilatkoztak írás- ban : Csávolszky Mihály (Pribékfalva), Kanta Adolf (Székesfehérvár), Genersich .Tózsef (Szepesszombat), Greinich Ferencz (Keczel), Kupcsok Samu (Bakabanya), Nyárády Gyula (Késmárk), Sylvester Ákos (Sárvár), Wagner János (Arad). E tag- társaink mindnyájan helyeslőleg nyilatkoz- nak a javaslat tekintetében és annak lehe- tővé tételét melegen óhajtják. A szakosztály ezek után a bizottsági javaslatot határozattá emelvén, pártolólag rendeli a Választmány elé terjesztetni,, mire a jegyzőt utasítja. 7. A múlt havi szakosztályi ülés hatá- rozatából a hazai természeti ritkaságok védelme és gondozása ügyében felolvasott bizottsági határozati javaslathoz Schil- berszky Károly h. jegyző a következő indokolásokat fűzi : a) a természeti kin- csek és ritkaságok a külföld mívelt álla- maiban is, úgy a tudományos körök, vala- mint társadalmi tényezők révén a köz- érdeklődés tárgyai lévén, ott ilyen irány- ban már a közelmúltban is messzemenő és alkalmas intézkedések foganatosíttattak (pl. hcsseni törvény). h) Növénytani szempontból hazánknak vannak olyan vidékei vagy cpenscggcl csekély terjedelmű helyei, ahol bizonyos növényalakok vagy mint kizárólagos uni- kumok szűk határok között tenyésznek, vag}' pedig mint idegen országbeli fajok csak korlátolt területeken vannak nálunk képviselve. Ha ilyen növényeknek kellő védelmet nem biztosítunk, az illető alakok kiveszésének nézhetünk elébe. c) Ritka magas kort elért fás növény- zet körében vidékenkint akadnak egyes kiváló fák vagy cserjék, melyek az oltal mat több okból megérdemlik. d) Szükségesnek bizonyul a védelem az okból is, mert egyes dilettáns növény- gyűjtők, valamint árusítási vag)' cserélő viszonyban levő egyének főleg a növ. ritkaságokra vetik magukat és tömegesen gyűjtik azokat részint herbáriumi czélokra, részint pedig mint élő növényeket hordják szét a világtájak minden irányába. e) Geológiai szempontokat véve figye- lembe, alkalmas feltárások helyenként be- cses és ritka phytopalaeontologiai marad- ványokat tartalmaznak, melyeknek oktalan és tömeges széthurczolása, garázda meg- semmisítése okvetetlenül megakadályo- zandó volna (gánóczi kövületek). A szakosztály az indokolásokhoz helyes- lőleg járulván, utasítja a jegyzőt, hogy a határozati javaslatot az indokolásokkal együtt juttassa el a Társulat titkárságá- hoz, a Választmány elé való terjesztés végett. 8. Szabó Zoltán szétosztja a szak- osztályi tagok között M a u r i t z Győző- nek ».\datok az alsó Gölnicz-völgy nö- vénj'zeténck ismeretéhez* czímű nyomta- tott dolgozatát. Köszönettel veszik. 1907-re : Győrffy István. Lányi Béla, Lcvai áll. tanítóképezde, Pozsonyi m. k. áll. polg. fiú- és leán5'iskola. A növénytani szakosztály czélja és működése. 1. Czélj;i a Kir. M. Természettudományi Társulat keretén belül alkalmat nyújtani szakszerű közlemények előterjesztésére, vo- natkozzanak azok akar eredeti megtigyelé- sekre, akár a szakirodalomban megjelent értekezésekre, avagy előre kitűzött tudomá- nyos kérdések megvitatására; továbbá, hogy ezzel kapcsolatban alkalom adassék az ugyanazon szakban munkiilkodóknak egy- mással való résztelén érintkezésre és tudo- mánj'os eszmecserére. 2. Az osztály-űlésck, a Társulat szün- idejét kivéve, havonként egyszer, és pedig szakosztiilyi határozat szerint minden hó- napnak második szerdáján tartandók ; szá- muk a bejelentett előadások sz;imához ké- pest szaporítható, nem elegendő bejelentés esetén csökkenthető. A választmányi ülés napján osztályűlés nem tartható. 3. A szakosztálynak tisztviselői a kö- vetkezők : a) az elnök, h) a másodelnök, c) a jegy- ző. A szakosztály szükséghez képest vá- laszthat még egy helyettes elnököt és egy segédjegyzöt. 4. A tisztviselőket a szakosztály ren- des tagjai három-évenként, a Társulat évi köz- gyűlését követő értekezleten titkos szavazás útján általános szótöbbséggel választják, és a választmánynak bejelentik. 5. A jegyző nyilvántartja a tagok név- sorát. Előadásokról gondoskodik. Össze- állítja az űiés tárgyait és azok czímét öt nappal az ülés előtt a Társulat titkárságával kinyomatás végett közli. A meghívókat az ülés előtt kellő időben megküldi a szak- osztály tagjainak ; e czélra igénybe veheti a Társulat irodáját. 6. Előadást tartani óhajtó tagok az előadás tárgyát legalább nyolcz nappal előbb a jegyzőnek (Kümmerle J. Béla, Budapest, V.. Váczi-út 12. szám) bejelea- teni tartoznak. 7. Vidéki tagok, akik dolgozataikat felolvastatni kívánják, ezt lehetőleg rövid kivonat kíséretében a jegyzőnek küldik, aki e dolgozatot ismertetés czéljából a szakosztáh- valamelják, az illető tárgyg\'al foglalkozó rendes tagjának adja át. 8. A napirendre kitűzött előadás rend- szerint fél óránál tovább nem tarthat. Na- gyobb szabású és kiválóbb érdekű előadásokra az elnök kivételesen hosszabb időt engedhet. '.•. Minden előadó köteles előadásá- nak tömött rövidséggel szerkesztett ki- vonatát még az előadás estéjén, vagy legkésőbb következő napon a jegyző kezéhez juttatni, hogy a jegyzőkönyv összeállítása ne késleltessék. 10. Azok a tagok, kik előadásuk kivona- t;üiak v.ilamely külföldi szaklapban való megjelenését is lihajtják, a jegyzőkönyvi kivonat mellé csatolják egyúttal annak for- dítását is. A szakosztály tisztikara : Elnök: Klein Gyula mű-egyetemi tanár (Budapest, I. Gellért-tér 4. szám) ; másod- elnök : M ágocsjr-Dietz Sándor tud. -egyetemi tanár (Budapest, VIII. Múzeum- korút 4. szám) ; h. -jegyző : Schilberszkj' Károly tud.-egyetemi m. -tanár (Budapest, I. Lágymányos-utcza 6. szám). A »lS'övénj'tani Közlemények* ügy- rendje. 1. E folyóirat tisztán és kizárólag a növénytani szakosztály folyóirata lévén, első sorban az ott napirendre kerülő előadásokat, felolvasásokat és ismertetéseket közli (a czikkek tartalmáért a szerzők felelősek) ; má- sodsorban pedig közli a hazai növénytani iro- dalom és a hazára vonatkozó külföldi iro- dalom repertóriumát ; harmadsorban végül apró közleményeket. 2. A folycHrat egyelőre 10-ívnyi terje- delemben, negyedévenként, füzetekben jele- nik meg. Egy közlemény (a rajzokat bele- értve) egy n^'omtatott ívnél többre nem ter- jedhet ; amennyiben a benyújtott és ki- nyomatásra szánt kézirat e terjedelmet fölül- múlná, a szerző az egy íven túl terjedő szövegért tiszteletdíjban nem részesül, vala- mint a többletért járó nyomdai költségek is a szerzőt terhelik. Ilyen közlemények azon- ban a 3 nyomtatott ívet nem haladhatják meg. 3. A folj^óiratot a Társulat (az 1901. évi novemljer 20-iki választmányi ülés határo- zata alapján) évenként 1500 (egyezerötszáz) korona segélyben részesíti ; ez okból a folyó- irat a Társulat tulajdona. 4. Minden társulati tag 3 kor. elő- fizetéssel mint a szakosztálynak rendes tagja, nem társulati tag pedig 5 korona előfizetéssel, mint a szakosztálynak rendkívüli tagja kapja a »Növénytani Közlemény ek«-et; intézetek és testületek mint állandó előfizetők, legalább három évi kötelezettséggel, hasonlóképpen 3 koronával fizethetnek elő a folyó- iratra. • A szakosztály ülésein a Társulat min- den tagja résztvehet, szavazati joguk azon- ban a szakosztály ügyeiben csak a folyó- irat alapító és előfizetó' tagjainak van. 5. Az előfizetésképpen befolyó összege- ket a Társulat szedi be és a » növénytani szakosztály számlájax czimén külön kezeli ; ez összegeket a szakosztál}'^ a folyóirat ki- adásának költségeire fordítja. 6. Akik a »Növénytani Közlemények* érdekében alapítványt tesznek, egyszer és mindenkorra legalább 50 koronát fizetnek a folyóirat czéljaira ; az ez úton befolyó összeg a »Xövénytani Alap« javára kebelez- tetik be. Az alapítók a folyóiratot élet- hossziglan ingyen kapjak. 7. A »Növénytani Alap«-nak csak a kamatai fordíthatók a folyóirat czéljaira. 8. A »Növénytani Alap«-ot a Társulat nyilvántartja és állásáról a szakosztály elnö- két minden új évfolyam megindítása előtt egy hónappal értesíti. 9. Ha a folyóirat bármi okból meg- szűnnék, a Társulat az alapítóknak — ha a megszűnés napjától hat hónap alatt köve- telnék — a befizetett tőkét kamatok nélkül visszaszolgáltatja, máskülönben a Társulat alaptőkéjéhez csatolja. 10. A »Növénytani Közlemények« írói dijait (eredeti közlemények ívenként 50 kor., ismertető közleménj'ek ívenként 30 kor.) és egj'éb költségeket, valamint a szerkesztő tiszteletdíját a növénytani szakosztály elnö- kének utalványára a Társulat pénztárosa fizeti ki. A szerkesztő-bizottság tagjai : Klein Gyula (elnöke) mű-egyetemi tanár; Bernátsky Jenő m. kir. ampelo- lógiai intézeti adjunktus (a >>Beiblait^ szer- kesztője), F i 1 a r s z k j' Nándor nem- zeti múzeumi növénytani osztály-igazgató, Mágocsy-DietzSándor tud.-egyetemi tanár, Schilberszky Károl}^ tud.- egyetemi m. -tanár (szerkesztő). A »Beiblatt« üg%'ében. Akik a »Növénytani Közlemények* részére kéziratokat küldenek, szíveskedjenek a közleményeik jelentőségéhez mérten ki- szabott, és valamel}' idegen élő (vagy latin, esetleg magyar) nyelven megírt szöveget a y>Beiblaít« szerkesztőjének czímére (B e r- nátsky Jenő, Buda-Kalász). E^záltal lehe- tővé válik az, hogy közleményüknek az a része domborodik ki, amelyre — mint szerzők — súlyt he!yezi kívánnak. A kéziratok kiállítására vonat- kozólag. Minden kézirat revízió alá kerül. Ugyan- azért szükséges, hogy a kéziratnak olyan külső formája legj^en, a mely a dolgozat revídeálását, szerkesztését és sajtó alá ren- dezését lehetővé teszi. E szempontból a szerkesztőség a következő szabályzatot ál- lapította meg: 1. A kézirat könnyen olvas- ható leg3'^en ; a tulajdonnevek és műkifeje- zések írására kiváló gond fordítandó. 2. Az írás félíveken, a lapnak csak az eg5'^ik ol- dalán, annak is csak az egyik felén és lapszámozva legyen ; az u. n. »kut}'anyelv« nem használható. 3. A papiros fehér és egyforma nag3'^ságú, a használt tenta fekete legyen. 4. A rajzok külön papíroslapokra tussal rajzolandók, megszámozandók és szá- maik az aláírással együtt a kézirat üres margó- jára jegyezendők. 5. A műszavak ugyanazok legyenek, a melyeket a Társulat rendesen használ. 6. A személy nevek eg\'szerű vonal- lal leg3'^enek aláhúzva, az esetleg kiemelen- dők pedig vagy »kurzív« jelzéssel, vagy ^^^.„-^^ zegzugos vonallal l-egy ének jelölve. 7. A nyomatás végett beküldött kéziratokon a javítások alkalmával jelentékenyebb vál- toztatások (törlések és betoldások) nem tehe- tők; ellenkező esetben e nj'omdai költségek a szerzőket illetik. A mennyiben azonban ilyen lényegesebb változtatásoknak a szüksége mégis fölmerülne, ezek a kinyomtatott szöveg végén mint »Fiíggelék<í vagj"^ ■»Pótlás« szöve- gezendők. 8. A kéziratok és rajzok a Társulat tulajdonát képezik és az irattárban megőriz- tetnek; ez okból az eredeti kéziratok másola- tokban küldendők a szerkesztőség czímére. Tudomásul Tudatjuk tagtársainkkal, hogy az elő- fizetők száma folyó évi nov. hó 30-ikán 542. .A. Pesti Lloyd-társulat könyvsajtója (felelős vezető : Kózol Antal J.), Dorottya-utcza 14. V. KÖTET. 1906. 4. FÜZET. II / NÖVÉNYTANI KÖZLEMÉNYEK .\LAPITTATOTT 1901. NOVEMBER 20-IKAN. A KIR. MAGYAR TERMÉSZETTUDOMÁNYI TÁRSULAT NÖVÉNYTANI SZAKOSZTÁLYÁNAK FOLYÓIRATA. KLEIN GYULA KÖZREMŰKÖDÉSÉVEL SZERKESZTI SCHILBERSZKY KÁROLY. MEGJELENIK NEGYEDÉVES FÜZETEKBEN. BUDAPEST, KIR, MAGY. TERMÉSZETTUDOMÁNYI TÁRSULAT. (Budapest, VIII. Eszterházy-utcza 16. szám.) 1906. Ez a füzet 4 ív" terjedelmű. TARTALOM. A Pol3''gonatum-íelék rendszertani anatómiája, B e r n á t s k y J.-től___ A tőzegmohák ökológiája (9 eredeti rajzzal), Péterfi Mártontól A Pterygoneurum cavifolium anatómiai szerkezete, élettani viszonyaira való tekintettel (10 eredeti rajzzal), Győrffy Istvántól Éghajlati növény változatok (2 eredeti rajzzal), í? i m o n k a i Lajostól A Potentilla reptans L. forma aurantiaca Knaf előfordulása Magyar- országon, T u z s n J á n s t ó 1 ___ NÖVÉNYTANI REPERTÓRIUM.. ... ... . . ... ... ... ... SZAKOSZTÁLYI ÜGYEK.. ... ... ... ... ... ... ... ... ... BEIBLATT Nr. 4 ... ... ... ... ... ... ... ... ... ... ... ... Oldal 111 124 135 H6 149 150 155 (23- -37) A növén3'tani szakosztály czélja és működése. 1. Czélj;i a Kir. M. Természettudományi Társulat keretén belül alkalmat n3'újtani szakszerű közlemények előterjesztésére, vo- natkozzanak azok akár eredeti megfigyelé- sekre, akár a szakirodalomban megjelent értekezésekre, avagy előre kitűzött tudomá- nyos kérdések megvitatására; továbbá, hogy ezzel kapcsolatban alkalom adassék az ugyanazon szakban munkiilkodóknak egy- mással való fesztelen érintkczcsi-c és tudo- mányos eszmecserérc. 2. Az osztály-ülések, a Társulat szün- idejét kivéve, havonként egyszer, és pedig szakosztáljn határozat szerint minden lió- napnah uiásodik szerdáján tartandók ; szá- muk ;i bejelentett előadások számához ké- pest szaporítható, nem elegendő bejelentés esetén csökkenthető. A választm:ui}'i ülés napján osztillyűlés nem tartható. 3. .\ szakosztálynak tisztviselői a kö- vetkezők : a) az elnök, li) a másodelnök, c) a jegy- ző. ,'\ szakosztály szükséghez képest vá- laszthat még egy hel\'ettes elnökeit és egy segédjegyzőt. 4. A tisztviselőket a szakosztálv ren- des tagjai három-évenként, a Társulat évi köz- gyűlését követő értekezleten titkos szavazás útján általános szótöbbséggel választják, és a választmánynak bejelentik. 5. A jegyző nyih'ántartja a tagok név- sorát. Előadásokról gondoskodik. Össze- állítja az ülés tárgyait és azok czímét öt nappal az ülés előtt a Társulat titkárságával kinyomatás végett közli. A meghívókat az ülés előtt kellő időben megküldi a szak- osztály tagjainak ; e czélra igénybe veheti a Társulat irodáját. 0. Előadást tartani óhajtó tagok az előadás tárgyát legalább nyolcz nappal előbb a jegyzőnek (Kümmerle J. Béla, Budapest, V., Váczi-út 12. szám) bejelea- teni tartoznak. 7. \'idéki tagok, akik dolgozataikat felolvastatni kivánják, ezt lehetőleg rövid kivonat kíséretében a jegyzőnek küldik, aki e dolgozatot ismertetés czcljáliól a szakoszt.'ily \alamclyik, az illető tárg}'gyal foglalkozó rendes tagjának adja ;it. NÖVÉNYTANI KÖZLEMÉNYEK A KIR. M. TERMÉSZETTUDOMÁNYI TÁRSULAT NÖVÉNYTANI SZAKOSZTÁLYÁNAK FOLYÓIRATA V. KÖTET. 1906. 4. FÜZET. Bernátsky J. : A Polygonatum-félék rendszertani anatómiája.* Az Asparagoideae monográfiái feldolgozása közben úgy találtam, hogy anatómiai szerkezetükre vonatkozólag az eddigi nézetektől némi tekintetben eltérő elvi eredmények állapíthatók meg. Ez elvi eredmények helyességét csak többnél több részlet ismertetésével lehet alaposan bebizonyítani. Idevágó néze- teimet részben már a »Növénytani Közlemények* 1904 ik évfolyamában közölt dolgozatomban fejtegettem. Kiemeltem, hogy a Polygonalum és vele rokon növé- nyek anatómiai szerkezete rendszertanilag jól felhasználható ; az illető növé- nyek a legtöbb esetben egyetlen szerv, levél, szár, gyökértörzs, gyökér ana- tómiai szerkezete alapján is meghatározhatók. Ámde akkor csak a levél és gyökér szerkezetét tárgyaltam. A következőkben mind a négy szerv anatómiai szerkezetére vonatkozó újabb vizsgálataim eredményéről számolok be, ami annál is inkább válik kötelességemmé, mivel azóta többfelől újabb vizsgálati anyagot kaptam. Vizsgálati anyag szolgáltatásáért vagy külön begyűjtéséért a budapesti tudomány-egyetemi botanikai kerten, a berlini kir. botanikai kerten és a M. N. Múzeum növénytani osztálya tisztviselőin kívül Moesz G., Szabó Z., Roth R., Győrffy \. és Lange J o n. (Dánia) uraknak tartozom hálás köszönetlel. Dolgozatom terjedelmére való tekintetből az egyes szervek álta- lános anatómiai leírását mellőzöm, és csak a megkülönböztető jellemvonások, a rendszertanilag, vagy esetleg más szempontból nevezetesebb adatok tárgyalá- sára szorítkozom. Mielőtt a részletek tárgyalására áttérek, a Polygonatnm-iéXék és még több rokon növénycsoport anatómiai szerkezetére vonatkozó elvi jelentőségű nézeteimet a következő pontokban foglalom össze : 1. Minden rendszertanilag élesen határolt faj, génusz vagy család analómiai- Jag is meghatározható, ha sértetlen és egészséges vizsgálati anyagunk van. 2. Anatómiai meghatározásra egyetlen szerv, mint t. i. levél, szár gyökértörzs, gyökér a legtöbb esetben elegendő. 3. Az anatómiai szerkezet a természetes rendszertani helyzetet is vissza- tükrözi, úgy hogy phylogenetikai következtetésekre alkalmas, erre vonatkozólag azonban ajánlatos az egész növény összes szerveit megvizsgálni. * Előterjesztette Tuzson János a növénytani szakosztálynak 1905. évi decze.Tiber 13-ikán tartott ülésén. 112 * BERNÁTSKY J. 4. Az anatómiai szerkezet a rendszertani jellemvonások melletl a növény és egyes szerveinek morphologiai mivoltát és élettani sajátságait is vissza- tükrözi ; mivelhogy azonban a rendszertani, alaktani és élettani Jellentvonások nem mindig födik egymást, azért az anatómiai jellemvonásokat minden egyes szempontból külön-külön kell mérlegelni. 5. Rendszertani következtetésekre egyetlen, vagy csak egy-két szövet- rendszernek h'itérium gyanánt való felállítása elégtelen. Az összehasonlítás körébe kell vonni az összes szövetrendszereket, és éppen azért kívánatos, hogy egészséges, valamint ép anyagot dolgozzunk fel. I. S z á r. 1. Majanlhemum bifolium. A szár keresztmetszeti képén több kiszögellés van, még pedig a lomb- levelek alatti részben többnyire éppen nyolcz kiszögellő fokot találtam ; legalsó részében azonban a szár simább. A szár alakjának az edénynyalábok száma is megfelelő, mert a közelítőleg két körben elhelyezett nyalábok számának összege sokszor éppen 16, még pedig a külső körre körülbelül 12 nyaláb jut. A felbőr, valamint az ezalatt következő 1 — 3 sejtsor, különösen a kiszögellésekben, vastagfalú sejtekből való. A felbőrsejlek hossza a szélességük- höz úgy aránylik, mint 8—10: 1. Valamint minden idetartozó növény szárá- ban, úgy a Majanthenium szárában is stereom-gyűrű van, azonban itt azt a benyomást teszi, mintha meg megszakadna, ugyanis a külső körben elhelyezett nyalábokat külső oldalukon erős stereom kíséri, míg a nyalábok közé eső részen a stereom igen gyenge, sejtjei tágüregűek és vékonyabbfalúak. Természetesen a szár legalsó részében a stercomgyűrü erősen kifejlő- dött, és itt a belső körben fekvő mestom-nyalábokhoz is járul egy kevés stereom. A hadrom V-alakjának szöge igen tompa, két kara pedig igen rövid és vastag. A tangencziális irányban nyúlt leptom-ot külső széles oldalán stereom, belső szintén széles oldalán a hadrom határolja, két keskeny sugaras oldalán pedig meglehetősen szabadon érintkezik parenchyma- szövettel. A faelemek rendkívül szűkek, ami a szár lassú növekedésére enged következtetni. A legtágabb faelemek átmérőjének és falvastagságának méretei : ISitt— l-5jtt. 2. Smilacina stellala. A felbőrsejtek hossza a szélességükhöz úgy viszonylik, mint körülbelül 2—4:1. A hadrom külső oldalával a leptom-ot félholdalakúan körülfogja; szöge nagyon tompa. Az edények között vékonyfalú parenchyma is van. Méretek : 48|ii— S^tt >. A legszűkebb faelemek ritkásan csavaros vastagodásúak, a többiek lépcsőzetesen-gyűrűsen vastagodottak. A bélszövet idősebb szárban roppant laza-szövetű, nagy sejtközötti üregek vannak, még pedig két-két üreget csak egy-egy sejtréteg választ el egymástól. A POLYGONAÍUM-FÉLÉK RENDSZERTANI ANATÓMIÁJA. 113 t 3. Polygonatnm latifoVuiui. A szár keresztmetszeti képén több szabálytalanul elosztott, hol kisebb, hol nagyon messzire kinyúló kiszögellés van ; azonkívül a kéreg átmérőjénél jóval hosszabb egysejtű, egyszerű, külső szőrképletek vannak, amelyek fino- man csíkolt felületűek. A felbőrsejtek hossza a szélességükhöz körülbelül úgy viszonylik, mint 5-7: 1. A szájnyílások némely esetben kissé fölemelkednek ; a zárósejtek szomszédsejtjei legalább külső falaikkal kissé a felbőr színe fölé emelkednek. Utóbbiak nem szélesek, de belső tangencziális falaikkal is domborodnak, úgy hogy a szájnyílások szomszédsejtjeikkel ebben a tekintetben mégis külön- böznek a Coni'allarieae megfelelő szerveitől. A nagyobb kiszögellések csúcsában a kéregsejtek vastagabb falúak. A stereom általában nagy arányokat ölt, a stereom-gyűrű 4—6 sejt- sornyi. Beléje tekintélyes nagyságú mestom-nj'^alábok vannak ágyazva és a többi mestom-nyalábokhoz is jól kifejlődött stereom járul annyira, hogy sokszor az egész niestom-nyalábot stereom veszi körül. A legtágabb faedények sűrűn, hálózatosán vastagodottak ; a vékonyabbak vastagodási módja átmenetet mulat a gyűrűs vastagodásba. Méretek : 42 /i — 2|t£; 36 X 48^u-2-4ití>. A legfelső virágzat alatti szártagban a stereom-gyűrű csak 2—3 sejt- sorú, a behő fekvésű mestom-nyaláboknak már alig, vagy egyáltalán nem jut stereom, magában a stereom-gyűrűben pedig csak apróbb mestom-nyalá- bok vannak ágyazva. A faedények nagyobbrészt csavaros, csak a legtágabbak hálózatos vastagodásúak ; méreteik: 3títí — 2'1/t. Fiatal, hároméves, kétlevelű növényke szárának alsó tagjain nincsen szőr, de az első lomblevél fölött már van. A felbőrsejtek nagyon tág- üregüek, a stereom nagyon gyenge, a középhenger belsejében csak 2—3 edénynyaláb van. Faedény mérete: 24/t— l'2,t/. Ebből látható, hogy egyrészt a szár különböző magasságában viszony- lagos különbségek vannak, másrészt az egyéni fejlődés kezdetleges álla- potában az anatómiai szerkezet is kezdetlegesebb és gyengébb. Rendszertani vizsgálatokra azért — tévedések elkerülése okából ^ tökéletesen kifejlődött, virágzó növény szervei és azoknak bizonj'os meghatározott részei hasonlítan- dók össze. 4. P. officináié. A »szögletes« szár keresztmetszeti képén több kiszögellés van, még pedig nem egészen szabálytalanul elrendezve. Sok esetben három nagyobb, nyelvalakú, messzire kinyúló és velük váltakozva három kisebb kiszögellő fokot találunk. Szőr nincsen, de a felbőrsejtek kidomborodnak, különösen a fokok csúcsán némelykor szemölcsszerüek ; a szemölcsszerűén kidomborodó felbőrsejlek nagyon kezdetleges kifejlődésű szőrképletekre emlékeztetnek. A felbőrsejtek h : sz = 3—4 : 1. A kéregparenchyma a szögletek csúcsában vastagfalú, albőrszerű. Növénytani Közlemények. 1906. V. kötet, 4. füzet. o 1 14 BERNÁTSKY J. A stereom-gyűrű 3 — 4 sejtsorú. Ahol mestom-nyaláb van beleágyazva, ott vagy kifelé vagy befelé kidomborodik. A hadrom két karja nagy, mindegyik végére egy-egy kiválóan nagy faedény esik ; a hadrom V-alakjának csúcsában sokszor nem elfasodolt ele- mek, hanem zsenge parenchyma van. Faedényméreíek : 60 X 48 ^ti— 23 jií ; 54 X 48jtt-2-3/t. A kiszögellésekben némelykor a stereom gyűrűn kívül álló, magános edénynyalábot találunk, melyet stereom vesz körül. Ez levélnyomnyaláb, mely jó darabig a kéregben marad, míg végre a középhengerbe kerül. Ez a jelen- ség phylogeniai szempontból nevezetes, mert a Rusctts szárában fokozódik, és a szár ellaposodásának első feltétele. Nagyon fiatal, egylevelű szárban a felbőrsejtek üregeinek sugárirányú méretei nagyobbak mint a tangens-irányúak, a falak nagyon vékonyak és különösen a kuükulás réteg nagyon gyenge. Egyáltalában az összes szövetek zsengék. A stereom- gyűrűbe helyezett nyalábokon kívül a bélben még csak 3 edénynyaláb van. A faedény mérete: 20|tí <; — 12 ^it. Az egyik, kiváló hosszú kiszögellésben, amely fölfelé a levélbe megyén át, egy edény- nyaláb van. 5. P. muUiflorum. A szár kerek ; csak egyetlen gyenge kiszögellés van. A stereom-gyűrűvel közvetetlenül érintkező nyalábok száma 12-nél, a bélben fekvőknek száma 20-nál valamivel több. A felbőrsejtek nem nagyon domborodnak ki, nagyon hosszúak. A kéreg 3—5 sejtsorú. A stereom-gyűrű 3—4 sejtsorú, de az egyes sejtek meglehetős gyengék, faluk vékony és üregük tág. A vele közvetetlenül érintkező mestom nyalá- bokat a stereom nem egészen fogja körül, hanem csak félig-meddig. Az edénynyalábban sok a zsenge parenchyma. A hadrom V-alakjában a két kart sok zsenge parenchyma választja el egymástól. A kar csúcsát nagyon tág edény foglalja el; ezzel 1—2 szűkebb, ezekkel 3 — 10 még sokkal szűkebb fás elem határos. A hadrom nyaláb eme kifejlődése élesen elüt a Convallarieae megfelelő szerkezetétől és az Asparagus megfelelő szerkezetére emlékeztet. Faedény méretei : 40 /t — 2jií > ; 48 X 54 >> ^tt — 2 ^t ^ ; 42 X 54 jít— 1'5 II. A kerületi mestom-nyalábok némelykor oldalt érintkeznek egymással, amely esetben a hadrom W-alakot ölt. 6. P. verticiUatiim. A vastag száron több, gyenge, tompa kiszögellés van. Az edénynyalá- bok száma tetemesen — kétszer-háromszor — több mint a többi faj szárában. A kutikula az oldalfalak mentén kissé betüremlik, úgy hogy ott g^í^enge kis csatorna alakul, a sejt középvonala fölött pedig sokszor gyenge csücsök- kel emelkedik ki, minélfogva a felbőrsejt felületi képén hosszú sáv mutatkozik. A felbőrsejtek nagyon keskenyek, 12— 24|ft szélesek, amellett azonban nem nagyon hosszúak ; külső faluk nagyon erős. A kéreg 4—6 sejtsorú. A stereom gyűrű befelé kevésbé élesen határolt mint kifelé ; átlag 5 sejt- sor alkotja. A POLYGONATUM-FÉLÉK RENDSZERTANI ANATÓMIÁJA. 115 A kisebb mestomnyalábok egészen belé vannak helyezve, a nagyob- bakat pedig kinyúló stereom fogja körül. A stereom-gyűrűtől valamivel távolabb eső mestom nyaláboknak már csak külső oldalukon, a leptom körül jut egy kevés stereom, a legbelül fekvőknek semmi. Az edénynyalábok hadrom-része nagyon tekintélyes, barna, számos tág fás elem alkotja. A V-alak két karjának végpontján rendesen 1 — l leg- tágabb edény van, melyet l-gytl jelölök. Ennek széles falával a V-alak csúcsa felé következőleg, 2—2 szűkebb edény határos (II) ; velük körülbelül 3 — 3 még szűkebb (III), ezekkel ismét 3—3 szűkebb (IV) edény határos, és végül még 1 -(- 2 — 1 -f- 2 alig valamivel szűkebb, barna, fás elem (V) következik. A II, vagy legalább III, valamint IV és V alatt említett fás elemek között már nincs leptom ; ott a két kar már egymással érintkezik és nagyon tömör csúcsrészt alkot. I-'aedények méretei : 50 X 42 << — 2 jtt > ; CO X 48/t — 2/í. A szár felsőbb részeiben a stereom gyengébb. A középponti helyzetű nyalábokban a hadrom V-alakja nagyon tompacsúcsú, babszemalakú, a csúcsát parenchyma foglalja el. 7. Slreptoptts amplexifolius. A kerek szár nagyon símafelületű. A felbőrsejtek tágüregűek. Gyenge albőr itt is van. A 7—8 sejtsorú kéregben tág levegőjáratok vannak (idős szárban). A stereom-gyűrű 4—5 sejtsorú, de különösen belső sejtjei tágüregűek, vékonyabb falúak. Az edénynyalábokban a hadrom V-alakja félkör-, sőt patkóalakú, tehát a leptom-ot jól körülfogja ; az egész patkót vagy 6, egy sorban elhelyezett faedény alkotja, amelyek meglehetősen egyenlő tágak ; a faedények több- nyire csavaros és hálózatos vastagodásúak, meglehetősen gyengefalúak. Mére- tek : 42|tt— l'3íí. Sokszor rendkívül ritkásan csavaros vastagodásúak ; ez eset- ben a szomszédos sejtek feszítő nyomása folytán az edény fala gyengén benyomódik. II. Levél. 1. Majatíthemiitn bifolium. A levél nagyon vékony, a chlorenchyma csak 4-sejtsorú. A levél alsó oldalán egyszerű, egysejtű, gyenge szőrök vannak, külö- nösen az erek mentén. A levél alsó lapján a felbőrsejtek oldalfalai felületi képen tört- vonalúak. Ennélfogva a felbőrsejtek a keresztmetszeti képen különböző szélességűek ; mind meglehetősen vékonyfalúak és magassági méretük a chlorenchym-sejtek megfelelő méreteivel megegyezik. A zárósejtek nagyon tág- üregűek, ami arra utal, hogy árnyéknövénynyel van dolgunk. A chlorenchyma sejtjei alakjukra és nagyságukra nézve meglehetősen megegyeznek a felbőrsejtekkel. A legalsó réteg sejtjei fölületi képen (a felbőrrel és a lemez síkjával párvonalas metszeten) 5 — 8 rövid, tompa kart mutatnak, ami némileg még emlékeztet a Convallarieae típusára. A legfelső sejtsor a 8* 116 BERNÁTSKY J. legsűrűbb, legalább a legzöldebb, a harmadik (fölülről) a legvilágosabb színű, sőt az edénynyalábok közelében vízszövetet alkot, ami ismét élénken emlé- keztet a Convallarieae típusára és feltűnő összhangzásban van azzal, hogy ez a növény morfológiailag is még legközelebb áll a Convallarieae-htz és a Poly- gonateae-c^o^ovion belül a phylogeniailag legalsóbb fokon van. Mindezzel egyezik az is, hogy az edénynyalábot kísérő feszítőszövet gyenge, kevéssé differencziálódott, azaz kezdetleges fejlődésű. 2. Smilacina slellata. A felbőrsejtek h : sz = 1 — 3:1, még az erek mentén is csak = 4:l. Faluk vékony, üregük tág. A levél fonákán szétszórtan egysejtű, érdes felületű, csúcsukon gyengén hajlott szőrök vannak. A zárósejtek alatt és különösen fölöttük lélegzési üreg van. A mesophyll 6—7 sor tömör chlorenchyma-ból van alkotva. Az edénynyaláb fölött és alatt gyenge kifejlődésű stereoma van ; a főérben alul kissé vastagfalű, színtelen sejtek nagy tömege mutatkozik, a miért is az domborúan kiemelkedik. Ez a feszítőszövet még nincsen olyan mértékben kifejlődve, mint a következő fajokon. A faelemek tágak. 3. Polygonahim latifoliiim. A felbőrsejtek oldalfalai fölületi képen zeg-zugos vonalúak. Keresztmetszeti képen nem nagyon domborodnak ki és nagyon laposak, azaz magassági méretük nagyon csekély. Ez főként a szájnyílás szomszédsejtjein tűnik fel, amelyek 3-szor, 4-szer olyan szélesek, mint a zárósejtek. Közben mutat- toznak keskenyebb sejtek is a keresztmetszeti képen, ami akként magyará- zandó, hogy az oldalfalak zeg-zugosak, úgy hogy ugyanaz a sejt különböző helyen majd szélesebb majd keskenyebb : kiváltképpen pedig a zárósejtekkel szélesen kinyúló karral függ össze az illető szomszédsejt. Az alsó és még inkább a felső lélegzési üreg nagyon alacsony ; a sejtfalak általában vékonyak. Alul főleg az erek mentén finoman csíkolt szőrök vannak. A chlorenchyma csak 5, legfölebb 6—7 sejtsorból való. A levél alsó lapján a főér mentén a felborsejtek falai roppant vastagok ; úgyszintén a közvetetlenül határos mesophyll-réteg sejtjei is. A következő sejtsorokban a sejtek fokozatosan vékonyabb falúak és egyúttal nagyobbodnak, úgy hogy a harmadik és negyedik sejtsorban aránylag óriási nagy, vékonyfalú sejtek vannak. Ez az egész szövettömeg színtelen, alsó részében inkább coUenchyma-ra, felső részében inkább vízszövetre emlékeztet, és élettani főszerepének megfelelően feszítő szövetnek nevezhető. A felső felbőr hasonló az alsóhoz, de gyengébb és alatta csak egy színtelen, parenchymás sejtréteg van. Következik alul és fölül a jóddal sárgára festődő, tehát fásodott stereoma, amely azonban gyenge, sejtüregeinek átmérője nagyobb mint a sejtfal. (Őszi növény !) A két stereoma-smen belül végre a mestom-nyalab foglal helyet. A faelemek nagyok és számosak. 4. P. officináié. A feibőrsejtek oldalfalai többé-kevésbé egyenesek. Hosszuk úgy viszonylik a szélességükhöz, mint körülbelül 1—4 : 1 ; az erek mentén azonban jóval hosszabbak. Keresztmetszeti képen látjuk, hogy külső faluk A POLYGONATUMFÉLÉK RENDSZERTANI ANATÓMIÁJA. 117 kissé vastag és viasz-szemecskék borítják, magassági méretük pedig tetemes, a chlorenchyma-sejteknél jóval magasabbak ; az alsók sokszor domborúan ki is emelkednek ; magasságuk a szélességükhöz sok esetben úgy viszonylik, mint 1:1. A szájnyílás fölött magas lélegzési odú van. A chlorenchyma 4— 8-sejtrétegű, sejtjei a keresztmetszeti képen laposak cs szabálytalan alakúak. Fölületi képen (a lemezzel párvonalas metszeten) a legfelső sejrétegben nagyon apró sejtközötti levegőjáratok mutatkoznak, mert a sejtek csak egyszerűen befűződnek több helyen. Az alsó sejtrétegben azonban nagyon tágas levegőjáratok vannak, mert a sejtek nagyon szabálytalan csillag- alakúa'v vagy legalább sokkarúak. A felső réteg sejtjein való kis befűződések helyett itt mély beöblösödések vannak, és ennek megfelelően kinyúló széles karok támadnak. Tehát a felső és az alsó sejtréteg között nincsen olyan lényeges különb- ség, mint általában a kétszikű levél pallisad és szivacsos mesophyll-scjtjei között, a különbság azonban mégis nagyobb, m'mt a. Convallaneae levelében, ahol az áthasonító sejtek még egyszerűbb alakúak és kevésbé változatosak. Kiemelem végül, hogy ezekre az eredményekre csak úgy juthatunk, ha nem elégedünk meg a keresztmetszeti képpel, amely a vázolt jelenségeket nem tükrözi vissza, hanem a levéllemezzel vagy a felbőrrel párvonalas metszetet kell főképpen vizsgálnunk és kellő nagyítást (200-nál nagyobbat) alkalmaznunk. A nagyobb erek feltűnően kiemelkednek, mert különösen az alsó oldalon a stereom nagyon tekintélyes. Alul az erek . mentén a felbőrsejtek kidomborodnak és amellett vastagfalúak. A feszítőszövet is tekintélyes, 6 — 7 sejtsorból való. 5. P. mitltiflontm. A felbőrsejtek hossza a szélességükhöz úgy viszonylik mint 3—8 : 1 ; az erek mentén még hosszabbak. Keresztmetszeti képen nem olyan laposak, mint a P. latifoliuin levelén, mert a felső felbőrsejteknek különösen belső falai feltűnően domborodnak ; az alsó felbőrsejtek pedig úgy kifelé mind befelé domborodnak, azonban mégsem olyan mértékben, mint a P. officináié levelén, úgy hogy a felbőrsejt csak valamivel magasabb a chlorenchyma-sejtnél, és szélessége úgy viszonylik a magasságához, mint körülbelül 2:1. A léleg- zési odú is valamivel alacsonyabb, mint a P. officináié levelén. A mesophyllréteg 4—6 sejtsorból áll. A főér mentén a felbőrsejtek keskenyebbek, de úgy ezek, mint az egész feszítőszövet, valamint pedig a stereom sejtjei aránylag nagyon vékonyfalúak; a feszítőszövet csak vagy három réteget alkot, de a sejtek nagyon tekintélyes nagyságánál fogva a főér mégis nagyon erősen domborodik. 6. P. verticiUatiim. A felbőrsejtek hossza szélességükhöz úgy viszonylik körülbelül, mint 4 — 5: 1. A felső felbőrön a sejtek hosszanti középvonalában a kutikula keskeny léczalakban kiemelkedik, ami keresztmetszeti képen is gyenge kis csücsök gyanánt látható. A sejt szélessége közelítőleg egyenlő a magasságával, de az alsó felbőrön laposabb, kevésbé magas. Az erek mentén rövid szőrkép- letek vannak. 118 BERNÁTSKY J. A mesophyll rendszerint csak 4-sejtsorú. A főér feszítőszövete vagy hét rétegből áll ; alsó stereom nincsen , helyette apró-sejlü, vékonyfalú parenchyma van ; csak az edénynyaláb fölött van 1—3 sejt vastagságú stereom és ez is gyenge, sejtjeinek ürege sokkal nagyobb mint a sejtfal vastagsága, mindazonáltal elfásodott. A faedények tágak, az egész hadrom tekintélyes. Mindez hegyi, alhavasi típust árul el, a mely a száraz, forró levegőt nem tűri. 7. Slreptopus amplexifolws. Levelének anatómiai szerkezete sok tekintetben megegyezik a Polygo- ííű/wm-levéllel, úgy hogy a közeli rokonság első pillantásra szembe ötlik. Vannak azonban feltűnő faji jellemvonások is. A felbőr oldalfalai szépen, szabályosan hullámzatosak. Az alsó felbőrön jó hosszúra nyúltak, felül rövidek és nagyon szélesek. Az erek mentén az oldalfal többé-kevésbé egyenes. Keresztmetszeti képen az alsó, de különösen a felső felbőr sejtjei kiváló nagyok, kétszer olyan magasak mint a chlorenchyma- sejtek. Amellett az összes falak nagyon vékonyak, csak éppen a külső, tangens-irányúak kissé vastagok. A szájnyílások fölött nincsen lélegzési odú, a zárósejtek inkább gyengén kiemelkednek. A zárósejtek felső és alsó szarvai is nagyon gyengék, vékonyak és nem záródnak jól, úgy hogy különösen a felső lélegzési udvar nyílt. A mesophyll 6—7 sejtsorú, nagyon szivacsos szövetű. Az alsó-oldali sejtek alakja nagyon változatos, bizarr, sokágú a keresztmetszeti képen is, minél- fogva a levéllemezzel párvonalos irányban is sok sejtközötti üreg van. A felső-oldali sejtek keresztmetszeti képen itt is egyszerűbb alakúak és laposak ; a levéllemezre nem merőlegesen, hanem vele párhuzamosan nyúltak. A főér hatalmasan kiemelkedik, azonban a feszítőszövet sejtjei nem igen nagyok. A összes szövetek a főérben is nagyon vékonyfalúak, zsen- gék, valóságos stereom nincsen, amit jóddal külön megvizsgáltam. Csak éppen a felbőr és a vele szomszédos feszítőszövet sejtjei emlékeztetnek gyenge coUenchyma-ra. Mindez rendszertanilag jól felhasználható, de egyúttal ökológiailag is érdekes, a földrajzi elterjedéssel és termőhelylyel egyező jellemvonás. Meg- jegyzendő, hogy a hullámos oldalfal korrektív jelenség és a falak vékony- ságával jár, a szilárdítás pótlására szolgál. Páratelt levegő és állandó külső viszonyok, a hőfoknak és nedvességnek csekély ingadozása olyan tényezők, amelyekhez az ilyen levelű növény kötve van ; amellett szem előtt kell tartani azt, hogy a levél ez esetben nagyon rövid ideig él. A rövid nyár alatt úgy nedvesség mint hőmérséklet tekintetében a Slreptopus levele, termő- helyén csakugyan kevés változásnak van alávetve ; a téli hideget azonban nem bírja ki, erre az időre el is hal. Ebből a példából jól látni, hogy vala- mely szerv anatómiai szerkezetéből nem lehet egészen helyesen az illető növény termőhelyének a külviszonyaira következtetni, ha az illető szerv élettartamát nem veszszük egyúttal tekintetbe. Zsenge szerkezet, nagy sejtek, vékony falak és tág üregek általában rövid élettartamra engednek következtetni. A POLYGONATUMFÉLÉK RENDSZERTANI ANATÓMIÁJA. 119 III, Gyök ér törzs (rhizoma). 1. MaJantlii'Jiiiim bifoUtim. A ConvaJlaria gyökértörzséhez hasonlóan itt is feltűnő különbség van hosszú és rövid hajtás között. Az aránylag tekintélyes kérgen belül egysejtrétegü, egészen endodermis- szerű stereomgyűrű következik, melyhez közel 10— IG edénynyaláb esik valamivel beljebb a bélben még 3 — 4 kisebb edénynyaláb látható. Hosszú hajtás csomóközében az endodermis aránylag vastagfalú, csak a külső tangens-irányú fal vékony. A többi szövet pedig aránjiag vékony- falú. Az edénynyalábok száma vagy 20, aránylag gyengék. A többnyire pettyes faelemek legnagyobb méretei: 24X12 — 2'8íí. Rövid tagban az edénynyalábok száma kevesebb, összesen van 12—14, de nagyok és összegükben nagy tömeget tesznek ki. Az endodermis vékonyabb- falú, azonban a vele közvetlenül érintkező bélsejtek vastagfalúak. A faedények legnagyobb átmérője 25x25/í. Általában a kerületi, közelítőleg egy körben fekvő edénynyalábok tan- gentiális irányban szélesek és nagyon nyúltak, azaz a hadrom V-alakjának szöge nagyon tompa. A belül fekvő Jedénynyalábok leptom-ját, különösen rövid tagban vastag elemek védik. 2. Smilacina steUata. A felbőrön gyökérszőrszerű szőrképletck vannak. A kéreg kettős. Kívül 3—4 sejtsorig barnás, üres sejtek vannak, azután 6—8, vastag gyökérlörzsben egészen 20 sor színtelen parenchyma következik, amely keményítőt tartalmaz. A tartalékparenchyma 1 — 5 legkülső sejtsora vastagabb falú és kisebb sejtű mint a többi. Az endodermis-szerű gyűrűn belül, közel hozzá sok edénynyaláb van közelítőleg köralakban elhelyezve, amelyek egymással oldalt érintkezhetnek. A bél közepén is vannak edénynyalábok, amelyek sok esetben konczentrikus szerkezetűek. A nagyobb faedén3^ek javarészt pettyesen vastagodottak. Sem lépcsős, sem csavaros vastagodású edény nem mutatkozik. Vékonyabb gyökértörzsben az edények legnagyobb méreteire szolgáló példa: 50 X 30— 5 /í, nagyon vastag gyö- kér törzsben: 48X48— 6 jti. Polygonatiini. A vizsgált Polygonateae gyökértörzse úgy morfológiailag, mint anató- miailag nagyon változatos cs a gcmiszra nézve jellemző. A Majanthemiim gyökértörzse sok tekintetben a Convallaria majális gyökértörzsére emlékeztet, máskülönben pedig nagyon gyenge. A Smilacina stellata-é még némileg emlé- keztet a Convallaria és Majanthemtim gyökértörzsére, de gyökérszőrei és kettős kérge révén jellemző. A Streptopits amplexifoliiis-é már egészen elütő, sajátságos mechanikai szövete szintén feltűnően jellemző. A Polygonatum 120 BERNÁTSKY J. génusz gj^ökértörzse szintén mindezekétől élesen elüt. »Salamon pecsétje « néven a külalakja ismeretes. Anatómiailag pedig a keményítő és stereom hiánya, valam.int a kiemelkedő szájnyílások alapján azonnal fölismerhető. Az edénynyalábok minéműségéro vonatkozólag e helyen még a követ- kezőket kell megemlítenem. K ny (Verhandl. d. Bot. Ver. d. Prov. Brandenburg. XXIII, 1881/2, p. 94—95) arra figyelmeztet, hogy némely növény szárában ugyanaz az edénynyaláb felső részében koUaterális, alsó részében konczentrikus szerkezetű, és hogy továbbá mindakét szélső alak között sok növényben külön- böző átmeneti alakok fordulnak elő. Vizsgálataim szerint az Asparagoideae szárképleteiben gyakori jelenség, sőt szinte általános szabály, hogy a kereszt- metszeti képen a kerülethez közelebb eső edénynyaláb inkább koUaterális, a középponthoz közelebb eső pedig inkább konczentrikus szerkezetű. Ennek a mechanikai magyarázata szinte kézzel fogható. A középponti helyzetű edény- njí'alábban a zsenge leptom minden oldal felől egyenlő védelemre szorul, a kerületi edénynyalábot egyoldalú, sugárirányú mechanikai hatások érik, és ennek megfelelően az egész edénynyaláb szerkezete sugárirányú. A PoJygonatnm gyökértörzsében az cdénynyalábok eme szerkezetét külö- nös figyelemmel kell kísérni, mert ennek alapján faji különbségek állapít- hatók meg. Ha figyelmen kívül hagyjuk, a fajok meghatározása anatómiai úton alig lehetséges. A P. verlicillalum gyökértörzsében az edénynyalábok általá- ban konczentrikus, a P. intilliJloriim-gyöktÖTZséhQn pedig legtöbbnyire koUaterális szerkezetűek. Ámde az említett szabály értelmében nem szabad például egyes- egyedül a kerületi edénynyalábokat hasonlítani össze, mert ezek még a P. verticillatiim gyökértörzsében is kollateráhs szerkezetűek. Másrészt finomabb rendszertani különbség még erre vonatkozólag is állapítható meg, mert a P. verticillatiiin gyökértörzsében a szélső kerületi edénynyalábokban a hadrom leg- alább félhold- vagy félköralakúan veszi körül a leptom-ot, ami a P. iiiulti- Jlorum-ra. vonatkozólag már nem mondható. 3. P. latifolhim. A szájnyílások a záró- és szomszédsejtekkel a többi fajjal szemben a leggyengébben emelkednek ki, de a kiemelkedés mégis közelítőleg egy sejt vastagságának felel meg. Itt egyúttal megjegyezzük, hogy a gyökértörzs felbőrében a zárósejtek magassági mérete nem kisebb mint a többi sejté. Konczentrikus szerkezetű edénjmyaláb szinte kivételszámba megy. A hadrom rendesen többé kevésbé hegyes csúcsú és hosszú karú \'- alakot vagy félkört alkot. A legtágabb faelemek talált méretei : 30 X 36 jtt — 2—3 /t ^. A leg- tágabbak rendesen igen sűrűn és aprón pettyezettek. Meddő szart viselő gyökértörzsben általában a tömeg kisebb, az edény- nyalábok száma kevesebb, az edények szűkebbek. A kéreg- és bélparenchyma között észrevehető különbség van, utóbbi nagyobbsejtű. Legtágabb faedény mérete : 26|it — 25 u. Nagyon gyenge, kétlevelű szart hordó gyökértörzsben a kutikuláris réteg nagyon vékony (holott a felbőr külső tangentiális fala erős gyökértörzsön nagyon vastag), a tartalékszövetek kim.erülteknek látszanak. A POLYGONATUM-FÉLÉK RENDSZERTANI ANATÓMIÁJA. 121 4. P. officináié. A szájnyílások körülbelül két sejt magasságának megfelelően emel- kednek ki. A legtágabb tracheida-k méreteire vonatkozó példák: 18 X 36([r, 24 X 3()/f, 24 X 30 ,u — 2— 2-8ií; pettyes vaslagodásúak. Konczentrikus nyaláb nem igen akad. 5. P. miiltifioriun. Az edén3'nyalábok nagyon ritkán konczentrikusak ; sokszor a hadrom \'-alakján kívül a leptom fölött is kevés hadrom van. A legtágabb tracheida-k ritkásan pettyes vagy sűrűn hálózatos vasta- godásüak. A leptom főelemei rendkívül vastagok. Tracheida-méretek : 24,ít, 24 X 30, 30 X 30, 30 X 36 ,tt — 2— 2-4/t. (5. P. vetticillatíim. A szájnyílások a legerősebben emelkediek ki, 3—4 rendes felbőr- sejt magasságának megfelelően, úgy hogy a szájnyílás alatt tágas és nagyon hosszú scjtközötti levegőjárat van. Hasonló szerkezetet Haberlandt említ a Cticitrbita földfeletti szerveiről, élettani jelentőségéről azonban határozottan nem nyilatkozott. Ha tekintettel vagyunk arra, hogy a kiemelkedő száj- nyílás éppen ellenkezője a bemélyesztett szájnyílásnak, hogy utóbbinak jelentősége szélcsendes levegő biztosítása, hogy továbbá a mi esetünkben az egész szerkezet önkénytelenül kimagasló kéményre emlékeztet, kettős okunk van eme szerkezetet élettanilag azzal magyarázni, hogy fokozott szellőztetésre szolgál. A húsos, vastag gyökértörzsben gázcsere is folyik, az erdei lomb és hulladék alá temetett helyzetében mindig csendes levegő környezi, szél nem éri, tehát a kívülről ható tényezők a szerv szellőztetését nem segítik elő ; de a sajátos, kéményszerűen kiemelkedő szerkezet és tágas szájnyílások a szervet a fulladástól óvják. Megemlítem, hogy a zárósejtekben keményítőt találtam, amely jóddal élénken színeződött. Az edénynyalábok javarészt konczentrikus szerkezetűek ; a leptom körül, közelítőleg kör alakban elhelyezve, 3—5 hadrom-nyaláb van. A legtágasabb faedény hálózatos-lépcsőzetes vastagodású, a csavaroshoz közeledik. Méretek: 30X48|[t, 42 /<, 30 u, 30 -39/t, 24 X 42,u — 2— 2-4/t. A PoJygonatum-íeiiok gyökértörzsében a raphid-sejtek rendkívül nagyok és számosak, azonban rendszertani jellemvonásul nem jól használhatók fel. 7. Síreptoptis amplexifolitis . A nagyon rövidtagú, fás, gyökerekkel borított, »fészekszerű« gyökér- törzs mindenekelőtt a roppant durva és rendkívül feltűnő, élesen határolt, sárgás stereom alapján ismerhető meg. Ez a durva stereom idős gyökér- törzsben középponti helyzetű ; azonkívül kisebb stereom-nyalábok a mesto- mot is kísérik. A kéreg legkülső sejtsorai szintén nagyon feltűnően sárgák és vastagfalúak. Az edénynyalábok konczentrikus szerkezetűek. Általában mennél rövi- debb szártagokból épül fel a gyökértörzs, annál inkább találunk benne 122 BERNÁTSKY J. konczentrikus edénynyalábokat, amit a Ruscus-ok vizsgálata közben is megerősíthetünk. A külső kört számos, 1 — 2 réteget kitevő tracheida alkotja, amelyek nagyon finoman és sűrűn lépcsőzetes vastagodásúak. A belső rész, a leptom, tágas és sokszor vastagfalú (de mindig fehér) elemekből van alkotva. A parenchymás szövet is általában vastagíalú, többnyire keményítő van benne. 8. Disponiin lamiginosum. (Berlini botanikai kert.) A vékony, fás gyökértörzsben a kéreg 10 — 12 sejtrétegében keményítőt találunk ; a középhenger vastagabb mint a kéreg, a stereom-gyűrű 1 — 2 rétegű, a bél nagysejtű, keményítőt tartalmaz, az edénynyalábok igen nagyok, a belső oldalukat, azaz a hadromot, erős stereom fogja körül ; a leptom-ot is gyenge stereom védi. Az adatok nem eléggé jellemzők, mivelhogy fiatal, fejletlen növényke állott rendelkezésemre, azonban a középponti helyzetű, a hadrom- oldalon található erős stereom a Streptopns közelségébe utalja a növényt, ami rendszertani helyzetével feltűnően egyezik. IV. Gyökér. 1. Majanthemum bifoliiim. A gyenge növényke gyenge gyökere nagyon egyszerű és könnyen át- tekinthető, egyúttal rendszertanilag jellemző szerkezetű. A gyökérszőröket viselő felbőrön belül következik 6 réteg parenchyma-kéreg, a típusosán ki- fejlődött és vagy 16 sejtből alkotott endodermis (keresztmetszeti képen), jól észrevehető perikambium és három-négy leptom- meg hadromsugár. A hadrom- sugarak a gyökér középpontjáig terjednek, amelyet egy különösen nagy, pettyes vastagodású tracheida foglal el. Tehát bél nincsen. Hasonló esetet, hogy t. i. a gyökér közepét egy, arán^dag legtágabb tracheida vagy faedény foglalja el; Haberlandt is említi az Allimn asca- lonicum-rsi vonatkozólag. Természetes, hogy ennek a feltűnő és érdekes jelen- ségnek nem szabad túlságos rendszertani értéket tulajdonítani, hanem általá- ban gyenge növénykék vékony gyökereit jellemzi. így például füvek csiragyökereiben is található. Ami a legfeltűnőbb jelenség, az még nem a legjellemzőbb rendszertani jellemvonás; a gyökérben vannak még más anatómiai jellemvonások, amelyek például az Allium ascalonicitm-oi az AUitim génusz- hoz, és így az AUioidcae alcsaládhoz tartozónak, a Majanthemum bifolinm-oi pedig a Polygonateae csoportból valónak árulják el. Csak utóbbin belül a középponti helyzetű legnagyobb tracheida — és egyúttal még a kevés sugár, a kevéssejtű endodermis, a pettyes vastagodású tracheida-k — lényeges rendszertani jellemvonások, melyek egyenesen a Majanthemum bifoliiim meg- határozására szolgálhatnak. 2. Smilacina stellata. A vékony gyökér vagy hatsugarú. A felbőr alatti réteg feltűnő nagy, üres sejtekből alkotott. A középhenger vékon}' ; a bél kevés, vastagfalú és A POLYGONATUM-FÉLÉK RENDSZERTANI ANATÓMIÁJA. 123 aprósejtű. A hadrom-sugarak egyike-másika a középpontig hatol, általában szabálytalanok, úgy hogy a sugaras szerkezet kissé elmosódik. Á hadrom- sugár kevés, tág faelemből van alkotva. Méretek: 40 /.i — 4|ií. 3. Polygonatiim latifolium. A gyökér különböző esetekben 7-, 8-, 9-, 10- cs többsugarú. A közép- henger átmérője és a kéreg vastagsága: lG8/t — .336 jit, 230 — 420 jtí. A tágabb faelemek száma egy sugárban 1 — -2; méretei: 28 /t — 2^1, 52 /t — 5|tt. 4. P. officináié. Különböző esetekben 10-, 12-, 14-sugarú. A középhenger átmérője és a kéreg vastagsága különböző esetekben: 320 jti — 390^11, 430 jit — 630 /t. A tágabb faelemek száma egy sugárban vagy 2 ; méretei : 48 u — 4-8 u, 55 |[i — 5 jtí, 5. P. mulliflortim. 5— 6-sugarú. A középhenger és kéreg méretei : 196 /i — 420 jtt, 126 jtt — 252 ft. A legtágabb faelemek méretei: 36jIí — 4-8, 24jtt — 'Ábf.i. 6. P. verticillatinn. 4 — 5-sugarú. A középhenger és kéreg méretei : 154 jtt — 350 f.i, 170 /í — 280 fi. A legtágabb faelemek méretei: 36 u — 2-6 jtt, 40jit — 2-0 |[t. Általában megjegyzendő, hogy a Polygonatitm-^y'ökhThQn a felbőrön belül hatszögletű, üres. nagy sejtekből való kéregrcteg következik és azon belül van csak a középhengernél valamivel vastagabb kéreg-parenchyma. Benne egyes feltűnő nagy raphid-scjtek tűnnek fel. Az endoderniis típusos kifejlődésű. A hadrom-sugarak kissé szabálytalan lefutásűak, részben a közép- pontig hatolnak. Az endodermis-en és a hadrom főelemein kívül minden sejt vékony- falú. A fajok megkülönböztetése czéljából nemcsak az abszolút, hanem a viszony- lagos méretekre is tekintettel kell lannünk. így például feltűnő a középhenger és kéreg közötti arány, amely a /'. miiUiflornm gyökerében a legnagyobb; úgyszintén a faedény átmérője és saját fala közötti arány, amely a P. vcr- ticilla/iiinon a legnagyobb, t. i. a fal nemcsak abszolút értelemben a legvéko- nyabb, hanem az illető fadény átmérőjéhez viszonyítva is. 7. Slreplopiis amplexifoUus. A sárga, nagysejtű felbőr nagyon hosszú gyökérszőröket hord. A tete- mes kéregben aránylag nagy keményítőszemek vannak. A perikambium nagy- sejtű. A sugarak száma 4—6. Egy-egy tágabb edény látható, melynek méretei : 40 jtt — 2 jtt. A bél csekély fejlettségű és vékony gyökérben elenyészik. A tág edény hálózatos vastagodású. 8. Disporiiin lanuginosum, A gyökérszőrös felbőrön belül 1 réteg barnás, de vékonyfalú albőr, utána vagy 14 sejtű keményítőtartalmú kéregparenchy ma következik. Az endo- dermis erős ; a perikambiumon belül vagy 10 leptom-nyaláb és hadrom-sugár van. A bél vastag, sárgás falú sejtekből alkotott. 124 BERNÁTSKY J. Középponti bél is van. A faelemek vékonyfalúak és számuk csekély ; méretek : 39 /.i — 2-4 f.i. A kéreg szerkezete a Polygonateae típusára vall. A vastagfalú bél nyil- ván fajlagos vagy generikus sajátság. Hogy a középponti bélnek van e rend- szertani jelentősége, kérdés ; meit a vizsgált példány nagyon fiatal, fejletlen növény volt, és így a középponti bél jelenléte az ontogéniai fejlődés kezdő állapotára is vonatkozhatik. Péterfi Márton: A tőzegmohák ökológiája.* (9 eredeti rajzzal.) A tőzegmohák (Sphagna) vizet vagy nedves helyeket kedvelő növények, melyek állóvizek, mocsarak szélein, lápokban, nedves réteken, források locsogóiban, vizenyős erdei talajon, víztől áztatott sziklákon tenyésznek. A termőhelyek szerint majd hydro-, illetőleg hygrophytak, majd xerophyta-k,** aszerint, amint állandó vízben, tartósan vagy folyton nedves, illetőleg idő- szakonként kiszáradó talajon tenyésznek. Rendszerint terjedelmes, nagy tömegben élnek együtt, és nagyon jel- lemző növényegyesületet — a közepükön domboradó tőzegesekct (sphagneta) — ■ alkotják. E tőzegesek vezérnövényei, már csak nagy tömegüknél fogva is, minden esetben a tőzegmohák, bár az egyesület más növényeket is foglal magában. így a mohák közül pl. Bryiiin-, Mniuui-, PolyhicJiiiiit-, Hypnmn- és Jungermannia-fajok, a virágos növények közül Graiitiiiea-k, Scirjms-ok, Carex-ek, Calluna, Empetrum, Eriophorttm, vSű/ú'-fajok az egyesület tagjai, nem is szólva azokról a növényekről, melyek szórványosabban vagy nem mindenütt élnek az egyesületben. Az egész egyesületnek a maga jellemző mivoltát a Sphagnnm-ok adják meg, az egyesület többi tagjai csak járulékos elemek, és a közöttük meg a tőzegmohák közötti viszony : életközösség (com- mensalismus). Ez magától crtetődőleg különértékű, akár az egyesület zömét alkotó tőzegmohák, akár a járulékos elemek szempontjából nézve. A külön- értékű életközösség vizsgálata arról is könnyen meggyőz, hogy a járulékos elemek az egyesületnek inkább élvező, mint viszonszolgáló tagjai ; mert bármelyikét is nézzük e növényeknek, mind olyanok, amelyekre nézve az egyesületben való élhetés egyenesen lételük föltétele. A tőzegmohák ellenben e járulékos elemekre csak a legritkább esetekben — meredekebb hegy- oldalokon, ahol a tőzegest a közéje szövődött pázsitgyepek szilárdítják — van- nak utalva. Azonban nemcsak élvező, hanem gátoló tagjai is lehetnek a járu- lékos elemek az egész egyesületnek. Bővizű tőzegesekben, a kommenzalisták gyakran elnyomjak a tőzegmohákat, azok tenyészését végre is lehetet- lenné teszik. * Előterjesztette Schilberszky Károly a növénytani szakosztálynak 1906. évi június 13-ikán tartott ülésén. ** Emez ökológiai alakok nem külön fajok, hanem csak ug3'anazon fajnak külön- böző változatai. A TÓZEGMOHÁK ÖKOLÓGIÁJA 125 Az egyesület létét biztosító két fő ökológiai tényezőnek — a talajnak és víznek — alkotását, milyenségét vagy eredetét vizsgálva, szintén elég jelen- tős körülményekre bukkanunk. A talajt illetőleg, a tőzeges csak annyiban válogatós, hogy sós és meszes talajon egyáltalában nem képződik. Az egye- sület létföltételei a talajt illetőleg ezen kívül nem szorítkoznak szűk körre, mert hiszen szikla-, homok-, agyag- és húmusztalajon egyformán képződ- hetnek és képződnek tőzegesek. Hazánk egyes vidékein, ahol a hegységek alkotó kőzete különböző geológiai korú mész (Bihar-, Mecsek-hegység) szintén fordulnak elő tőzegesek, melyek tehát amellett tennének tanúságot, hogy az ilyen növény egyesületek mész- talajra is telepszenek. E kivételek azonban csak látszólagosak, mert az ilyen tőzegesek mésztalajára fiatalabb korú agyag vagy homok van települve, és így e tőzegesek valódi talaja szintén agyag, illetőleg homok. A vizet illetőleg, az vagy talaj- vagy csapadékvíz lévén, a tőzegmohák leginkább az utóbbira utaltak. Fejlődésük első, protonémás szakában tisztán talajvízből táplálkoznak, azért szervezetük is ennek megfelelő. Hogy e lét- föltételt mindig megkapják, spórájuk is tavaszkor csírázik, mikor a talaj szi- lárd csapadékok olvadása következtében vízben bővelkedő. A kifejlődött növényre a talaj víztartalma csak másodsorban lényeges. Tagadhatatlan ugyan, hogy vízben, vagy bővizű talajon a talajvízből is táplálkoznak, de táplálkozásbeli szükségleteiket — már szervezetüknél fogva is — mégis csak a csapadékvizekből fedezik. Régebben általános volt az a felfogás, hogy a tőzegniohák a talajt kiszárítják, mivel annak vizét idők folyamán lassanként felszívják és elpárolog- tatják, és ilyen módon a talajt végre is tökéletesen víztelenítik. Ma már tudjuk, hogy e felfogás alapjában hibás. A tőzegmohák szárainak alsó részei a szárnak hosszban való növekedése miatt folyton elhalnak, lassankint tőzeggé alakulnak, tehát mint eihaltak az élő részek feladatát nem teljesítik, és csak általános fizikai törvényeknek vannak alávetve. A tőzeg idővel, fizikai es kémiai behatásokra inkább szigetelő, és a talaj vizét, ha a hajcsövesség törvényénél fogva magába is veszi, azt saját czéljaira dolgozza fel, használja el. A talajvíz ilyenforma fölemelésének és az élő részek okozta elpárologtatásának különben igazi élet- tani czélja sem igen volna, mert Ramann E. pontos kísérleteiből* tudjuk, hogy a tőzegmohák csakis olyan vizekben tenyészhetnek, csakis olyan vizekből tudnak táplálkozni, melyek 100,000 rész vízben legföljebb 3—4 rész (0 003— 004%) oldott ásványi anyagot tartalmaznak. Ilyen körülmények között a talaj vizét, ha ez ásványi tartalmánál fogva megfelelő, olyan mértékben kellene elpárologtatniok, hogy azt a csapadékvizek pótolni képesek nem vol- nának, és így az egész egyesület léte nagyon véges volna. A tapasztalat pedig sok százados tőzegesről számol be.** De ellene mond a talajvízből való táplálkozásnak a tőzegmohák egész szervezete is ; felszívó rendszerük, bizonyos epiphyta Orchidea-k és Aroidea-k * Organogene Bildungen der Jetztzeit. Neues Jahrbuch der Mineralogie etc. 1895. ** Limpricht: Laubmoose etc. I. 67. old. 126 PÉTERFI MÁRTON légi gyökereinek gyökérburkával (velamen radicum) úgy élettani szerep, mint szerkezet tekintetében egészen azonos. Ezek a növények pedig tudvalevőleg szintén csapadékvizekből élnek. A tözegesek Jeteiének nevezetes kelléke tehát a bőséges csapadékvíz, mely- nek csekély mennyiségű oldott sóiból táplálkoznak. Valójában így a töze- gesek, mint óriási szivacsok működnek, melyek a levegőbeli nedvességet magukba szívják és azután lassan elpárologtatják. Ebből az életmódból ma- gyarázható meg az is, hogy hazánkban tőzegesck csakis a csapadékokban általában gazdagabb hegyvidékeken fordulnak elő ; míg a száraz, csapadékok- ban szegényebb alföldeken egyáltalában hiányzanak. Hegyvidékeinken az évi csapadék közepes magassága átlag 800—1500 (2000) mm, az alföldeké ezen alul marad. Európa északi részein az alföldek is bővelkednek tőzegesekben, dél felé alsó határa mindig feljebb tolódik, míg végre szárazföldünk déli részein tözegesek már csakis az alhavasi tájakban fordulnak elő. A tözegesek alsó határának fokozatos emelkedése dél felé kétségkívül szoros kapcsolatban van az éghajlati viszonyokkal, és e határokon alul az évi közepes hőmérséklet, és így a párolgás is olyan fokú, a csapadékviszonyok olyan kedvezőtlenek, hogy a tőzegmohák egyáltalában nem élhetnek meg. A talajon, nedvességen és melegségen kívül a fény is nagy mértékben befolyásolja a tőzegmohákat, melyek általánosságban inkább árnyékot ked- velő növények. Erős fény ellen a legtöbb Sphagnum-í&j hatásosan védekezik, nem is egy, hanem többféle módon ; ekként biztosítván a sikeres áthasonítást. A tőzegeseknek közepükön való domborodása, mint jellemző alaki tulaj- donság, már említve volt. Létrejötte a következő. A tőzegmohák jó része két- laki lévén, ivaros úton csakis a legkedvezőbb, aránylag elég ritka körülmé- nyek között szaporodhatnak. Gyakori tehát még az egylaki fajokon is az ivartalan szaporodás, mely néha úgy történik, hogy az előtelep szélének egyik peremsejtje oszolni kezdvén, előtelep-sarjat hajt, ami róla leválik és önálló másodlagos előteleppé fejlődik ; ebből azután több új növény kelet- kezik. Gyakoribb ennél az ágsarjakkal való szaporodás. Egyes ágak ugyanis meghosszabbodnak, a főszár módjára növekednek, az anyanövényről leválnak és önálló életet folytatva, új növényekké válnak. Ha most csak egyetlen gyepkúpra vagyunk figyelemmel, úgy szembetűnik, hogy a kúp kima- gasló közepe a legidősebb, a középtől távolabbi övek pedig a fokozatosan fiatalabb egyedeket foglalják magukban, melyek alacsonyabbak. Ilyenformán a gyep széle felé a legfiatalabb egyedek a legalacsonyabbak. Egyetlen gyep- ből másodlagos gyepek is keletkeznek a régi, az újak közül természetesen némileg kimagasló, gyep körűi. Ilyen módon a tőzeges nemcsak terjedelmé- ben gyarapszik, hanem közepe folyton domborodik is. Az eddigiekben a tőzegeseket, mint a tőzegmohák egyesületét általános szempontok szerint vizsgáltuk ; lássuk már most a tőzegmohákat, mint az egyesület tagjait, szemügyre vévén különösen az anatómiai szerkezetük és életkörülményeik között fennálló kapcsolatot. Az előtelep a többi mohákétól alig és csak alakilag különbözik, mert lemezszerű, és ilyen előtelepe más moháknak is van (Georgia, májmohák) ; A TÓZEGMOHÁK ÖKOLÓGIÁJA. 127 bár bizonyos, hogy amennyire eddig a mohák előtelepeit ismerjütc, a többieknél a fonalas alak az uralkodó. Az előtelep fő életföltétele a nedves talaj. Említve volt, hogy a spóra csírázása is olyan időre esik, amikor a talaj leginkább bővelkedik vízben, vagyis tavaszra. Az előtelep egyrétegű sejtlemez melynek sejtjei chlorophyll ban és táp- láló anyagokban bővelkednek. A sejtek falai vékonyak, színtelenek,' a színen lévő szabad falak fénynek erősebben kitett helyeken azonban sárgásán vagy vörösesen színezettek, hogy az áthasonító chlorophyll a fény káros hatásai ellen kellően védve legj'en. Az előtelep — ha a spóra a földön csírázik — bőven gyökérszőrös. A gyökérszőrök majd tömegesebben, majd gyérebben jelennek meg, aszerint, amint a talaj vízben szegényes vagy bővelkedő. A szabad vízre kerülő spórákból nem lemezszerű, hanem fonalas előtelep kelet- kezik, ennek sejtjei szegényebb tartalmúak ; a fonalas előtelep gyengén vagy alig gyökérszőrös. 4- 30. rajz. Keresztmetszet a Sphaguinii fnscum (SnHiMP.) Klinggr. szárából, vázlatosan ; h bél, s stereoma, c felbőr. Az előtelepek tehát az életkörülmények bizonyos fokű változásait ki- sebb-nagyobb mértékben kibírják, bár ökológiai alkalmazkodási tehetségük szűk határok között mozog. Legfeltűnőbb a felszívó-rendszer korrelácziója. Nagyobb fokú változásokat mutatnak az egyes életkörülmények válto- zásaival szemben az egészen kifejlődött növények különböző szervezeti részei. Bőrszövet rendszer. Az e rendszerbe tartozandó felbőr (epidermis) a felszívás szolgálatában van. Ide volna továbbá sorozható az egysejtrétegű leve- lek kutikulája. Ez azonban még kitűnően xerophil alakoknál is olyan gyen- gén fejlett, hogy változásai ökológiai szempontból figyelmet nem érdemelnek. Mechanikai-rendszer . E rendszerbe tartozik a szár és az ágak stereoma-ja, továbbá a levelek hyalin sejtjeinek, valamint a szár és ágak felbőr-sejljeinek rostszálai ; végül mint a levél lemezének mechanikai erősítői, a zöld sejtek és a levelek szegélye. A főszár és ágak stereoma ja háncssejtekből alkotott; a sejtek fala vastag és többnyire a gyepéhez hasonlóan színezett. A falak vastagodása és ennek 128 PÉTERFI MÁRTON révén az egész stereoma erőssége határozott korreláczióban van a termőhely nedvességével. Legfejlettebb a xerophil, közepesen fejlett a hygrophil és végül alig fejlett a hydrophilalakok stereoma-ja, amennyiben az elsőknél a sejtek vastag- és élénken színezett falúak, a többieknél vékonyabb-, kevésbé színes vagy éppen zöldes falúak, illetőleg színtelenek a stereoma sejtjei. Az ágak stereoma-ja rendszerint hasonló szerkezetű és arányos erősségű, mint a száraké ; kivételt csak a csüngőágak tesznek, melyek még a xerophil alakoknál is gyenge stereomájúak, ami abból magyarázható meg, hogy emez ágak már helyzetüknél fogva sem igényelnek nagyobbfokú erősítést, majd- nem tisztán a vízvezetés szolgálatában lévén. A szár és ágak felbőrében a sejtfalakon csavarosán vagy (ritkán) gyűrűsen elhelyezett rostok szintén a mechanikai rendszerbe sorozhatok. ^^í1^2><í 31. rajz. A Sphagnuin subbicolor Hampe szárának felhőre felülről nézve, vázlatosan ; 1 Xerophil, 2 Hygrophil alak. A felső sejtekben a likacsok melleit a rostok is láthatók. mert feladatuk első sorban kétség kívül a sejtfalak erősítése, és csak másod- sorban a hajszálcsövesség fokozása. E rostok csak a Sphaguiirn cymbifoJiuui (Ehrh.) Warnst, és rokonfajain fordulnak elő. Számuk, illetőleg az, hogy ritkábban vagy sűrűbben vannak a sejtfalon, ugyancsak a termőhely ned- vesség! viszonyaival egyező. Xerophil alakokon e rostozat hatalmas, hygro- és hydrophil alakokon gyenge, szegény. A levelek mechanikai rendszerét első sorban a zöld sejtek teszik, melyek a levéllemezben a háló szálainak módjára helyezkednek el, a lemez szilárd- ságát biztosítják. A levéllemez épségét a mindenkor fejlett szegély biztosítja. A zöld sejtek és a szegély mint az egész levél mechanikai biztosítói, ökológiai elváltozásoknak — ismétlem, ebből a szempontból — alig vannak alávetve. A TÓZEGMOHÁK ÖKOLÓGIÁJA. 129 A zöld sejtek hálójának szemeit a gyengefalú hyalin sejtek* töltik ki, melyek kivétel nélkül szintén rostosak. E rostok a felbőr-sejtek rostjai- hoz hasonlóan szintén centripetális eredetű vastagodás eredményei. A levél alsó, az alalta álló levél takarta felében a rostok a felbőr-sejtek rostjai módjára csak kevésbé emelkednek ki a sejt üregébe, keresztmetszetben szintén négyzetes alakot mutatnak. (A levél e felében a zöld sejtek szin- tén kevéjbé fejlettek, sohasem olyan magasak, mint a hyalin sejtek.) A levél takaratlan felső szabad felében azonban a rostok már szélesek, szalag- alakúak, szabad szélük a sejt üregébe mélyen benyúlik, és így a hyalin sejt jókora szélességű, csavarosán haladó vagy gyűrűs szalaggal van a behorpa- dás, összeesés ellen biztosítva. A rostok, mint a falak erősítői, a sejtek szögleteinél szélesebbek, mint egyebütt. A hyalin sejt hosszúsági tengelyére merőleges rostok gyakran az említett tengelylyel párvonalas anasztomozáló rostokkal vannak összekötve. Néha a rost nem gyűrűalakú, hanem két fél- holdalakú darabból alkotott. A hyalin sejtek rostjai (33. rajz) éppen úgy, mint a felbőr-sejtek rostjai a termőhely nedvességének növekedésével úgy mennyiségileg, mint minőségileg, gyengülnek. Legerősebbek a .xerophil, leggyengébbek a hydrophil alakokon. 32. rajz. Keresztmetszet-részlet a Sphagnum médium Ltmpu. (elálló-) ágleveléből;** 1 Hygrophil, 2 Xerophil alak ; r rost. Apsorp/ios rendszer. A többi moháknál olyan gyakori gyökérszőrök a kifejlett tőzegmohákon egészen hiányzanak. E hiányt azonban tökéletesen pótolják a szár és az ágak felbőre e czélra különösen átalakult és leg- főképpen a levelek hyalin sejtjei. A szár felbőre 1— 5-rétegű, nagyon vékony, színtelen és víztől könnyen átjárható falú sejtekből van alkotva, Hydrophil alakoknál ez a szerkezet egészen elegendő is ; mert a szükséges csapadék- vizet, a víz párolgása következtében a növények gyakran kapják és a levelek, melyeknek szerkezetére később térünk át, könnyen veszik föl. Majdnem hasonlót mondhatni a hygrophil alakokról is, amelyek azonban már több tekintetben közelednek a xerophil alakokhoz. A xerophil alakok csapadékhoz ritkábban jutván, egyszerre nagyobb tömegű vizet gyorsan kénytelenek fölvenni, hogy tenyészetük biztosítva legyen. A fölvétel gyorsasága szempontjából tehát a felbőr- sejtek falai, úgy a szabadok, mint a köztiek, gazdagon likacsosak. E lika- * A levelek hyalin sejtjeiből a rostok egészen csak néhány Smcírt-csoportbeli exotikus fajnál hiánj'zanak. ** A levélkereszttnetszetek felső része a levelek színének, alsó része fonákénak felel meg. Növénj'tani Közlemé nyi'k. 1906. V. kötet 4. füzet. " 130 PÉTERFI MÁRTON csosság (perforatio) nemcsak a fölveendő víz tömegét, hanem a fölvétel gyorsaságát is biztosítja (31. rajz). A levelek hyalin sejtjei — amint említve volt — szintén a fölszívás szolgálatában vannak. Falaik minden esetben likacsosak, a szabad félben jobban és gazdagabban, mint a takart félben, a csüngő ágak levelein erő- sebben, mint az elálló ágakéin. A termőhely nedvességi viszonyaival való korrelácziót semmi sem mutatja jobban, mint éppen a likacsosság. Hydrophil alakokon a pórusok majdnem egészen hiányzanak, gyakran csak a kerületüket jelző gyíirű van meg, a bezárt sejtfalrészlet nem tűnik el. Sok esetben, ha meg is vannak, szélüket rostgyűrü nem védi, azaz egy- szerűek. A hygrophil alakok pórusai ritkán egyszerűek, rendesen gyűrűsek, szá- muk azonban kevés. lO^/^ 33. rajz. Részlet a Sph. papillosum Lindb. (elálló-) ágieveiének lemezéből ; 1 Hygrophil, 2 Xerophil alak. A hyalin sejteken a rostok és a likacsok feltüntetve. Xerophil alakok pórusai szélesen gyűrűsek, sokszor nagyok, számosan vannak. A likacsosság kellőleg tanulmányozva ma sincsen ; bizonyos, hogy kellő tanulmányozás után jelentőségük nemcsak rendszertani, de ökológiai szempontokból is fog emelkedni. Maga a vízfölvétel nagyjából a következő. Két szomszédos hyalin sejt közölt, a levél színén vagy fonákán, parányi csatorna keletkezik, melynek alapját a zöld sejt szabad fala képezi. Ez a kis csatorna a levélre hulló vizet kapilláris úton vezeti lefelé. Az így vezetett víz, ha tömegében még nő, a hyalin sejtek falainak szélein — tehát a csatorna mellett jobbra-balra — lévő likacsokon át a sejtbe kerül. A megtelő hyalin sejt több vizet már föl nem vehetvén, a víz az alább álló hyalin sejtek képezte csatornán vezetődik tovább, és egy még üres sejtbe kerül ; ennek megtelése után ismét másba, és így A TÓZEGMOHÁK ÖKOLÓGIÁJA. 131 tovább. A sejtüreg kapillaritását nagyban fokozza a rostozat, úgy hogy a sejtek nagyon hamar meglelnek vízzel. A levél hegyétől a töve felé áramló víz végre az ágak felbőrébe jut, melynek retorta-sejtjei azt mohón veszik föl és vezetik tovább a szárba. A fölvétel ilyen menete nemcsak nagy tömeg vizet biztosít, de gyors is. Mindakettőre nagy szüksége van a növénynek. Athasonitórendszer. Az áthasonítást végző chlorophyl-tartalmú zöld sejtek, mint a levél merevítői már említve voltak. Mechanikai feladatuk azonban csak másodrangú. Mint a mohák általában, úgy a tőzegmohák is kerülik az erős fénynek kitett helyeket, és ha mégis ilyen helyeken élnek, a fény káros hatásai ellen védekeznek. A védekezés egyik gyakori módja a zöld sejteknek a hyalin sejtek 34. rajz. 35. rajz. 34. rajz. Keresztmetszet a Sph. riparium Angstu. leveléből; z zöld sejt, p likacs, h hyalin sejt, cs csatorna. 35. rajz. Keresztmetszet a Sph. cyuihifoliiim (Ehrh.) Warnst. (elálló-) ágieveleiből ; 1 xerophil, 2 hydrophil alak ; z zöld-, h hyalin sejt. által való teljes takartatása, mert így a fény gyengülten jut a chlorophyll- hoz. Mindakét felől szabad (orsó- vagy négyzetes-, illetőleg téglaalakú) zöld- sejtek a levél színe és fonáka felé szabadok lévén, utóbbi helyen ki vannak téve a fény káros hatásainak, amit azonban a jelentékenyen megvastagodott sejtfalak kellően mérsékelnek. A levél színébe ágyazott zöld sejtek a fonák felől való takartatás által védetnek. A fonákba ágyazottak ellenben egészen védtelenek volnának, ha a szabadon domborodó falak lencsék módjára nem működve, nem engednék át a megtört fényt. A falak vastagsága, a hyalin sejtek által való takartatás szintén viszony- lagos. Hydrophil alakokon sokszor a zöld sejtek mindakét felől szabadok, a szabad falak pedig vékonyak. Legerősebben jut kifejezésre a védelem a xerophil alakokon. 9* 132 PÉTERFI MÁRTON Hasonló viszonylagosságot mutat a hyalin sejtek érintkező falainak sze- mölcsössége is. E szemölcsösség szintén fény ellen való védelem. Hydrophil alakokon a szemölcsök egészen hiányzanak is. A zöld sejtek védelme szempontjából — ha csak másodsorban is — nevezetes még a hyalin sejtek falainak festék-tartalma. A hydrophil alakok 36. rajz. Keresztmetszetek a zöld sejtek védelmének feltűntetésére ; 1 Sphagnum médium LiMPR. (egész körülzárás), 2 Sph. snisecundiim (Nees) Warnst. (vastag szabad falak ■ — a — ), 3 Sph. GirgensoJmii Russ. (színbe való ágyazás), 4 Sph. oblusuin Warnst. (lencse módra kidomborodó szabad falak — b — ). zöldek, a hygrophil alakok sárgásak, a xerophil alakok pedig barnák, pirosak vagy bíborszínűek. Hogy a hygro- és xerophil alakok színezettsége káros fény ellen való védelem, azt egyrészt a hydrophil alakok tiszta zöld színe, másrészt a színeződés fokainak változásai bizonyítják. Ősztől tavaszig ugyanis, a tőzeg- 37. rajz. Keresztmetszetek a zöld sejtek védelmének feltűntetésére a Sph. papillosum LiNDB. (elálló-) ágieveléből ; 1 Hydrophil, 2 Xerophil alak. Az i-nél a hyalin sejtek érintkező fala sima, a 2-nél szemölcsös; z zöld, h hyalin sejt. mohák színeződése erejéből és élénkségéből sokat veszít, mivel a fény gyenge, mérséklésre kisebbfokú színeződés is elegendő. Nyáron azonban, mikor a Nap sugarai nagyobb erejűek, a színeződés erős és élénk. A vezető- és raktározórendszer ökológiai változásokat alig vagy éppen nem mutat. A TÓZEGMOHÁK ÖKOLÓGIÁJA. 133 Ami végül a termést illeti, azon szintén alig látni változásokat. Figye- lemreméltó azonban, hogy a hydiophil alakok terméseinek tartója (pseudo- podium) rendesen nagyon hosszú, mindig akkora, hogy a termés a víz színe főié kerüljön. Hygro- és xerophil alakoknak a hosszú terméstartóra szüksé- gük nincsen. ^ ^ A föntebbi rövid áttekintés után nem lesz most már nehéz a tőzeg- mohák ökológiai sajátságait egybeállítani. A közös sajátságok: 1. zárt, középen erősen domborodó növényegyesület (tőzeges-sphagnetum), 2. gyepképződés, 3. ásványi anyagokban fölötte szegény vizek- ből való táplálkozás, 4. táplálékukat a lég- körből veszik, 5. gyepjeik szivacsként mű- ködnek. yő - M A- A csoportok sajátságai. d) Hydrophil alakok: 1. laza gyep, 2. sokszor hullámzó szár, 3. gyengén fejlett stereoma, 4. alig vagy gyengén fejlett fel- szívó rendszer, 5. fény ellen való véde- lemnek majdnem tökéletes hiánya, 6. át- hasonító sejtek védelmének majdnem teljes hiánya, b) Hygrophil alakok: 1. tömött gyep, 2. merev szár, 3. mérsékelten fejlett stereoma, 4. fejlett felszívó rendszer, 5. fény ellen való védelem és 6. áthasonító sejtek védelme közepes mértékben. c) Xerophil alakok : 1. nagyon tömött gyep, 2. merev szár, 3. erősen fejlett stereoma, 4. gazdag likacsosság, 5, fény ellen való fokozott védelem, 6. áthasonító sejtek védelme tetemes mértékben. Látható, hogy a hygrophil alakok jellemző ökológiai sajátsága réven a hydro- és xerophil alakok között középhelyen álla- nak, úgy azonban, hogy néha majd ide, majd oda húznak jobban. E miatt ökológiai sajátságaik pontos megállapítása is nehéz. A különböző ökológiai alakok rendszertanilag is kifejezésre jutnak. Ezt szemlélteti a következő egybeállítás, amelybe azonban csakis hazai fajainkat vettem föl. 38. rajz. A Sphagnum actdifolium (EiiRH.) Warnst. kissé megnagyob- bított termései ; 1 xerophil alak, 2 hydrophil alak ; l perichaetialis- levelek, p pseudopodium, n tok, fedő, s tokszáj (stomium). 134 PÉTERFI MÁRTON A faj neve Hydrophü Hygrophil Xerophil 1 Sphagnum médium var . virescens var . flavescens var . purpureum 2 » papillosum » laeve » sublaeve » normálé 3 » cymbifolium » virescens ■> flavescens » glaucum 4 » • subbicolor » virescens » flavescens » glaucum 5 » fimbiiatum » virescens » flavescens » — » Girgensohnii » aquaticum » commune » — 7 » roseum » virescens » flavescens » purpureum 8 » fuscum » viride » pallens » fuscescens 9 » Warnstorfii A virescens » flavescens » purpurascens 10 » rubellum » viridis s» flavum » viohiceum 11 » quinquefarium » viride » flavum » roseum 12 » subnitens » viride » pallens » purpurascens 13 » acutifolium » viride » flavescens » rubrum 14 » moUuscum » — » virescens » glaucum 15 » riparium » fluitans » speciosum » — 16 » Dusenii » plumosum » május » — 17 » cuspidatum » plumosum » submersum » falcatum 18 » trinitense » typicum » — » — 19 » pulchrum » — » typicum » — 20 » recurvum » — » virescens » glaucescens 21 » parvifolium » — » virescens » glaucescens 22 » Wulfianum » — » tj'picum » — 23 » compactum » squarrosum » subsquarrosum » imbricatum 24 » squarrosum » submersum » spectabile » imbricatum 25 » teres » — :■) squarrosulum » typicum 26 » platyphyllum » virescens » flavescens » fuscescens 27 » contortum :> virescens » flavescens » fuscescens 28 » rufescens » virescens » flavescens » fuscescens 29 » auriculatum » virescens » ovatum » — 30 » subsecundum » virescens » flavescens » fuscescens 31 » inundatum » virescens " flavescens :■> fuscescens Az összeállításból kitűnik, hogy az egyes fajok rendszertani tagolódása szorosan összefügg az ökológiai viszonyokkal ; nyilvánvaló, hogy e viszonyok befolyása a rendszertani tagolódásra nagyban érvényesül. A legtöbb faj ökológiai alakjai első tekintetre az általános színezetről is fölismerhetők (lásd az összeállítást). Némely faj színezete állandó, eme fajok (az össze- állítás 2., 24—25. és 23. sz. fajai) különböző ökológiai alakjai a levelek állásában vagy a hyalin sejtek érintkező falainak szerkezetében (szemöicsösség, ennek hiánya) ismerhetők fel. Az ökológiai jegyek változása köztudomású. A tőzegmoháknál az ala- csonyabb értékű rendszertani egységek megkülönböztetése pedig nagyrészt vagy egészben, éppen ezen jegyeken alapszik. Hogy a megkülönböztetés e végtelenségig is mehető módjának értéke csekély, azt — úgy hiszem — bizonyí- tani fölösleges. Irodalom. S oh i m p e r : Versuch einer Entw.-Gesch. d. Torfmoose. Stuttgart. 1858. P o k o r n y : Magyarország tőzegképletei. Math. és természettud. közi. Buda- pest. 1862. Russovv: Beitr. z. Kennt. d. Torfm. Dorpat. 1865. A TÓZEGMOHÁK ÖKOLÓGIÁJA. 135 G o e b e 1 : Die Muscineen. (Schenk : Handb. d. Bot. II.) 1882. R u s s o w : Zur .Anat. d. Torfm. Dorpat. 1887. » Zur Kcnnln. d. Subsecundum- u. Cymbifoliumgruppe eur. Torfm. Dorpat. 1891. Goebel: Organographie d. Pfl. II. Jena. 1898. Bernátsky: .A Crociis rcticulatus Stev. mint növényegyesület tagja. Pót- füzetek. 1898. \V a r ni i n g : Lehrb. d. ü!í. Pllanzengeogr. Berlin 1902. Győrffy István: A Pterygoneurum cavifolium ana- tómiai szerkezete, élettani viszonyaira való tekintettel.* (10 eredeti rajzzal.) A Poltiaceae család III. csoportjába, a Potlieae közé tartozik Engler természetes rendszere," C. Müller szerint"* a Pottiaceae LamelUpotlia csoportjába a Plerygonenrum^ JUR. nemzetség, melynek összesen 5 faja közül 3 Európában is,''"'' 2 azon kívül él.'^tt Az európai Plerygonetintm 3 faja közül mind a három megvan hazánkban is; ezeknek egyik közönségesebbike a »calyptra cucullata«-val ellátott, szájpárkányzati fogak nélküli : § Pterygoneiirnin cavifoliiiin (Ehrh.) Jur. §§ (L i m p r i c h t I. Bnd 523. odl. G. Roth I. Bnd 283. old. Hazslinszky p. 111, E n gl e r - P r a n 1 1 : Die nat. Pnanzenfam. I. T. 3. Abt. 42ü. ol.). Társnevei: Pottia cavifoUa Ehrh.§§§ Fiedleria síibsessilis Rabh. GyinnosloiiiiDn siihsessiJe Brid. Gyniiiostomiim acaide KlÖRKE. El nem ágazó szárán akii foglalnak helyet a teknőalakú, épszélü levelek, amelyeknek színén az ér mentén több (2—6) lamella emelkedik, * Előterjesztette Schilberszky Károly a növénytani szakosztálynak 1906. évi május 9-ikén tartott ülésén. Részletet bemutatott a szerző a Magyar Orvosok és Természetvizsgálók Szegeden tartott XXXIII. vándorgyűlése természettudománvi szakűlésén, 1905. augusztus 29-ikén. ** Die natürlichen Pflanzenfamilien. I. 3. 425. old. *** Dr. C. Müller Hal.: Genera muscorum frondosorum. Leipzig. 1901. 386—7. old. t Pterygoneuritin a helyes és nem : Pterigoneuruin, mint sok helyen olvashatjuk, származván : Ttxéqv^ vyoS, í] = szárny szóból. tt T. i. a Pterygoneiirutn suhsessile (Bkid.) Jur., Pt. lainellahiiii (Lindh.) Jur. és a Pt. cavifolium (Ehrh.) Jur. ttt Pt. chotticum (Trab. Pottia mint) Jcr. (hazája Algier) és Pt. médium (Salm. mint Tortuld) (hazája : Afganistán). § Ezért nevezték B r i d e 1 és F 1 ö r k e : Gymnostomum-nak. §§ Juratzka: Laubmoosflora von Oesterreich-Ungarn. Wien. 1882. 96. old. §§§ F r. E h r h a r t : Beitráge zur Naturkunde u. den damit verw. Wiss. etc. etc. I. (1787). 187. old. 136 GYŐRFFY ISTVÁN mint pl. a Catharinaea, Polylrichiim, Alo'ina, vagy a Crossidmin-nál. 2—5 mm magas sárgás-piros vagy barnás-piros, balra csavarodott toknyélen (séta) ül a hosszasan hengeres sötétbarnás-pirosas tok, amely hosszant redőzött. Fátyol- kája (calyptra) ú, n. »calyptra cucullata«. Szájpárkányzata (peristomium) nin- csen. A spórák kihullása után valami símaszélű kehelyhez hasonlít a spóratok. Spórái nem szabályosak, hanem tojásdad lekerekítettek, okkersárgák, finoman szemecskés szerkezetük van; 15—16 f.i szélesek, 22—27 /.i hosszúak a spórák, amelyek tavasszal érnek. E közlésem tulajdonképpeni tárgya e mohának sok tekintetben nagyon érdekes anatómiai viszonyainak az ismertetése. Mindenekelőtt előre kell bocsá- tanom, hogy vizsgálataimat élő anyagon végeztem. Vizsgálataim csak a már kifejlődött ivaros és ivartalan ivadékot illetik. A) Az ivaros ivadék anatómiai viszonyai. A levél anatómiai szerkezete. — A levél finomabb szerkezetét illetőleg a Plerygoneurum cavifolium-va. a következőket mondhatjuk jellemzőnek. A levéllemez egyrétegű (39., 40. rajz), a sejtek vékony falúak, mindakét szí- 39. rajz. Ptetygoneuruin cavifolium levelének az alapi részhez közelebb eső kereszt- metszete. Az egyrétegű levéllemez szegélysejtje gömbded, a fonák felé eső vastagfalú sejtek és a levél színén kiképződött »jelző-sejtek« között néhány vékonyfalú sejtből álló nyaláb van ; a »je]ző-sejtek« fölött az áthasonítást végző, el nem ágazó belső lamellák foglalnak helyet (120 n.). nükön boltozatosán kidomborodók ; a levéllemez széle felé mindinkább kisebbek a sejtek, és ezeknek sejtfala is eltérő alkotású, de csakis a levél középső részletéből készített keresztmetszeten (40. rajz). A levél felső részéből készített km.-en a szegélysejtek és a levéllemez sejtjei tökéletesen egyenlő alkotásúak (39. rajz). Ha a levél színén, az érfölötl kifejlődött belső lamellák alsó vége felé (tehát a levél alja felé eső részéből) készítünk km.-et, a következőket látjuk (39. rajz). A levéllemezt nagyüregű, vékonyfalú, boltozatosán kidomborodó és kevés chlorophyllt tartalmazó sejtek alkotják ; a szegélysejtek majdnem gömb- alakúak. A levél erén helyet foglaló ú. n. belső lamellák szintén vékonyfalú, nagy üregű, szemecskés plazmával telt sejtekből alkotvák, amelyekben nagyon sok chlorophyll van. Az áthasonítást legfőbbképpen a levéleréből kiemelkedő A PTERYGONEURUM CAVIFOLIUM ANATÓMIAI SZERKEZETE. 137 lamellák teljesítik ; ezek itt csak meggörbült sejtsor képét mutatják, ezzel is nagyobbítván a felületet. Egészen más viszonyokat látunk, ha a levélből azon a helyen készítünk km.-et, ahol 4—5 lamella van kifejlődve, tehát följebb a levél csúcsa felé (40. rajz). A Icvéllemez sejtjei a levél széle felé kisebbek, sejtfaluk meg- vastagodott, de nem egyenletesen, mint a 40. rajz mutatja. A levélér fölött levő lamellák száma is más : 4 (de lehet 6), amelyeknek eltérő alakja első pillantásra is nagyon feltűnő, szerkezetük más. Változatosan elága- zók, ágasbogasak e lamellák ;* egyes sejtjei nagy szemölcsök (papilla) módjára dudorodnak ki, mások harántfalakkal történő oszlás útján 2—3—4 sejtüekké lesznek, és ilyen kisebb sejtsorok állanak ki a lamellák oldalából ; vagy sokszor haránt, majd hosszanti sejtfalakkal történő oszlások útján gömbös fejek állanak ki belőle, mirígyszőrre emlékeztető alakkal. E lamellák nagyon gazdagok chlorophyllban. Ilyen elágazásuk révén a legnagyobb »anyag- megtakarítás« mellett a lehető legnagyobb felületet érik el. E kisebb kidudo- rodások felülete bár nagyon tekintélyes, mégis elhelyezésénél fogva olyan, 40. rajz. Pt. cavifoUuin levele felső részletéből vett kernsztmetszet. Az egyrétegű levél- lemez {1) szegély-sejtjei eltérők a lemez többi sejtjeitől. A »jelző-sejtck« fölött (2) helyet foglaló belső lamellák ágas-bogasak (120 n.). hogy a rájuk eső napfény érje bár akármelyik oldalról, árnyékot nem igen vet a szomszédos sejtekre, így azoknak áthasonító tevékenységét cseppet sem csökkenti. A lamellákra vonatkozólag Llmpricht** a következőket mondja : »2, 4 vagy G lamelláján elágazódások vannak« ; G. Roth*** szerint szintén elágozódók a lamellák; Engler csak általános nemzetségi jellemzést ad. + * Lehetségesnek gondolják, hogy e lamellákkal tenyészeti (vegetatív) úton is szaporodik e moha. ** Limpricht: Laubmoose I. 524 old. *** G. Roth: Die europáischen Laubmoose. Leipzig. 1903. I. 283. old. t Dle natürl. Pílanzenfam. L 3. 425. old. 138 GYÓRFFY ISTVÁN E mohánál tehát el nem ágazó és elágazó lamellák vannak, ami nagyon nevezetes, mert a vele testvérfaj Pterygoueiiriim snbsessile (Brid.) JuR.-ra vonatkozólag G. Roth* azt mondja: »lamellák függelék nélkül«, t. i. hogy el nem ágazók, és ezt faji különbségnek is tartja, miként vázlatos ábráiból kitűnik ; ugyanis a Ft. cavifoliiwi lamelláit elágazóknak, a Pt. subsessile lemczkéit el nem ágazóknak rajzolja/* A Pl. cavifoUíUH-ból készített 39. rajzunk, és a Pt. subsessile-hől készített G. RothésLimpric h t-féle*** rajzok egymással egyezők; bár L i m p r i c h t leírása olyan határozottan nem állítja a tényt, mert szerinte » . . lamellák (2—4) oldalsó ágak nélkül (?)»■*■ fejlődnek ki. A levélere erősen kidomborodik a fonák felé (39. és 40. rajz), amely részen erős stereoma-nyaláb fejlődött ki, ennek sejtjei nagyon vastagfalú, szűküregLÍ, sokszegletű háncssejtek. E mechanikai sejtek fölött kétoldalt néhány vastagabbfalú sejtet látunk, s ezek azután a vezető nyalábot, Lorentztt szavával élve: a »comites«-sejteket zárják közre; a vizet vezetik, T+t és elemei nagyon vékonyfalú sejtek, de nem egészen egyenlő nagyságúak egymás között ; a kívül levők nagyobbak, a belül levő néhány sejt kisebb. Felül a levél erét »jelző sejtek« (Deuter) § borítják, amelyek azután a lamellákkal függenek össze. A levélét alkotó elemek ilyen eloszlása révén a Ft. cavifolium abba a csoportba tartozik, amelyet Haberlandt a saját és Lorentz vizsgá- latai alapján mint L-t állított fel,§§ amelynél a stereoma egy a fonák felé erősen kidomborodó nyalábot alkot, §§§ és amilyent viszont nagyon sok más mohán is láthatni. *+ A levélér fölött helyet foglaló lamelláknak az áthasonítás nevezetes munkáján kívül van még egyéb hivatása. E moha inkább száraz, agyagos helyen vagy falakon, általában tehát nem nagyon nedves helyeken él.**"*" E lamellák egyik más hivatása, — de a teknőszerűleg görbült levélnek is — , hogy a csapadék útján odajutó vizet ott tartsa, amire emez ágas-bogas lamellák és * G. R o t h 1. c. I. 283. old. ** G. Roth 1. c. Taf. XVII. 5., 6. ábra. *** Limpricht 1. c. 522 old. 159. ábra. d, Die natürl. Pflanzenfam. 425 old. Fig. 279 c. t Limpricht 1. c. 1. 522 old. tt Lorentz: Grundlinien zu einer vergleichenden Anatomie der Laubmoose. — Pringsheim's Jahrbücher L wiss. Bot. VI. 378 old. ttt Haberlandt: Beitriige zur Anatomie und Fhysiologie der Laubmoose. — Jahrb. L wiss. Bot. XVII. 384. old. § Lorentz Grundlinien etc. 374. old. §§ Haberlandt Beitráge etc. 385. old. §§§ Haberlandt Beitráge etc. 370. old. '*■'■ így, hogy csak példát emlitsek, a következőknél : Pottia Heimii (Lorentz Grundlinien, Taf. XXII. Fig. 21), Barhula recurvala (Lorentz 1. c. TaL XXII. Fig. 34) etc. **t L i m p r i c h t 1. c. I. 524. old. Roth 1. c. I. 284. old. Die Natürl. Pllanzen- fam. 214. LieL 425—6. old. A PTERYGONEURUM CAVIFOLIUM ANATÓMIAI SZERKEZETE. 139 a teknőalakú levéllemez nagyon alkalmatosak, éppúgy mint sok más Pottia félénél.* Ha a moha vízben gazdagabb helyen él, nem kell annyira kihasználnia a csapadék alakjában hozzá jutó vizet, ekkor a lamellák kisebb fejlettségűek ; ellenben ha napos, homokos helyen gyűjtött növényeket figyelünk meg, akkor a lamellák jobban kifejlődnek, jobban kell magát biztosítani, és a több lamella segítségével több vizet is tud a levél öblében tartani. Ezért ingadozik 2—6 között a lamellák száma. Tisztán alkalmazkodásra vezethető vissza a számuk- ban mutatkozó ingadozás. A levéllemez összecsukható és szétnyitható, aszerint, hogy száraz, avagy nedves idő van ; mozgási szerkezetét pedig leginkább a fonákon jobban megvastagodott sejtfalak végzik. A lemez széle felülről tekintve ép, de ha tetemesebb nagyítással nézzük, a szegélysejtek kutikuláján apró, 1/2 gyöngyszemhez hasonló vastagodásokat látunk, amelj^ek kissé fűrészessé is teszik a lemez élét. A szár mialómiai viszonyai. — A szár alsó részéből készített kereszt- metszeten (41. rajz), ahol már a rhizoid-ok erednek, a szárat legkívül 41. rajz. 42. raiz. 41. rajz. Pt. cavifoliunt szárának alsó részletéből vett keresztmetszet. Kívül 2 rhizoid eredési pontja látható ; a középen a vezető-nyaláb sejtjei már elkülönültek (120 n.). 42. rajz. Pt. cavifolitiin szár-keresztmetszet azon a részletén, ahol a »bulbus« kifejlő- dött ; / felbőr, 2 kéregparenchyma, 3 a »bulbus« vastag külső rétege, melyen belül a középen a vezető-nyaláb sejtjei különültek el (120 n.). középvastagfalú, sötétbarna színű, tágüregü felbőr borítja, amelyen belül a sokszögletű sejtekből álló kéregparenchymát látjuk, legbelül pedig a vezető nyalábot, melynek sejtjei aprók, nagyon vékonyfalúak és amelyek hullá- mosan ide oda görbülő sejtfalaik miatt nagyon feltűnők. Mindamellett éles határ a vezető nyaláb és a kéregparenchyma között nincsen. Ha a szár felső részletéből készítünk keresztmetszetet, úgy hogy a metszési sík az ú. n. bulbiis-részt is találja, a következő viszonyokat látni (42. raj^). Dr. K. G o e b e 1 : Organographie der Pflanzen. Jena 1901. II. 1. 364. old. 140 GYÓRFFY ISTVÁN Legkívül a körded körvonalú szárat nagyon vastagfalú, egyrétegű felbőr borítja (/) ; ennek sejtjei sugarasan lapítottak, hosszúdad tojásdadok, kívül vastag kutikulával. A felbőr alatt vékonyfalú szögletes sejtekből álló kéreg- parenchyma van (2), amelyen belül a »bulbus« vastagfalú, egysejtsornyi külső rétegét (3) találjuk. Ezen belül egy belső vezető parenchyma következik, amelytől azután éles vonallal, erősebben megvastagodott falú sejtek által elkü- lönítve a középpontban látjuk a vezető-nyalábot. A vezető-nyaláb nagyon vékonyfalú sejtekből alkotott, amelyek a körül- vevő belső vezető-parenchyma vastag sejtfalaival ellentétet képeznek. A szár e részletéből vett keresztmetszeti kép olyan, mintha a vezető- nyalábot védőhüvely venné körül. Ha már most az egyes szerzők erre vonatkozó megfigyeléseit sorra vesszük, a fentiekkel nem egészen egyező eredményeket találunk. L i m p r i c h t* a Pterygoneurum nemzetség általános jellemzésével a következőket mondja : »a szár-km. kerek, a vezető-nyaláb hiányzik a levél- telen részeken, a levéllel ellátottakon jól elkülönült* ; E n g 1 c r-nél :"" »szára lefelé hiányzó, fent jól különült vezető-nyalábbal«. G. Roth-nál:*** »szá- racska felső, levéllel ellátott részén vezető-nyalábbal, levélnélkűli részeken nyalábnélküli. « A vezető-nyaláb nagyon jól elkülönült, a szár bármelyik magasságában is nézzük, sejtjeit különbözőknek, eltérőknek látjuk első tekintetre is ; persze a szár alsó részében nem lehet olyannyira elkülönült, mint a szár felső rész- letén, ahol a felszívott anyagnak az erre czélszerű pályákon való veze- téséről inkább lehet szó. A vezető nyaláb nem húzódhatik a szár aljáig egyenlő kifejlődésben, hanem mindinkább elmosódik a sejtek különbözősége a környező vezető-parenchymáétól, míg végre azzal majdnem egészen egyenlőalakúvá válik. B.) Az ivartalan ivadék anatómiai viszonyai. A loknyél (sela) anatóiiüai szerkezete. — A toknyél anatómiai viszonyok tekintetében valami nagy változatosságot nem mutat, »a legtöbb mohánál nagyon hasonló « "í" szerkezetű. A 2—5 mm-es, fiatal állapotában hengeres, km. -ben köralakú toknyél, mikor a tok érett, sokszegletűvé válik és balra csavarodik el.'í't Ilyen, már balra csavarodott toknyélnek nagyított km.-i képét látjuk a 43. rajzon. A toknyelet kívül borító felbőr egyrétegű ; nagyon apró három-, négy- szögalakú sejtek alkotják ; az egyes sejtek fala tekintélyes vastagságú, külö- nösen megvastagodottak a sejtfal kifelé eső oldalai. Azokon a példányokon, amelyek nagy mérvben vannak a Nap hevének kitéve, a toknyél felbőr- * L i m p r i c h t i. h. I. köt., 520. old. *• Die natürl. Pnanzenfam. I. 3. 425. old. *** G. Roth Die europáischen Laubmoose I. köt., 282. old. t Lorentz Grundlinien etc. 393. old. tt L i m p r i c h t i. h. I. köt., 524. old. G. Roth i. h. I. köt., 283. old. A PTERYGONEU RUM CAVIFOLIUM ANATÓMIAI SZERKEZETE. 141 sejtjeinek fala sötétfeketébe hajló bíborszínű ; amely növények árnyékosabb helyen élnek, azoknak a toknyele sokkal világosabb, inkább téglaveres. A felbőrön belül a vezető-parenchymát és azon belül, élesen elkülö- nülve a vezetü-parenchyma sejtjeiből látjuk az egyszerű vezető-nyalábot, melynek körvonala szintén kissé lapított. A toknyél alsó részét a hosszú hüvely (vaginula) borítja, amelyen belül a szövetileg is elkülönült ű. n. »bulbus«-rész van, mely hosszúkás, folytonosan hegyesedő kúpot képez. A »bulbus«-nak szövete a mechanikai megerősítő szerepén kívül főleg a táplálkozás szolgálatában áll ; ezt mint valami haustorium ot kell felfognunk ; a környező vezető parenchyma által oda jutott nedveket gyűjti magába.* Hogy e czélnak inkább megfelelnek a vékonyfalú sejttel borított »bulbus«-részek — természetes. Vastagabb sejt- falat csak a hosszabb toknyelű mohánál találunk a bulbus-on. A tok (capsula) anatómiai alakulása. — Fölfelé álló, hosszasan tojás- dad hengeres tokján a nyaki rész (collum) nagyon kurta, a tok alji része rögtön átmegy a toknyélbe (44. rajz 8)\ a tok fedője (Deckel) ú. n. »opercu- 44. rajz. 45. rajz. 43. rajz. 43. rajz. Pt. cavifolium toknyelének keresztmetszete. A vastagfalú felbőr alatt helyet foglaló kéregparenchyma közepén a kifejlődött vezető-nyaláb sejtjei láthat(5k (150 n.). 44. rajz. Pt. cavifolium tokjának félig vázlatos hosszmetszete ; / tokcsőr ; 2 fedő ; 3 a fedő leválási iránya ; 4 urna falazata ; 5 columella ; 6 a spóratermő réteg helyén kifejlődött üreg, amikor már a spórái? érettek ; 7 spórák ; 5 a tok nyaki része (collum) ; 9 a vczeto-nyaláb bunkószerűleg kiszélesedett végződése ; 10 a tok- nyélen áthaladó vezető-nyaláb; 11 a tok nyele (12 n.). 45. rajz. Pt. cavifolium tokjának nyaki részéből (collum) készített keresztmetszet; 1 a vezető-nyaláb végződése; 2 felbőr; 3 vezető-nyaláb (120 n.). lum apiculatum« ;** a tokcsőr (rostrum) majdnem egyenlő hosszú az urna hosszával (44. rajz 1). Lássuk már most a tok egyes részeinek anatómiai alakulását. A tok nyaki részéből készített hosszmetszetben (45. rajz) kívül egy- rétegű, erősen vastagodott falú felbőrt {2) látunk, melynek sejtjei egészen * Engler: Üie nalürl. Pflanzenfam. I. 3. rész, 228. old. '* Limpricht i. h. I. köt. 49. old. 142 GYÜRFFY ISTVÁN lapítottak, a külső sejtfalrészletek feltűnően vastagok. Ez alatt találjuk a szemecskés plazmát és kevés chlorophyllt tartalmazó vezető-parenchymát, mely különösebben alakult áthasonító szövetté nem különült el. Éppen azért, mert az áthasonítást nem a tok, hanem a levelek végzik, ha nem is egészen és kizárólag, de mégis — legnagyobbrészt — az áthasonílással karöltve járó átszellőztetésről sem kell gondoskodnia. Szivacs parenchymát kifejlődve nem látunk. Általában a nyaki részt (collum) alkotó szövet nagyon tömör, amint a 45. rajzra vetett tekintet mutatja. A nyaki rész belsejében a toknyélen keresztül haladó vezető-nyaláb (3) hatalmasan kiszélesedett, a környezettől élesen elütő végződését (7) látjuk, amelynek sejtjei téglásán lapítottak, szögletesek ; és mivel tartalmuk nincsen, a környezetből rögtön kiválnak, kitűnnek. A toknyélen keresztül haladó vezető-nyaláb sejtjei (45. rajz 3) hosszában nyúlt vékonyfalúak és olyanok, amelyek hosszirányukkal a tengellyel pár- vonalasan helyezkednek el. E vezető-nyaláb bunkószerű végződése a spóratermő C^ - 2 47. rajz. 46. rajz. Pt. cavifoliiun szájnyílásának kereszünetszete ; 1 felbör ; 2 belső légudvar (137 n.). 47. rajz. Pt. cavifoliiun fiatal tokjának keresztmetszete ; 1 az amphithecium-ot borító külső felbőr ; 2 kevés chloroph3'llt tartalmazó parenchyma ; 3 az endotheciuni külső rétege ; 4 spóratermő réteg ; 5 a felbőr kutinizált sejtfala (70 n.). rétegig nem hatol fel, az alatt marad az áthasonító szövetben, úgy hogy a spóratermő rétegtől, vagy a spórát tartalmazó üregtől néhány sejtréteg közbeékelődése választja el (44. rajz 9 ; 45. rajz /). Szájnyílásokat csak a nyaki részen találunk*, melyek a belső szövetek átszellöztetését végzik, és amelyek felületi metszetben semmi különöset nem mutatnak. Annál jellemzőbb a keresztmetszeti képük, melyet 46. rajzunk tűn- tet fel. A szájnyílások az felbőrrel egy színvonalban vannak, tehát ű. n. phaneroporus-ak. Melléksejtek meg nem különböztethetők. Nagyon érdekes a A PTERYGONEURUM CAVIFOLIUM ANATÓMIAI SZERKEZETE. 143 szájnyílás keresztmetszeti képe, melyet következőképpen jellemezhetünk. A szájnyílás zárósejtjeinek kutikulás sarkantyúi erősen kifejlődőitek, úgy az epi-, mint a hypobasalis helyen ; mindakettő erős, meggörbült szarvhoz hasonló. Az epibasalis kutikulás lécz vagy sarkantyú jobban kifejlődött, ezért a száj- nyílás záródásakor érintkeznek is, és meglehetős nagy eisodialis udvart képez- nek. A hátulsó sarkantyúk már nem érintik egymást, de azért ezek is nagyon fejlettek és határozott opisthialis udvart alkotnak. A zárósejtek, illetőleg a szájnyílás alatt nagy belső légudvar látható (2). Nagyon feltűnő, hogy a zárósejteknek ama részletén, ahol a szom- szédos felbcr-sejtekkel érintkeznek, mély barázda látható ; a kutikulás réteg itt, e helyen vékonyabb és a zárósejtek kitornyosodnak erre a barázda felé is, mint valami kutikula-sarkantyúk. A szájnyílás határát — felülről tekintve tehát — egy tojásalakú barázda jelzi. Hasonló alkotású szájnyílást az irodalom nem említ,* nem láttam eddig magam sem. A tok szerkezetének ismertetése alapjául szolgáljon a 47. rajz, mely egy fiatal tok urna részéből készített km. -ét tűnteti fel. Kívül színtelen sejtfalú, egy- rétegű felbőr borítja (1)^ sejtjeinek a külső fala nagyon vastag (5). Az egyes sejtek sugarasan nj'últak, sejtüregük terjedelmes, tág, és szemölcsösen ki- domborodnak. A már érett tokon inkább lapítottan négyszögletesek és sejtfaluk pirosas-barnás ; ezek a téglás sejtek pedig úgy jönnek létre, hogy a sugara- san nyúlt felbőrsejtek tangensirányú falakkal több sejtre oszlanak, amint a 47. rajzon láthatjuk. Az egyrétegű felbőr alatt sokszögletű sejtskből álló, majd- nem színtelen, nagyon kevés chlorophyllt tartalmazó, szemecskés plazmájú, szintén vékonyfalú parenchyma-t látunk (2), melynek sejtjei minél inkább közelednek a középrész felé, annál kisebbek. A felbőr (1) és az alatta levő parenchymás rész (2) alkotja az amphithecium ot. Ezen belül találjuk az endothecium-ot ; a kettő közötti ha- tárvonal nagyon éles (rajzomon a határt képező sejtfalrészleteket pontozva láthatni). Jellemző, hogy levegő-ürege nincsen, hiszen az áthasonitásban nem igen vesz részt. Az endothecium két külső rétege (.V) borítja a spóratermő réteget (4)\ ez utóbbit, valamint az endothecium külső részét alkotó réteg (J) suga- rasan lapított, vékonyfalú sejtekből áll, amelyek az amphithecium felé erősen kidomborodnak, míg a középpont felé eső részletei sokszögletűek ; az alatta levő réteg, melynek egyes részlete néha többsoros, nagyon apró sejtekből áll. Csak ez alatt találjuk azután a spóratermő réteget {4). A spóraanyasejtek elég nagy, inkább négyzetes alakú sejtek ; plazmatar- talmuk 1, esetleg 2 spórává húzódik össze, amelyek az egymásra gyakorolt nyomás folytán háromszögletesek. A spóra-anyasejtek nagyon sokszor tangensirányú falakkal apróbb sejtekre oszlanak, amikor is mindig csak egy spórává húzódik össze a plazmatartalom. * Haberlandt Beitráge etc. 465—75 old. XXVL tábla ; — E. Bünger: Beitríige zur Anatómia der Laubmooskapsel. — Sep.-.'\bdr. aus Bot. Centralblatt 1890. XLII. No. 20—25., Taf. 144 GYŐRFFY ISTVÁN A spórák nem szabályosak, hanem tojásdadon lekerekített háromszögle- tesek, okker-színűek, finom szemecskéjű felülettel. Már csekély nagyítással nagyon feltűnő bennük a dús tartalék-táplálóanyag, 2—3 színtelen olaj- csepp. A spórák nagysága: 15 — 16jti széles, 22— 27 jtt hosszú. Legbelül a nagyüregű, vékonyfalú sejtekből alkotott oszlopocska (colu- mella) foglal helyet (44. rajz 5, 47. rajz, 48. rajz 3). Amikor már a spóra-anyasejtek tartalma spórává húzódott össze, akkor a tok belsejében az amphithecium és a cokimella között üreg keletkezik, amely csöves, hosszmetszetben pedig hengeres (44, rajz 6) ; ebben a spórák tömege van (44. rajz 7). A columella szövete összeesik, hasonlóképpen a tok háromrétegű falazata is, mivel a szöveti feszültség sokkal kisebb lesz, tetemesen csökken a spóratermő réteg sejtjeinek kisebb térre való össze- húzódása, illetőleg felszívódása által. A tok felbőre hosszmetszetben nyúlt, téglásán lapított sejtekből áll. Ott, ahol az urna-rész végződik, és ahol a süveg kezdődik, tehát ahol más mohánál a peristom van, és a hengeres tok keskenyedni, össze- szorulni kezd, ott a felbőrsejtektől eltérő alkotású néhány sejtet látunk (48. rajz). A ferdén álló tokcsőrt (rostrum) és tokfedőt (operculum) kívül téglásán lapított sejtekből álló felbőr borítja (48. rajz 1) és belsejükben nagyüregű parenchymás sejteket látunk. A pontozott vonal 48. rajzunkon mutatja azt az irányt, ahol a tok fedője leválik az urna-ról. A leválás helyén a rendes felbőrsejt helyett néhány sugár irányában nyúlt, tehát a tok tengelyére merőlegesen, erősen lapított sejt van, amelyeknek kutikulája különösen egy helyen jóval vékonyabb, mint a többi sejt kutikulája. A toksüveg leválási vona- lához minél inkább közelednek a tok- csőr és az urna felbőrsejtjei, annál szélesebbek lesznek ; de ez csak egy darabig tart, mert azután a sejtek ismét kurtábbak lesznek. így a felbőr-sejtek alapi és tető részén keresztül húzott képzeletbeli vonal — az urna alúlsó részétől fölfelé haladva — mindinkább szélesedik, majd összeszűkül legkeskenyebb a leválási pontnál és ismét kezd kiszélesedni, majd keskenyedni ; míg végre a tokcsőrön egyenletesen pár- vonalas. Az oszlopocska és a spóratermő réteg fölött ismét eltérő alakú sej- teket látunk. A parenchymás sejtekből alkotott tokfedő szövete alatt téglásán lapított 2—3 sejtréteget látunk ; ezek mentén reped föl a tokfedő és esik le. Még pedig azért, mert az urna szövetének szöveti feszültsége a spórák 48. rajz. Pt. cavifolium tokjának felső részéből készített keresztmetszet ; 1 fel- bőr, 2 tokcsőr, 3 columella. (137 n.) A PTERYGONEURUM CAVIFOLIUM ANATÓMIAI SZERKEZETE. 145 képződése által nagyon csökken, ellenben a tokfedő szövete, mivel tömör és nem változik meg, megtartja szöveti feszültségét; az urna sejtjei pedig összehúzódnak, és összeránczosodásuk következtében lepattantják a pon- tozott vonallal feltűntetett irányban a tokfedőt. És mivel peristom-foga nincsen, az urna széle sima, tarszájú. E mohának anatómiai alakulása nagyon nevezetes külső tényezőkön alap- szik. Mikor az ivartalan nemzedék fejlődni kezd, egészen zöld ; minél inkább fejlődik, minél nagyobb lesz a tok, annál feltűnőbbé válik a színváltozása. Eleinte füstös-sárga, majd világos-piros, piros, végűi bíborszínűvé válik a tokot burkoló vastagfalú, legkülső sejtrétegének és a toknyél felső részén kivül levő sejteknek a fala. Nagyon feltűnő ez a színváltozás. A színsötétedés együttesen halad előre a spóraképződéssel. Mikor a spórák elkülönülni kezdenek, a tokfal is kezd színessé válni, és mikorra a spórák megérettek, lehull a tok fedője, — az urna bíborvörös színűvé vált már akkor. Ez a körülmény adja kezünkbe a megoldás kulcsát is. A hólepel alatt nagyon jól fejlődik e moha, mire ez eltakarodik, a Pt. cavifolium ivartalan nemzedéke már erősen fejlett. A tél zord hidege és a szeszélyes időjárás ellen biztos védelmet nyújt a kívülről kifejlődött kutinizált sejtfal. Mikor a spóra elkülönülésére következik a sor a tok belsejében, akkor a télutó és a tavasz melegebb napfénye éri e téli mohát ; a meleg veszedelmet jelent reá nézve — és ez ellen a napsütés ellen védekezik a piros szín kiválasztásával I Ez mint valami védő, fénytszűrő ereszti át a tok belsejébe a fénysugarakat, és így ezeknek káros, chlorophyllt roncsoló hatását elhárítja. Makó környékén márczius elején az eredő Pt. cavifolium tokjait elég meleg fogadja. E növény termőhelyein sok alkalommal megmértem a hő- fokot, és úgy találtam, hogy pl. a Maros szeles, de napsütötte homokos partján a hőfok -f 23o C ; ugyanott védettebb helyen, mélyedésekben -|- 25o C is volt; a »Bárány«- és »Itató legelő«-n szellős füves helyen -|- 20 — 25o C, széltől védett helyen, pl. töltés oldalán + 30- 32o C is volt egy-egy melegebb napon a hőfok, amelynek e mohák a nappali fölmelegedés maximumánál voltak kitéve. Ha már most be nem rendezkednek a Nap erős fénye ellen, természetes, hogy ez pusztulásukat jelentené. Hogy a Nap melege ellen erősen kell véde- kezniök, a leveleknek — részben a víz visszatartására alakult — lamellája és a szájnyílások kialakulása is elvitázhatatlanul bizonyítja. Növénytani Közlemények. 1906. V. kötet, 4. füzet. *" 346 SIMONKAI LAJOS f Simonkai Lajos: Éghajlati növény változatok.^ (2 eredeti rajzzal.) Egy alkalommal bemutattam már szakosztályunknak a Tilia morifoUa SiMK. (Magy. Növ. Lapok XI (1887) 4 old. ; Közlem. XXII. 306) ; nevű növényt, azoknak a példányoknak kíséretében, amelyeket 1889-ben egyazon fáról szedtem. E növényről már 1893-ban, Aradmegye flórája 60-ik oldalán ki- 49. rajz. Tilia morifolia Simk. jelentem, hogy az nem egyéb, mint a 77//a iilmifolia Scop. Carn. (1772) I. 374, vagy pedig még régibb néven nevezve, a Tilia cordata MiLL, dict. (1768) No. 1., vagyis a szívlevelü hárs fagyokozta sajátos változata. (Forma T. cor- datae, frigore vernali causata.) A jelen alkalommal^ hogy lerajzoltassék, újra bemutatom gyűjteményemnek e tárgyra vonatkozó növényeit (49. rajz). * Előterjesztette Kümmerle J. Béla a növénytani szakosztálynak 1906. évi november 12-ikén tartott ülésén. ÉGHAJLATI NÖVÉNYVÁLTOZATOK. 147 Ennek az én Tilia morifolia-mmk az esete juttatta eszembe e hó 3-án, Pünkösd napján, a midőn Szt.Ivány és Solymár között botanizáltam, itt Pest- megyében), hogy az a két feltűnő levelű rezgő-nyárfa {Popiilns tremula L.), amely bámulatosképpen megragadta a figyelmemet egy szellős domb- gerinczen, bizonynyal fagyokozta elváltozás lehet. És úgy volt. A két fa 50. rajz. Rhamnus undulata (M.-Dietz exs. 1880 pro. var. Rh. Frangulae) Simk. ágainak nagy része, a rajtuk maradt és száradt barkákkal együtt el volt fagyva. De a fiatal törzs egészséges lévén, egyes hajtásrügyek (nem tudom, hogy nem tartalékos, a kéreg védte nyugvó rügyek-e) kifakadtak rajta. Ezeket azután az ép gyökér és szár olyan erővel fejlesztő ki, hogy óriásokká, óriáslevelűekké fejlődtek ki. Egy olyan ágat is sikerült ugyanarról a fáról levágnom, amely árnyékos oldalon lévén, kisebb, sőt részben egészen 10* 148 SIMONKAI LAJOS rendes alakú és nagyságú leveleket fejlesztett. Mellékelt példáim igazolják a tavalyi hajtások meg az azokon levő barkák elfagyását, valamint azt a bámulatomat, amelyet én ama két fa látásakor éreztem. Ugyanez alkalommal bemutatom a Rhamniis FrangiiJa L. var. tmdiilata M.-DiETZ exs. ! (1880) ; H. Braun exs. ! (1886) növényt, amely azonban nem fagyokozta elváltozás, hanem a fajok változékonysági ösztöne által kiala- kult fajváltozat.* Ez bőven virít és csírázásra képes magvakat érlel. Az 50. rajzon jelzett leveleinek alakja, élük habossága és öblözete jellemzik. Hogy miként jutott ez el Bécsbe, a botanikai kertbe, arra már tisztán nem emlé- kezem, de úgy tudom, Fekete Lajos erdőtanácsos küldötte azt oda S e 1- meczbányáról, ahol aztDietz Sándor tanársegédjével együtt találta egy szellős völgy erdejének szélén. Breslau kertjeiben is tenyészik a M. Nemz. Múzeum egy példánya nyomán, amelyet Breslau mellett Kabát szedett. Rendkívül változó, bámulatos levelei a kultúrában is megmaradnak, úgy Selmecz- bányán, ahol sokalakú, valamint — az ide mellékelt példány szerint — Bécs meg Breslau botanikai kertjeiben is. Hogy mennyire változtatja ez a levele alakját, azt leírni hiábavaló dolog volna ; rajzokban kell azokat lemásolni és közzétenni. Végül még egy hazai növényt említek meg. Ezt sem fagy, hanem ismét más ok, t. i. a forróság és szárazság idézte elő. Tavaly, júliusban Szakái községben járván Bihar-megyében, a vőm látogatásakor, ott egy régi vízér mentén, amelyben most már kevés a víz, feltűnő Nuphar híteuin-félét láttam. Rögtön Nuphar sericeum LANG.-nak véltem, és idehaza annak is határoztam, de azzal a megjegyzéssel, hogy levelei félakkorák, mint a Nuph. sericeum-éi, felállók, a vizén — amely ott szinte alig volt — el nem terülök, és a virágszála 1 arasznyi, vagy amint az idei esős évben gyűjtötte a vejem, 1-5 arasznyi. Elneveztem ezért gyűjteményemben imígy : Nuphar sericeum var. ereditm SlMK. — Foliis minoribus erectis, non natantibus, caule circiter palmari, flore etiam fere duplo quam ad A^. sericeo minőre. * Foliorum figura valde varia. Intermedia est inter Rh. Frangulae typum et inter subspeciem horticultam : Rhamnus asplenifolia (Díppel) Simk. — Fólia glabra, — excepto petiolo et nervo medio dorsum versus evanide pubescentibus. Ramuli hornotini dense, — sed minute pubescunt. Ramulus hic delineatus, fructus evolvere inchoens, mense julio est lectus. A POTENTILLA REPTANS L. FORMA AURANTIACA KNAF. 149 Tuzson János: A Potentilla reptans L. forma auran- tiaca Knaf előfordulása Magyarországon/ E növényt legelőször Knaf szedte Csehországban, Komotau mellett, kőfalakon. Ismertetve van a Celakovsky Pi'odromus-ában, mint a P. reptans narancsszín-virágú alakja, megnevezés nélkül.** Később ez adat alapján D o m i n,*** P. reptans L. var. typica f. anranliaca (Knaf) név alatt írta le, Ascherson és Graebner'*' pedig P. reptans L. var. typica DoM. § vulgáris, ** aitrantiaca Knaf névvel említik, mint olyan alakot, amely eddigelé csakis a komotaui előfordulásból ismeretes. Az itt leírandó növény Monor mellett terem, a pótharaszti erdőnél levő »Pióczás« nevű mocsár szélén. Először egy leszakított virágos szárrész jutott hozzám Wartha Vincze tanár révén, mire a növény termőhelyét ez évi július 15-ikén fölkerestem. A virágok ekkor már nagyrészt elvirítottak, csak itt- ott találtam olyanokat, amelyeknek piros sziromlevelei még rá voltak zsugo- rodva a termésre. Ezekből ítélve, egy kisebb folton terem ott e növény, körül- véve és vegyülve a még akkor bőven virító, aranysárga virágú típusos P. reptans egyedekkel. Míg a komotaui növény sziromlevelei narancsszínűeknek vannak leírva, addig a monori példák sziromlevelei kívül ugyan szintén narancsszínűek, belül azonban majdnem bíborpirosak, és a szirmok hosszában húzódó, narancs- színű foltocskákkal vannak itt-ott tarkázva. Ezen kívül eltérés látszik a komo- taui és a monori növény között abban is, hogy amíg amaz az A s c h e r s o n és Graebner beosztása szerint a r«/^ar/s-csoportba tartozik, addig a monori növények szára, részben fölegyenesedő és elágazó, így tehát az ascen- í/í^ns-alakokhoz volna sorozandó. A termőhelyben pedig, a leírtak szerint, szintén van eltérés, még pedig nagyon jelentékeny. A prágai múzeumból összehasonlításra megkaptam az eredeti K n a f-féle példákat és ezeken megállapíthattam, hogy közöttük nemcsak narancs- színű, hanem pirosas sziromlevelű egyedek is vannak, így tehát e tekin- tetben a két növény azonosnak mondható, azzal a hozzátevéssel, hogy a pirosas szín a monori példákon egészen a bíborpiros színig fokozódik. A monori növény ascendens volta pedig szintén nem képezheti jogos meg- különböztetés alapját, mert a három növényem közül az egyik nem ascen- dens, hanem vulgáris. A fölegyenesedésnek, valamint az elágazásnak tehát úgy * Előadta a szerző a növénytani szakosztálynak 1906. évi október 10-ikén tartott ülésén. ** Celakovsky, L. Prodromus der Flóra von Böhmen. Prag. 1875, 626 old. *** D o m i n, K. Beitráge zur Kenntnis der böhmischen Potentillenarten, — Sitzungs- berichte d. königl. böhm. Ges. d. Wiss. Mathem.-naturwiss. KI. 1903, 42 old. t Ascherson, P, und Graebner, P. Synopsis der Mitteleuropáischen Flóra. 1905, 36. Lief., 846. 6. old. 150 TUZSON JÁNOS látszik egyáltalában nincsen rendszertani értéke. Végül a két termőhely közötti különbségre szintén nem eshetik súly, mert a P. repians típusos alakja is nagyon különböző termőhelyeken előfordul. A virág piros színe, — mely szín, változó mértékben a növény zöld részein is jelenkezik, annyira kiüt a P. repians L. ismert, rendes válto- zási köréből, hogy e sajátság létrejöttét mutáczió eredményének kell tekin- tenünk, és magát a növényt — de V r i e s-féle értelemben vett — elemi fajnak (Elementarart). Miután a Komotau-ban előforduló és a monori növény között közvet- lenebb származási összefüggést nem tételezhetünk fel, kétségtelen, hogy a P. reptans L. fajnak két különböző helyen, egymástól függetlenül létrejött, egy és ugyanabban az irányban történt mutácziójával van dolgunk. A monori növények között a P. reptans típusos alakját és a bíbor- piros szirmú aitrantiaca-alakot összekapcsoló átmeneti alakok is előfordul- nak. Ezek jelentőségét, és nevezetesen azt, hogy vájjon fokozatos ugrásokkal történt elváltozás útmutatói-e, csakis kísérletek alapján lehetne biztosan eldön- tenünk. Éppen úgy lehetnek ezek az átmeneti alakok a típusos P. reptans és a forma aurantiaca kei-eszteződésének az eredményei, mint olyanok is, amelyek az utóbbinak rendes változási körébe esnek. Ez esetekben, az említett átmeneti alakokat nem volna jogos a nevezett progresszív sorozat- nak fejlődéstanilag vett közbülső alakjai gyanánt tekintenünk. NÖVÉNYTANI REPERTÓRIUM.* (Rovatvezető : Kümmerle J. Béla.) aJHazai irodalom: Angyal Dezső : Charlamovszky-alma. — Gyümölcskertész. XVI. évf. 1906., 199—200. old. — — Doué-i szép őszibaraczk. — Gyümölcskertész. XVI. évf. 1906., 243 — 244. old. Giffard-vaj körte. — Gyümölcskertész. XVI. évf. 1906., 181—182. old. — — Motte-vadoka körte. — Gyümölcskertész. XVI. évf. 1906., 315 — 317. old. Atkinson G. F. : A szegfűvek betegségeiről. (4 tábla képpel.) — Kertészeti Lapok. XII. évf. 1906., 240—244 és 269—276. old. Bernhárd Adolf: Zámbóné-őszibaraczk. — Gyümölcskertész. XVI. évf. 1906., 259—260. old. Bezdek József: Adatok Szentgyörgy (Pozsony-várm.) edényes növényeihez. II. rész. — A kegyes-tanítórend vezetése alatt álló szentgyörgyi rom. kath. gymnasium értesítője az 1905—1906. tanévről. 1906., 1 — 16. old. * E rovat alatt rendszeresen fogjuk közölni a nyomtatásban megjelent hazai eredetű vagy hazai vonatkozású új szakirodalmat, kiterjeszkedvén a növénytannak minden egyes ágára. Kérjük e végből a szerzőket, hogy megjelent közleményeiket a szerkesztőségnek beküldeni, vagy pedig a megjelent közlemények forrásáról értesíteni szíveskedjenek. (Szerk,) NÖVÉNYTANI REPERTÓRIUM. 151 Brancsik Károly dr. : Sechs Wochcn durch Dalmatien, Hercegovina und Bos- nien. — A Tiencsén-vármegyei természettudományi egylet 1904 — 1905. évkönyve. 1906., 136—193. old. Útleírás, melybe számos értékes botanikai adat van szőve. Budai József: Használ-e a gyep a gyümölcsfának? — Gyümölcskertész. XVI. évf. 1906., 319—321. old. Cserev Adolf dr. : A fővárosi parkok. — Kertészeti Lapok. XII, évf. 1906., 310-314. oid. Degen Árpád dr. : A Hymenophyllum tunbridgense (L.) Sm. Horvátországban. — Magyar Botanikai Lapok. V. évf. 1906., 310. old. — — Megjegyzések néhány keleti növényfajról. XLVII. Aconitum hunyadense. — Magyar Botanikai Lapok. V. évf. 1906., 196—197. old. Domin, Dr. Kari : Koleriae aliquot novae in coUectione Dris A. de Degen ann. 1904-1905. observatae. — Magyar Botanikai Lapok. V. évf. 1906., 282— 285. old. Fenyő Béla : A növények légzése. — Délmagyarországi Természettudományi Füzetek. 1906. 23. sz, 1—29. old. Gabnay Ferencz, hathalmi : Elpusztult erdők. — Természettudományi Köz- löny. XXXVIIÍ. kút. 1906., 404—410 old. Gáyer Gyula : Notitiae praeliminares de Aconitis Lycoctonoidiis novis in opere quodam ulteriori amplius tractandis. — Magyar Botanikai Lapok. V. évf. 1906., 232—233. old. Új faj : Aconiiiiin croaticum a Velebitről (Sveto Brdo, Badany, Crnopac leg. Degen). Gugler, Wilhelm : Über das Vorkommen der Centaurea tenuiflora DC. in Ungarn.A niag3'ar » Centaurea tenuitlora DC.«-ról. — Magyar Botanikai Lapok. V. évf. 1906., 198-202. old. Győrffy István dr. : A Magas-Tátrán gyűjtött néhány virágos növénynek új termőhelyi adata (2 eredeti rajzzal). — Növénytani Közlemények. V. köt. 1906., 61-65. old. — — Anomodon attenuatus (Schreb.) Hűben, forma integer mihi. — Magyar Botanikai Lapok. V. évf. 1906., 230. old. — — A Physcomitrella pátens (Hedw.) Br. et Sch., Physcomitrium pyriforme (L.) Brid., Physcomitrium sphaericum (Ludw.) Brid. és a Physcomitrella Hampei Limpr. [Physcomitrella pátens (Hedw.) 9 X Physcomitrium sphaericum (Ludw.) q , illetőleg : Phj^scomitrella pátens (Hedw.) § X Physcomitrium pyriforme (L.) (;/'] összehasonlító anatómiai viszonyairól. — A makói állami főgymnasium 1905 — -1906. évi értesítője. 1906., 1—18. old. — - — Asplenum ruta muraria Arad mellett. — Magyar Botanikai Lapok. V. évf. 1906., 303—304. old. — — Az erdélyi részek Soldanella pusilla Baumg.-jának eg}'' új változatáról. Soldanella pusilla Baumg. nov. var. obliqua mihi. (Ábrával.) — Magyar Botanikai Lapok. V. évf. 1906., 219—220. old. — — Betula pubescens Ehrh. var. carpathica Willd. — Magyar Botanikai La- pok. V. évf. 1906., 306. old. - — — Bryclogiai adatok a Alagas-Tátra flórájához. III. közlemény. (2 táblával.) — Magyar Botanikai Lapok. V. évf. 1906., 203—218. old. — — Catharinaea Hausknechtii (Jur. &. Milde) Broth. — Magyar Botanikai Lapok. V. évf. 1906., 228—229. old. Catharinaea undulata Web. et Mohr. var. polycarpa Jaap. — Magyar Bota- nikai Lapok. V. évf. 1906., 304. old. — — Előzetes jelentés a Molendoa Hornschuchiana (Funck.) Lindb. magyar- földi előfordulásáról. — Magyar Botanikai Lapok. V. évf. 1906., 302—303. old. Előzetes jelentés hazai mohflóránknak egy újabb polgáráról. Az Amphidium lapponicum (Hedw.) Schimp. fölfedezése a Magas-Tátrában. — Magyar Botanikai Lapok. V. évf. 1906., 285 -286. old. 152 NÖVÉNYTANI REPERTÓRIUM. Győrffy István dr. : Fissidens decipiens De Not. — Magyar Botanikai Lapok. V. évf. 1906., 230—231. old. — — Hylocomium spenlens (Dili. Hedw.) — Magyar Botanikai Lapok. V. évf. 1906., 231. old. — — Ledum palustre L. — Magyar Botanikai Lapok. V. évf. 1906., 231 — 232. old. — — Menyanthes trifoliata L. — Magyar Botanikai Lapok. V. évf. 1906., 305. old. — — Neckera Besseri (Lob.) Jur. var. B. rotundifolia (Hartm.) Molendo. — Magyar Botanikai Lapok. V. évf. 1906., 229—230. old. — — Neckera complanata (L.) Huebener. — Magyar Botanikai Lapok. V. évf. 1906., 304. old. — — Polytrichum piliferum Schreb. var. /3. Hoppéi (Hornsch.) Rabh. — Magyar Botanikai Lapok V. évf, 1906., 228. old. — — Senecio abrotanifolius var. carpathicus Herb. — • Magj^ar Botanikai Lapok. V. évf. 1906., 306. old. — — Taraxacum corniculatum DC. — Magyar Botanikai Lapok. V. évf. 1906., 305. old. — ■ — Taraxacum officináié var. nigricans Rchb. — Magyar Botanikai Lapok. V. évf. 1906., 305. old. Győry István dr. : Nem kristályosodó anyagok ösztönző hatása a növények táplálkozására. — Gyümölcskertész. XVI. évf., 1906., 227 — 228. old. Jávorka Sándor : Hazai Onosma-fajaink. (Species hungaricae generis Onosma. (2 táblával.) Doctori értekezés. — Annales Musei Nationalis Hungarici. Vol. IV. 1906., 406—449. old. Hazánkban előforduló fajok és fajták a következők: Onosma Visianii Clem. ; 0. are- narimn W. et K.; 0. arcnarium W. et K. ssp. pseudoarenaritím (Schur) Jávorka; 0. are- narimn W. et K.ss^.fallax (Borb.) Jávorka; 0. Tornense n. sp. ; 0.viride{Bov.ü.) Jávorka; 0. viride (Borb.) Jávorka var. nov. Baiimgartenii (Heuff.) Jávorka; 0. viride (Borb.) Jávorka var. nov. citrinmn ; 0. viride (Borb.) Jávorka ssp. nov. Banaticum (Sándor) Jávorka; 0. viride (Borb.) Jávorka ssp. Banaticum (Sándor) Jávorka var. nov. suhcanescens ; 0. echioides L. ; 0. echioides L. var. densiflortini Borb. ; 0. echioides L. var. lineare Borb. ; 0. Tauricum Páll. és 0. Stel- lataium W. et K. Jelentés a Magyar Nemzeti Múzeum 1905. évi állapotáról. Közzéteszi a Magyar Nemzeti Múzeum igazgatósága, 80 — 89. old. : Növénytár állapotáról szóló évi jelentés. — — 181 — 201. old. : Filarszky Nándor dr., osztályigazgatónak jelentése a Bécsben tartott nemzetközi botanikai kongresszusról. Kardos Árpád : A cseresznyebabér (Prunus laurocerasus). (Képpel.) — Kertészeti Lapok. XII. évL 1906., 248—250. old. — — A kucsmagomba termesztése. — Kertészeti Lapok. XII. évf. 1906., 281—282. old. — — Budapesti kertek. A királyi palota kertje Budán. (12 képpel.) — Kerté- szeti Lapok. XII. évL 1906., 305—310 és 333—340. old. Kerékgyártó Árpád : Állandó meleg összegek a Castanea vulgáris Lam. növényföldrajzában. — Az Időjárás. X. évf. 1906., 276 — 280. old. Kövessi Ferencz dr. : A fák térfogati növekedésének törvénye. — Erdészeti Kisérletek. VIII. évf. 1906., 82-100. old. — Das Gesetz des Volumen-Wachstumes der Báume, — Mag3'ar Botanikai Lapok. V. évf. 1906., 294— 301. old. Kunszt János : Szemle az ó-kor növényei felett. — A Kert. XII. évf. 1906., 657—659. old. Lengyel Géza : A diófa bőven termő változatáról. — Természettudományi Közlöny. — XXXVIII. köt. 1906., 701. old. NÖVÉNYTANI REPERTÓRIUM. 153 Lengyel Géza : Florisztikai adatok Heves-vármegye északi részéből. (Befej.) — Növénytani Közlemények. V. évf. 1906., 51 — 61. old. " Magyar Gyula : Haemanthus. — A Kert. XII. évf. 1906., 342—343 és 711—712. old. — — Néhány ritkább szépgyümölcsű fáról és cserjéről. — Kertészeti Lapok. XH. évf. 1906., 316-319. old. Solidago. — Kertészeti Lapok. XII. évf. 1906., 340—342. old. Ortvay Tivadar: Dr. Kornhuber András: Emlékbeszéd. — A pozsonyi orv. term. egyesület közleményei. XVII. köt. 1905., 1 — 17. old. Péterli Márton: Adatok hazánk Sphagnum-flórájához. — Magyar Botanikai Lapok. V. évf. 1906., 260-267. old. — — Bryologiai közlemények. III. — Növénytani Közlemények. V. köt. 1906., 46-51. old. — — Bryu.m Hazslinszkyanum n. sp. a magyarországi Hóra egy új lombos mohfaja. — Magyar Botanikai Lapok. V. évf. 1906.,' 286—294. old. Prodán Gyula : A Daphne Blagayana Freyer újabb termőhelyei Romániában. — Magyar Botanikai Lapok. V. évf. 1906., 301—302. old. Kapaics Kaymund : .adatok Szolnok és vidéke flórájához. — Magj^ar Botanikai Lapok. V. évi. 1906., 222—227. old. Sajó Károly : Meleg földövi mívelt növények. (Folyt.) — Uránia. VII. cvf. 1906., 386-390 és 449-452. old. Schilberszky Károly dr. : A Calla-nyálka betegsége — A Kert. XII. évf. 1906., 662—663. old. — — Az orgonafa levelét pusztító gomba. — Természettudományi Közlöny. XXXVIII. köt. 1906., 589-590. old. — — Az orgonafa új betegségéről. — A Kert. XII. évf. 1906., 662. old. — — Az őszibarczkfa levélfodrosodásáról és az ellene való védekezésről. — Természettudományi Közlöny. XXXVIII. köt. 1906., 421—422. old. — — Fiatal gyümölcsfák gombabántalma. — Gyümölcskertész. XVI. évf. 1906., 267-268. old. — — Foltos diógyümölcsök. — Gyümölcskertész. XVI. évf. 1906., 253. old. — — Gombabetegségek fenyőfákon és akáczfán. — Gyümölcskertész. XVI. évf. 1906., 322—323. old. — — Lisztharmat-gomba almafán és diófalevél-foltosság. — Gyümölcskertész. XVI. évf. 1906., 189. old. — — Rózsafák lisztharmat-betegsége. — Gyümölcskertész. XVI. évf. 1906., 189. old. — — Szilvafalevelek vörösfoltossága és meggyfalevelek lyukasodása. — Gyü- mölcskertész. XVI. évf. 1906., 265—266. old. — — Szőlőfenésedés. — Gyümölcskertész. XVI. évf. 1906., 304 — 305. old. — — Szőlőhajtáson fenesedés. — Gyümölcskertész. XVI. évf. 1906., 253. old. — — Új növényalakok keletkezéséről. — Gyümölcskertész. XVI. évf. 1906 , 183—185 old. Simonkai Lajos dr. : A kralováni láp flórájához. — Magyar Botanikai Lapok. V. évf. 1906., 309. old. — — Két napi kirándulásaim főbb eredményei Pozsony vidékén. — Magyar Botanikai Lapok. V. évf. 1906., 306—308. old. — — Magyarország Kökörcsinéi. (Pulsatillae Regni-Hungarici.) — Magyar Botanikai Lapok. V. évf. 1906., 169—182. old. — — Pozsony vidéke flórájához. — Magyar Botanikai Lapok. V. évf. 1906., 308—309. old. Szigethi-Gyula Andor : A szőlőfürtök peronoszporabetegsége és az ellene való védekezési mód. — Természettudományi Közlöny. XXXVIII. köt. 1906., 588 — 589. old. 154 NÖVÉNYTANI REPERTÓRIUM. Tomek János : A Dasylirion acrotrichum Zucc. virágzása az egyetemi növény- kertben és néhány szó a Dssylirionokról. (Képpel.) — Kertészeti Lapok. XII. évf. 1906., 372-374. old. Tuzson János : Staub Móricz. (Arczképpel.) — Növénytani Közlemények. V. évf. 1906., 39-45. old. Varga Sándor : Gömör-vármegye zuzmó-flórájának oikologia viszonyai. A szerző »Gömör-vármegye zuzmó-flórája« czímű nagyobb dolgozatának egy fejezete. Doctori értekezés. Kolozsvár 1906. Stiep Jenő és társa könyvsajtója. 4^ 24 old. Vrgoe, Antun : anatomijskoj gradi teste nekih Acanthaceja. (1 táblával). — Glasnik hrvatskoga naravoslovnoga druátva. XVIII. köt. 1906., 8 — 22. old. Wagner János : A kis kertész fiúk és leányok részére. Budapest, Franklin- Társulat 1906. 80 189 old. — — Fritillaria Degeniana nov. sp. (1 táblával). — Magyar Botanikai Lapok. V. évf. 1906., 182—195. old. Waisbecker Antal dr. : Scirpus setaceus L. Vas-megyében. — Magyar Botanikai Lapok. V. évf. 1906., 227. old. Witasek J. : Studien über einige Arten aus der Verwandtschaft der Campanula rotundifolia L. Tanulmányok néhány a Campanula rotundifolia L. rokonságába tartozó fajról. — Magyar Botanikai Lapok. V. évf. 1906., 236—260. old. A szerző különböztette fajoknak és formáknak legtöbbje hazai termőhelyekre vonatkozik. Zahlbruckner Sándor dr. : Neue Beitráge zur Flechtentlora des Pozsonyer Komitates. — A pozsonyi orv.-term. egyesület közleményei XVI. 1904. évf., 1906., 119-131. old. Új zuzmók a következők : Bacidia, inconipta Anzi f. luxurians Zahlbr. és Physcia ohscura (Ehrh.) var. Georgiensis Zahlbr. SZAKOSZTÁLYI ÜGYEK. A növénytani szakosztálynak 1906. évi június 13-ikán tartott (CXXII.) ülése. Elnök : Klein Gyula; h. jegyző : S c h i 1- b e r s z k y Károly. 1. Bernátsky Jenő >->Az Ophiopo- gon- és Coiivalhiiia- félék természetes rolwn- ságáról« czímű dolgozatát T u z s o n János terjeszti elő, amely voltaképpen a szerző egyik terjedelmesebb dolgozatának kivo- nata. 2. Csapodi István ».4 Pegannm Har- mala ügyéiena. felolvassa következő javas- latát illetőleg indítványát .• Tekintetes Szakosztály ! »Hazánknak egyik botanikai nevezetes- sége, mondhatnám, történeti kincse a Pegannm Harmala L. Századok viharai között megmaradt a Szent-Gellérthegyen, a török világ emlékéül. A mai botaniku- sok kötelessége gondoskodni arról, hogy továbbra is az maradjon. Sajnos, az iránta való érdeklődés annyira megcsappant, hogy Magyarország virágos növényei atlaszában sem kapott helj-et a magyar különlegességek között. Pedig az igazi tudományt sem lehet és nem is szabad egy kis sovinizmus nélkül elképzelni. .'\ természetrajzi tudományok- nak is hasznára lehet a magyar soviniz- mus, ha sovinizmusunk őriz meg bizonyos természeti ritkaságokat.* »Erezte ezt a Természettudományi Tár- sulat, amikor annak idején K e r k á p o 1 y i Károlyhoz fordult, hogy a szentgellért- hegyi telkesítések során óvnák meg a kipusztulástól ezt az érdekes növényt. Kerkápolyi azt felelte, hogy amenn)'!- ben az ő telkein előfordulna, gondoskodik róla. .^zóta sokat haladt a hegyen a par- kozás meg az építkezés, félek, hogy a Peganum sorsa is koczkáztatottabbá lőn.« »En már gimnazista koromban lelke- sedtem érte. Most pedig aggódás fog el, nem pusztul-e ki végképpen.* ». Azért tehát fogadják szívesen a meg- mentésére irányuló indítványomat.* » Kérem a vakáczióra szétmenő botani- kusokat : 1. Vállalja el vsásk), hogy a. Peganum-ot ott a Szent-Gellérthegyen tanulmán3'ozza olyan formán, mint F' i a 1 o w s k i tanul- mányozta a szentgellérthegyi FicusX, Győ- ződjék meg előfordulása körülményeiről, állapítsa meg, nincs-e kipusztulóban. Tá- mogassa ebben a szakosztály elnöksége, esetleg maga a Társulat választmánya. Öszszel azután írja meg és adja itt elő tanulmányai eredményét.* »2. Ha mostani termőhelyén veszede- lem fenyegetné, vállalkozzunk többen is, hogy Magyarország hegyein keressenek o'.yan alkalmas helyeket, ahová ezt a magyarrá vált növényt át lehetne plántálni, és így a magyar flórának megtartani. Erre nézve már most is lehetne körültekinteni, de az igazi cselekvés akkorra maradna, amikorra a mostani lelőhely áttanulmá- nyozása elkészülne.* A szakosztály élénk figyelemmel hall- gatja az előadót és határozatilag kifejezi abbeli óhajtását, hogy botanikusaink ér- deklődjenek a közel jövőben az ügy 156 SZAKOSZTÁLYI ÜGYEK. érdemleges elintézés-módja iránt és az illetékes körökkel való érintkezés után tegyenek jelentést a szakosztályi ülésen, hogy a cselekvés terére léphessünk. C s a- p o d i indítványa végül azzal a megjegy- zéssel fogadtatott el, hogy a Természet- tudományi Társulat választmányának egyik korábbi indítványa alapján a közel jövőben nemcsak a Pcgaimm-vó\, hanem a hazai területen előforduló összes természeti ritkaságok megőrzéséről is gondoskodva lesz. 3. Csávolszky Mihály ■» Adatok Nagybánya és vidéke növényzetének isme- retéhcz«. czímű dolgozatát K ü m m e r 1 e J. Béla terjeszti elő. Az előadó T h a i s z Lajos véleménye szerint Csávolszky dolgozatában olyan nagy hibákról tesz említést, hogy az ennélfogva közlésre nem tarthat igényt. 4. P é t e r f i Márton y>A tözegmohák ökológiája^ czímű dolgozatát S c h í 1- b e r s z k y Károty terjeszti elő. Az öko- lógiai viszonyok kimerítő ismertetése ki- terjed a tőzegmohák összes fejlődési sza- kaszaira, melyeknek egybevetéséből P é- terfi kimutatja, hogy az egyes fajok rendszertani tagolódása szorosan össze- függ az ökológiai viszonyokkal. 5. S c h i 1 b e r s z k y Károly élő Buxus- leveleken zuzmiítelepeket mutatott be, mely epiphyt előfordulás magyarázataként föl- említi, hogy a zuzmótelep kifejlődéséhez szükségelt táplálékot minőségi és mennyi- ségi tekintetben az élő levelek felszínére a szél vagy egyéb szállító tényezőnek kell betudni. A növénytani szakosztálynak 1906. évi október 10-ikén tartott (CXXIII.) ülése. Elnök : Klein Gyula ; h. jegyző : .S c h 11- b e r s z k y Károly. 1. Klein Gyula elnök üdvözölvén a szünet után először összegyűlt szakosz- tályi tagokat, sikeres munkálkodásra buz- dító b»széde után az ülést megnyitottnak nyilvánítja. 2. P r o d á n Gyula » Három kleisio- karp mohának hazai eltérj edéséröl<.<. czímű dolgozatát Schilberszky Károly ter- jeszti elő. 3. T u z s o n János a) i>Potentilla rep- ians L. f. aurantiaca Knaf előfordulása Magyarországon « czímű előadásában föl- említi, hogy e növény eddigelé csupán egy helyről, a csehországi Kmotauból is- meretes, ahol Knaf gyűjtötte kőfalakon. T u z s o n ismerteti e növénynek a monori »Pióczás« nevű mocsár szélén való elő- fordulását. A piros és narancsvörös szín a P. reptans L. virágjának normális vál- tozási körébe nem tartozik és a nevezett két, különböző helyen előforduló növény egymással sem állhat közvetlen leszármazási viszonyban. így tehát majdnem bizonyosra vehető, hogy a P. reptans-nak két helyen, egy irányban történt mutácziójával állunk szemben. b) »A Daphne Cneornin L. és D. ar- huscula Cel. rendszertani histologiája«. A czímben megnevezett két növény histologiai szerkezete, a hasonlóságok mellett, egymástól különösen az elsődle- ges kéreg, a felbőr-sejtek, a szájnyílások és a másodlagos fa bélsugarainak szer- kezetében különbözik. Egyrészt hasonló- ságok, másrészt különbségek vannak e két növény, valamint a D. petraea és D. striata fajok között is. E hasonlóságok és különbségek olyan természetűek, hogy ezek alapján — amint a külső mor- fológiai viszonyok is bizonyítják — mind a négy faj egymással közeli rokonságban állónak tekintendő, de kétségtelen az is, hogy ezek egészen önálló és egymás- mellé, egyenlő ranggal sorozandó fajok, így tehát, ha csak a virágok tövében helyet foglaló hártyaszerű felleveleknek nagyobb jelentőséget nem tulajdonítunk, és ezen a réven a D. petraea -t a D. ar- biíscula-víi\ közelebbi vonatkozásba nem hozzuk, úgy a négy faj egyik vagy má- sik tagja között különös, köze'ebbi vo- natkozás alig mutatható ki. E szerint tehát a D. arhitscula is jó, önálló faj, a melyet nincsen okunk sem az emiitettek valamelyikének változata gyanánt tekinte- nünk, sem pedig arra nincs ok, hogy azt az elősorolt fajok közül, vagyis a Daph- nanihes sectio-ból kiemeljük és más sec- tio-ba, vagy éppen más nembe helyezzük. 4. Simonkai Lajos » Éghajlati nö- vényváltozatok« czímű dolgozatát K ü m- m e r 1 e J. Béla terjeszti elő. Mágocsy-Dietz Sándor megjegyzi, hogy a fölemlített növényváltozatok néme- lyike különleges helyi viszonyok hatásá- nak a következménye, így pl. a Tilia SZAKOSZTÁLYI ÜGYEK. 157 vUifolia és a Kliamnus iindtilata, mely utóbbi nem egyéb, mint páratelt levegő- ben tenyészett nyomorult alak. 5. Schilberszky Károly h. jegyző előterjeszti a szűkebbkörű bizottság ré- széről az 1907. évi márczius 12-ikén, a 100- éves forduló alkalmából tartandó Diószegi- ünnepély tárgysorozatát, mely a következő: 1. Elnöki megnyitó. 2. Emlékbeszéd. Mondja dr. Barcsa János. 3. A »Magyar Füvészkönyv* botanikai méltatása. Ismerteti T h a i s z Lajos. 4. A »Magyar Fűvészkün3'v« nyelvi méltatása. Ismerteti dr. C s a p o d i István. 5. Elnöki záróbeszéd. A szakosztály a bemutatott ünnepi dísz- ülés tárgysorozatát helyeslőleg elfogadja és tudomásul veszi. A növénytani szakosztálynak 1906. évi november 14-ikén tartott (CXXIV.) ülése. Elnök: Klein Gyula; h. jegyző: Schil- berszky Károly. 1. Hollendonner Ferencz ^Nehátiy Evonymus-faj párájának szövettani fejlő- dései czimű dolgozatát Tuzson János terjeszti elő. Hollendonner az Evonymus-oV. párájával foglalkozva megállapítja, hogy az E. ciiropaea 4 paraléczének helye a levélnyelek tövét összekötő 4 collenchj'ma- léczben kialakuló stereoma által van megjelölve. Ugyanilyenek a viszonyok az E. airoptirpurca-n, de a stereida-k száma kisebb és nem mindig alakulnak meg. Az E. Biingeaua fajon csak a 4 col- lenchyma-lécz jelzi a felbőr fölrepedésének és a phellogen megalakulásának helyét, ezen paralécz nem keletkezik. A E. lati- folia-n a fő collenchyma-jécz mellett, mellékléczek is alakulnak. A felbőr először a 4 fő-, azután a mellékléczek táján paltan fel. Ugyanezt a sorrendet követi a para- kambium megalakulása is. Az E. japonica phellogen-je nincsen előre megjelölve, bárhol kialakulhat az elsődleges kéregből. Végül az E. verrucosa parabibircseinek parakam- biuma teknőhöz hasonlítható, amely az elsődleges kéreg különböző mélységű ré- tegeiből alakul. Az E. lalifolia és E. verrucosa fajt leszámítva, a peiiderma-ban mindegyiknél megtalálhatók az elfásodott ú. n. phelloid-sejtek. 2. S i m o n k a i Lajos » Magyarország korongpár virdgai<.<. czímű dolgozatát Len- gyel Géza terjeszti elő. S i m o n k a i értekezésében korongpár- virágainkat ekként csoportosítja és külön- bözteti : I. Sect. Thlaspidia Med. — AJ Bisctdellac perennes. l/a B. lucida De, 1/b B. Bucsecsi Simk., 1/c B. longifolia ViLL., 1/d B. saxatilis De, l/e B. seii- carpa Simk., l/f B. alpestris W. K. — B) Biscutellae anniiae. Nálunk kultiváltak. 2. B. Colnmnae Tkn., 3. B. apula L., 4. B. lyrata L. II. Sect. Jondraba Med. — Egynyáriak. Q. — 5. B. cichoriifolia Lois. (Croat. Dalm.); 6. B. auriculata L. (Solum culta.) 3. Tuzson János. »A kleislogamia egy új eseíéröl« czímű előadásában ismer- teti két, Esztergom mellett nőtt, kleistogam- virágú akáczra vonatkozó dolgozatát. A Rohinia pseiidacacia-n kleistogam virágok előfordulása eddig még nem volt ismere- tes. Az említett két idős fa, — hat évi megfigyelés adatai szerint, — állandóan, csupa kleistogam virágot terem. A virágok egészen a csészébe zárvák, SX"^ "i"^ nagy- ságúak és ez állapotukban már egészen érettek. Később a csésze felnyílik, részben bemetszései berepedeznek és a sziromlevelek kissé a csésze fölé emelkednek. Az érett, de még egészen zári virágban a por- tokok rendesen már föl vannak pattanva; bennük a virágpor-sejtek csíráznak, és a virág belsejében messzire kihajtják tömlőjüket. A maghon is érett. A mag- rügyeken az a sajátságos jelenség tapasz- talható, hogy a nucelhts mindig kitolni a mikropyle-n keresztül a ntaghon üregébe, holott a megvizsgált rendes virágok mag- rügj'én ez ritkán fordult elő. A megter- mékenyűlés esete ritka: átlag 511 mag- rügyre esik egy, sikeresen megtermékenyült magrügy, holott a rendes akáczvirágban ugyanennyire 49 megtermékenyült mag- rügy jut. A különböző szerzők, és különösen a Darwin és Göbel fölfogásának részletes tárgyalása után Tuzson kifejti abbeli véleményét, hogy a kleistogam virág belső okokból ered, morfológiai kifejlődésében visszamaradt képződmény, amely a hir- telen fiziológiai kifejlődésnek, vagyis az ivarszervek korai megérésének és a korai 158 SZAKOSZTÁLYI ÜGYEK. megtermékeny ülésnek a következménye. A leírt esetet Tuzson véletlen mutácziónak tartja, ami iránytalan és a jelen esetben az illető növényre káros. A Robinia pseud- acacia kleistogam-virágú alakját tudomá- nyos megnevezéssel is megkülönbözteten- dőnek tartja a tipusos alaktól, és azt forma cleisiogaina-nak nevezi el. A növénytani szakosztálynak 1906. évi deczember 12-ikén tartott (CXXV.) ülése. Elnök : Klein Gyula ; h. jegyző : Schilberszky Károly. 1. Mágocsy-Dietz Sándor »A kenderrel végzett újabb tenyésztési kísér- letek« czímen tartván előadást, a kísér- letekből kitűnt, hogy ugyanazon viszonyok között a növén3'ek nembeli viszonya ugyanaz marad ; 105 hímre esik 104 nő- egyed (48-820/0 hím és 51 -120/0 nő). Föl- említi továbbá, hogy talált nőtermetű ken- dert kizárólag hím virágokkal. M o 1 1 i a r d növényházi kísérleteit megismételte, kor- látozott fényben és nagyobb melegben ; remélte az egylaki alakokat megkapni. Az eredmény megközelítette a Molli ard- ét ; a kikelt 1012 növény közül 314 virított; ebből 145 volt hím (46-170/o) és 169 nő- egyed c53-82o/o). Tehát lOO hímre jutott 116-55 nő. Klein Gyula a tárgyhoz szólván, em- líti, hogy erősen hantolt tengerinek a föld alá temetett ágaiból azok csúcsain tiszta hím vagy keveredett nemű virágok szok- tak létesülni. 2. .S i m o n k a i Lajos »/l Magyar Királyság benge-bokrai« czímű előadásá- ban, melyet idevonatkozó gyűjteménj'ének bemutatásával élénkített, kimutatja, hogy hazánkban a Rhamnus-ok 23 faja díszlik, részint kertekben (ilyen van : 14 faj, és néhány fajváltozat) ; részint önként a szabad természetben: ilyen van 9 fajunk, elég számos fajváltozatban. Dolgozatában előbb algénuszok és sectio-k szerint csopor- tosította bengéinket, majd azután beszámol fajaik, alfajaik és fajváltozataik ismertető jellegzéséről és előfordulásuk, terjedés- körükről szól. 3. A u g u s t i n Béla bemutatja a >Mezö- gazdasági Lexikona nyomtatásban meg- jelent Il-ik kötetét, melynek növénytani, és gyógyszerészi vonatkozású részeiből szemelvényeket olvasván fel, ezek tanú- sága szerint e nyomdai termék tele van lényeges hibákkal és téves adatokkal. A szöveg több helyén érthetetlen és meg- magyarázhatatlan állítások foglaltatnak. Sajnálni való, hogy ez az első ilynemű és hiányt pótolni törekvő munka emez alakjában kerül az okulni vágyó magyar olvasóközönség kezébe. 4. Mágocsy-Dietz Sándor föl- említi, hogy újabb értesülések szerint Németországban a természeti kincsek ol- talma tekintetében ol^'an közérdeklődés uralkodik, hogy a birodalmi közoktatás- ügyi kormány szükségét látta annak, hogy a természeti kincsek őrizetét C o n w e n t z tanár igazgatására bízta. Követendő pél- dát lat ebben. 5. Ugyanő bemutatja a Verbesine virgi- nica gyökérzetének tetemes nyomási képes- ségét ; a gyökérnyomás magas foka folytán t. i. a kéreg megreped, és a most uralkodj alacsony hőmérsékleten a repedéseken ki- tóduló bő nedvek jéggé fagynak. 6. Schilberszky Károly h. jegyző közli a szakosztál5'nak irodalmilag is mun- kálkodó tagjaival, hogy a szerkesztő- bizottság óhajtása szerint az idegennyelvű kivonatos közleményeket tartalmazó tBci- hlati'í részére az eredeti magyar szöveg mellé angol, franczia, német avagy ma- gyar kivonatos szöveget is mellékeljenek. Főleg a szerzők érdekei vannak ezáltal támogatva, amennyiben a külföldnek szóló ismertető szövegekben ezáltal a köz- léseknek megkívánt lényeges részei dom- borodnak ki. BEIBLATT ZU DEN I* r » NÖVÉNYTANI KOZLEMENYEK« ORGAN DER BOTANISCHEN SEKTION DER KÖNIGL. UNGAR. NATURWISSENSCHAFTLICHEN GESELLSCHAFT Unter Mitwirkung von JÚLIUS KLEIN. Redigiert von J. BERNÁTSKY, BÁND V. 1906. HEFT 1. Eröffnungsrede des Vorsitzenden : Július Klein. \'orsitzender begrüsst aus Anlass des neuen Jahres die Mitglieder der Sektion und giebt zugleich dem Wunsche Ausdruck : es mögé die Tiitigkeit der Sektion auch im neuen Jahre so erfolgreich sein, wie im verflossenen, wozu vor allém nötig sei, dass die Mitglieder auch ferner das Wirken der Sektion mit Hingebung fördern mögen. Zugleich wirft Vorsitzender einen Rückblick auf einige erfreuliche Ereignisse des verflossenen Jahres und hebt vor allém den Ausflug der Mitglieder des II. Wiener botanischen Kongresses nach Budapest und Ungarn hervor, zugleich seinen Dank aussprechend, dass so viele her- vorragende Verfreter der botanischen Wissenschaft sich zu uns bemüht habén, die damit bekundetcn, dass sie auch uns in jcne Gemeinschaft aufnehmen, die bezüglich der Wissenschaft allé gebildeten Nationen vereinigt. Ein weiteres erfreuliches Moment liegt darin, dass nun schon wiederholt auslandische Fachgenossen unser Organ, die »Nö\'énytani Közlemények« mit ihren Arbeiten beehrten. So lieferte H. Rohm Beitráge zur Pilztlora Ungarns ; F. Pax aber hat mit seiner bedeutenden Arbeit : »Die fossile Flóra von Gánócz bei Poprád« in einer neuen Richtung die Kenntnis der Pflanzenwelt Ungarns bedeutend erwcitert und zugleich den Weg gewiesen, auf dem wir weiter fortarbeiten sollen. Indem Vorsitzender noch hervorhebt, dass dié Zahl der Abonnenten der »Növ. Közl.« bereits 500 betrágt, fordert er die Mitglieder der Sektion auf, aus den mitgeteilten erfreulichen Momenten neue Auf- munterung zu weiterem Arbeiten zu schöpfen und die Ziele der Sektion durch eintráchtiges Mitwirken zu fördern. (2) J. BERNÁTSKY J. Bernátsky: Über die sekundáre Geschlechts- differenzierung bei Asparagus.* (Mit 7 Figuren im ungar. Originaltext p. 3 — 9.) Gelegentlich einer Exkursion auf die Rákos-Wiesen náchst Budapest beobachtete Verf. zwei Formen von Asparagns offtcinalis. Da aber die beobachteten und gesammelten Exemplare steril waren, so cntschloss sich Verf. die zwei vermutliclierweise systematiscli verschiedenen Formen spáterhin wieder einmal, u. zw. in blüten- und fruchttragenden Exemplaren einzusam- meln und nálier zu studieren. Mittierweile ergab es sich auf Grund ein- gehender Untersuchung des Asparagus-Ma.iQv\s.\s des Ung. Nat. Museums, dass áhnliche Abweichungen oder Formen auch sonstwo vorkommen, ja geradezu Regei sind und nicht nur bei Asparagns officinái is, sondern auch bei anderen europáischen Asparagtis- Arten vorkommen. Das wichtigste ist dabei der Umstand, dass die betreffenden Abweichungen an die geschlechtliche Differenzierung der Blüten gebunden sind. Die europáischen Asparagus-AvtQn sind in der Regei monöcisch, für einige derselben ist auch Triöcie festgestellt worden. (Náheres darüber bei : Breitenbach, Bot. Ztg. 1878, p. 163 ; P. Knuth, Handb. d. Blütenbiologie II, 2, p. 505; I, p. 3(5 u. 39.) Bezüglich der in Ungarn vorkommenden Arten konnte Verf. feststellen, dass A. offtcinalis, A. tenuifolius, A. acvilifoUus, auch A. scabcr in der Regei monöcisch sind, doch speziell bei .4. acntifoliiis sind Zwitterblüten recht háufig. Über die geschlechtliche Differenzierung der Blüten bei A. acntifoliiis hatten Sibthokp (Flóra Graeca IV, p. 337) anscheinend gar keine und Pár- latoké (Flóra Italiana III, p. 21) nicht genaue Kenntnis. Die mánnlichen Blüten unterscheiden sich von den weiblichen nicht nur dadurch, dass das Pistill, beziehungsweise die Staubgefásse in ihrer Entwicklűng zurückbleiben, sondern auch in der Ausbildung der Blütenhülle und des Blütenstieles ist ein Unterschied zu merken. Die Blütenhülle ist bei der weiblichen Blüte im allgemeinen kürzer und mehr breit-glockenförmig, bei der mánnlichen lánger und walzig glockenförmig. Zu alldem kommt aber noch, dass auch die vegetatíven Organe ver- schieden sind. Von ein und demselben Standort stammende weibliche Exemplare erscheinen schlanker und wcnigcr dicht verzweigt, die Aste und Cladodien sind lünger gestrcckl, dünner, schivacher und zarler, infolgedessen ivenigcr starr ; die Zahl derselben ist eine geringere, u. zw. finden sich bei .4. offici- nalis in der Regei blos drei bis fiinf Cladodien in einer Höhc (Fig. 1. auf p. 5 im ung. Originaltext). Die mánnlichen Exemplare desselben Standortes erscheinen dichter verziveigt, die Áste und Cladodien sind kürzer, starker * Vorgetragen vom Verf. in der Sitzung voin 8. November 1905. ÜBliK ÜIE SEKUNDÁRE GESCHLECHTSDIFFERENZIERUNG BEI ASPARAGUS. (3) und karter, infolgedessen s/arrer ; die Zahl der in einer Höhe entspringenden Cladodien betrágt etwas mehr, meist sieben (2. Fig.) lm Deliblater Sand (vSüdungarn, Temeser Komitat) konnte ich am 14. Juni 1904 feststellen, dass die $Exemplare etwas friiher blühen, als die cf-Exemplare mitten in der Gesellschaft der ersteren. Bei Asparagus acutifolms betrágt die Zahl der in einer Hölie entsprin- genden, schwachen, aber 4, 5 und mehr mm. langen Cladodien auf den 9-Exemplaren zumeist weniger als zwölf, oft 5 — 11 und die Lange der Internodien betrilgt auf den Zweigen letzter Ordnung 3 — 8 mm (Fig. 5.) Bei den c^-Exemplaren sind die Aste stárker, die Cladodien erreichen eine Lángé von blos 3 mm, stehen aber bei 8 — 12 beisammen ; die Internodien messen kaum 4—5 mm (Fig. 4.) Deswegen kommt es auch vor, dass die Blüten- stiele bei ersteren kürzer, bei letzteren lánger erscheinen, als die Cladodien. Dass die in ihren vegetatíven Organen zuweilen recht auffallende Verschiedenheit der geschlechtlich verschiedenen Exemplare derselben Art zu wiederholten malen zur Aufstellung vermeintlich systematischer Formen Anlass gab, ist natürlich. Wer weder Gelegenheit noch Musse hat, dem Grund des Unterschiedes in den vegetatíven Organen náher nachzuforschen und blos sterilé Exemplare untersucht, wird dazu bald verleitet. Es ist übrigens nicht zu vergessen, dass unsere europáischen Asparagtis- Arten auch nach Standort, geographischem X^orkommen und Zeit der Entvvicklung vielfach schwanken ; namentlich die absolute Lángé der Aste und Cladodien wechselt nach diesen Faktorén. Die geschlechtliche Differenzierung der europáischen Asparagiis-AviQn ist auch in phylogenetischer Beziehung interessant. Sie sind zum grössten Teile (ob allé ?) diöcisch, eventuell triöcisch und pleogam ; u. zw. zeichnen sich gerade die nördlichsten Arten (A. officinalis, A. teniiifoliiis, A. scaher) durch háufige Diöcie aus, wogegen bei A. acutifoliiis noch vielfach Exemplare mit Zwitterblüten vorkommen. -4. tenuifolius zeichnet sich zudem auch durch Tridynamic aus, wie ich dies an ungarischen Exemplaren als strenge Regei konstatieren konnte, indem im Androcceum auf je ein lángeres Staubgefáss ein kürzeres folgt ; auch sind die Staubfáden hier etwa bis zur Hálfte mit den Perigonbláttern verwachsen. Dagegen besitzen viele exotische, südlándische, besonders auch afrikanische Aspai-agits- A.xiQ,n. typisch hermaphrodite Blüten mit durchaus freien Staubfáden. Wenn wir nun vor Augen haltén, dass die Gattung Asparagus in ihrer geographischen Verbreitung im mittleren Európa ihre nördliche Grenze erreicht, dass alsó gerade die an der Grenze ihres Areals stehenden Arten die weitgehendste Differenzierung erfahren hab.en, so habén wir doppelten Grund anzunehmen, dass letztere die phylogenetisch jiingslen Formen der Gattung vorstellen. Über die physiologische Ursache der geschlechtlichen Differenzierung bei unseren Asparagus- KviQn lásst sich ohne eingehende physiologische LTnter- suchungen kein Urteil fállen. Verf. weist aber doch zumindest auf den Ümstand hin, dass einesteils die Zahl der Samen in einer Beere gewissen (4) G. LENGYEL Schwankungen unlcrworfen ist, weswegen auch die Grösse und Gestalt der Samen bei ein und derselben Art Verschiedenheiten zeigt. Anderenteils ist auch zu